Kertész Mihály, a Warner-First Filmgyár főrendezője:
A magyar film jövőjét a hangosfilm alapozza meg
In: Filmkultúra, 1931/9
Történelmi igazság, hogy a forradalmak nemcsak rombolnak, de építenek is. A hangosfilm megölte a némafilmet és fokozatosan felépíti az egyes országok nemzeti filmgyártását. Ezen az elméleten és gyakorlaton alapuló rövid megállapítás után pedig térjünk át a részletekre.
A megszólaló film egyszeribe megszüntette a film nemzetköziségét és a világ mozijainak oroszlánrészében az angol szó lett úrrá, ami ellen csak azért nem hallatszott ellentmondás, mert a találmány kétségkívül érdekeset és vonzót nyújtott. Az idegen nyelven beszélő film azonban már az első alkalommal mankóra szorult: feliratok nélkül unalmassá és érthetetlenné vált volna. Felmerült tehát a beszélőfilm nemzetközivé tételének terve, amit Hollywood filmbölcsei úgy véltek megoldani, hogy szemkápráztató táncos-énekes-zenés revüket kezdtek gyártani. A drága kiállításos filmek azonban csak egy szezonon át éltek, és az amerikai film boszorkánykonyhájában új receptet kellett kiokoskodni. Így születtek meg a különböző nyelvű verziók egy-egy filmről. Ez az ötlet sem volt célhoz vezető és emellett a gyárak nem találták meg számításaikat sem. Ma már az a helyzet, hogy Amerika, amely három évtizeden át dominálta az egész világ filmpiacát, komolyan kénytelen számolni exportja részbeni megszűnésével. Az angolul beszélő film, ha még olyan tökéletes is, a feliratok segítsége nélkül hasznavehetetlen az angolul nem beszélő nyelvterületeken és ebben a formájában is csak megtűrt produkció, amely napról-napra veszít a vonzerejéből. Az európai filmgyártás legerősebb helyén, Németországban, hamar éltek a kínálkozó alkalommal és lázas tempóban kezdték gyártani a németül beszélő hangosfilmeket, amelyek uralkodó szerephez jutottak a legtöbb európai államban. Logikus következtetéssel azonban oda lehet jutni, hogy a német hangosfilm európai hegemóniája is rövidéletű lesz és a kereslet iránta csupán a németül beszélő országokban marad meg. Végső konzekvenciaképpen pedig be fog következni rövidesen az egyes nyelvterületek saját nyelvű filmgyártása. És ezen a ponton térjünk át a magyar filmre.
Alkalmam volt meggyőződni arról, hogy az újjászültetését élő magyar film sikerrel, eredményekkel kecsegtet. A Hunnia-filmgyár felszerelése nívós és modern. Azok pedig, akik hivatva vannak arra, hogy a magyar hangosfilmet vezessék új útján, értik a dolgukat és energiával, ambícióval teltek. Egyedül a magyar tőke az, amely pillanatnyilag még idegenkedik a kockázattól. Pedig nem is lehet szó rizikóról, még kevésbé va banque-üzletről. Magyarország hovatovább egyenesen kényszerítve lesz arra, hogy filmeket gyártson. A magyar közönség az angolul beszélő filmek után csakhamar meg fogja unni a németül beszélő filmeket is és nem szabad majd csodálkozni, ha a nép végre az anyanyelvét akarja viszonthallani a mozgószínházakban. A millióknak ezt a jogos és nemzeti követelését már több ország kénytelen majdnem százszázalékig teljesíteni és valóban meglep, hogy Magyarország mennyire toleráns e tekintetben. Ez a türelem azonban csak rövid ideig tarthat és el fog érkezni – hamarabb, sem mint gondoljuk az az idő, amikor az idegen nyelven beszélő filmekre mosolyogva emlékezik majd vissza a magyar mozipublikum.
A magyar film jövőjét azok a filmek rejtik magukban, amelyek most készülnek a Hunnia-gyárban. Ha ezek a filmek ugyanis beválnak, vagyis tetszéssel fogadja majd azokat a közönség, úgy üzletileg is sikert jelentenek az újjáéledő hazai filmgyártás első hangos produktumai és semmi akadálya sem lehet annak, hogy meginduljon a folyamatos, az állandó filmtermelés a budapesti műteremben. Ha a Hunnia-gyár első darabjai megütik a mértéket és perspektívát nyújtanak erkölcsileg és anyagilag, akkor már bizonyosra vehető, hogy a magántőke is megmozdul több oldalról, mert biztos és reális üzletre számíthat. És minél több magyar film készül, annál inkább megszokja a közönség a mozgószínházakban a magyar szót s a végén egyenesen követelni fogja. Meggyőződésem, hogy ez az időszak elérkezik és akkor többé nem lehet visszatáncolni a külföldi beszélőfilmekhez. Az amerikai, angliai, francia, spanyol, olasz és német filmsovinizmus után el kell érkeznie a magyar filmsovinizmusnak is, amely a virágzó magyar nemzeti hangosfilmgyártásnak lesz a megalapozója.
És nem szabad megfeledkeznünk még egy fontos üzleti szempontról, amikor a jövendő magyar filmgyártásról beszélünk. A magyar hangosfilm jövedelmezősége nincs a mai Csonka-Magyarország szűk határai közé szorítva. Komoly üzleti kalkulusokkal kell számolnunk az amerikai magyarlakta városokkal is. Ezekből több milliós mozipublikum rekrutálódik, ami jelentős bevételt jelent, olyannyit, hogy az egyes filmek előállítási költségeit fedezni lehetne az amerikai előadásokból és így az anyaországban való forgalmazása a filmnek tiszta haszonként volna elkönyvelhető.
Többesztendős amerikai tapasztalataim alapján mertem megtenni ezt a jóslatot. Soha nem volt szebb és biztosabb perspektívája a magyar filmnek, mint éppen most. Ismétlem: a magyar film jövőjét a hangosfilm alapozza meg, csak ki kell használni a kínálkozó lehetőségeket, amelyek szinte követelően jelentkeznek.
Önmagunk ellen való vétek volna, ha kiaknázatlanul hagynók azt a rendkívüli alkalmat, amely most szinte csábítólag kecsegtet a magyar filmgyártás megalapozása és rendszeressé tétele számára. Ismétlem: ennek a kitűnő alkalomnak a kihasználása nemcsak a belföldi, hanem a külföldi piacot is biztosíthatná folyamatosan. Remélem, hogy az illetékes hazai filmkörök, amelyek ma irányítják a magyar film útját, impulzust tudnak adni a tezaurált tőkének. A beszélőfilm idejében filmet gyártani elsősorban hazafias kötelessége minden országnak. Mivel azonban a filmgyártás az egész világon rideg üzleti szempontok alapján nyugszik, Magyarországnak is rá kell jönnie végre, hogy ütött a tizenkettedik óra, amikor nemzeti feladatok megoldása mellett gazdasági mérlegét is javíthatja a rendszeres hangosfilmgyártással.
