Álom foszlik – Hajao Mijazaki: Szél támad
2014. 06. 23. • Soós Tamás |
Hajao Mijazaki életműve a legjobb érv az anime nagykorúsága mellett: részletesen megrajzolt, gyakran szimbolikus és mitológiai-kulturális utalásokkal átszőtt, komplex történeteit ugyanakkora intellektussal, mint mesélőkedvvel vitte gyöngyvászonra. Sosemvolt helyekre kalauzoló, gyerekhősökről regélt animéi után búcsúfilmjében a valóság talajára huppan és a repülőgéptervező mérnök biopicjével kavar botrányt. MOZI
Szél támad
(Kaze tachinu / The Wind Rises)
feliratos, japán animációs film, 126 perc, 2013
írta és rendezte: Hajao Mijazaki
zene: Joe Hisaishi
producer: Toshio Suzuki
forgalmazó: Cirko Film
bemutató dátuma: 2014. június 19.
Horikosi Dzsiró élete nem épp gyerekbarát mesematéria. Az A6M Zero repülőgép tervezőjeként vonult be a történelembe, alkotásával akaratlanul is hozzájárulva Japán birodalomépítő terveihez és a Pearl Harbor elleni támadáshoz egyaránt. Mijazaki viszont nem háborús bűnöst és nem is a hadsereg kiszolgálóját látja benne, hanem a szépségért rajongó mérnököt, vagyis: a Művészt. Fiktív életrajzi animéjében Horikosi életét a repülésről szőtt vágyra korlátozza: a rövidlátó gyermek álmaitól a II. világháború hajnaláig ívelő történet a Zero elődmodelljének kifejlesztésére koncentrál.
A film nagyobbrészt a munkájába temetkezve, íróasztala mellett görnyedve mutatja Dzsirót, miközben a környezetéből merített inspirációval (ld. a halszálkát), a japán gazdasági klímához igazított terveit rajzolja. Az animátor (Mijazaki) és a mérnök (Horikosi) közti párhuzam rajzolóasztalon kínálja magát, különösen annak fényében, hogy a Ghibli stúdió fantasztikum talaján kibontott meséitől mennyire idegen ez a valós irodai világ, örökké mérges főnökökkel és dirigáló megrendelőkkel. Az elköszönő anime-sensei ars poeticájáról ezért többet állít az aerodinamika és a filmkészítés, valamint Mijazaki és Horikosi élete közti hasonlóságnál az életművet leitmotívumként kísérő repülés szimbolikájának átírása.
Magasbéli suhanásról fantáziáló szereplőktől roskadozik az életmű, ám Mijazakinál a légtér meghódítása nem pusztán mélyen emberi vágy, hanem magának a szabadságnak a garanciája. Kedvenc karaktere, a disznóvá átkozott pilóta, Porco Rosso – és ezért Dzsiró mellett Mijazaki elsődleges alteregója – az I. világháború veteránja; A mesterpilótában az Adriai-tenger egyik eldugott szigetén tanyázva vívja komikus harcát a környékbeli kalózokkal. A fasiszta Olaszország titkosszolgálata üldözi, de ő így sem kér a háborúból, mert az oldalválasztás a magányos, kívülálló hősök kompromittálódásával járna. A vándorló palotában ezért vállalja Howl, a mágus azt, hogy majdnem szörnnyé váljon: az emberi lényét felemésztő repülés képessége biztosítja számára, hogy ne kelljen beállnia a mindkét félt felemésztő háborúba.
A rövidlátó Dzsiró viszont nem lehet pilóta, ezért repülőgépeket tervez. Miópája viszont szimbolikus: habár regisztrálja a körülötte folyó igazságtalanságokat – hogy az állam inkább hadászatra, mintsem a szegényekre költi pénzét –, de nem látja át a világégés felé sodródó korszak összefüggéseit. Dzsiró sem választ oldalt, de azzal, hogy nem képes Porco Rossóéhoz hasonló morális állásfoglalásra („Inkább leszek disznó, mint fasiszta”), akarva-akaratlanul a háborúra készülő birodalmat szolgálja ki. Ártatlan álmát a valóság korrumpálja: „szép repülőgépei” sorsa, hogy azokat pusztításra használják. Az ember hübriszének tekinthető repülés (ld. az Ikarosz-mítoszt) már A vándorló palotában is a főhős halálához, Howl emberségének felszámolásához vezethetett volna, de ott a mesei hepiend még meggátolta ezt a folyamatot. Dzsiró életében viszont nincs deus ex machina: az ő története az álmok megvalósításának horribilis áráról szól. És ez Dzsiró életének azon aspektusa, amellyel bármilyen művész képes azonosulni.
Habár a Szél támad végére egyértelművé válik, hogy Dzsiróé kudarctörténet, a mérnök tevékenységéhez kapcsolt morális kérdésfeltevések elhagyása botrányt kavart Japánban. Azáltal, hogy Mijazaki szemellenzős zseninek festi meg Jirót, elég pusztán történetének peremére helyezni a vesztébe rohanó társadalom szkeccsét elszegényedéssel, természeti katasztrófákkal, a modern állam jogtipró módszereinek kialakulásával. Mijazaki ezzel sajátos (anti)hősének komplex jellemrajzáról is lemond: a Szél támad a művész kompromittálódó álmairól közölt gondolatait nem társítja a szerzőtől ismert ellentmondásos karakterrajzzal és szövevényes narratívával. Filmje második órájában ugyan egy szerelmes szállal bővíti a történetet, ám a tüdőbeteg lány és Dzsiró szerelme pusztán melodrámaian túlzó, egysíkú dimenzióban ragad meg. A tuberkolózis és a hegyi szanatórium motívuma olyan direktséggel idézi meg Thomas Mann Varázshegyét, amely még a nyugatimádatát sosem leplező Mijazakitól is túlzottan egyértelmű. A rendezőre jellemző módon, a nyugati inspiráció tipikusan japán történettel keveredik: Nahoko alakja egyben a japán költőnő, Tatsuo Hori előtti főhajtás, kinek Kaze Tachinu című művének Paul Valéry-idézete Mijazaki mottójául is szolgált („Szél támad!... Élni, próbáljunk meg újra!” Kosztolányi Dezső fordítása).
Habár a Dzsiró–Nahoko románc a magán- és a művészélet összeegyeztethetetlenségének melodrámáját kínálja, a film szélmotívuma mind a szerelmi, mind a történelmi szálat árnyalja. A szél által felkapott kalap ismerteti össze őket az 1923-as nagy kantói földrengés előtt, és pár évvel később ugyanúgy egy szellő által felkapott kalap okán találkoznak. De az a szél, amely egymás karjaiba tessékeli a szerelmeseket, a földrengés utáni tűzvész okozója is: a hol pusztító, hol termékeny erőként fellépő szél a Természet metaforája. Dzsiró álma nem más, mint hogy megszelídítse azt, hiszen repülőgépe a szelet igyekszik felhajtóerővé alakítani. Horikosi ezért Ebosi űrnő kései – és tudatlan – leszármazottja, ki A vadon hercegnőjében olyan fegyver létrehozásán ügyködött Vasváros védelmében, mellyel igába hajthatja a természetet és megölheti az Erdő Szellemét.
A vadon hercegnője Mijazaki talán legkomorabb filmje: kiábrándult véleménye a folytonosan pusztításra törő emberi nemről. A rendező viszont mind az erdőért harcoló állatok, mind a western-kommunában élő emberek érveit kimerítően vázolja: civilizáció és természet ősprincípiumainak harca nem jó és gonosz csatája, hanem a kikerülhetetlen romlással járó háború, mely maga a gonosz Mijazaki filmjeiben. Hősei így gyakran a két oldal közt ragadt közvetítő figurák, akik a hadakozást kívánják megakadályozni (Asitaka, Nauszika). Bátor, természetvédő, pacifista hősök, akik nem léteznek a valóságban, így a Szél támad világában sem. Helyettük csak álmodozó művészlélek akad, kinek Porco Rossóval ellentétben nem a fasiszta titkosszolgálattal, hanem a természet erejével kéne felvennie a harcot: kudarcsztorija tehát nem a japán kormány politikai céljainak kiszolgáltatott ember bukása, hanem a sors játékszereként imbolygó ember siráma.
A Szél támad érzelmi erejét ebből a melankóliát árasztó fatalizmusból csatornázza. Ugyanakkor hiányzik belőle a korábbi Mijazaki-művek világépítő kedve, a színes mellékalakok kavalkádja és hollywoodi műfajfilmekre rálicitáló kalandfaktora. Atipikus Mijazaki-alkotás, amely a Ghibli stúdió filmjeire jellemző színgazdag, puha stílusban vázolja Dzsiró szűk, de álmaiban kiterebélyesedő világát, ám a valósághoz ragaszkodó rajzesztétikája lévén nem enged teret a Mijazakitól várt vizuális tobzódásnak. Ha nem is kér helyet magának legjobb alkotásai közt, egyéni művészportréja, álomszerűvé mosott történetvezetése és kiábrándulttá búsuló atmoszférája okán mégis míves rajzfilmmé érik. Annyit túlzás nélkül állíthat magáról: rövidlátó művészekről és enyészetbe rohanó emberekről alkotott víziója még A vadon hercegnőjénél is morózusabb.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322