Elkészült a Veszedelmes viszonyok első magyar filmadaptációja, amely a virtuális világunk és az internetes randioldalak világába helyezi férfiak és nők, vadak és vadászok örök párharcát. SZEMLE

A 18. századi francia katonatiszt, Pierre Choderlos de Laclos levélregényének évszázadokon átívelő népszerűségét aligha kell indokolni. Hiszen az elévült irodalmi forma, a rég letűnt társadalmi szokások, valamint rizsporos parókák és abroncsszoknyák mögött mindvégig a Férfi és a Nő hatalmi harcáról, a régóta változatlan szerelmi játszmákról szól. Ezért a megannyi színházi adaptáció és filmes átirat, Stephen Frears kosztümös pszichológiai leckéjétől (Veszedelmes viszonyok) a dél-koreai történelmi drámákig (Scandal – Joseon namnyeo sangyeoljisa), vagy épp az amerikai erotikus, tinifilmes szatíráktól (Kegyetlen játékok) a magyar webkettős változatig (Login).

Igen, most már nekünk is van szélesvásznú Veszedelmes viszony-adaptációnk, méghozzá nem is akármilyen. Barnóczky Ákos az internetes randi- és chatportálok kommunikációs felületére írta át Laclos művét, ami webkamerás üzeneteivel és beszélgetéseivel látszólag tökéletesen illeszkedik az eredeti levélformához. (Hasonlóan merész kísérlet volt még a Filmhéten Papp Gábor Zsigmond Én is téged, nagyon-ja, amelyben egy filmrendező bejövő sms-ein keresztül bomlott ki a történet, amiket fekete háttér előtt olvastak fel színészek.) Barnóczky filmje azért nem példa nélküli: a videóüzeneteket kerek sztorivá vágó riporter kerettörténete is jelzi, hogy a Loginban az ún. found footage filmek hagyománya elevenedik meg. Az Ideglelés sikere után elburjánzott found footage nem műfaj, hanem esztétikai öntőforma: lényege a korlátozott perspektívában rejlik, mivel a filmet csakis az – általában az egyik szereplő által cipelt – kézikamera szubjektív képeiből lehet összefűzni. Az információadagolás arra korlátozódik, amit a karakterek látnak, ideális és olcsó esztétikai high concept tehát ez a horrorfilm számára.

De jól működik a Loginban is, ha eltekintünk attól, hogy egysíkúvá, unalmassá teszi a képi világot. A rendező többször is irreális helyzetet teremt, hogy dinamizálja a „beszélőfejes” felvételeket, és szereplőit egyre képtelenebb szituációkban webkameráztatja, például fogmosás vagy főzés közben. A forma azonban nemcsak a vizualitást, hanem a történetfűzést is meghatározza. A Login – több „találtanyagos” filmhez hasonlóan – a nyomozás vonzáskörzetébe tereli a cselekményt. Az átfazonírozott történetben nem két ártatlan fiatal (Danceny és Cécile), hanem azok rejtélyes elhalálozása után egyiknek a felesége, Janka, másiknak az édesapja, Tamás kezd el kutakodni a profi svindlerek után.

A Login az újszerű közegválasztásának (netrandi) és radikális formájának köszönhetően tűrhetően működik előbb krimiként, majd thrillerként. De csak addig, amíg nem kell válaszokat adni a miértekre: miért forgatja ki vagyonából és teszi tönkre érzelmileg a naiv webrandizókat a két fiatal? Miért ígéri azt a film, hogy „a virtuális világ eluralkodásának következményeire” hívja fel a figyelmet? És egyáltalán: miért kellett a Loginhoz Laclost adaptálni? A film azáltal, hogy egy stigmatizált internetes tevékenység űzőjeként tünteti fel az egyik szélhámost, a másikat pedig a médiaelitbe igyekvő celebjelöltként, kicsorbítja kritikája élét. A Loginnak ugyanis az átlagember netes ismerkedési szokásairól, a virtuális kommunikációjáról nincs mondanivalója. Az emberek üzeneteket küldenek, beszélgetnek, összebarátkoznak, vitatkoznak, de az avatáros maszkokat felkínáló internet mindebben csak annyira játszik közre, hogy megnehezíti Janka és Tamás nyomozását.

A Login nem veszi figyelembe, hogy napjainkra végtelenül tudatossá vált az önábrázolás, még akkor sem, ha az egyik simlis zavaros monológot tart a mai korról, amelyben „jog lett az önálló gondolkodás”. A történet nagyon hasonlóan bomlik ki, mint a Veszedelmes viszonyokban, Janka konkrétan még fel is mutatja a Laclos-kötetét, és a Veszedelmes viszonyok szereprendszere mentén értelmezi saját helyzetét – utána viszont ugyanolyan reflektálatlanul esik szerelembe a svindlerrel, mint a könyv szereplői. A férfi-nő kapcsolatok, az érzelmi manipulációk és a hatalmi intrikák is meglehetősen idejétmúltak és kevésbé árnyaltak a Loginban – Janka „okosságát” például az teszi ki, hogy végül nem dől be a legátlátszóbb, szépségét dicsérő bókoknak. Ez a 18. századi arisztokrata fruskáknál még lehet, nagy jellemfejlődés lett volna, de a történet virtuális világba való áthelyezése radikálisabb változtatásokat és komplexebb szerelmi machinációkat kívánt volna.

Barnóczky filmje akár formabontó kísérlet is lehetett volna, ha a Veszedelmes viszonyok szerelemről és párkapcsolatokról alkotott cinikus szellemességeit átírja a mai korra, amelyben már nem a rigid társadalmi normák, hanem a kötöttségek minimalizálódása enged teret a Valmontok és Merteuilnék garázdálkodásának. A Login azonban pusztán egy felületes internet- és médiakritikát, majd egy sablonos bosszútörténetet tűz webkameravégre, ezért inspiratív Laclos-adaptációnak nem, csak a szinte végig premier plánban játszó színészek showreel-alapanyagának lesz tökéletes.