Vajda László, Pakots József, Lázár Lajos dr., Lázár István, Kertész Mihály nyilatkozata

Kosztümös filmek problémájával foglalkozni különösen aktuális most, amikor a magyar filmgyárak nagyszerű programmal lepik meg a nyilvánosságot. Aktuális a kérdés azért, mert a közönség bizonyos rétege – állítólag – idegenkedik attól, hogy a színészek letűnt idők viseletében jelenjenek meg a vásznon, viszont a gyárak sok mély és ragyogó témát nyernének, ha megcsinálnák azt a sok pompás, gazdag darabot, aminek történeteit a múlt már eltemette.

Nem hisszük el, hogy a közönség „idegenkednék” szépen és stílusosan megcsinált kosztümös darabtól: a „Quo vadis”, „Nyomorultak”, „Cabiria”, „Julius Caesar”, „Terje Vigen”, „Hypokrites”, „A karthauzi” az indiai és cow-boy képek és számos más film óriási sikert arattak, pedig kösztümös jeleneteket hoztak. De például „Az ember tragédiája” vagy bármilyen történelmi darab elképzelhető-e kosztümök nélkül? Pedig a filmnek az is hivatása, hogy olyan tudást adjon, bővítse azokat a történeti és művészi ismereteket, amiknek alapjait soványan és szárazon osztja az iskolai tanagyag. Mindehhez feltétlenül kell kosztüm a filmen.

Érdekesnek tartottuk megtudni mi a véleménye hivatalos tényezőknek a kosztümös filmekről és alant közöljük is a magyar mozi-élet néhány irodalmi kitűnőségének állásfoglalását.

[…]

Kertész Mihály

Véleményét itt közöljük:

Kétségtelen, hogy a kosztümös-film hatás dolgában rendszerint fölötte áll a rendes, polgári ruhás szereplők által lejátszott filmdaraboknak, mert hiszen az előbbi esetben nemcsak a film cselekménye, rendezése, megjátszása és technikája révén érhetünk el sikert, de még külön a szereplő pazar kosztümjeivel is. Sajnos, nálunk egyelőre még gondolni sem lehet arra, hogy ilyen filmek készítéséhez fogjunk. Mert hát milyen magyar kosztümös filmekről lehetne szó? A népies és régi magyar főúri miliőben lejátszódó darabokról, mint amilyen pl. A falu rossza és a Bánk bán? Ezek idehaza mind nagyon szép, tetszetős és hatásos filmek voltak, de a külföld számára tetemesen csökkent az értékük. A külföld legfeljebb etnográfiai szempontból kíváncsi a magyarság villogó gatyájára, a fokosra és az árvalányhajra, meg a díszmentére és a drágakövekkel kirakott görbe kardra. Szóval: a magyar kosztümös filmeknek kizárólag helyi jelentőségük volt. Az ilyen filmek mondhatni hatás nélkül maradnak az internacionális filmpiacon. A magyar történelmi kultúrát a külföld nem tudja értékelni. Már pedig egyik magyar gyár, vagy magyar rendező célja sem lehet az, hogy egy kis érdekközösség számára dolgozzék, alkosson, amikor a filmnek éppen az a nagyszerű sajátossága, hogy általánosan érthető és élvezhető minden náció számára: a párisi kulturált francia épp úgy kapiskálja a pergő filmszalag illusztrációját, mint a félvad dél-afrikai néger törzs.

Kosztümös-filmekről lévén szó, még egy fontos szempontot kell megemlítenem: az anyagiakat. Hol lehetne ma kosztümöket kapni? Színházi ruhatárból? Kölcsönzőtől? Egyik helyről sem! Hátra volna tehát a saját előállítási mód. Ehhez azonban a mai viszonyok mellett horribilis pénz kellene.

Egyébként a kosztümös filmnek csak abban az egy esetben van igazi létjogosultsága, ha világszerte ismert kor miliőjét és népviseletét dolgozza fel a film, mint ahogy láttuk ezt most nemrégiben a Cabiriánál és azelőtt a Quo vadisnál. Ragyogó kiállítás, áldozatkész bőség, pazarságig menő felkészültség, nagy tömegek: így van értelme a kosztümös filmnek. Ellenkező esetben csak hiábavaló kiadás, meddő fáradozás és kizárólagos helyi siker fűződik a filmhez. Ez pedig nem lehet célja senkinek sem!