Mi teszi olyan különlegessé ezt a Faust változatot, miben különbözik ez a kópia a többitől, melyekről az 1926-ban készült klasszikus darabot ismeri a világ?
Teljes egészében más. Murnau valamennyi snittet többször leforgatta, ráadásul két kamerával vette fel, és a naponta megnézett muszterek láttán gyakran újraforgatta a jeleneteket, változtatott a kameraszögön, speciális effektusokat vitt bele és mást kért a színészektől. Azután a legjobb felvételekből állította össze a saját változatát, a többiből pedig, a korabeli gyakorlat szerint, összevágták a külföldi forgalmazásra szánt kópiák negatívjait. A Faust ma ismert kópiáit ezekről a negatívokról húzták le, melyeket a Murnau által kidobott, tökéletlen, másodosztályú felvételekből raktak össze.
A nézők, akik már látták a filmet, valószínűleg nem veszik észre az apró különbségeket, pedig valamennyi beállítás egészen más. Abban viszont bizonyosak vagyunk, hogy a közönség azzal megy majd ki a vetítőből, hogy ez a film jobb, mint amire emlékeztek, mert a színészvezetés és a ritmus határozottan jobb a Murnau által kiválasztott jeleneteken.
A többi változatban egészen rossz minőségű felvételeket is találtunk, botladoznak és nehézkesek rajtuk a színészek például. Láttunk olyan változatot is, melyen a felhőket átszelő fénysugár helyettesíti Faust és Margit égbeszállását, egy másikon a hópelyhek határozottan tollaknak látszanak, egy harmadikon pedig a mutatványosok medvéje beöltözött ember, holott a Murnau választotta snitten igenis valódi medve szerepel.
Csupán az amerikai változat ér fel az eredetivel, mivel ezt maga Murnau állította össze Culver Cityben az MGM stúdiójában a német változathoz korábban kiválasztott felvételek dubléjából. Ez a munkamódszer is világosan mutatja, hogy Murnau valamennyi snittből csak egy felvételt érzett tökéletesnek és beillesztésre méltónak, a többit semmire sem tartotta.
Murnau Németországban összeállított negatívja sajnos elveszett, egyetlen fennmaradt kópiája - dán inzertekkel - rendkívül rossz állapotban van, karcos és szinte valamennyi snitt összeillesztése sérült. Megmaradt viszont az amerikai negatív. Eltávolítottuk belőle az amerikai közönségnek szánt külön elemeket, és az angol szövegű plánokat - a szerződést Mefisztofelésszel és a könyvoldalakat - német szövegűvel cseréltük ki, s így ez lett rekonstruált kópiánk alapja.
Hét különféle anyagot használtam fel a végső változat elkészítéséhez:
A két, szöveget tartalmazó snitt kivételével - az egyiken Mefisztofelészt félig takarja a paktumról szóló pergamen, a másikon Faust egy könyv lapjait forgatja - rekonstruáltam az eredeti változatot, melyből csak néhány kép maradt ránk. Azt a kettőt pedig két hasonló felvétellel helyettesítettem.
Amikor megtaláltam az eredeti anyagokat, nekiláttam a rekonstruálásnak: az összes változat valamennyi snittjét egyenként összevetettem. A speciális effektusokat tartalmazó snittekből és a Murnau által kiválasztott valami másért különleges snittekből készítettek dublékat, ezeket a külföldre szánt negatívokban használták fel. Az eredeti negatív rekonstruálásához valamennyi létező változatból felhasználtuk a megfelelő képminőségü snitteket - ezt a bonyolult restaurátori munkát a bolognai "L'Immagine Ritrovata" laboratórium végezte el.
A Faust kísérőzenéjét Murnau állította össze Ernö Rapée zeneszerző segítségével. Gounod operájának néhány részletét is belevették. Ezzel a zenével azonban csak egyszer vetítették a filmet, 1926 augusztus 25-én a Jour Parufamet gálaestjén. Neves filmkritikusok, köztük Hans Feld úgy vélték, ennek a nagy filmnek kijárna az eredeti kísérőzene, és Neumann producer is egyet értett velük. Ernö Rapée azonban távozott az UFÁ-tól és az Egyesült Államokban dolgozott, Neumann ezért Giuseppe Beccétől rendelte meg a zenét. Ő azonban nem készült el vele a bemutatóra. Az Ufa Palast Am Zoo új zeneigazgatójának, Werner Richard Heymannak két hét alatt kellett megírnia a zenét. Ismert melódiákkal, Wagner és Richard Strauss részletekkel vegyítette saját kompozícióit.
A berlini bemutatón Heymann zenéjével játszották a filmet, de azután Neumann megkérte Paul A. Henselt, állítson össze egy listát a repertoár zenékből a többi város mozijai számára. Ez a kísérőzene az egyetlen, ami teljes egészében ránk maradt, ugyanis a Licht-Bild-Bühne filmmagazin 1926/283-as számában közölte. E lista 78 részre osztja fel a filmet, és 48 zenerészletet ad meg melléjük - a tízes évek végének és a húszas évek elejének német, cseh, francia és amerikai zeneszerzőinek darabjaiból. Berndt Heller és Theodore van Houten zenetudósok segítségével, hosszas munkával, az összes archívum és az egész világ zenekiadóit átböngészve sikerült felkutatnunk valamennyi eredeti partitúrát.
A zene összeállítását és zongoraátiratát Armando és Carlos Pérez Mántaras készítette el, és az új bemutatón Sandra Gonzales játszotta el.
Murnau eredeti változatát Luciano Berriatúa készítette el a Filmoteca Espanola számára a Deutsches Institut für Filmkundéval és a Det Danske Filmmuseummal együttműködve, a Projet Lumiere, az Európai Únió Média Programja támogatásával, a Bundesarchiv-Filmarchiv és a Turner Entertainment Co. segítségével.
