Pék Dezső: Fekete szivárvány

(Az első Medgyaszay-film.)

A magyar kinematográfiának kimagasló eseménye lesz ez a film, mely a Kino-Riport márkájával kerül forgalomba, és ha figyelembe vesszük, hogy a darab főszerepét Medgyaszay Vilma, a híres és ünnepelt kabarédíva játssza, a rendezést Kertész Mihály ez a kipróbált művészi erőnk végzi, joggal remélhetjük, hogy a Fekete szivárvány méltón képviseli külföldi piacokon is a magyar filmipart. Medgyaszay szereplésével kapcsolatban az az örvendetes körülmény kerül előtérbe, hogy színpadi nagyságainkat mindjobban magához hódítja a kinematográfia, mert a mozi-vászon a maga rejtelmességével és csodálatos hatásával tágabb teret nyújt a sokoldalú művészet kibontakozására.

Kertész Mihályt, a film rendezőjét is előnyösen ismeri közönségünk nemcsak a színpadról, ahol emlékezetes sikerei voltak, hanem a sajtó elismerő kritikája révén is, mely kiemelte művészi készségét a magyar film fellendítése körül. Kertész már hosszas tanulmányúton volt külföldi filmgyáraknál, így Koppenhágában három hónapot töltött a Nordisk-nél melynek felkérésére szerepelt is a vállalat néhány filmjén. Külföldről friss eszmékkel, nagyszerű meglátásokkal, új impressziókkal tért vissza, hogy itthon érvényesítse gyakorlati tapasztalatait s a magyar filmekbe oltsa bele azt a művészi szellemet, mely a világhírű idegen cégek képeit körüllengi. Itt fáradhatatlan ambíciója és rátermettsége nagy tettekre késztette és illetékes körök elismerése abban a bizalomban nyilatkozott meg, mellyel a Kino-Riport filmgyár rendezését az ő éleslátására és művészi ízlésére bízta.

A Fekete szivárvány részleteit illetően Kertészt nyilatkozatra akartuk bírni, de ő szerényen elhárította magától az interjú hivatalos jellegét, mert nem akar a sajtó szócsövén nagyhangú beállításban s dicsérő szólamok kíséretében szerepelni a közönség előtt. S inkább beszélgetés keretében, melyet a színes és tartalmas gondolatfűzés tett érdekessé, sőt értékessé – mondta el a film eredetét, a színészek játékát, a felvételek meleg közvetlenségét s intim fordulatait.

- A darabot – mondta Kertész – Békeffy László írta és alkalmazta filmre, a pesti művészvilág ismert és kedvelt tagja, aki sajátszerzeményű dalaival gyakran szerepelt már kabaréműsorokon. A darab, mely drámai jelenetek egész sorozatában bővelkedik egy világtalan leány életét és szerelmét tárja elénk megrázó színekkel s a Fekete szivárvány a leány szemére boruló örök homály szimbolizálása csupán. A leány szépsége rabul ejti orvosát, aki megszereti és feleségül veszi. Az orvosi tudomány segítségével a férjnek sikerül asszonya szeméről levenni a hályogot és a két derűs, boldog és nevető szem előtt kibontakozik erre káprázatos pompájában az élet minden szépsége. És gyermekük születik, de az asszony nem érzi át azt a fenséges érzést, mely betölt minden anyai szívet, mert az élet mohó élvezetei közben a házastársak nyugalmas és boldog életébe profán módon betolakodik egy idegen férfi, egy szép és ifjú festő, akiben az asszony éhes és csodálkozó szeme a férfi s a tökéletesség megtestesülését látja. A festő léhasága könnyen és diadalmasan gázol és tapos egy család boldogságába. Magával viszi az asszonyt, aki az ifjú nők hívő idealizmusával és forróságba boruló szívével enged szerelmese csábításának és menekülő lépteit nem kísérti piciny gyermeke síró szava. A sors büntető keze lesújt az asszonyra, a festő megunja és elhanyagolja. Éjszakákon át dorbézol, végül elhagyja. Az asszony lelke megroskad bánatában és fájdalmára súlyosan nehezedik a fekete szivárvány, mely – szemét évekig nem kezelte – áthatolhatatlan sötétség komorságával borítja be pilláit…

Ezalatt régi otthonában kisgyermeke szépen és harmatosan virult és a kislány apja fiókjába rejtett fénykép után anyja kutatására indul. Hegyeken, sziklákon bolyong, gyönge kis teste nem bírja a fáradalmakat és egy keskeny ösvényről mélységbe szédül. A sikoltásra figyelmes lesz egy világtalan nő, aki szintén a hegyek magányosságát kereste, ösztöne után indulva megtalálja a gyermeket, akinek valami szerencsés véletlen megmentette az életét, a gyermek felismeri anyját, boldogan és könnyezve borulnak egymás nyakába és a gyermek visszavezeti világtalan anyját otthonába, apja karjaiba…

…Ez a darab tartalma és a világtalan nő mély érzelmességgel átitatott szerepe is megvilágítja azt a súlyos felelősséget, mely az asszonyi kálvária élethű megalakításával hárul az interpretáló művésznőre. Sokáig kutattam, kinek a művészete alkalmas a gyötrő fájdalom s ujjongó öröm és az érzelmek e két éles kontrasztjának beszédes kifejezésére, míg figyelmem dédelgetett s utolérhetetlen Medgyaszaynk művészete előtt állapodott meg. A mi Medgyaszaynk kétségtelenül legjobb előadó művésznőnk s a külföldi kabaré-csillagok közt is talán az egy Ivette Gilbert közelíti meg. A mi Medgyaszaynk játéka annyira tökéletes, hogy mozdulatainak plasztikai beállítása s mimikájának legfinomabb nüánszai oly hatásosan domborodnak ki a filmen, ahol a hang kellemes csengését, a kacagás meleg trilláit finom és kifejező arcjátékkal, természetes s mozaikszerű gondossággal artisztikussá emelt és az életből ellesett pózokkal kell pótolni, mintha egy kiforrott film-színésznő harmonikus és tömören egységes játéka elevenednék meg a szemlélő előtt. Pedig ő még sohase látott filmfelvételt s nem tudta, hogyan lehet ezzel az ördöngös mesterséggel megbirkózni. És a nagyszerű alakításában beigazolódott az én régen hirdetett meggyőződésem, hogy nemcsak az iskolázott talentumból, hanem vad-zsenikből is lehet kitűnő színészeket nevelni, mint ahogy azt például Asta Nielsennél és Else Fröhlichnél is láttuk…

Medgyaszaytól sokan elriasztottak, hogy mindjárt másnap le fogja mondani a próbákat, de mondhatom, hogy olyan pontosan és lelkiismeretesen járt felvételekre és oly lelkes ambícióval látott szerepének, mint egy kezdő színinövendék. Bevallom én is fáradhatatlanul dolgoztam, bejártam a fél országot, hogy kellő hátteret találjak az első Medgyaszay-filmnek. Felvételeket eszközöltünk gróf Teleky Tibor gyömrői villájában. Továbbá Szabó Antal szobrász kertében, s felvettünk jeleneteket a svábhegyi Oppenheim kastélyban, ahol a nemrég elhunyt Görgey 1849-ben sokáig főhadiszállását tartotta. És a helyre melyet a szabadságharc szomorú emlékeinek láthatatlan patinája vesz körül, a termek történelmi levegőjébe bevonultak kendőzötten és játékos arccal az élet komédiásai, hogy játékukban megelevenedjék egy tragikus történet…

Eleinte válogattunk több műben. Tervbe vettük Fedórát, Vajda László munkáját. „A kémnő”-t a „Szamárbőr”-t Balsac-tól, Korcsmáros Nándor „Elszakadt könyvét”, míg végül a „Fekete szivárvány”-ra esett a választásunk. A szereplők közül ki akarom emelni Somlay Arthurt mint az orvost, akit a magyar közönség szeretettel fogadott már eddigi filmszerepeiben, Kürthy Józsefet Oedipus híres alakítóját, akinek az első szerepe a vásznon, és Vándory Gusztávot, ezt a csinos, szimpatikus és örökké ifjú művészünket, aki a festő szerepében nagyban hozzájárul a sikerhez. A többi szereplők a Víg-, Nemzeti- és Magyar-színház tagjaiból lettek kiválasztva. Meg akarok még emlékezni a legifjabb szereplőről, kis Katóka leánykámról, aki mint pólyás baba, sok könnyet csal majd a nézők szemébe, de többet nem mondhatok róla, mert a drága eddig csak hat és fél hónapja örül az életnek, azonban a Pesti Hazai tisztviselői dokumentálhatnák első művészi gázsiját 50 koronáról…

A darabot, melynek utolsó felvételei most folynak, egy történelmi nevű, lelkes magyar mágnás, báró Rudnyánszky Sándor a Vörös Kereszt főmegbízottja finanszírozta és a Kino-Riport hozza forgalomba. Igyekeztem a sablontól eltérően, igazi amerikai stílben elkészíteni a filmet, amiben óriási segítségemre volt Bécsi, a Kino-Riport nagyszerű operatőrje, aki nemcsak Proja-filmekben remekelt már, hanem kvalitásai az osztrák filmiparban is elismertek…