Ozsda Erika Kalandorok mesélték
Beszélgetés az alkotókkal - Paczolay Béla: Kalandorok című filmjéről
Rudolf Péter és Haumann Péter
Rudolf Péter és Haumann Péter
196 KByte

Paczolay Béla első játékfilmje, a Kalandorok elnyerte a nézők tetszését.
Még a kritikusok is jókat írtak róla.
A filmet már több mint 70 ezren látták.


Paczolay Béla, rendező


Mi a film születésének a története?
Négy éve ücsörögtünk Péterfy Gergő barátommal egy kerthelyiségben. Ott mesélte el, hogy Erdélybe kell mennie, hogy elhozza a nagyapját. Elkezdtünk erről beszélgetni, és megszületett a forgatókönyv ötlete. Rengeteg személyes dolog van benne az ő részéről, és az enyémről is.

Mi volt a legnehezebb a 28 napos forgatás alatt?
Az, hogy mindegyik nap nagyon nehéz volt. Rudolf Petivel egyszer arról beszéltünk, hogy nem is volt könnyű nap! 1200 kilométert tettünk meg, ami hihetetlen koncentrációt követelt, főleg a három színésztől, ettől a három nagyszerű embertől. Haumann, Rudolf Péter és Milán szinte az első pillanattól kezdve az utolsóig jelen van a filmben.

A forgatókönyvet is rájuk írtátok?
Ahogy elkészült a könyv, rögtön fölhívtam Rudolf Pétert. Utána Haumann Pétert kerestük meg. Milánt csak nagyon hosszú keresgélés után találtuk meg. Mindenféleképpen azt szerettem volna, hogy egy új arc legyen a két ismert színész mellett.

Mi az, amiért neked a leginkább megérte elkészíteni ezt a filmet?
… mi az?... Egyrészt nagyon meg akartam csinálni. Másrészt érdekelt a három ember története, akik bajban vannak a nők miatt. Tele hazugsággal elindulnak az úton, de az összezártságból adódóan a hazugságok kiderülnek, és a család három férfi tagja lassan egymásra talál.

Rudolf Péter, színész

Ki ez az apa, Géza, akit játszol a filmben?

Géza egy csődtömeg. Talán így lehetne a legrövidebben beszámolni róla. Viszont hisz abban, hogy ez nem lesz mindig így. A tervei már nem nagy tervek. Maradt valami sármja a múltból. A negyedik felesége rakta ki utoljára a lakásból. Nyilván az első után is maradt egy kis sárm, a második után is, és ez így fogy el - gondolom én. Maradt valamennyi humora is az élethez. Reméli, ha majd a Gundelben kezd el trombitálni, akkor a hierarchiában kicsit előre léphet, mert ne tagadjuk, ő most a ’Megy a gőzös’-t fújja az esküvőkön.
Mázlista vagyok, mert sokféle szerepet bíztak már rám. Furcsamód az első 10 évben a kamasz képemnek köszönhetően mindig olyan srácokat játszottam, akik egyáltalán nem értik, hogy mi van velük. Később ilyen-olyan-amolyan irányba ment az életem, de szerep így, mint ez, nem csapott arcon. A köztes állapot, hogy az embernek lelkiismeretfurdalása van a szüleivel, és az éppen felnőtté váló fiával szemben. Sehol nem tud megfelelni, közben mindenhol, mindenkinek meg akar felelni. Miközben ez nem egy drámai szerep, úgyhogy ne gondoljunk Bergman legsötétebb színnel fölfestett filmjére. Ez egy 50 felé járó magyar férfiember létező szerepe. Nagyon szerettem játszani. Csak azért beszélhetek kedéllyel arról, hogy 40 fokos melegben dolgoztunk, és napokig ücsörögtünk beszorítva az autóba, mert Haumannal és Milánnal remekül megvoltunk.

Mit csináltatok a kocsiban, ahonnan ki se szállhattatok?
Péter már az első nap egy rövid számával örvendeztetett meg minket. Egy légy szállt be. Hibát követett el, mert innentől kezdve Péter folyamatosan harcban állt vele és a „nemmészki” kezdetű számát adta elő, amit az összes stábtag, később már a családom is ismert, mert attól kezdve minden alkalmatlannak tűnő figuránál ezt alkalmaztuk. Ez csak egyike azoknak a szórakoztatási eszközöknek, melyekkel múlattuk az időt. Jól elvoltunk. Nem is lehetett volna másképp, akármennyire szereti az ember a munkáját… Ezt úgy kell elképzelni, hogy körülöttünk mindenféle szerkezetek vannak, az ajtó nem nyitható ki, a nap tűz. A stáb nagyon helyes, be-benyújtanak egy liter vizet, amit azonnal megiszunk. Nincs is rá fantáziám, hogyha nem kedveltük volna egymást, akkor hogy bírtuk volna ki.

Pados Gyula operatőr


Hogyan alakítottad ki a film képi világát?
Mivel ez egy roadmovie - keresztülutaznak Magyarországon és Erdélyen -, fontos volt, hogy a történet szerint változzanak a helyszínek. Például, hogy egyfajta vizuális gazdagságból jutnak el a lecsupaszított kőbányáig, ahol magukra maradnak. A helyszíneknek képi dramaturgiájuk van, reflektálnak a szereplők belső gondolataira és érzelmeire.

Milyen a film színvilága?
Ez egy reális film, kicsit igaz is a története. Azt szerettük volna, hogy nagyon egyszerű képi világa legyen, ne befolyásolja a realitásérzéket. Mintha semmi technika nem lenne jelen, a legegyszerűbb módon vettük föl. Amerikában készítettek ilyen filmeket a 70-es, 80-as években. Úgy éreztük, képileg semmit nem szabad erőltetnünk, nem szabad a történet fölé, az előtérbe nyomakodnunk.

Nehezítette a trailer a munkát?
A trailer egy rémálom! Ez így van mindenütt a világon. Technikai gubanc, hogy föl kell rakni a trailerre az autót, a szereplőket, és a lámpákat, hogy lássunk is valamit. Ez mindig nehézkesen és lassan megy. Az első néhány napban rettenetesen kínlódtunk, de egy idő után rájöttünk, hogyan tudnánk a lehető legegyszerűbben és leggyorsabban dolgozni. A film fele traileren játszódik, ami bizony nem volt könnyű, mert ki voltunk szolgáltatva az időjárásnak is. Sütött a nap, beborult, esett az eső, és ez változott percenként…heroikus küzdelem volt a traileren dolgozni.

Haumann Péter – színész

Milyen ez a nagypapa, akit játszik?

Édes, aranyos, erőszakos, kedves, simulékony, kópé, svihák. Imádja a nőket, hiszen azért is kell neki elszaladnia Erdélyből, mert hetvenegynéhány éves korában nőügyei vannak… úgyhogy imádtam a szerepet.

Mit szóltak a forgatáshoz a földeken dolgozó emberek?
Fergeteges látvány lehetett számukra, mikor a stáb elhaladt előttük. A játszó autó a traileren volt, a trailer előtt pedig ment egy kocsi, melynek az elején 4-6 áramfejlesztő gép volt külön állványon. A platón dolgozott a világosító, az operatőr, a rendező a színészekkel, ott volt a kamera és a monitor is, amin nézték a jeleneteket. A traileren elől két lámpa volt, belül pedig a három színész rotyogott a hőségben. Azok a derék emberek, akik ott dolgoztak a földeken, egy idő után rátámaszkodtak a szerszámokra, és döbbenten néztek minket. Nem volt elég, hogy ez a különös konvoj egyszer elment előttük, a kanyar után megfordult, visszajött, hogy aztán megint elmenjen előttük, és még vagy háromszor. Fogalmuk nem volt róla, hogy mi történik. Az egyik megjegyezte, hogy „mindig valamilyen hülyeségen töritek a fejeteket”. Aztán dolgoztak tovább.

Melyik mondattal vidította fel mindig a többieket?
Ha elpilledtünk, vagy ha valaki savanyú arccal közeledett felénk, akkor mondtuk, hogy nnömmészinnen! Ez csak egy kedves vicc volt, de sokszor elsütöttük.

Hogy dolgozott a filmbeli három generáció együtt?
Nagyon jóban voltunk. A három színész, a nagyapa, a fia és az unoka könnyen szót értett egymással. Ez magától értetődően kialakult, még a forgatás kezdete előtt, a próbákon. A forgatás felét a kocsiban összezárva töltöttük. Itt csak jó barátságban és szeretetben lehet meglenni, feszültség nem támadhat. Jól néznénk ki, ha az ugrócsoportban az egyik haragudna a másikra… Régen volt ilyen jóízű forgatásban részem. De nemcsak egymással voltunk jóban, hanem a stáb összes tagjával. Kellemes, szép emlék nekem ez a film.

Bodzsár István – producer

Hány nap alatt, hány helyszínen forgatták le a filmet?

Egy év előkészítés után ugrottunk neki a filmnek, ami egy hármas együttműködés eredménye. A TV2, a Filmpartners és az Unio Film adta hozzá a pénzt, a kapcsolatait, a munkáját, meg úgy gondolom, hogy a szeretetét. Tartalommal bíró szerződéseket kötöttünk és mindenki teljesítette a saját vállalását. Három éve gondolkozunk erről a filmről, közösen a Filmpartners-szel. Harmincegy nap alatt forgattunk le, három hétig volt a stáb Erdélyben. Mivel a forgatókönyvíró is erdélyi gyökerekkel rendelkezik, sok megtörtént vagy közelítőleg megtörtént eset van benne. A film 196 millió forintba került. Producerként örömmel mondom, hogy az alkotók mindvégig vigyáztak arra, hogy a pénzügyi lehetőségeinken belül maradjunk. Szerintem, a Kalandorok azon ritka filmek közé tartozik, amely simán, zökkenőmentesen készült el, biztonságos finanszírozással, jó hangulatban.

Schruff Milán – színész

Hogy lett belőled színész?
Tizenegy évesen felvételiztem a székesfehérvári színházba. A Légy jó mindhalálig című produkcióhoz kerestek gyerekszereplőket. Bekerültem, és a színházban játszottam 20 éves koromig, míg fel nem vettek a Színművészeti Egyetemre.

Hogy kaptad meg András szerepét?
Elhívtak egy castingra. Gondoltam, megint kérnek valamit, amit ott rögtön az ember nyilván nem tud megcsinálni, de valamiért Béla engem visszahívott. Másnapra már szöveget kellett tanulnom és egy jelenetet is elpróbáltunk Rudolf Petivel.
Andris egy 25 éves srác, aki a nála idősebb barátnőjénél lakik. Van egy játékszenvedélye, a póker, ebből próbál megélni. Elég kezdő szegény, úgyhogy az összes pénzt elveszíti. Nemcsak a sajátját, a lányét is. Egyébként jóindulatú gyerek, van benne egy kis csibészség. Néha hazudik is, de szerintem önmagának akkorát nem, mint az apja.
Nagyon jó volt a Péterekkel dolgozni. Sok mindent megtanultam tőlük, például azt, hogyan osszam be az energiámat. Nagy rutinnal rendelkeznek. Technikai dolgokat lestem el tőlük, például, hogy közeliben mennyit ér egy gesztus vagy egy mimika.

Melyik jelenet számodra a legemlékezetesebb?
Mindegyik az volt. A kiborulás jelenettől nagyon féltem. Azt gondoltam, hogy az nagyon nehéz lesz. Az is volt, de aztán volt még nehezebb is!

Király István – vágó

Milyen nehézségek adódtak a vágás során?

Az egyes epizódok vágása mindig nagyon össze-vissza sorrendben történik. Ennél a filmnél az volt nehéz, hogy a három férfi egymáshoz való viszonya, amitől egésszé és szerethetővé áll össze a történet, nagyon kívánta, hogy az ember elejétől végig lássa a jeleneteket, és érezze a súlypontokat, hogy mi milyen hosszú legyen, kiből mennyi az ideális. Ennél a filmnél valamiért nehezebb volt érzékelni az arányokat, de a végén közösen mindent finomítottunk.

Sok vágás van a filmben?
Átlagos. 1500-1600 vágás van benne. Néhány jelenetben kevesebb, mert eleve úgy találták ki és úgy is vették fel. Van egy - két mozgalmasabb jelenet, párbeszéd, ahol viszont épp ezért több a vágás.

Minden leforgatott jelenet bekerült a filmbe?
Komplett jelenet csak egy maradt ki. A film vége felé volt egy ébredés, ami a végleges változatban már nyomaiban sem fedezhető fel. Maga a jelenet tökéletes - talán a dvd extrákon rajta lesz -, csak a film végét kinyújtotta. Mindannyian úgy éreztük, hogy pergőbbre kell vágni. Sokszor kurtítottuk a jeleneteket, a párbeszédekből csipkedtünk ki mondatokat. Nincs túlfeszítve a tempó. Megpróbáltuk feszesre vágni, de akkor nagyon sok apró színészi játék veszett volna el, amitől most kedves és szerethető a film. Lehet, hogy kivesztek volna belőle azok a jelenetek, melyek miatt a nézők esetleg többször is megnéznék. Talán igazunk volt, mert nagyon jó a film fogadtatása.

Pataki Ági – producer

Miért hárman készítettétek a filmet?

Ennek hosszú története van. A TV2 örömmel beszállt, mert már az első pillanatban nagy fantáziát látott a filmben. Ez egy normális történet, ugyanakkor a mi kettőnk, tehát az Unio Film és a Filmpartners részvétele nem teljesen az. Őszintén szólva, mi ezért a filmért versenyeztünk. Az alkotók, Paczolay Béla és Pados Gyula mindkettőnknek felajánlották a filmet, és az első olvasás után, mind a ketten igent mondtunk rá, mert nagyon szerettük volna megcsinálni. Mivel egyikünk sem mondott le róla, mert annyira imádtuk ezt a történetet, ezért kénytelenek voltunk megállapodni, hogy akkor együtt csináljuk meg, mert végül is az a fontos, hogy elkészüljön a film. Ebből a kényszerűségből egy kellemes együttműködés jött létre. Én nagyon örülök, hogy a film érdekében összeálltunk.

Hogyan osztottátok meg a munkát?
Egy filmnél mindig nagyon fontos, hogyan áll össze a financiális háttér. Ebből mindhárman kivettük a részünket. A film legyártását az Unio Film vállalta magára. A Filmpartners elsősorban reklámfilmeket készít, ezért mi nagyon örültünk, hogy nekik van arra kapacitásuk, hogy alázattal és odaadással leforgassák a filmet. Együttes erővel kísértük végig az utóéletét, és közösen szerveztük a reklámkampányát.

Hány nézőre számítotok?
Én nagyon nagy reményeket fűzök ehhez a filmhez, mert nagyon szeretem. Az Üvegtigris tapasztalataiból kiindulva - hiszen az is egy vígjáték, annak is Rudolf Péter a főszereplője –, reménykedem abban, hogy jóval 100 ezer fölötti lesz a nézőszám.

 

Haumann Péter, Rudolf Péter és Schruff Milán
Haumann Péter, Rudolf Péter és Schruff Milán
197 KByte
Haumann Péter és Rudolf Péter
Haumann Péter és Rudolf Péter
156 KByte
Rudolf Péter
Rudolf Péter
200 KByte
Haumann Péter és Schruff Milán
Haumann Péter és Schruff Milán
166 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső