TARTALOM
Cikkek
"ATLANTIS" (In: Mozi 1913/1)
A RENDEZŐ (In: Mozgófénykép Híradó 1913/51)
FILMRENDEZÉS (In: Mozgófénykép Híradó 1916/27)
A MI HÁBORÚNK (In: Mozihét. 1916/ 43)
A MAGYAR FILM JÖVŐJE (In: Mozihét 1916/53 11)
A RENDEZŐ, A SZÍNÉSZ, A DRAMATURG (In: Mozihét, 1917/51)
A MAGYAR FILM JÖVŐJÉT A HANGOSFILM ALAPOZZA MEG (In: Filmkultúra, 1931/9)
Nyilatkozatok
PÉK DEZSŐ: FEKETE SZIVÁRVÁNY (In: Mozihét 1918/17 28)
KOSZTÜMÖS FILMEK (In: Mozihét 1918/17 28)
Kertész Mihály, a Magyar Színház és a Nordisk Compagnie tagja:
„Atlantis”
Gerhardt Hauptmann dramatizált regényének filmfelvétele
In: Mozi 1913/1
Ha visszaemlékezünk nyolc-tíz évre, amikor még a filmkultusz csecsemőkorát élte, mikor a nyolcszáz és ezer méteres mozidrámák szenzációt keltettek, mikor még kis sátrakban mutatták be élelmes vállalkozók kisszámú érdeklődőknek a rezgő, homályos képeket, ha visszaemlékezünk arra az időre, mikor csak az alsóbb néposztály ösztönözte a dolgok beláthatatlan lehetőségeit: lehetetlen megilletődés nélkül regisztrálni, hogy a filmkultusz mivé fejlődött, haladásának üteme mint száguld a repülőgép előtt és hogy apró sátrak kicsinyes viszonyaiból milliós vállalatok nőttek, százezreknek biztosítanak egzisztenciát és a kultúrát szerteszórják a világ minden apró falujába, megmutatván a hasznosságának utolérhetetlenségét, eredményének egyedüliségét. Az írók, kik kicsinyes gúnnyal nézték a filmek naiv meséjét, ma már szintén szolgálnak a mindent felszívó erőnek, ma már ők fejlesztik a filmkultusz beláthatatlan perspektíváját. Ott látjuk az írók sorában a világ legkitűnőbbjeit: Gerhard Hauptmannt, Bernard Shaw-t, Tolstojt, Maeterlincket, Arthur Schnitzlert, Max Halbét. E kiválóságok teremtették meg az Autoren-filmeket, amelyek reformálják a filmirodalmat, és konkurenciát csinálnak a drámai színpadoknak, elhódítván maguk számára a közönséget. A sokat vitatott és immár csaknem hírhedté vált regényét Gerhardt Hauptmannak egy Schröder nevezetű berlini újságíró dramatizálta és a Nordisk-film ötvenezer korona tantiemet fizet világhírű szerzőjének, hogy hatalmas munkáját megörökíteni engedje. Ez év június-július havában készült a felvétel, teljes két hónapot vett igénybe és közel félmillió koronába került a Nordisk társaságnak. E négyezer méteres filmkolosszus szenzációt fog kelteni a világ filmpiacán. Én, aki a dráma egyik jelentős főszerepét játszottam, (Hans Fülenberg), személyesen éltem végig a felvétel grandiózus készületeit Koppenhágában. Óriási anyagi áldozatok árán két hónapi fárasztó munka után augusztus végén fejeztük be a felvételt, amely körülbelül ezerötszáz embert foglalkoztatott. A darab egyik jelenete erősen emlékeztet a Titanic katasztrófájára. E célra a társaság külön hajót vásárolt, hogy a közönség szeme előtt lejátszathassa a fantázia borzalmas színezését a valóság ábrázolására. A hajó a nyílt tengeren vígan siklik, gondtalan emberek mulatnak rajta és ekkor összeütközik a jégheggyel: rettenetes pánik tör ki, az előbb még boldog emberek előtt ott örvénylik a halál torka, félelmetes látvány az, amint az élni akarók egymást a tengerbe taszítják, s a rémes éjszakában vergődők az életért sikongnak. Június utolsó napján indultunk el a koppenhágai mólóról E. Titcen nevű amerikai személyszállító gőzössel. Kétnapi hajózás után elhagytuk a dán és svéd partokat és csak eget és vizet láttunk. Hatalmas hullámokon gyorsan siklott a gőzös előre és e nagy messzeségben kezdtük lejátszani a világ legfélelmetesebb, legszebb komédiáját.
Hat napig tartott a felvétel az Északi és Balti öbölben s felejthetetlen emlékekkel gazdagon tértünk vissza Koppenhágába. Az idegizgató és szomorú emlékeket felidéző dolgok miatt egyes lapok közlése szerint Németországban betiltották a film játszását, e hír azonban nem fedi a valót, mert filmet – természetszerűleg – csak akkor tilthatnak be, ha ezt már lejátszották a cenzúra előtt. Miután a felvételek e hó harmadikán fejeződtek be és legalább egy hónap szükséges a technikai kidolgozáshoz, így csak reklámnak tudhatjuk be a sokat emlegetett valótlanságot. – Vajon mertünk volna-e tíz évvel ezelőtt a ligeti sátoros mozikban játszott rezgős képek láttán, az összetákolt deszkapadokon ülve, gondolni is arra, hogy ily hatalmassá, naggyá nő, ilyen szédítő perspektívát adó lesz Edison zseniális találmánya, a mozgófénykép.
