A Balázs Béla Stúdió

A kísérleti film és a magyar fiatal film legfontosabb műhelye, a Balázs Béla Stúdió 1959-ben alakult meg. Az elsô két évben filmek még nem készültek, a Stúdió filmklubként, elôadások és viták fórumaként működött. A Fôiskolán 1960/61-ben végzett Máriássy-osztály (Elek Judit, Gábor Pál, Gyöngyössy Imre, Huszárik Zoltán, Kardos Ferenc, Kézdi Kovács Zsolt, Rózsa János, Singer Éva, Szabó István és Eduard Zahariev) pályára lépése kellett ahhoz, hogy a BBS filmkészítô műhelyként (újra) indulhasson. A tagok számára mindig is meghatározó fontosságú volt a csoportmunka. A Stúdió éves kerete sosem haladta meg egy átlagos magyar játékfilm költségvetését. Munkáit "bemutatási kötelezettség" nélkül készíthette, ez a cenzúra és az öncenzúra kikerülésének, a kompromisszumok nélküli kísérletezésnek a lehetôségét jelentette.

Az elsô évek gárdáját a Máriássy-osztály tagjai mellett a náluk néhány évvel korábban végzett Gaál István, Novák Márk, Sára Sándor és Tóth János alkották. Kezdôfilmjeik sokszínű stílus- és formakísérletek. Meghatározójuk a lírai és személyes hangvétel (Kardos Ferenc Miénk a világ, Novák Márk Csendélet, Szabó István Te, Variációk egy témára), még a dokumentumfilmekben is (Sára Sándor Cigányok). Nem sokkal késôbb a groteszk és az irónia stílusjegyei is megjelentek (Novák Márk: Kedd, Ventilla István Strand). 1965-ös Huszárik Zoltán montázskölteménye, az Elégia.

Sára Sándor, Gaál István és Elek Judit munkái után a következô nemzedék filmjeivel a dokumentarista kísérletek, a valóság néha lírai, néha groteszk irányba elrajzolt képei lettek meghatározóak (Elek Judit: Meddig él egy ember?, Gazdag Gyula Hosszú futásodra mindig számíthatunk, Válogatás, Schiffer Pál Fekete vonat, Szomjas György: Nászutak). 1970-ben készült Magyar Dezsô zenemű módjára építkezô filmkompozíciója, a Büntetôexpedíció. Egy évvel korábban ô készítette azt a filmet ( Agitátorok), amelynek több szereplôje késôbb a stúdió meghatározó tagja lett. Elsôként Bódy Gábor ( A harmadik) kapott lehetôséget külsô (azaz fôiskolai diploma nélküli) rendezôként filmkészítésre. Ôt a hetvenes évek óta a társművészetek avantgárd irányzatainak számos tagja követte (Dobai Péter Archaikus torzó, Maurer Dóra Relatív lengések, Birkás Ákos Tükrözôdés, Hajas Tibor Öndivatbemutató, Szentjóby Tamás Kentaur, Jeney Zoltán Round, Vidovszky László Aldrin). Munkáik leggyakrabban a filmi kifejezés természetének, adottságainak és lehetôségeinek kutatásához kapcsolódtak. Ennek az experimentalista vonulatnak két sorozat, a filmnyelvi kísérletek és a K/3 (Közművelôdési Komplex Kutatások) volt a kerete. Meghatározó egyéniségeik Bódy Gábor és Erdély Miklós. Bódyt az elbeszélésmód és a filmforma analízise, a film és a társművészetek kapcsolata foglalkoztatta. A nyolcvanas évek etűdjeivel és az INFERMENTAL nemzetközi videófolyóirat elindításával a videóművészet egyetemes jelentôségű kísérletezôje lett. Erdély Miklós sohasem került be a hivatalos filmkészítés műhelyeibe. Filmjeiben kép és hang aszinkronitásával, az idôbeliséggel és az ismétléssel kereste a mozgóképi kísérletezés új útjait ( Partita, Álommásolatok, Tavaszi kivégzés). Mind Bódy mind Erdély elméleti munkák szerzôiként is fontos alkotók.

A BBS a hetvenes évek óta nagyjátékfilmeket is készít. Ennek a sorozatnak az elsô darabjai Maár Gyula ( Prés), Lányi András (Segesvár) és Bódy Gábor ( Amerikai anzix) művei voltak.

Az analitikus dokumentarizmus valamint a társadalmi konfliktusokat és a XX. századi magyar történelem titkolt történéseit feltérképezô dokumentumfilmek a hetvenes évek óta meghatározóak a Stúdió munkájában (Dárday István, Mihályfi László, Szalai Györgyi, Vitézy László és Wilt Pál monumentális Nevelésügyi sorozata, Ember Judit: Tantörténet, Pócspetri, Menedékjog, Gulyás Gyula–Gulyás János: Vannak változások, Azért a víz az úr, Balladák filmje).

A nyolcvanas években a BBS-bôl indult hódító útjára az új érzékenység stílusiskolája. Ezeknek a filmeknek meghatározó eleme a történetmesélés lehetôségeinek újrafelfedezése és a hatásközpontúság volt (Xantus János Diorissimo, Nôi kezekben, Müller Péter Iván Ex-kódex, Wahorn András Jégkrémbalett, Enyedi Ildikó Vakond, Kamondi Zoltán Tudatalatti megálló, Sôth Sándor Szárnyas ügynök).

Ebben az évtizedben, majd a napjainkban is tartó kilencvenes években tovább folytatódtak a mozgóképi (egyre inkább videó) kísérletek (Sugár János, Peternák Miklós, Révész László László). De az amatôrfilmek és archív anyagok történelmi-elemzô illetve metafizikus átírásai, újraszerkesztései is (Tímár Péter és Bódy Gábor, majd Forgács Péter Privát Magyarország sorozata). Hosszú ideje a BBS-ben, vonzáskörzetében készíti filmjeit Tóth János (az ôs-mozi varázsát megidézô Study I. és II., Shine) és Szirtes András ( Napló, Hajnal, Pronuma bolygók története, Lenz). A BBS keretein belül forgatta kísérleti színházi elôadásainak videó-dokumentációját Jeles András is ( Szélvihar, A mosoly birodalma).

A Balázs Béla Stúdió a kísérletezés és a pályakezdés lehetôségeinek megteremtésével, a hagyományos ábrázolás korlátait feszegetô munkáival folyamatos kihívást jelentett és jelent a hivatalos filmkészítés számára. A hatvanas évek eleje óta a magyar film meghatározó alkotóinak szinte mindegyike készített filmet ebben a műhelyben.