Akinek meg kell halnia - Császi Ádám : Viharsarok
2014. 03. 20. • Palotai János |
A képi fordulat mellett végbement a korporális fordulat a képzőművészetben. A film a test reprezentációját együtt mutatja a remaszkulinizációval, a férfi(as) erő eluralkodásával. Erre reagál a Viharsarok. A film elemzéséhez felhasználható a kultúrák múltja és a – filmen kívüli- művészet jelene. MOZI
(Land of Storms)
magyar-német filmdráma, 115 perc, 2014
rendezte: Császi Ádám
írta: Szabó Iván, Császi Ádám
fényképezte: Rév Marcell
vágó: Hack Júlia, Kollányi Tamás
zene: Kalotás Csaba
producer: Gyárfás Eszter, Petrányi Viktória
szereplők: Sütő András Miklós, Varga Ádám, Sebastian Urzendowsky, Téby Zita
forgalmazó: Cirko Film
bemutató dátuma: 2014. március 20
Szabi otthagyja a német focicsapatot, ahol „Csontok ropognak, inak szakadnak, erek pattannak, szalagok kinyúlnak, valahogy mégis túlélnek. Az emberi test a sportban..” - írja az osztrák Nobel-díjas írónő, Elfriede Jelinek: Egy sportdarab című drámájában. Ebben a háborúhoz hasonlítja, mivel ezt is az erőszak jellemzi, itt is vannak győzelmek és vereségek, és ez is átformálja az értékrendet. Ezt látni edzésen, a zuhanyozóban.
Szabi „vesztesként vonul le a pályáról” - hogy ne legyen valójában vesztes. Ezzel indul a film. Hogy az értékrendje átformálódott-e, azt mutatja meg. Nem „szól”, a szavaknak ritkán van szerepe -„Mi nem vagyunk olyanok”-, inkább a képeknek. Rév Marcell operatőr munkája figyelemreméltó, egyenértékű Császi Ádám rendezésével. 
Abból is kiindulhatunk, hogy a (női) test reprezentálja a termő- és anyaföldet, ősidők óta. A nő principiuma a természet, az élet forrása. Ezt mutatja fel Marina Abramovics szerb művész, videót készített a Balkánon, az „isten háta mögött” a termékenységi varázslásokról, szokásokról (Balkáni barokk). Félmeztelen nők, idősek, fiatalok szoknyájukat felhúzva, ölüket az ég felé tartják. Akár Danaé - késői(?) - utódai várják Zeusz „megejtő cseppjeit”. Valójában a klasszikus görögnél korábbi, archaikus kultúra maradványa lehet. Másikon férfi meredő falloszának magját a száraz, repedt földre „veti” . Utóbbihoz hasonló jelenetet látni a filmben, eltérő szándékkal, ami a bibliai Onán „bűnére” emlékeztet. A mezőn alszik a két főszereplő fiú. Áront álmában „meglepi” Szabi, benyúl a nadrágjába és felizgatja. A lélegzése utal a magömlésre, a kamera nem mutatja, hanem eltávolodva, totálba, kontextusba helyezi a cselekményt. Mutatva, hogy a szárazság szinte geometrikus repedéseket „rajzolt” a földbe. A jelenet később ismétlődik, de már felöltözve fekszenek egymás mellett. Az éjszakai külső felvételeken nem látszik a Hold (Luna - ősi női szimbólum). „Hiánya” a mű erénye: mellőzi a sémát, ami a romantikára asszociáltatna, a sötétséget jelzi, amiről Szabi német barátjának, Bernardnak szól, mikor hívja, erről és a semmiről beszél, ami itt körülveszi. Ugyancsak elszakad a közhelytől az eső, bár többször átáztatja a filmet, a romos házat, az örökséget, ahol Szabi meghúzza magát, a pusztulást jelzi. Sem a szokásos „megtisztulásban”, sem a termékenység vs. terméketlenség konfliktusban nincs szerepe. (Szekvenciákra épül a filmszerkezet: a tóban fürdés, háztetőjavítás is visszatérő elem.)
Van viszont jelentése a víznek, a húsvéti locsolásnak, ahogy Brigit, Áron barátnőjét durván leöntik. Az előző templomi jelenet és a körmenet a keresztény kultúrkörbe zárja a termékenyítő rítust, jóllehet az is visszanyúl az ősibb természet világmagyarázó szokáshoz. Akár erre is „utalhat” a háttérben vonuló tehéncsorda, mint a bika - ősi szimbólum!- által termővé tett alany, aki tejet adva éltet, húsa etet, bőre véd a természet csapásaitól. A harmadik termékenységre utalás, hogy a fiúk méhészkednek - túl azon, hogy a kaptárban a társadalmat lehet látni, a méhek által a virágok beporzása, a növényvilágban a megtermékenyítést jelenti: magát e dolgot a vele asszociált tárggyal, lénnyel helyettesíti. E három kulcsjelenet a különböző kultúrák egymásra rétegeződését, torlódását jelzi: az archaikust, a görög-hellenisztikust, a keresztényt. A klasszikus frízekre emlékeztethetnek azok a képek, ahol a két fiú úgy fekszik egymás mellett, hogy vonalaik párhuzamosak, harmonikusak, mintha egy test lennének, bár nem a plasztikusságuk a hangsúlyos, hanem testalkati hasonlóságuk.
Itt jegyezzük meg, hogy a klasszikus görög mű, Platon Lakomája nem a homoszexualitásról szól, hanem a szerelemről, s arról, hogy az ember, akit az istenek büntetésként félbevágtak, a másik felét keresi a világban. Útközben hasonlókat lát (metaforé), amelyek helyettesítik az ideálist.
A filmben mintha ezt a megfeleződést, kettőződést látnánk, a fiúk egy személynek a két oldala lennének. Hangsúlyos "tükör" ("jelben") kép, ahogy az ajtót helyére teszik: üvege két oldalán a két arc egymást nézi. A szereplők: Sütő András/Szabi és Sebastian Urzendowsky/Áron szuggesztív játéka emlékezetes, jól alakítják a karaktert. Áron a helybéli, fiatalabb srác, elkötné Szabi motorját, de az meghiúsítja, innen az ismeretség. Majd annak javítja a háztetőjét, a motorját, pénzért dolgozik, gyakorlatias, szakmunkásképzőbe jár. Ápolja beteg anyját, lehet, hogy ezért is ragad a faluban. Az asszony a hagyományos anya szerepnek akar megfelelni, ellátja és őrzi a fiát, ahogy elküldi Szabit: „Mi nem vagyunk olyanok”. Súlyosabb, hogy fia titkát elárulja másnak. A másik szülő is árulója lesz a gyerekének, feláldozza. A tehetségét „tékozló fiú”, hazatérését apja pofonokkal bünteti. Ami indokolja Szabi elutasító magatartását, megszökik, hiába zárja be apja. A „mindenható atya” a fia sportkarrierjéről nem akar letenni, bűnösnek tartott kapcsolatát sem tudja elfogadni, erővel akarja megoldani a problémát. Paternalizmusa a férfi(as) szerepre épül, annak szeretné a fiát látni, nem tűr meg más elképzelést.
Intoleranciájának lesz áldozata a fia. Hiába van lakása (poszt)modern lakótelepen (Áronéké a 60-70-as években épült családi ház), a modern külső kontrasztja lehet a benne lakók régies szemléletének. A film azonban túllép ezen a sémán, amikor ezt a jelenséget aktuálisnak láttatja: a helyi fiatalságban a maszkulinitás újraéledését, ha háttérbe szorult is egyáltalán. Brigi bátyja „eltanácsolja” a lánytól Áront, intő példaként a szeme előtt rugdalják meg Szabit a focipályán: vérre megy a játék. Az erő kultusz, amiből sport lett, illetve: a sport lett azzá (lásd a bevezető képsort) könnyen átváltozhat erőszakká. A filmben használt sivár nyelv is a maga lepusztultságával ezt a valóságot tükrözi. Hogy a verbális agresszivitás már elárasztotta a köznyelvet: „Meg leszel b…va!”- súgják a templomban Áron fülébe jóakarói. Hasonlóval fenyeget ma a parlamentben valaki egy képviselőnőt, jelzi, hogy az intézményrendszerben is eluralkodott a „férfias” szemlélet. A verbálist pedig csak egy lépés választja el a tettleges agresszivitástól. Áron esetében megteszik ezt a lépést, a WC-ben megverik, lepisálják. A fiú ezt a gyalázatot úgy érzi, csak egy módon moshatja le. A kiközösített helyzetét nehezíti Bernard érkezése, s a kialakuló hármas kapcsolat zavarja, féltékennyé teszi Áront. Fürdésük közben a birkózásuk egyre vadabb lesz. A német fiú hiába csábítja Szabit, majd otthagyja őket, de Áron frusztráltsága nem szűnik meg. Intim újraegyüttlétük halálos, gyilkos ölelés lesz. Szabi ránduló mozdulata nem az extázist jelenti, hanem az erőszakos behatolást bőrén át a testébe.
Áron menekül tette helyszínéről, de megtorpan futás közben, mintha arra utalna, hogy identitászavarát nem számolta fel . Az agresszió a frusztráció jele, oka és okozója, mint Szabi apja esetében is látható. Áron mondhatni, eleget tett az elvárásnak, leszámolt a bűnnel. A katolikus vallásban, ennek többször látni a szertartásán a fiút, Isten az emberben öltött testet, elpusztítása, megölése a legnagyobb bűnnek, istengyilkosságnak számít. (Ennek visszavétele az atavista felfogás, hogy a férfivel az erőszak, a kegyetlenség jött a világra.) Ebben az értelemben nem keltheti a filmvégi láthatatlan eső a megtisztulás érzetét, mint inkább a hamvak szétszórásánál használt permetezést, kb. annyi ideig is tart. Addig lehet gondolkodni a két fiú klasszikus sorstragédiákat idéző történetén, s azon, hogy az ember megfosztottsága önmagától és lehetőségeitől, az igazi rossz, közben a néző megtisztulhat az előítéleteitől...
A fent említett „korporális/ testi” fordulat a művészetben (Hans Belting), a test reprezentációját, a kép testiségét, a test leképezhetőségét jelenti (1). Nem a fotó és filmtörténeten uralkodó „macsócentrikus" szemléletnek kitett női testet, a szexus tárgyát értve ezalatt, akinek a meztelen férfi csak a visszfénye volt.(2) Így a férfitestnek kellett emancipálódnia, nemcsak a fotóban és a filmben. Nemcsak Helmut Newton öntudatosan vetkőző manökenjeit értve ezen, de Robert Mapplethorpe kendőzetlen férfi akt fotóit, szeretőit (szerinte az európai festészet a 18. század óta adós a férfi testtel). Bár Gustave Courbet birkózóitól nem lehet eltekinteni (19.sz), hazai előfutárként pedig hivatkozhatunk Ferenczy Károly, Kernstock Károly, Szőnyi István és Uitz Béla képeire, majd a 70-80-as évekből Hajas Tibor fotóira, performanszaira.(3), filmben pedig Pálfi György Taxidermiája az extra(vagáns?) példa. A Viharsarok, Rév Marcell intim képei eltérve a téma szokásos tálalásától, empatikusak, a szépséget mutatják. A kapcsolat harmonikusságát a szimmetrikus képek fejezik ki, a ház(uk) középre állításával, ellenkező esetekben aszimmetrikusnak mutatva.
A filmből kiemelve a kulcsfontosságúnak tartott képeket elemeztük, jelentésüket: jel-jelölést vizsgáltuk, hogy ezek alapján következtethessünk a műegész jelentésére. A film csak jelölőként használja a homoszexualitást, nem arról szól, nem is azt dokumentálja, amit hiányolnak belőle egyes kritikák, ennek ellenére a homofóbiát irritálhatja. Ha csak annyi lenne benne, akkor érthető lenne a felvetés: miért csak most? Másról, a másságról, s az azzal szembeni intoleranciáról, és a remaszkulinizációról szól, ez a jelöltje, s ez teszi aktuálissá. És kapcsolja a progresszív magyar film áramlatához.
1. Ami ideológiai-politikai színezetet is kap,főleg Közép-Kelet- Európában, lásd Magdalena Radomska: A politikailag dez/orientált test. Balkon. 2013/10.
2. Erről bővebben: Feminizmus és filmelmélet. Metropolis 2004/4.sz.
3. Szerepeltek A meztelen férfi c. kiállításon Linzben és Budapesten. Ludwig Múzeum.2013.03.23-06.30. Némelyikben ma már feltételezik a homoerotikát.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322