2008. április 2-án a Kovásznai Kutatóműhelyben Iványi-Bitter Brigitta művészettörténész és munkatársai bemutatták Kovásznai György – Túl a húsdarálón című kötetüket. Az angol–magyar nyelvű, szakszerűen és szépen kivitelezett kötet a 2008 végére várható Kovásznai-monográfia beharangozása. A karcsú könyv az első munka, amely tudományos igényességgel foglalkozik Kovásznai Györggyel (1934–1983), a festővel, íróval, animációs rendezővel. Iványi-Bitter Brigittával Boronyák Rita készített interjút

Hogyan kerültél kapcsolatba a Kovásznai-anyaggal?

A Kovásznai-életmű kutatására 2007 elején kért fel Komlós János. Ő hozta létre a Kovásznai Kutatóműhelyt, a jelenlegi kiállítóteret és az archívum tárolására szolgáló irodát. Kovásznai életművét addig csak a városi legendából ismertem, mivel sok ismerősöm végzett az Iparművészetin, akik látták a filmjeit, és hallottak róla történeteket. Az életmű azonban mindenki számára homályos és izgalmas emlékként élt. Amikor először láttam a festészeti anyagot, és mind a 25 filmjét, köztük a Habfürdőt, nagyon elcsodálkoztam az életmű aktualitásán és egyúttal elhallgatottságán. Hamar kialakult a Kovásznai-életműhöz való személyes kapcsolódásom, hiszen jól artikulált, virtuóz író is volt, aki huszonöt évvel a halála után is képes a szövegei, képei és filmjei révén magával repíteni a saját univerzumába. Abba az univerzumba, amely tágas, színes, egyszeri és megismételhetetlen.

Mennyire fontos számodra, hogy sokra tartsd azt a személyt, akivel foglalkozol?

Úgy gondolom, ha egy kutató meg akar ismerni egy életművet, akkor a „nyomozati szakaszban” máris a részesévé válik. Sok kis darabból kell összeállítani ezt a puzzle-t, amit még soha senki nem rakott ki. Amikor kutatok, interjúzom, könyvtárazok, katalógusban leveleket keresek, magam is átélem azokat a viszonyrendszereket, amelyekben az életmű létrejött, vagyis nem tudom megkerülni a személyes részvételt. A kutató ilyenkor a művész révészévé válik, ő hozza át a halottak világából az élők közé, egyfajta szócső is, aki a ma élők között képviseli, közvetíti a művész hangját. Ez néha veszélyes is lehet...

Hogyan működik a Kovásznai Kutatóműhely? Hányan vagytok? Milyen a munkabeosztásod?

A Kovásznai Kutatóműhelyben zajló szakmai munkáért én vagyok a felelős, a kutatás lényegi részét én végzem. Munkámat technikai, gazdasági adminisztrációs szempontból három kollégám segíti, akiknek ugyan nemcsak ezzel kell foglalkozniuk, de mindenben számíthatok rájuk. A Kovásznai Kutatóműhely rugalmasan működik, ami azt jelenti, hogy alkalmazkodik az aktuális kutatási fázisokhoz. A kutatóműhely célja, hogy Kovásznai szerteágazó munkáit rendszerezve összegyűjtse, és mind a kutatók, mind a közönség számára elérhetővé tegye. A sok helyre szétszóródott festészeti életművet össze kell szedni, legalább annyi időre, hogy dokumentáljuk a monográfia számára. Az életmű festészeti, grafikai anyagának egy része állandó kiállítás formájában megtekinthető hétköznap munkaidőben vagy előzetes egyeztetés szerint máskor is. A kutatóműhely archívuma is nyilvános, itt az életmű iránt érdeklődők megnézhetik az eredeti kéziratokat: naplókat, esszéket, vígjátékokat, drámákat, regényeket, amelyek javarészt publikálatlanul várják a felfedező olvasókat. Hogy ez miért érdekes? Kovásznai életében nem mutatta be a képeit, nem publikálta írásai nagy részét. Azt gondolom, az életmű vizuális része sokkal érthetőbb, teljesebb, ha megismerjük az írásait. Nem mellesleg, az elmúlt egyéves kutatás során több tucat órányi videointerjút készítettem Kovásznai kollégáival, barátaival, mindazokkal, akik ismerték őt, ami további kutatások tárgya lehet mások, a korszakkal foglalkozók számára.

Milyen a kutatóműhely anyagi felépítése?

A Kovásznai Kutatóműhely magánfinanszírozású intézmény, amely szoros együttműködésben dolgozik a Kovásznai Alapítvánnyal. Ez utóbbit 1985-ben alapították a művész kollégái Matolcsy Györgynek, a Pannónia Filmstúdió akkori igazgatójának vezetésével. Az alapítvány azóta is gondját viseli az életműnek, de a részletes szakmai feldolgozás csak 2007 elején, a kutatóműhely tevékenységének kezdetekor indult el. A kutatóműhely finanszírozza a teljes kutatási költséget, az áprilisban megjelent Kovásznai-albumot és a közeljövőben elkészülő monográfia és életmű-kiállítás költségeit is. Ez a magánintézmény mindent elkövet azért, hogy Kovásznai a kortárs magyar kultúrában méltó helyére kerüljön, negyedszázaddal a halála után.

Miért nem hozhattad kereskedelmi forgalomba az albumot?

A Kovásznai-életmű jelentős részét képezi a Pannónia Filmstúdióban alkotott 25 filmje. Ezek a filmek jogilag átmeneti helyzetben rekedtek meg. A Pannónia megszűnése után a kópiáknak és a jogoknak a Magyar Nemzeti Filmarchívumba kellett volna kerülniük, de ez máig nem történt meg, így átmenetileg a Mafilmnél vannak. A Mafilm azonban nem tud az összes jog felett rendelkezni, így a Pannónia teljes anyaga tulajdonképpen DVD-kiadási szempontból moratórium alatt van. Ezért mi csupán egy olyan DVD-t tudtunk most készíteni, amely a könyv részeként egyes filmrészleteket tartalmaz, amelyet emiatt nem hozhatunk kereskedelmi forgalomba. A könyvet könyvesboltban nem is lehet árulni, ám a szakma tagjai kaphatnak belőle a kutatóműhelyben.

Mennyi munka volt összeállítani a kötetet? Ki volt segítségedre az érdemi munkában, tehát a szerkesztésben, a tipográfia gondos megválasztásában, a korrektúrázásban, a jogok helyzetének föltárásában? És akkor csupán néhányat említettem kapásból a rendkívül szerteágazó munkák közül.

A könyv összeállítása egyéves munka eredménye. A kutatás maga a fellelhető anyagok számbavételével kezdődött, amiben nagy segítségemre volt a Kovásznai Alapítvány, ezek után következett a kiterjedt írói életmű átolvasása, a kéziratok sokszor lehetetlennek tűnő kisilabizálása. Nagy segítségemre volt Kovásznai egyik legjobb barátja, dr. Végh László, aki maga is zeneszerző és műfordító, aki a 60-as években igen jól ismert felolvasószínházat működtetett, akkoriban performanszművész is volt. Vele sokórányi videointerjút készítettem, amelynek egy kisebb része látható a könyv DVD-mellékletében is, illetve a könyvbemutatón elhangzott szövegei a kovasznaigyorgy.hu honlapunkon is megtekinthetők. Ezenkívül dr. Végh László akkurátusan összegyűjtött 50-es és 60-as évekbeli hangfelvételeit is megosztotta velem, amelyeket a már említett honlapunkon meg is lehet hallgatni. Kovásznai eredeti hangfelvételeinek digitalizálása, illetve interneten való hozzáférhetőségének biztosítása jelenleg is zajlik. Segítségemre vannak a kutatásban Kovásznai kollégái, akik minden lehetséges módon támogatják a puzzle összeállítását. A velük készült videointerjúk szintén az archívumunk nyilvános részét képezik. A Kovásznairól szóló, bevezetőnek szánt album szerkesztését, illetve az előszó írását egyedül végeztem, a kutatásaim során előkerült információk és a saját értelmezésem alapján. Így a könyv javarészt Kovásznai saját ars poeticáját tartalmazza, mivel igen artikuláltan megfogalmazta saját művészeti pozícióját, helyét a magyar művészet történetében, valamint véleményét a magyar művészet 20. századi folyamatairól és a saját korát jellemző viszonyokról. A könyvet Gerhes Gábor, az egyik legelismertebb magyar grafikus és művész készítette, aki sok ötlettel és tapasztalattal segített a könyv kialakításában. Az idén áprilisban bemutatott könyv tehát elsősorban arra szolgál, hogy az érdeklődők ízelítőt kapjanak Kovásznai művészeti örökségéből, kedvet, kíváncsiságot ébreszt a későbbiekben megjelenő monográfia alaposabb tanulmányozásához.

Milyen visszajelzéseket kapsz az albumot illetően?

A könyv és a honlapunk bemutatása óta eltelt hónapban csak pozitív visszajelzések érkeztek. Sok képzőművészeti és animációs területen dolgozó kolléga – legyen akár alkotó vagy műkritikus – nagy örömmel fogadja ennek a mostanáig legendaként számon tartott életműnek a feltárását és demokratikus eszközökkel való megismertetését. Sokaknak az okoz meglepetést, hogy Kovásznainak ekkora festészeti életműve van, hiszen nem állította ki a képeit, és szűk baráti körén kívül senki nem is láthatta ezeket, ugyanígy mások számára a kéziratok megismerése volt revelatív erejű. Egy biztos: mindenki, aki látta a most bemutatott anyagoknak akárcsak egy részét is, tudja, érzi, hogy ezt az életművet érdemes megismerni, és értékeit a jövő generációk számára nyilvánossá, elérhetővé kell tenni.