Bűvészjátékháború – Ben Stassen, Jeremy Degruson: Villám és a varázsló
2014. 08. 23. • Soós Tamás |
A belga animáció hazai terepen zárkózik fel a fősodorbeli amerikai vetélytársaihoz: a Villám és a varázsló ugyan nem kacsint ki cinkosan a felnőttekre, de minőségi animációja és a 3D korlátlan kihasználása révén legalább olyan szórakoztató lehet a legkisebb korosztály számára, mint a sokkal nagyobb költségvetésből dolgozó óriáscégek alkotásai. A Reszkessetek, betörők! és a Toy Story – Játékháború kevercseként aposztrofálható mese ráadásul a horrorfilm gótikus hangulatát is megszerettetheti a kicsikkel. MOZI
Villám és a varázsló
(The House of Magic)
magyarul beszélő, belga animációs kalandfilm, 85 perc, 2013
rendezte: Ben Stassen, Jeremy Degruson
írta: Ben Stassen, James Flynn
zene: Ramin Djawadi
producer: Ben Stassen, Caroline Van Iseghem
forgalmazó: Fórum Hungary
bemutató dátuma: 2014. augusztus 21.
Európában számítógép generálta animációs filmet készíteni talán mégsem olyan elvetélt vállalkozás, mint amilyennek elsőre tűnik. Évről évre rendszeresen felbukkannak az olasz, francia, spanyol vagy épp belga jelöltek, akiknek – mivel a fotorealisztikus karakter- és világépítés mellett teszik le a voksukat – bizony a nagy költségvetéssel bíró hollywoodi stúdiókkal kell versenyre kelniük, a bevételek pedig többnyire őket igazolják. Helyzetük már csak azért sem könnyű, mert ha CGI-ról van szó, tőkéből legalább annyit kell befektetni, mint kreativitásból. Hogy az európai alkotók csak ritkán nyúlnak az animáció hagyományainak gazdag hazai tárházához (ld. például az Egy macska kettős életét), azt bizonyára szintén pénzügyi okokra lehet visszavezetni (a Pixar, a Disney és a DreamWorks filmjei láttán elbűvölt lurkók valószínűleg nem vevők például a szürrealizmusra). Az öreg kontinens mesekészítőinek taktikája, hogy inkább a kevésbé lefedett célközönség, vagyis a nagyiskolások helyett a 0-10 évesek rekeszizmait csiklandozzák.
A belga Ben Stassen ha nem is neves, de több éves résztvevője az európai animációs filmezésnek, aki a Sammy nagy kalandja 1-2-vel és a Légy a Holdon-nal kenyerezte le a lurkókat. Stassen filmjeire a tradicionális mesék naivitása és kalandossága jellemző, vagyis a minimálisra korlátozódnak benne a felnőttekre szabott kulturális/filmes hivatkozások. Az amerikai stúdiók a minél tágabb és minél heterogénebb célközönség megszólítása érdekében helyeznek el például intertextuális utalásokat vagy kizárólag a gyerekeket elkísérő felnőttek által érthető verbális poénokat a filmekben. A mainstream amerikai animáció profilját így a két véglet felé elbillentett humor, a felnőtt verbális és a gyerekes burleszk poénok rajzolják ki.
A Villám és a varázsló azonban abból az oldszkúl mesestílből csempész vissza valamit történetébe, amely még univerzális humorával és klasszikus kalandfaktorával szórakoztatta a 0-99 éves embereket. Villámot, a macskát nagyjából a film első öt másodpercében rakják ki az utcára egykori gazdái. Természetesen 3D-sre gömbölyített képekben közvetítik, ahogy az utcán csetlik-botlik, autók és kutyák elől menekül, egyenest az öreg bűvész, Lawrence ódon házába. A kísértetkastélyok gótikus hangulatát csapja fel a nyitány, de a Hotel Transylvaniá-hoz hasonlóan, itt is megszelídülnek a rémségek. A macska által felborogatott, ijesztő és beporosodott berendezési tárgyakkal a Tom és Jerry legszebb pillanatait megidéző „üldözésjelenetet” hoznak össze. A régimódi atmoszférára erősítenek rá a Toy Story mintájára életre kelő, furán – és feltehetőleg némi mágiával – összeeszkábált tárgyak, buborékfújó pénzes perselyek, kalapos fényképezőgépek vagy két lábon járó, mosolygó villanykörték. A konfliktust a bűvész meseállatai, a félős egér és a morcos nyúl generálják, akik nem nézik jó szemmel Villám jöttét, ráadásul közben Lawrence unokája, a megsavanyodott ingatlanügynök is el akarja adni a balesetet szenvedő nagyapja alól a régi házat.
Ám hiába futtatják két szálon is a cselekményt, a Villám és a varázsló ugyanúgy a forgatókönyvfronton ötletdeficites, mint Stassen korábbi filmjei. Kevés időt szentelnek a karakterépítésre (még a Legendás Lorenzo művésznéven futó bácsika háttértörténete is minimális), hiszen kell az idő a folyamatos akciózásra, hogy megüssék a gyerekek (képzelt vagy valós) ingerküszöbét. Ráadásul a rejtélyes varázserővel képviselő Lawrence-t (bár az a film végéig sem derül ki, a ház vagy a bűvész bírt-e mágikus tulajdonságokkal) mindössze fél óra után partvonalra állítják, és a film átmegy egy Reszkessetek, betörők! reprízbe – csak itt nem a tolvajokat, hanem az ingatlanügynököt és az idehordott vevőket kell távol tartani a háztól. A sztori mindössze annyiból áll, hogy egyszer, kétszer, majd ötször üldözik el különböző módszerekkel a „betolakodókat”.
De mivel az egyéni dizájnnal bíró karakterpark és a burleszket nem pusztán fenékre ülős gegsorként értelmező humor végig hatásos marad, a Villám és a varázsló nagyon is szórakoztató minden korosztály (mínusz a tinédzserek) számára. A viccek ugyanis nem az alfertályból távozó nedvekre, hanem az életre keltett tárgyi környezet kihasználására apellálnak, és mivel egy bűvész hosszú élete során felhalmozódott kacatokat és játékokat rejtő házban járunk, a lehetőségek tényleg korlátlanok. A film a határig viszi el a térhatású animációs film lehetőségeit is, a horrorfilmeknél jóval kreatívabban aknázva ki a nézősereg felé dobált tárgyakban rejlő potenciált. Ben Stassen már az Avatar sikere előtt is 3D-ben gondolkodott, mostanra pedig tökélyre fejlesztette filmjében a térhatást. A pergős akciójelenetek többségét a gyerekek számára könnyedén értelmezhető, ha mást nem, a számítógépes játékokból ismerős E/1 perspektívában forgatta, így frissítve a régi ház zegzugaiban menekülő vagy épp a tető vagy a fa peremén ingázó állatok látványát.
A Villám és a varázsló azonban nem ijeszt meg, a filmtérből kihajított tárgyakkal is inkább nevettet. A horrorisztikus elemeket is bűvésztrükként, a szörnyeket az állatok által viselt játékmaszkként leplezi le a film. Jól irányzott gyereknevelési stratégia ez legalább a Szörny Rt. óta, amely a monstrumokat „cukinak”, a horrort pedig csak enyhén bizsergető borzalomnak mutatja – bizonyára jó néhány kölyökben vetve el ezzel a műfaj iránti rajongás magvát. A Stasneytől megszokott popdal-választás is a borongósabb közeghez illik (a The Cure Love Cats-e és a Madness House of Fun-ja is felcsattan), és bár a film egy pillanatra sem válik olyan tartalmassá, mint például a Toy Story vagy a ParaNorman, 85 percig gondtalanul szórakoztat. S ha már gyerekes nevettetésről van szó: a Villám és a varázsló bizony lazán van olyan vicces, mint A galaxis őrzői.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322