Hiába fanyalognak néhányan, a Börtönvonat Yumába remek film. Attól, hogy James Mangold a műfaj egyik virágkorából (1957) vett filmet dolgozott át, nem látszanak a pókhálók a mozivászon sarkaiban, mint állítja az egyik programmagazin „ajánlója”. A történet az 1950-es évekbeli víziót (a jungi kollektív tudattalant) tükrözi a vadnyugati honfoglalást illetően, az mégis más dimenziót kap a szereplők jól árnyalt jelleme miatt. A Will Wright-féle tipológia szerint a western ekkor a harmadik fázisba ért, így azt mutatja meg a pionírokkal megesettek és a bosszút véghezvivők-elszenvedők szüzséi után, hogy a civilizálódott határmenti helyen hogyan követeli vissza a részét a vadnyugat, hogyan válik tehetetlenné az eltunyult, korrupttá vált kisközösség, és ezt a kisközösséget miként védi meg egymaga a magányos hős.
A Börtönvonat Yumába pontosan, érzékletesen és nagyon korszerűen jeleníti meg a western alap-mítoszait: a már említett honfoglalást, illetve a két fő eszménynek: a szabadságnak és a rendnek párharcát. Már a korai westernekben bizonyos értelemben egyenrangú ez a két, ellentétes eszményt szimbolizáló világ, vagy legalábbis a film végére eldöntetlen marad a párharcuk. Ha valamelyik fél győz is, ez csak rész-győzelem, ideiglenes. Ha például le is puffantják a főgonoszt, a főhős mielőtt beváltaná ígéretét, hogy vesz egy farmot és letelepszik, előtte még elmegy valamit elintézni. Vagyis hívja őt a szabadság a rend unalmával és nélkülözésével szemben. Mangold filmje attól korszerű, hogy a főszereplőket bonyolult karakterrel látta el, és bennük belül is ütközik ez a két eszmény és a két világ.
Hogy ki melyik oldalra került, az nem is elsősorban a jellemük függvénye, hanem a kiszámíthatatlan sorsé és a történelemé. Ben Wade, a bandavezér kiskamaszként magára maradt, mert lelőtték az apját. Dan Evans csak félig szándékosan került a polgárháborúba. Már szolgált önkéntesként, amikor kivezényelték a frontra. Mégsem lehetett hős, mert az egysége végig csak menekült, és a lábát is az ő oldalán állók lőtték szét, tévedésből. Az állam mindössze kétszáz dollárral kárpótolta, és a farmja csőd szélére kerüléséhez elegendő volt egyetlen csapadékmentes év. Ugyanúgy kétszáz dollár ütheti a Dan Evans markát, ha beáll a kísérők közé, akik nyolcvan mérföldnyi út után felteszik az elfogott bandavezért a börtönbe induló vonatra.
A szerencsétlen farmer nem is elsősorban hősiességből vállalja a veszélyes küldetést, hanem azért, mert nincs jobb választása. A vasútépítők bérencei a törvényesség álcája mögött ugyanúgy veszélyeztetik családja egzisztenciáját és az életét, mint Ben Wade bandája, akik ki akarják szabadítani főnöküket. Természetesen a farmernek a fiai előtt is bizonyítani kell, de ez csupán egyik a motivációk közül. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy Dan Evans hősként hal meg, de a történet nem fordul patetikus giccsbe. A film végén látszólag meglepő fordulatoknak lehetünk tanúi, a szereplők mégsem nagy, hősies fellángolás alapján döntenek, hanem logikus döntéseik alapján. Még Ben Wade is, aki segít a farmernek feljuttatnia magát a börtönvonatra. A bandavezér ezzel elárulja a vadnyugatot, de a már a korai westernekben is valamelyik, a vadonhoz tartozó (vagy korábban tartozott) szereplő árulja el a szabad, kalandos világot a civilizálódás érdekében. Ugyanakkor Ben Wade meg is védi a szabad-hősies mítoszt, hiszen a kalandos összecsapásokból kiderül, mennyire utánozhatatlanul belevaló fickó ő. Aztán felszáll a vonatra, mert menekülnie is kell a golyók elől. Viszont közben tudjuk, mivel korábban elmondta, hogy kétszer már megszökött a yumai börtönből. Most még korábban megteheti ezt, hiszen füttyentésére a lova a vonat után eredt.
Ez a vége, de csak a filmnek, a szabadság és a rend párharca nyitott, lezáratlan marad. Ezért szeretjük a westernt időtől, kulturális közegtől függetlenül. Mindannyiunkban ott van a dilemma, hogy a kisebb-nagyobb konfliktusokat a rend és nyugalom érdekében diplomatikusan, akár megalkuvással próbáljuk rendezni, vagy, ha az igazság olyan mértékben sérül, vegyük fel a kesztyűt bárkivel szemben.
A film erősségei a rendezés és a színészi játék. A két főszereplő mellett (Russell Crowe - Ben Wade; Christian Bale - Dan Evans) zseniális alakítást nyújt Ben Foster is a démoni banditavezér-helyettes szerepében. A dramaturgia csupán egy-két helyen sántít, de az is csak a kidolgozottság szintjén. Túl könnyen fogják el a banditavezért, de az már logikus, hogy a rég látott (egyik) szerelmével való együttlét marasztalja őt a városban.
Amit ki lehet emelni, az a látvány, de még inkább a hangeffektusok. A filmet Új-Mexikó csodás tájain forgatták, és ha ilyet láttunk is már, ilyent még nem – hallottunk. Az üldözések és a párbajok hangvilága olyan hiperrealista módon van megkomponálva, hogy a néző ott érezheti magát a sűrűjében. Külön esztétikai élvezet hallgatni az üldözések zajait, a fémen pattanó golyók hangját, meg azokat a különbségeket, amint a golyók különböző anyagokba: fába, testbe, húsba fúródnak, méghozzá a térben elhelyezett hangszóróknak köszönhetően különböző irányokból.
Van néhány emlékezetes mozzanat, és nem csupán az üldözések, illetve a véresen naturalista összecsapások között. Ilyen például a civilizálódás érdekében a vasútépítésen rabszolga módján dolgozó kínai fiú pillantása. Ilyenek a rossz-jó fiú, Ben Wade rajzai is, amelyek szimbólumokként egyesítik az egymással kibékíthetetlen szabadság és rend eszményét. A banditavezér először egy madarat rajzol le, amelyik ott ül egy ágon. A madár a szabadság szimbóluma; ugyanakkor az áldozaté is, miután egy bandita lepuffantja, és Ben Wade a rajzot felakasztja az ágra, a madár helyére. A második rajzot a nő meztelen testéről készíti, és ez szintén a szabadság (élvezet) szimbóluma, de egyben a rendé is, hiszen ez az a nő, akivel ez a banditavezér hajlandó lenne megjavult fiúként letelepedni a határ túloldalán. A harmadik rajzot Ben Wade a farmerről készítette, amint az a vonat indulása előtti, legfeszültebb percekben puskával a kezében ül, és vigyáz a foglyára. Ez egyrészt a rend őrének a szimbóluma, másrészt azé a lázadóé, aki részben kényszerűségből vált hőssé, és aki a rendet is csak annak ellenében tudja megvédeni.
(2008-04-24)