Bertrand Tavernier

Bertrand Tavernier 1941-ben született Lyonban. Szeretett szülővárosához mindig hű maradt, több filmje helyszínéül választotta, s jelenleg is ő az elnöke a legendás lyoni Lumiére Intézetnek.
Apja kívánságára jogi pályára készült, de tanulmányait abbahagyva, filmkritikával kezdett foglalkozni, s a hatvanas években már a Cahiers és a Positif vezető kritikusa, valamint az amerikai filmművészet francia szaktekintélye.
1974-ben rendezte első nagyjátékfilmjét, a Saint-Paul órását. Kiforrott rendezői készséggel indul a pályán, a társadalmi valóságra figyelő érzékenység, leleményesség jellemzi és a komplex emberi kapcsolatok nagyon finom ábrázolása. Második nagysikerű alkotásával, a Kezdődjék hát az ünneppel már bizonyítja a munkásságára oly jellemző értékeket: nem zárkózik el egyetlen műfaj elől sem, mindegyik filmje újítást foglal magában, állandóan kutató, vizsgálódó szellem vezérli, és témáinak vezérmotívuma a társadalmi igazságtalanság. Sodró erejű, ambiciózus műveivel szenvedélyes reflexióit mondja el a mindenkori történelemről és az annak menetét irányító erőkről. Mint ahogy az amerikai filmművészet kitűnő ismerőjétől elvárható, filmjeire jellemző a nézőt magával ragadó könnyed lendületesség, a jó humor és az árnyalt jellemábrázolás. Első két filmjét díjeső fogadta, akárcsak a következő, A bíró és a gyilkos című nagysikerű pszichothrillert. További műfajokat és témákat kipróbálva (sci-fi, társadalmi dráma, történelmi tabló, zenés film) jut el egyik legszebb filmjéhez, a Vidéki vasárnaphoz. A bensőséges lélektani dráma egy öreg festő életének utolsó napjait idézi, akit meglátogat szerelemi bánattól gyötrődő lánya. A rövid találkozás során döbben rá az idős ember: lehet hogy ebben a viharos életet élő lányban valósul meg mindaz, amire ő egész életében vágyott.
A rendkívül termékeny művész legutóbbi nagy sikere a Conan kapitány, amit teljes egészében Romániában forgatott. A történet 1918-ban, a fegyverszünet aláírása után játszódik, amikor Franciaországban még hadkészültségben tartották a keleti hadtest katonáit, és egy bukaresti laktanyában szállásolták el őket. A film élénk visszhangot váltott ki európai történészkörökben, hiszen olyan megtörtént, kínos eseményeket idéz fel, amelyeket történelemkönyvekben nem szokás megemlíteni.