A mi háborúnk

A Kino-Riport számára írta: Kertész Mihály

Komor, emberfeletti megpróbáltatások, a vér és gyász idejének nagy káoszában hatalmas szárnyalással emelkedett a magyar filmgyártás arra a magaslatra, melyen a külföldi és óceánon túli filmgyárak a maguk filmkolosszusaival egy évtized óta mutatják a filmművészet beláthatatlan perspektíváját. Ki tudja, ha nem érti, ki látja, ha nem foglalkozott vele, hogy mennyi gond, odaadó szeretet, fáradhatatlan kötelességtudás kellett hozzá, míg az elismerés állomásáig idehaza eljutottunk. Mennyi gúny, maró tréfa kísért munkás utunkon végig, a tőke elzárkózott, a nagyipar nem vett rólunk tudomást, mindenütt közöny emelt barikádot elénk. Az állami szubvenciókat csak a színházigazgatók és magánmúzeumok élvezték, ám a magyar filmgyártás tengődött évről-évre. Magunkra maradtunk, s íme, szerény eszközzel, kis tőkével és a magyar tehetség mindenütt elismert őserejével megalapoztuk mégis filmiparunkat. Felküzdöttük a külföld hatalmas produktivitása mellé és a gúnyos mosolyt, a bizalmas vállveregetést felváltotta a komoly üzleti elismerés és az összeköttetés nemcsak a magyar vállalkozók, de a szövetséges és semleges államok bevezetett vállalatai részéről is. Összeköttetést találtunk és fennen hirdethetjük, hogy a magyar kinematográfia nevezetes fordulópontjához jutottunk. Harcot vívtunk mi is egy szebb jövő reményében és folytatjuk a megkezdett úton. Abban az irányban, amely meg fogja alapozni a magyar ipar nagyrahivatottságát a nemzetközi filmek szédületes versenyében…