Deák-Sárosi László A western remake: Börtönvonat Yumába
 
Ben Wade szerepében Russell Crowe
Ben Wade szerepében Russell Crowe
97 KByte

Hiába fanyalognak néhányan, a Börtönvonat Yumába remek film. Attól, hogy James Mangold a műfaj egyik virágkorából (1957) vett filmet dolgozott át, nem látszanak a pókhálók a mozivászon sarkaiban, mint állítja az egyik programmagazin „ajánlója”. A történet az 1950-es évekbeli víziót (a jungi kollektív tudattalant) tükrözi a vadnyugati honfoglalást illetően, az mégis más dimenziót kap a szereplők jól árnyalt jelleme miatt. A Will Wright-féle tipológia szerint a western ekkor a harmadik fázisba ért, így azt mutatja meg a pionírokkal megesettek és a bosszút véghezvivők-elszenvedők szüzséi után, hogy a civilizálódott határmenti helyen hogyan követeli vissza a részét a vadnyugat, hogyan válik tehetetlenné az eltunyult, korrupttá vált kisközösség, és ezt a kisközösséget miként védi meg egymaga a magányos hős.


A Börtönvonat Yumába pontosan, érzékletesen és nagyon korszerűen jeleníti meg a western alap-mítoszait: a már említett honfoglalást, illetve a két fő eszménynek: a szabadságnak és a rendnek párharcát. Már a korai westernekben bizonyos értelemben egyenrangú ez a két, ellentétes eszményt szimbolizáló világ, vagy legalábbis a film végére eldöntetlen marad a párharcuk. Ha valamelyik fél győz is, ez csak rész-győzelem, ideiglenes. Ha például le is puffantják a főgonoszt, a főhős mielőtt beváltaná ígéretét, hogy vesz egy farmot és letelepszik, előtte még elmegy valamit elintézni. Vagyis hívja őt a szabadság a rend unalmával és nélkülözésével szemben. Mangold filmje attól korszerű, hogy a főszereplőket bonyolult karakterrel látta el, és bennük belül is ütközik ez a két eszmény és a két világ.


Hogy ki melyik oldalra került, az nem is elsősorban a jellemük függvénye, hanem a kiszámíthatatlan sorsé és a történelemé. Ben Wade, a bandavezér kiskamaszként magára maradt, mert lelőtték az apját. Dan Evans csak félig szándékosan került a polgárháborúba. Már szolgált önkéntesként, amikor kivezényelték a frontra. Mégsem lehetett hős, mert az egysége végig csak menekült, és a lábát is az ő oldalán állók lőtték szét, tévedésből. Az állam mindössze kétszáz dollárral kárpótolta, és a farmja csőd szélére kerüléséhez elegendő volt egyetlen csapadékmentes év. Ugyanúgy kétszáz dollár ütheti a Dan Evans markát, ha beáll a kísérők közé, akik nyolcvan mérföldnyi út után felteszik az elfogott bandavezért a börtönbe induló vonatra.


A szerencsétlen farmer nem is elsősorban hősiességből vállalja a veszélyes küldetést, hanem azért, mert nincs jobb választása. A vasútépítők bérencei a törvényesség álcája mögött ugyanúgy veszélyeztetik családja egzisztenciáját és az életét, mint Ben Wade bandája, akik ki akarják szabadítani főnöküket. Természetesen a farmernek a fiai előtt is bizonyítani kell, de ez csupán egyik a motivációk közül. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy Dan Evans hősként hal meg, de a történet nem fordul patetikus giccsbe. A film végén látszólag meglepő fordulatoknak lehetünk tanúi, a szereplők mégsem nagy, hősies fellángolás alapján döntenek, hanem logikus döntéseik alapján. Még Ben Wade is, aki segít a farmernek feljuttatnia magát a börtönvonatra. A bandavezér ezzel elárulja a vadnyugatot, de a már a korai westernekben is valamelyik, a vadonhoz tartozó (vagy korábban tartozott) szereplő árulja el a szabad, kalandos világot a civilizálódás érdekében. Ugyanakkor Ben Wade meg is védi a szabad-hősies mítoszt, hiszen a kalandos összecsapásokból kiderül, mennyire utánozhatatlanul belevaló fickó ő. Aztán felszáll a vonatra, mert menekülnie is kell a golyók elől. Viszont közben tudjuk, mivel korábban elmondta, hogy kétszer már megszökött a yumai börtönből. Most még korábban megteheti ezt, hiszen füttyentésére a lova a vonat után eredt.


Ez a vége, de csak a filmnek, a szabadság és a rend párharca nyitott, lezáratlan marad. Ezért szeretjük a westernt időtől, kulturális közegtől függetlenül. Mindannyiunkban ott van a dilemma, hogy a kisebb-nagyobb konfliktusokat a rend és nyugalom érdekében diplomatikusan, akár megalkuvással próbáljuk rendezni, vagy, ha az igazság olyan mértékben sérül, vegyük fel a kesztyűt bárkivel szemben.


A film erősségei a rendezés és a színészi játék. A két főszereplő mellett (Russell Crowe - Ben Wade; Christian Bale - Dan Evans) zseniális alakítást nyújt Ben Foster is a démoni banditavezér-helyettes szerepében. A dramaturgia csupán egy-két helyen sántít, de az is csak a kidolgozottság szintjén. Túl könnyen fogják el a banditavezért, de az már logikus, hogy a rég látott (egyik) szerelmével való együttlét marasztalja őt a városban.


Amit ki lehet emelni, az a látvány, de még inkább a hangeffektusok. A filmet Új-Mexikó csodás tájain forgatták, és ha ilyet láttunk is már, ilyent még nem – hallottunk. Az üldözések és a párbajok hangvilága olyan hiperrealista módon van megkomponálva, hogy a néző ott érezheti magát a sűrűjében. Külön esztétikai élvezet hallgatni az üldözések zajait, a fémen pattanó golyók hangját, meg azokat a különbségeket, amint a golyók különböző anyagokba: fába, testbe, húsba fúródnak, méghozzá a térben elhelyezett hangszóróknak köszönhetően különböző irányokból.


Van néhány emlékezetes mozzanat, és nem csupán az üldözések, illetve a véresen naturalista összecsapások között. Ilyen például a civilizálódás érdekében a vasútépítésen rabszolga módján dolgozó kínai fiú pillantása. Ilyenek a rossz-jó fiú, Ben Wade rajzai is, amelyek szimbólumokként egyesítik az egymással kibékíthetetlen szabadság és rend eszményét. A banditavezér először egy madarat rajzol le, amelyik ott ül egy ágon. A madár a szabadság szimbóluma; ugyanakkor az áldozaté is, miután egy bandita lepuffantja, és Ben Wade a rajzot felakasztja az ágra, a madár helyére. A második rajzot a nő meztelen testéről készíti, és ez szintén a szabadság (élvezet) szimbóluma, de egyben a rendé is, hiszen ez az a nő, akivel ez a banditavezér hajlandó lenne megjavult fiúként letelepedni a határ túloldalán. A harmadik rajzot Ben Wade a farmerről készítette, amint az a vonat indulása előtti, legfeszültebb percekben puskával a kezében ül, és vigyáz a foglyára. Ez egyrészt a rend őrének a szimbóluma, másrészt azé a lázadóé, aki részben kényszerűségből vált hőssé, és aki a rendet is csak annak ellenében tudja megvédeni.


(2008-04-24)

 

Dan Evans, a farmer (Christian Bale)
Dan Evans, a farmer (Christian Bale)
159 KByte
Christian Bale és William Evansként Logan Lerman
Christian Bale és William Evansként Logan Lerman
123 KByte
Ben Foster, mint az ördögi Charlie Prince
Ben Foster, mint az ördögi Charlie Prince
102 KByte

152 KByte

102 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső