 Egy férfi és egy nő, 1966, Jean-Louis Trintignant 110 KByte |
Claude Lelouch olyan sajátos jelensége az európai filmművészetnek, akit lehet kiátkozni, "lenézni", "leszólni", de nélküle elképzelni a modern európai filmet már nem lehet. 1966-os nagy kiugrásával, az Egy férfi és egy nővel az új szentimentalizmus divatját és hullámát indította el szerte a világon. A kritika és a közönség sohasem ítélte meg egységesen a filmjeit. De azt még a leggunyorosabb hangú kritikusa sem tagadja, hogy ha az ember rosszkedvű, magányos, nem találja a helyét, és beül megnézni egy "jó kis Lelouch"- t, akkor legalább arra két órára garantáltan elfeledi minden búját-baját.
A technika megszállottjaként a filmkészítés minden lépcsőfokát megmászta, hogy megtanulja a filmcsinálás minden csínját-bínját. Ha filmet forgat, akkor valóban szerzője a filmnek. Onnantól kezdve, hogy ő a fénymegadó, egészen addig, hogy ő instruálja sztárokat, szeret rendező, forgatókönyvíró, operatőr, vágó lenni egyszemélyben. Nagyon fiatalon szeretett bele a filmezésbe, operatőrként kezdte (1956-ban még nincs húsz éves, amikor a párizsi televízió részére forgat tudósítást a budapesti eseményekről) és mindvégig szenvedélyesen követi és alkalmazza a filmtechnika újításait. Imád játszani a színekkel, alig van olyan filmje, amelyben ne alkalmazná egyidejűleg a filmszínezés több módozatát, a fekete-fehéret, a színes filmet, vagy a néma filmek virazsírozásos technikáját. Megszállottja az optimista színeknek, az elnagyolt, nagyívű lélekábrázolásnak, az olajozott forgatókönyvnek, a közhelyes társadalom-ábrázolásnak, az édes-bús ponyvaregény történeteknek, a látványos képeslap-tájaknak, a fülbemászó filmzenének, az állandóan mozgó kamerának és a happy-endnek. Ennél több "rosszat" nem mondhatunk róla. Melodrámáinak kitűnő a humora, történetei soha nem unalmasak, és hősöket olyan színészek alakítják, akik mindent elhitetnek, általuk minden megtörténhet. Annie Girardot, Anouk Aimée, Jean-Louis Trintignant, Yves Montand és mások, nemcsak jelen vannak a filmjeiben, hanem olyan izgalmas átéléssel elevenítik meg a szerepet, mintha személyes sorsukat, megélt életüket mutatnák be nekünk. Bikácsy Gergely, többek közt azt írja Lelouch-ról: "Mert fontos dolgokról ugyan Godard jobb filmeket csinált, viszont az akkori Lelouch nélkül szomorúbbak maradtunk volna. S ha könnyezni vágyunk a rossz meg a jó emberek egyaránt nehéz sorsán, szeretjük a kövér és mafla fiúk históriáját, szeretjük a szomorú és szép lányokat, akkor jól jön egy szombat esti Lelouch." Üljünk be hát Lelouch néhány kedves és kellemes filmjére, andalodjunk el kicsit azokon a felejthetetlen dallamokon és csodáljuk őszinte bámulattal kedvenc színészeink szépséges fiatalságát. |
 Egy férfi és egy nő, 1966, Anouk Aimée 87 KByte |
