Shane Meadows:
Hétszer 24 (1997)
53 KByte
|
A 26 éves korára az új brit film
csodagyerekének kikiáltott Shane Meadows Közép-Angliában
nőtt fel és soha nem járt filmfőiskolára. Rövid ideig
fényképészetet tanult, majd úgy két éve, kölcsönkért
videókamerával, haverjai és családtagjai
közreműködésével és gyakran sajátmaga főszereplésével
mint író-rendező-producer ontani kezdte a kisfilmeket. Ezekben
a hol őrültnek, hol rossznak, hol mulatságosnak és
meghatónak mondott filmjeiben, melyeket az életét
benépesítő és emlékezetében élő figurákra épített,
már megmutatkozott életkorát meghazudtolóan érett és
emberséges szemlélete és ritka tehetsége. Minimális
költségvetéssel készült hatvanperces kisjátékfilmje, a Kispálya,
melynek író-rendezője és főszereplője is, kisstílű
szélhámosokról és feleségeikről szól és nagy sikert
aratott a fesztiválsajtóban Edinburghben, Torontóban, de az
igazi áttörést a kísérőfilm, a mindössze tízperces Hol
a mani, Ronnie? hozta meg: ez a fergeteges gengszterkomédia
elnyerte a Channel One/NFT 1996-os díját, amely a
legtekintélyesebb rövidfilmtrófea Európában.
Erre figyelt fel a Scala cég TV-reklámokkal kezdő és Neil
Jordan több filmjén is dolgozó segédproducere, Imogen West,
és megszerezte az 1991 óta mozifilmeket is finanszírozó BBC
anyagi támogatását Meadows első teljes hosszúságú
mozifilmjéhez, a Hétszer 24hez. (Meadows egyébként
korábban készített a Channel Four TV-csatorna számára egy
dokumentumfilmet A cigányok királya címmel.) Ez a –
témájában
A bokszolóhoz hasonló
– film nemcsak a rendezőnek és a producernek adta meg a
debütálás lehetőségét, hanem Meadows régi munkatársának,
a Nottingham-i születésű Paul Fraser forgatókönyvírónak is
és – a több Meadows-filmben játszó régi haver, Jimmy Hynd
(Meggy) és Mat Hand (Fagash) mellett – számos vidéki
színészhallgatónak is, köztük a Timet alakító Danny
Nussbaumnak. Ugyanakkor az egyik legjobb angol operatőrnek
számító Ashley Rowe fényképezte ezt a még mindig igen kis
költségvetésű és elvi okokból fekete-fehérben forgatott
produkciót. “Nem a szemcsés dokumentarizmus érzetét akartam
kelteni, hanem mert a fekete-fehér ereje és tisztasága kiemeli
a színészi alakításokat és méltóságot kölcsönöz az
egésznek” – vallja az ifjú rendező, aki szakmai
kérdésekben a profi filmvilágban szokatlanul nagy szabadságot
adott operatőrének.
“Nem fenyeget az a veszély, hogy elveszítem a stílusom vagy
a szemléletem” – nyilatkozta Meadows a Hétszer 24
forgatása idején. “Amikor az embernek semmije sincs, a
képzelőerejét kell használnia, és én így tanultam meg
filmeket készíteni. Nem tanították meg nekem, mi a
‘helyes’ módszer. Ez a film bonyolultabb, mint bármi, amit
eddig csináltam. Először nehéz volt hozzászoknom, hogy
stábbal dolgozom, mert megszoktam, hogy mindent magam csinálok.
Filmjeimet gyakran olyan emberek ihletik, akiket gyerekkoromban
ismertem. Rájöttem, hogy a gyerekkoromból vett történetek
megnevettetik az embereket, meg aztán a nagyvásznon is ki
akartam próbálni ezeket a figurákat. Mindig nagyon vonzódtam
az olyan történetekhez, amiket a többiek kihagynak, az olyan
emberekhez, akik másoknak szentelik magukat. Darcy ilyen ember:
kiáll a srácokért, akiket ismer, mégha mindenki teljesen
furának tartja is. Ösztönösen mindentudó, ha emberekről van
szó, és meg tudja fogni ezt a bandát, mégha viselkedésük,
humoruk és attitüdjük gyakorlatilag ki is zárja őket a
társadalomból, saját nagyon szoros közösségérzetükben
izolálva őket. Napi huszonnégy órában, heti hét napon át,
csak lógnak és ugyanazt a semmit teszik. Darcy nyitott szívvel
közelít hozzájuk.”
“Alan Darcy kényszeresen megszállott szociális munkás, akit
mélységes büszkeség fűt sajátmagával és ezekkel a
fiúkkal kapcsolatban. A háború után a kamaszok tele voltak
reménnyel és büszkeséggel. Elkeseríti, mennyire eltapossa a
társadalom ezeket a mai srácokat, de tudja, hogy van bennük
harci szellem” – vall erről a korábbi szerepeitől igen
eltérő figuráról a nyolcvanas években vilárhíressé lett
angol színész, Bob Hoskins, aki egyébként nem győzi
dicsérni az ifjú titánt. “Shane Meadows pontosan tudja, mit
akar, lelkesedése elképesztő, az ötletei klasszak és
mindenkivel nyitott. Figyelemre méltó, ahogy filmjében
sikerült összeolvasztania a kiélezett tragédiát ezzel a
néha teljesen alpári humorral.”
|
