Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

A józanész kritikája - Yorgos Lanthimos: Egy szent szarvas meggyilkolása

A korábbi filmjei alapján, mint a Kutyafog és A homár, Yorgos Lanthimos-ról, egy ellentmondásos portré rajzolódott ki, ami az ígéretes, markáns világképpel rendelkező „Nagy” filmrendező és a fura, bizarr, gusztustalan, „weird” dolgokat jól csomagoló stílusművész között billegett. Az Egy szent szarvas meggyilkolásának a tétje az volt, hogy a görög rendezősztár ingó mérlegét képes-e megállítani: bizonyít, mint valóban nagy formátum, vagy „elbukik”, mint a jól kitalált/megtalált recept ügyes újrahasznosítója.  MOZI
 
Egy szent szarvas meggyilkolása
(The Killing of a Sacred Deer)
magyarul beszélő, angol-ír thriller, 121 perc, 2017
szereplők: Colin Farrell, Barry Keoghan, Nicole Kidman, Alicia Silverstone, Sunny Suljic, Raffey Cassidy
rendezte:Yorgos Lanthimos
írta: Yorgos Lanthimos, Efthymis Filippou
operatőr: Thimios Bakatakis
forgalmazó: Vertigo Média Kft.
bemutató dátuma: 2017. december 28.

Lanthimos görög konyhájának lényegi kelléke, hogy fantáziájának nem szab korlátot akkor, amikor a legszélsőségesebb szituációkba taszítja hőseit, ám azok műveljék akár a legvisszataszítóbb incesszust is, közel tudtak maradni a nézőhöz, aki a karakterek magjában képes volt megtalálni azokat az emberi esendőségeket, amelyek valamilyen szinten – szeretnénk vagy sem –, de sokunkra jellemzőek. A rendező szigorú, fegyelmezett, zárt stiláris szerkezetét, játékosan utópikus hangulattal oldotta, így művészete a nagy európai művész elődökhöz és kollégákhoz – mint Luis Bunuel, Pier Paolo Pasolini, vagy Lars von Trier – képest vérfrissítésnek számított.

Ezúttal is a tőle megszokott „weird” helyzetre alapozza cselekményét. Két feltűnően különböző szociális helyzetű és életkorú ember kapcsolatával indul a film. A nagypolgári, gazdag életet élő, családos főorvos Steven Murphy (Colin Farrell) és egy szegénynegyedbeli fiú, Martin (Barry Keoghan) rendszeresen találkoznak. A nagy anyagi s életkorbeli távolság ellenére van egy nagyon fontos közös pontjuk: mindkettejük élete megrekedt. Ezt látjuk Steven házastársával, Anna-val (Nicole Kidman) folytatott hideg, távolságtartó magánéletén keresztül, ami kiváltképpen a szexualitás terén ért zsákutcába, valamint a furcsa Martin és Steven lányának, Kimnek a közeledésén keresztül, ami a maga kamaszosan félénk módján ugyan, de ugyanúgy a felek egymást kizsákmányoló viselkedése mentén bonyolódik, mint a felnőttek viszonyai. Eközben kiderül: Steven műtötte Martin apját, aki végül a műtőasztalon halt meg. Steven egyértelműen műhibát követett el, ráadásul alkoholt is fogyasztott a műtét előtt, ám a műtőszakorvos-barát hathatós közbenjárásával nem vonták semmilyen felelősségre. Martin valahogyan tud erről, és követeli az ősi szemet-szemért elv gyakorlati megvalósulását: Steven-nek egy családtagjának a meggyilkolásával kell fizetnie a hibáért. A családot ezután valamifajta rontásként, egy megmagyarázhatatlan betegség sújtja, a gyerekek lebénulnak. Martin elmondása szerint ez egészen addig lesz így, amíg Steven nem végez családjának egyik tagjával, máskülönben mindenki le fog bénulni, és szörnyű kínok között fog meghalni. Felveti a film annak a lehetőségét, hogy Martin egyáltalán nem felelős a Murphy család betegségéért, pusztán egy jó heccnek gondolja a bajaik meglovaglását ezzel a fenyegetéssel, azaz Steven, munkája és házassága felől érkező nyomás alatti megroppanás miatt kezdi azt gondolni, hogy valóban a fiú az okozó. Így voltaképpen Steven a film őrült agresszora akkor, amikor megkötözi és súlyosan bántalmazza a Martint, hogy vegye le az átkot családjáról, nem pedig fordítva. Azzal, hogy Lanthimos fenntartja ezt a pszicho thrillerbe illő értelmezési lehetőséget, a film legizgalmasabb rétegét nyújtja: még közelebb hoz minket a tényleges üzenethez, hiszen ha nem a fiú felelős a rontásokért, akkor még inkább áll az, hogy milyen rossz irányba fordult minden, és a józanész szabta keretek között képtelenek vagyunk élni.

A címnek, mint egy magára valamit is adó szürrealista esetében, „természetesen” semmi köze nincsen a filmben látottakhoz. Mégis metaforikusan pontosan lefedi azt: egy olyan ősi rítus elvégzésére utal, amit a magyar eredetmítosz is tartalmaz. A honalapítók egy szarvas kergetése közben találtak rá az új hazára, az állatot ezért később szentté avatták, és úgy tisztelték, mint ami megmutatta a kivezető utat. A néző szabadasszociációjára van bízva, hogy mire következtet, de Lanthimos ezzel egyértelműen kijelöli történetének értelmezési keretét: a mítosz, mitikus mintázat megtalálása a jelen idejű cselekményben. A rituális áldozat meghozatala szükséges az újrakezdéshez, egy új korszak megnyitásához.

A film legnagyobb erénye Martin különleges karaktere, akiről a rögvalóságba ágyazva hiteti el annak a lehetőségét, hogy ő valóban valamilyen sötét praktikák ismerője, nem evilági figura. A szülők karaktereivel viszont komoly probléma akad. A homár és a Kutyafog éppen attól működött, hogy az elképesztően bizarr, képtelen vagy fantasztikus helyzetbe került szereplők ugyan nagyon furán viselkedtek, mégis sikerült az egész víziót egy mélyebb értelemmel felruházni. Ezekben a filmekben Lanthimos a karakterek viselkedésének egy olyan forrását találta meg, ami valós gyökerekkel bír, így a néző magára ismerhetett. Ám bármennyire is a valóságtól elemeltek az új film által bemutatott szituációk, a reakciók hiába szándékoltan szélsőségesek, bizonyos dolgokon nem lehet változtatni – Lanthimos zsenialitása eddig éppen abban állt, hogy ezt az íratlan szabályt szürreális helyzetei ellenére betartotta. Készülhet arról film, hogy valakinek a gyerekei közül kell választania, ki éljen és ki haljon meg közülük, és elképzelhető olyan szituáció, hogy választ is, de hogy nem úgy fog viselkedni egy ilyen szituációban, mint ahogyan azt a Colin Farrell és Nicole Kidman által alakított karakterek teszik, az egészen biztos. Egyszerűen elképzelhetetlen olyan szülő, aki ilyen könnyedén dobná oda a gyermekét, és ennyire következményektől mentesen lenne képes folytatni utána életét.

De egyébként, még a szereplők közötti kidolgozatlan viszonyok ellenére is, láthatóan Yorgos Lanthimos jó irányba tart, ezért minden reményünk meglehet, hogy a következő filmje végre tényleg sikerül. Ezúttal a nagyon ígéretes csomagolás ellenére az igazi bizonyítása elmaradt. De a Szent szarvas meggyilkolásával csak egy jó lehetőséget veszített, bizalmunkat semmiképpen sem. Viszont a mérleg nyelve billeg tovább.

Címkék

disztópia, Ukrán film, Felújított filmek, Titanic, Ősz Gábor, Magyar film fesztiválszereplés, Tóth Barna, vámpír, sorozat, popzene, Jéger, új magyar film, Aranyélet 2., Artmozik éjszakája, Jeff Nichols, Történelmi magánügyek, Oscar-jelölt, Bertolucci, Televízió, doku, Filmrendező, Horror, HBO, Kino, zene, Filmalap-Filmarchívum, Diplomamunka, Tudományos filmek, Anilogue 2016, Maya Forbes, Mark Ruffalo, Kormákur, Aranyglóbusz, Amszterdam, Verzió, Szépművészeti, Oscar, HBO GO, Uránia, western, 1920, forgatókönyv, expresszionizmus, filmkritika, Tomit., LuMu, Interjú, babona, DVD bemutató, cikk, farkasember, Röhrig Géza, ELTE, Carrie Fisher, Gauder, Wajda, animáció, báb, filmtörvény módosítás, rassz, Bill Condon, Filmtörténet, Inkubátor, Filmnapok, 60-as évek, szörnyek, Művészetek Völgye, Cigánygyilkosságok, 2. Magyar Filmhét, Filmhét, Pixar, Hajdu Szabolcs, producer, Díjak, Gólem, Cassell, Valentino, Tárlat, Kincsem, Cseh Tamás, thriller, olasz film, Csányi Sándor, Elek Dóra, Tiszta szívvel, Titanic Filmfesztivál, Cinefest 2016, Jancsó, Jeles, Akadálymentesen, Török Ferenc, Retro noir, jelölés, KAFF 2017, vizsgafilm, német film, Filmalap, diplomafilmek, Almodóvar, alkotó, Kaszkadőr, Kultfilmek, Anilogue, Visszanéző, Dokumentumfilm, Tábor, Netflix, Herczeg Attila, Kvíz, MaNDA DVD, A hetedik Star Wars film, Cannes, buli, háborús film, Beatles, Észt filmhét, monográfia, Titanic 2017, Sopsits, fantasy, Berlinale, Szolnok, , Cseh filmek, építészet, Dyga Zsombor, Vígjáték, Fliegauf, halálhír, Boyle, The Affair, dán, Greengrass, Nyár, Jelenidő, Magyar Nemzeti Galéria, francia film, Antal Nimród, krimi, Készülő film, Magyar Kultúra Napja, Forgalmazói filmnapok, Amrita Sher-Gil, Sára Sándor, Örökmozgó, Tinédzser, finn filmnapok, Guinness, bagoly, Wegerer, Love story, Transz, magyar sorozat,