Szerelmem, Elektra – Jancsó Miklós filmje a Filmtörténeti DVD-sorozatban
2015. 02. 24. • Palotai János |
Egy éve „ment el”. Hosszú életet élt, és hosszú, nagy utat tett meg- mondják róla közvetlen munkatársai azon a nemrég megjelent DVD-n, melyen legbravúrosabb filmje a Szerelmem, Elektra látható. Emellett képet kapunk egy életműről, aminek feldolgozását el kellene kezdeni, amíg még élnek az emlékezők. DVD
Szerelmem, Elektra
magyar filmdráma, 76 perc, 1974
rendezte: Jancsó Miklós
írta: Hernádi Gyula, Gyurkó László, Vásárhelyi Miklós
fényképezte: Kende János
vágó: Farkas Zoltán
zene: Cseh Tamás, Vavrinecz Béla
szereplők: Törőcsik Mari, Cserhalmi György, Madaras József, Balázsovits Lajos, Cseh Tamás, Galkó Balázs, Körtvélyessy Zsolt
DVD forgalmazója: MaNDA
DVD megjelenése: 2014. december
1958-ban a városligeti Körszínházban bemutatták a klasszikus görög tragédiát, az Antigonét. Az alapkonfliktusa, hogy a címszereplő el akarja temettetni fivérét, Polüneikészt, aki a hatalomért vívott harcban esett el. A győztes Kreon azonban megtiltja, hiába hivatkozik a vének tanácsa a törvényre, s az istenek haragjára. A nézőtéren megfagyott a levegő, sokan a nemrég kivégzett és temetetlen Nagy Imrére gondoltak, és a zsarnok Kreonban Kádárt látták. A Körszínház a következő nyári évadban már más darabot játszott. Sokáig a Thália Színház „kísérleti” terepe volt, - az itt sikeres előadásokat azután a szezonban bevitték a kőszínházba, amíg a ligetit lebontották. Tíz évvel később, 1968-ban Gyurkó László Szerelmem, Elektráját tűzte műsorára a Nemzeti Színház. A darabot másik klasszikus, Aischylos mű, az Elektra ihlette, de a közönség behelyettesíthette a trónbitorlót, Aigisztoszt és Agamemnón királyt, akit 15 éve öltek meg. A színművet később átvette Gyurkó László 25. Színháza, s ott megérte a valós aktuális 15. évfordulót.
.JPG)
Jancsó Miklós is akkor kezdte el a film forgatását, amit a MaNDA kiadású DVD-bemutatón résztvevő alkotók megerősítettek (1). A bemutató átkerült 1974-re, s nem keltett olyan feltűnést a forradalom utáni retorzióra való utalás, mint a Szegénylegények (1966) esetében. Azóta ez volt a hetedik itthon forgatott filmje. Első azonban, amit kötött szöveg, előbb megírt dráma alapján forgatott (2). Hernádi Gyulával annyit változtattak, hogy Elektra és visszatérő testvére, Oresztész kölcsönös felismerését, a testvéri szeretet, a philiát, rövidebbre vették. A címszereplő nő a színpadon fekete ruhát hord, a filmen kéket, ami a klasszikus ikonográfiában a reményt jelzi. Új elemként Elektra leszúrja Oresztészt, ezért halálra ítélik, de a fiú feltámad, amint a két testvér is azután, hogy egymást lelőtték, ami az igazságkeresést és igazságtevést szimbolizáló két alak halhatatlanságát jelenti. A másik fontos elemet a rögtönzés szülte, a forgatás helyszínén az apajpusztai ménes turista attrakciója, a lovak „futballozása” óriás gömbbel. Jancsó kérésére ezen egyensúlyozott az Aigiszthoszt alakító Madaras József, a zsarnok uralkodását bemutatva. Korábban itt forgatták a Szegénylegényeket, az akkor emelt „Jancsó domb” most is szerepelt, rajta égtek a gyertyák, s a táncosok mozgását „emelte” meg. Az Alföld síkját tagolta a királyi palota, Banovich Tamás építtette vályogból, törökös-keleties jellegével a helyet archaikussá, meghatározatlanná tette. Újdonságnak számított a film végén megjelenő vörös helikopter, mint újjászülető Phőnix, egyben a forradalom tűzmadara, szárnyaira veszi Elektrát és Oresztészt, majd visszahozza őket a földre. A szín azonban nemcsak a forradalmat jelenti, hasonló bíbor köpenye van a zsarnok tömeget irányító, manipuláló vezetőjének is, bár az uralkodót illetné meg, itt megtévesztő, az álforradalmiság jelének is tekinthető. Ugyancsak félrevezető Elektra anyjának, Klütaimnésztrának és fő emberének, Khrüszothemisznek a fehér ruhája, más a jelentése, mint a szüzeké. Jancsó filmjeiben ez gyakori, hogy a legismertebbet említsük: hogyan „vezeti meg” a Szegénylegényeket a 48-as huszáregyenruhába bújt császári tiszt, valamint a Fényes szelek fehér inges „apparatcsikja”.
A 70-es évek elején már a forradalmiság fogalma kiürült: „hétköznapi forradalmiságot” hirdettek, a film végén Elektra próbálja tartalommal megtölteni, még Petőfit is segítségül hívja, érvként az egyenlőség mellett. A korról aránylag hiteles képet adnak a filmhez tartozó extrák. Elsőként a rendezővel készült interjú részlete: Illúziók (1996). Pontosabban: elveszett illúziók. 1968 után fel kellett ismerni, hogy „a szabadság, függetlenség önmagában semmit sem ér, ember is kell hozzá, nem elég a jogosítvány”- mondja Jancsó. Megosztja a gondolatait és beavat a „műhelytitkokba” is, hogyan születtek a szimbólumai. A hosszú snitt történetébe Kende János operatőr vezet be, aki évtizedeken át együtt dolgozott Jancsó Miklóssal, 14 filmjét fényképezte. Kapcsolatuk intenzitását úgy jellemezte: volt olyan időszak, amikor többet volt vele, mint a családjával. Asszisztense, később operatőre, Grunwalsky Ferenc pedig szinte egész életét, több mint 50 évet a vele való dialógusként értékelte (Gondolat és tér). Hasonló egyenrangú párbeszéd folyik a szerkesztő-riporter Fazekas Eszter és alanyai között. Kende elmondja, hogy ebben a filmben a sínen nemcsak kamerát, de darut is mozgattak, s a színészek párhuzamos sínen „közlekedtek”, bár izgultak, de a forgatást happeningként élték meg. A látszólagos kavalkád mögött kötött koreográfia volt. Nagymozgású jelenetsorral könnyebb volt dolgoznia, mint a kiemelt részekkel: arc, kard, pisztolyok. A kamera állandó mozgása okán nem látni a színészek pszichikai reakcióit. A kamera nem akart „értelmet mutatni”, annak meg kellett jelenni a filmben, anélkül, hogy „elmondaná”. Az Elektrát képileg a legegységesebb Jancsó-filmnek tartja, a stílus és a munkamódszer egységének. A rendezőt olyan „szótárkészítőnek” tartja, mint Antonionit, Bergmant, akiknek módszeréből sokan merítettek. Grunwalsky is az Elektrát tartja a legbravúrosabb filmnek, a bartóki összhangzatot valósítva meg, az autentikus zene összefonódik az elbeszéléssel, a tömegmozgással, a tánccal. Szerinte Jancsó Európa egyik legnagyobb koreográfusa, felette állt a kortárs művészeknek, nem is a technikai újítás, a hosszú fahrt adta az értékét, hanem parabolisztikus ábrázolása. A tér nem díszlet, hanem része a történetnek, történelemnek, ezért volt az építészet fontos, a kamera csak megfigyelő. A teoretikus asszisztens-operatőr végigvezeti az Így jöttem térszabdalásától, a Szegénylegények leíró magatartásától hogyan jut el Jancsó a lelkesedéstől a leépülésig, s azt periódusokra bontja. Az életműben az egyén-hatalom konfliktus jelenti az első periódust. Ezt követi a hatalmi manipuláció, mikor a saját embereit is manipulálja. Majd amikor vége a forradalmi hangulatnak, „szélcsend” van. Végül a Kapa-Pepe sorozat, a fanyar, végtelen reménytelenség filmjei. Lehet tovább emlékezni és elemezni. Hogy Jancsó a hosszúra nyúlt 20. század utolsó Don Quijotéje volt, vagy utóbbi filmjei a 21. század hírnökei voltak. A halála évfordulóján tartott szimpozion a Színház és Filmművészeti Egyetemen, vélhetően Szász János tanár úr osztálya rendezésében a folytatást ígéri. A következőre legvalószínűbb, márciusban kerül sor.
1. Balázsovits Lajos színész, Banovich Tamás díszlettervező, Gelencsér Gábor filmesztéta, Grunwalsky Ferenc rendezőasszisztens, Kende János operatőr.
2. Az Oldás és kötéshez felhasználták Lengyel József novelláját, az eltérést az író kifogásolta.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322