A harag útja igyekszik egyensúlyozni a 70-es 80-as évek bűnös élvezetet jelentő akciófilmjei és a kortárs látványmozik között, legtöbbször sikeresen. A rendező leginkább a második rész posztapokaliptikus víziójának vonalát igyekszik hozni, szerencsére nagy ívben kerülve a túlságosan is hollywoodiasra sikerült harmadik epizód tónusait. Talán a film legnagyobb erénye, hogy tartja magát az elődök hangvételéhez és nem próbálja feleslegesen felhígítani azt. Mondhatni a klasszikus Mad Max-filmek 21. századra felturbózott verzióját kapjuk, mely gyorsabb és látványosabb mint előzményei, mégis hű marad azok nihilistán brutális ízéhez. Azon egykori kamaszok, akik annak idején unalmas délutánokon szüleik filmgyűjteményéből elemelt karcos videoszalagokon nézték rongyosra Max Rockatansky kalandjait, minden bizonnyal most, felnőtt fejjel a plázák óriásvásznain is élvezni fogják a folytatást, de azok a mai tizenévesek, akik már azt sem tudják, miért kellett visszatekerni egy tékás VHS kazettát, sem maradnak szórakozás nélkül, hála a Miller által ügyesen koreografált, nagyon is kortárs akcióorgiáknak.
Azért vannak persze változások az egykori trilógiához képest, Hardy egészen más karakter mint a jóképű, kékszemű Gibson, de ez nem válik kárára az összhatásnak. A brit színész egy leromboltabb, szikárabb antihőst hoz, mint ausztrál kollégája annak idején, egy olyan figurát, akit meggyötörtek, porba taszítottak és innen kell újra felállnia (a krisztusi pózban a halálhozó-autó orrához láncolt Max talán már kicsit túlzó metafora). A kopasz, félkarú gép-amazon szerepében megjelenő Charlize Theron (aki még úgy is dögös marad, hogy mindenestül maga mögött hagyja megszokott szofisztikált külsejét) hősünk méltó társává válik, sőt, felveszi vele a versenyt mind leleményességben, mind a két- és négykerekű pokolfajzatok aprításában.
A film legmaradandóbb jellemzője persze a már említett látványvilág, mely elsősorban ezen fantáziadús, riasztóan groteszk univerzum megteremtése terén alkot maradandót. A szó szerint gyilkos sivatag és lakói, az atomháború után megmaradt, legalapvetőbb létszükségleteiért, a vízért és élelemért harcoló szedett-vedett félemberek és a szolgálatukban álló, szó szerint fetisizált, istenséggé magasztosított roncsautó-csodák egy olyan világot népesítenek be, mely valahol félúton jár civilizáció-végi rémálmaink és egy, a kelleténél jobban túlcsorduló motoros hard rock találkozó között.
Korrekt kis akciómozit kapunk tehát Miller bácsitól, olyat, mely vállalja a műfaj gyökereit és nem hazudtolja meg „származását”, a kenguruk földjének olajgőzös B-moziját. Intenzív, az emberen gyorsan (szó szerint) végigszáguldó két óra vár ránk, mely során (jó értelemben) kikapcsolhatjuk az agyunkat és úgy érezhetjük, sosem múltak el azok a hosszú videós esték.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322