Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Álommásolat - Néhány gondolat Enyedi Ildikó új filmjéről

Enyedi Ildikó többször utalt mentorára, Erdély Miklósra. Most is, a Testről és lélekről esetében. GONDOLATOK
 
A hetvenes évek hazai neoavantgárd mozgalmának egyik kulcsszereplője volt Erdély Miklós. Filmrendezést tanult és építészetet a Műegyetemen. Foglalkoztatta a filozófia is, a klasszikus görög eleai iskola, mivel a kreatív kérdéseit a gondolkodási mechanizmus szintjén vizsgálta. Az avantgárd-háttér eszmekörét, filozófiáját sűrítette művészetelméleti munkáiba, amelyek összefüggtek alkotó tevékenységével. Írt, készített installációkat, fotókat, filmeket, melyek nem voltak fotó- illetve filmszerűek a hagyományos értelemben (Partita, Vonatút, Verzió, Tavaszi kivégzés). 

Minden esetben a nyelvi konvenciók kiürülése, a jel, a montázs, a befogadói állapot átértelmezése foglalkoztatta. Kreativitási, fantáziafejlesztő gyakorlatokat tartott FAFEJ néven, (az eredeti jelentést kifordítva) rajzszakkörként, ahol a szén mellett más anyagokat is használtak. Majd átalakult az Interdiszciplináris Gondolkodók (INDIGO) csoportjává, melynek tagjai nemcsak leendő művészek voltak, hanem a tudomány területéről is érkeztek: filozófus, matematikus vagy éppen közgazdász, mint Enyedi Ildikó. Az elnevezés a másolópapírt is jelentette, Erdély az említett nyelvi játékot (poliszémiát) itt is alkalmazta, a választás ismeretelméleti téziseivel is magyarázható. Szemléletére utal: addig rajzolni, míg megnevezhetetlen lesz az eredetileg nyilvánvaló tevékenység, valamint a másolásról tartott felfogása: ábrázolással az ábrázolt szubsztanciája is csonkulást szenved. Ebben áll a tradicionális művészet hibás volta, amely eredetileg a rossz, kártékony erők elleni mágikus harc eszköze volt. (Erdély az előítéletekkel akart ezzel szakítani.) A megörökítés részleges, mivel az ábrázoltat nem saját anyagában reprodukálja, így részleges az ábrázolt felszámolása is. Ebben rejlik az ábrázoló mágia korlátozottsága. Az ábrázolandó és ábrázolt egységre törekvése - ez pedagógiája fő eleme, hozzátéve, hogy az abszolút ismétlődés a semmi.
 
Erre azért tértünk ki, mert fontos szempont Enyedi Ildikó munkáinak vizsgálatához. Enyedi, miután részt vesz Erdély iskoláján és az experimentumaiban - Óra-paradoxon, Vonatút - jelentkezik a főiskolára, s filmrendező lesz. Első nagyjátékfilmje Az én XX. századom, főszereplője egy ikerpár, mint a megkettőzés, a másolás - ami eredeti - megtestesítői. Ezt a két lány végletekig eltérő mássága, életútja jelzi.  Simon mágus  - tiszteletadás egykori mentorának. Majd’ 20 év után visszatért a nagyfilmhez és Erdély Miklóshoz - opponálva annak filmjét, az Álommásolatokat.
 
Erdély kísérleti műve az ókori görög filozófus, Herakleitosz töredékére épült, aki szerint: „Az ébren levőknek egy, mégpedig közös világuk van, szunnyadás közben azonban mindenki a magáé felé fordul.” (1)  E tézist akarta átélhetővé tenni - mint írta a Balázs Béla Stúdiónak benyújtott szinopszisban -, nyomon követni a belső látomás fokozatos objektiválódásának a folyamatát az elalvóban, a fantázia ugráló képeinek megnyugvását, rendeződését, hasonlóbbá válását a való élet világához, míg az álom kialakul. Az álom különbözőségét a valóságtól nehéz megragadni - tette hozzá Erdély, s ezt a képek sajátos „elaltatásával” akarta megoldani. Nem a szokásos szürrealista motívumokkal, példaként említve a metró zsúfolt mozgólépcsőjét, mint közös helyzetet, s azt transzformálja álomképpé, fiktív elalvóra való hivatkozás nélkül. Erdély szerint a közönség „alszik el”, mikor a látvány a belső szabadság bizonyos törvényei szerint szétcsúszik, s annyira távolodik el a realitástól, hogy a képletes ébredés kontrasztját átélhetővé teheti. A közös tapasztalat világa érzékeltetését ugyanarról a jelenetsorról való többkamerás felvétel váltogatott bejátszásával tervezte. Álomállapotban ugyanaz a szubjektum keresése közben cserélgetné a motívumokat, az ébren lévők némileg eltérő szemszögből ugyanazt találják. A két állapot egymásba játszását, a felijedést gyors vágással akarta bemutatni. Motiváló ebben a klasszikus film, Dziga Vertov kísérlete, a belső, lelki folyamatok objektiválása (Ember a felvevőgéppel).
 
A Stúdió elfogadta a tervet, leforgatták az első etűdöt. Olyan határesetet dokumentált, ahol a két világ nem különült el élesen: a sérült, vagy inkább túlterhelt pszichikumtól a valóság és illúzió egyaránt annyira elidegenült, hogy gyakran megkülönböztethetetlenül összeolvad.  „A környező világ némelykor az álom intenzitásával, szimbolikus jelentésekkel terhelten jelenik meg, más oldalról az illuzionisztikus (vetített) képet vagy személyt eleven realitásként fogadja el. A néző számára könnyen átélhetővé válik a leírt jelenség, hiszen a dokumentáció maga is vetített.” (2) A fentiek kulcsot adnak nemcsak Erdély Miklós, de Enyedi Ildikó filmjéhez is.
 
Az Álommásolatok (1977) négy részre bontható. Első három részben egy-egy konkrét álom megjelenítési próbáját látni, az álmodó instrukciói alapján. A negyedik általánosítva mutatja be a helyzetből adódó lehetséges fordításokat, amibe tartozik egy álomszerűvé váló interjú-fikció. Konkrétan egy férfi (46 éves) ül a vetítő vászon előtt, melyen egy asztal mögött ülő nő (25 éves) látható, akinek - korábban filmre vett - kérdéseire próbál válaszolni a férfi, elmondani az álmait. Idővel a férfi is visszakérdez, többek között: Miért ilyen gátlásos? A nő is álmairól beszél. A filmnéző fokozatosan jön rá a helyzet fonákságára, a nő áttör a vetítővásznon, majd ismét mögötte van, és az átjárás ismétlődik. Közben kiderül, hogy mindketten járnak a Lukács uszodába - valós közös pontjuknak vehető - a férfit ott is látni, ahol a kamerának meséli el életét, álmában hol járt és azon belül ott mit álmodott: a szürreális képtől a sokkolásig, akár a nőnek mondaná.
 
Erdély tapasztalata vagy prekoncepciója: az álom filmi rekonstrukciója sokszoros másolat, így az eredeti állapot lépésről lépésre fakul, s a legnagyobb veszteség az álomképet a tudatosítás és elmesélés folyamán éri. „Mintha fény hatására elfeketedne az emlékemulzió,” (3) (Ez a korszak filmművészeit is foglalkoztatta: Alain Resnaist, Louis Bunuelt, Alain Robbe- Grilletet - utóbbira Erdély hivatkozik.)
 
Enyedi Ildikó ebből a veszteségből akar visszavenni, bár meséje vége tűnhet a nézők egy részének didaktikusnak. Ő csak ki akarja vezetni a főszereplőit abból a labirintusból, amiben a nem teljesen egészséges pszichikum eltéved, a fenomént valóságértékűnek tekinti, s a valóst is távolságban tartva, hogy a megkülönböztetés ne derüljön ki. Ahogy ezt Mária magával teszi, de munkájában a minőségi különbséget érzékeli, érvényesíti: lefokozza a terméket. Ezzel morálisan tiszta helyzetbe kerül, nem is lép be a „kegyes csalások” mikrovilágába, de ő csak alapvető szükségletekre koncentrál. Elemi vonzalma változásában a pszichológiai tesztnek katalizáló szerepe van. Enyedi „felülírja” az Álommásolatokat a közös álmok megmutatásán túl, annyiban is, hogy itt a kérdező, külső pszichológus úgy lép ki a „vászonról”, a szerepéből, mikor nőként lépne fel. Az ő révén itt is leül a hasonló korú „álom” pár, mint Erdély filmjében, kérdező és válaszolóként. A vásznat most Mária és Endre is átszakítja. Kölcsönösen egymás gyógyítói és pszichiáterei lesznek. Álmaik önmagukra vonatkozó többértelműségét a lány nem viseli el, öngyilkos akar lenni.  
 
Máriát Borbély Alexandra, a budapesti Katona József színház fiatal művésze alakítja, aki játszik értelmiségi pesti lányt a hatvanas évekből (Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon), mai orosz „gyévuskát”, akibe pillanat alatt beleszeret egy újdonsült férj (Ivan Viripajev: Részegek) és ügyvédnőt az olaszliszkai perben (Borbély Szilárd műve). Az újabb darabban szerepskálája bővült, korban is: játszik lányt - Kínában nem tartják ajándéknak, ha lány születik -, anyát és munkásnőt (Frances Ya-Chu Cowhig: A tökéletes boldogság világa). A Berlinale díjkiosztása napján délután Shakespeare: Ahogy tetszik-jének „nadrágos” főszerepét, Rosalindát alakította, aki nemét, érzelmeit elrejti.
 
Filmbeli alakításához az ennél is nehezebb főszerepe állhat közel, az Ahol a farkas is jó: Piroska, aki szerelméért gyilkolni képes. Áldozatai nemcsak barátnői, ezen túli vonzalmat is érez irántuk, ez teszi a szerepét - a nővé érés mellett- összetetté, idevéve a szeretet és szociális hiányt, a szegénység különböző formáit, szintjeit. (A film viszont az érintkezéstől beteges félelmére épül.) Rubin Szilárd: Aprószentek című dokuregénye alapján készült dráma bonyolult, az ötvenes évek alföldi kisvárosát idézi, ahol sorban tűnnek el a fiatal lányok. Előbb az orosz helyőrségre gyanakodnak, később derül ki, hogy Piroska öli meg a pénzükért, hogy katona szerelme után mehessen.
 
A színpadról nem vezetett egyenes út a filmhez. Borbély Alexandrának megvannak ehhez a szerephez a fiziognómiai adottságai is: („őzike”?) szemei, szája vonala alkalmas a szorongás, zártság, feszültség érzékeltetésére, akár hangja érdessége. Úgy mondja ki mondatait, mintha tartana, hogy később megbánja azokat.
 
Morcsányi Géza is színházi ember, dramaturg, korábban egy irodalmi kiadó igazgatója. Lehet mondani, hogy eddig az alakokat kívülről építette, amit a színész belülről tesz. Az ő helyzetét nehezíti a tény, hogy nemcsak lelkileg sérült és ez fontos dramaturgiai elem lett. Szerepvállalása, kísérletező készsége alapján kandidálhatott volna Erdély „tanodájába”.
 
Erdély Miklós 40 évvel ezelőtti kísérleti filmjével nem akarta Freud útját követni, amikor az divat volt a filmben, az expresszionizmus, az egzisztencializmus után. Az egyik jelrendszer váltotta, törölte a másikat. Most Enyedi Ildikó filmje azt a művészeti kérdést veti fel, hogy mi a szerepe a „gyógykezelés” fogalomnak, kapcsolódva a pszichoanalízis, ill. a freudizmus végéhez? Hogy ezután (bár)milyen hermeneutikai vagy értelmezési rendszer lesz képes, képtelen megszelídíteni - használható jelentéssé alakítani – az „őzeket, szarvasokat”? Vagy redukálja a többértelműséget élménnyé, adattá, mint a filmben Mária?
 
1. Emellett másik mottóként Hölderlin verset használ: „Sokat tapasztalt az ember./Sok égit már megnevezett,/Mióta beszélgetés lettünk/És hallani tudjuk egymást.” Erdély szerint az álom az önmagunkhoz szólás dramatizált, rejtjeles, személyes formája. A lélekben a tudat az Énnek az a része, ami a beszélgetés által lett.
 
2. Erdély Miklós: A filmről. Balassi Kiadó- B A E Tartóshullám-Intermédia.1995.
 
3. Erdély ezt a hó színével kapcsolatos paradoxonként próbálta bemutatni: hogy nem fehér. Az álombeli erdőben a hó vakítóan fehér, érdemes összevetni a húsüzemben látottakkal. Enyeditől lehet ez is egy reflektálás mentora tézisére.
 

Címkék

A hetedik Star Wars film, Inkubátor, Kvíz, Cinefest 2016, Carrie Fisher, finn filmnapok, Tomit., buli, Filmalap, Magyar Nemzeti Galéria, Szolnok, Tóth Barna, Ukrán film, Herczeg Attila, Maya Forbes, Interjú, Kaszkadőr, Filmtörténet, Cannes, Kormákur, Titanic, Tárlat, Fliegauf, Filmalap-Filmarchívum, Artmozik éjszakája, Örökmozgó, Felújított filmek, Mark Ruffalo, Anilogue 2016, HBO, ELTE, sorozat, Szépművészeti, cikk, Greengrass, Cseh filmek, expresszionizmus, Aranyélet 2., Guinness, Bill Condon, Jéger, Sopsits, Horror, Magyar Kultúra Napja, Gólem, jelölés, 1920, krimi, Antal Nimród, szörnyek, HBO GO, Török Ferenc, western, Diplomamunka, Cseh Tamás, Anilogue, Filmnapok, monográfia, Filmhét, MaNDA DVD, Észt filmhét, Magyar film fesztiválszereplés, olasz film, Visszanéző, Transz, KAFF 2017, Bertolucci, francia film, Röhrig Géza, Amszterdam, filmtörvény módosítás, Történelmi magánügyek, vámpír, Cassell, Kino, 2. Magyar Filmhét, Művészetek Völgye, DVD bemutató, Berlinale, diplomafilmek, Almodóvar, Díjak, báb, babona, Forgalmazói filmnapok, halálhír, Valentino, háborús film, 60-as évek, Pixar, Filmrendező, vizsgafilm, Csányi Sándor, Netflix, Uránia, thriller, Jancsó, Titanic 2017, animáció, fantasy, Akadálymentesen, építészet, német film, Sára Sándor, Ősz Gábor, doku, új magyar film, Hajdu Szabolcs, farkasember, Kultfilmek, Wajda, magyar sorozat, Jelenidő, Elek Dóra, Retro noir, Oscar, Love story, Amrita Sher-Gil, Beatles, alkotó, Nyár, Wegerer, Gauder, producer, forgatókönyv, dán, disztópia, Dokumentumfilm, bagoly, zene, Tudományos filmek, Tinédzser, Boyle, LuMu, Dyga Zsombor, Készülő film, , Vígjáték, filmkritika, Jeles, Aranyglóbusz, Tábor, Titanic Filmfesztivál, popzene, Kincsem, Tiszta szívvel, rassz, Oscar-jelölt, Cigánygyilkosságok, The Affair, Jeff Nichols, Verzió, Televízió,