Deák-Sárosi László A lehetetlen Frankenstein és a hihetetlen King Kong szörnyű pofozkodása
Louis Leterrier: A hihetetlen Hulk

209 KByte

Nincs abban semmi rendkívüli, ha a film és a többi művészeti, illetve szórakoztatóipari ág kér a másik sikeréből. Ha a maga közegében tarol egy regény, egy színmű, előbb-utóbb megfilmesítik, és fordítva: a könyvkiadás is profitál a filmekkel és sorozatokkal kapcsolatos nyomtatott kiadványok révén. A képregény a prózánál és a drámánál is közelebb áll a filmhez, hiszen maga a rajzos-szöveges füzet alkalmazható egy az egyben a forgatókönyv alapjául és kiegészítéséül szolgáló storyboardként. Egyébként a képregény mai formája épp a film hatására alakult ki, és erre bizonyítékul most csak annyit említenék meg, hogy a filmeket megelőző képes-szöveges történetecskék nem alkalmaztak plánozást (pl. közelképeket), azt később tanulták el a filmtől.

Hiába azonban a közeli rokonság, a sógorság, mind a képregénynek, mind a filmnek megvannak a maga jellegzetességei, sajátos kifejezőeszközei, ezért nem olyan egyértelmű, hogy sikeresen át lehet-e ültetni egyikből a másikba valamely figurát, történetet stb. A képregény minden lényegeset a képek expresszivitásával ér el. Erre a mozgóképnek is megvan a lehetősége (ugyan kissé másképp), de filmszerűbb a bonyolultabb dramaturgia és az árnyalt jellemábrázolás is a képregénybe bele nem illő/férő epizódok segítségével. A képregény elkerülhetetlenül erősen stilizált, a film azonban lehet képileg realista alapú is. Ha mással nem, ezzel számolniuk kell azoknak, akik adaptációra adják a fejüket.

A hihetetlen Hulk esetén az adaptáció dilemmája eldöntetlen. A készítők nyilatkozataiból is tudjuk, hogy hihetőre akarták venni a hihetetlen és lehetetlen Hulk figuráját. Hulk bőre legyen olyan, hogy pattanjanak el és a vászonról le az életszerűségtől az egyébként számítógépes animációval megrajzolt erei, illetve legyen elég termetes ahhoz, hogy fél kézzel hihetően falhoz vágjon egy autót. Ugyanakkor a képi világ legyen realistán megfogó (brazíliai gyár és nyomornegyed, amerikai egyetemi campus), a szereplők pedig pszichológiai-realista alapon motiváltak.

A hihetőség és a természetfeletti dolgok bizonyos mértékig megférnek egymással egy jól kitalált történetben, a filmben is. A Hulk esetében több dolog is félrecsúszott. Az átváltozás külső, fizikailag jól látható módon, illetve eredménnyel megy végbe: egy átlagos fizikumú ember egy szérum hatására két és fél méteres, több mázsás, sebezhetetlen zöld óriássá változik. Valahogy nincs benne elég elhitető erő realista alapon nézve, vagy nincs elég titok, ha misztikusan közelítjük meg. A Vasember például hiperszuper páncélt épít magának, és mi szeretünk hinni a (számunkra elérhetetlen) technikai csodákban. A Superman és a Szuperzsaru pedig csupán mágikus sugárzásúak lesznek az ugyanolyan sugárzás hatására. Éppen ezért mindkét típust el tudjuk képzelni a sarki büfében vagy a felhőkarcolók között, akár azok ablakain is. Hulkot nem.

Ráadásul A hihetetlen Hulk készítésében sok, egymással ütköző érdek és szándék találkozott. Gyártóként az Universal és a képregényes Marvel áll a produkció mögött; rendezőnek egy francia filmest (Louis Leterrier) kértek fel, aki korábban az Asterix-filmek munkálataiban vett részt; a producerek közt ott van a Hulk figura kitalálója, Stan Lee; színésznek megnyerték a legnagyobb sztárokat: Liv Tylert, Tim Rothot, William Hurtöt és a nem kevésbé ismert, két Oscar-díjra is jelölt Edward Nortont, aki a forgatókönyvírásban is részt vett.

Korhatáros (BA) akciófilmként hirdetik a Hulkot, miközben Edward Norton kedvesen mélabúsan, drámaian (és egyébként nagyon jól) alakítja a szörnnyé át-átváltozó tudóst, Liv Tyler mikrobiológusnője megmaradt a szomorú, szép, tehetetlen és kétdimenziós képregényhős szintjén – meglátásom szerint leginkább a szerepe miatt; Tim Roth karaktere a legegyértelműbb, de a mindenre elszánt katona figurája mégsem eléggé motivált az epizódok által; a Ross tábornok bőrébe bújt William Hurtnek a felsorolt aspektusok mindegyikének meg kellene felelnie, ami egy ilyen kaliberű színésznek sem sikerülhet.

Túlságosan erőltették a pszichológiai-realista motivációt, ami nem maradt logikus mindegyik figura esetén. Ross tábornoknak a lányához való viszonya elnagyolt, mint egy vázlatos képregényrajz, a karakterének nincs dimenziója, ahogyan a szörnnyé átváltozó Emil Bronskynak se. Akciófilmet ígértek, de csak három nagy jelenet van a filmben, s kettő azok közül, a profi módon megkonstruált látvány ellenére olyan, mintha játék-gumimacik szumóznának az üres fürdőkádban.

Kár a rengeteg befektetett energiáért, mert több jól sikerült képregény-adaptációt ismerünk. Az Asterix és a Lucky Luke-filmek megtartották a képregény stilizációját, meseszerű gegsorozatait, ezért azok jól működnek, hatnak. Amerikában is ismerik ezt a műfajt: 1990-ben a népszerű színész, Warren Beatty által rendezett Dick Tracy ravasz koncepcióval megmaradt a mese-képregény kellékeinél, és ezzel többet ért el, mintha mindent fel akart volna markolni. Attól, hogy az utcák kékek, sárgák, mint a képregény lapjain (ügyes fogás), Dick Tracy egyszerre húsz gengszternek kever le egy pofont, a film még egy kiváló sztori a jó meg a rossz párharcáról. Egyébként nem véletlenül kapott a film a látványért és a sminkért Oscart. A Pókember figurájával az 1980-as években remek, realista alapú, kalandfilmeket készítettek, 2002 és 2007 között az eredeti képregényhez jobban alkalmazkodó akciókkal és trükkökkel dúsított fejlődésregényt. A Batman kezdődik (2005) és a Vasember (2008) alapvetően akciófilm, amelyhez jól igazodik a többi réteg.

A hihetetlen Hulkban is fel-felvillan a következetes és egyben esztétikus stilizáció lehetősége, de ezek a fogások elszigeteltek maradnak. Ilyen például az, amikor a főszereplőnek a kicseppenő vérét önálló lényként vagy inkább megszemélyesítettként kezelik. Így fel lehetne fogni a szérumot valami ősi vagy földönkívüli démoni erőként, ami saját akarattal bír. A lehetőséget csak a poénig vitték el: amikor a vércsepp az üdítővel eljut az Egyesült Államokba, az egy mozzanat erejéig önálló nézőpontot kap, amint rányitják a hűtőt. A professzionális csapat a két szörnyön és néhány akciórészleten kívül semmiféle invenciózusat nem produkált. A főcím alatt vágóképekben elmesélik a film történetének előzményeit, de a szekvencia idegesítő villogássá silányul. Dramaturgiailag sokkal hatásosabb lett volna, ha az előtörténet részleteit később adagolják, az elején pedig hosszabb késeltetést (suspense-t) alkalmaztak volna.

Nem kívánom levenni a felelősséget az alkotók válláról, de a stilizációt elvető alkotók számára a vállalkozás legnehezebb része talán Hulk figurájának megragadása, volt. Hulk a legeklektikusabb szuperhős-figura a népszerűk közül. Még az sem egyértelmű, hogy jó-e vagy rossz. Van benne kis Frankenstein, Dr. Jekyll/Mr Hyde, King Kong, zöld emberkék (ufók) stb., ezeknek a kapcsolódásoknak egy részét maguk az 1962-től megjelenő képregény szerzői is elismerik. Nyilván alapvetően jó, hiszen áldozat – kísérlet során állították elő egy befecskendezett szérummal –, csak akkor tombol, ha megtámadják, és a jók mellett harcol, az agresszorokkal szemben. Mégis, nehezen tudjuk hová tenni. Ugyan ő a bennünk lakozó agresszió kiprovokált, az előhívással megtestesült alakja, de szörnyként nem öntudatos (céltalan), és ami elég sok dramaturgiai problémát okoz: elpusztíthatatlan. Ugyancsak elpusztíthatatlan az Emil Bronskyból lett szörnyeteg is. Amit a film csúcsjelentének szántak, az nem más, mint a lehetetlen Frankenstein és a hihetetlen King Kong szörnyű pofozkodása. A körülötte állók csak néznek, mint a moziban, de még úgy se. A szörnyek összetörnek egy utcányi városrészt, nem fogja őket a golyó, még az aknavető sem, aztán amikor kifáradnak az egymás döngetésében, elhúznak valahová, hogy kivárják a következő részt, a Hulk 2-t, 3-at, 15-öt. A 2003-as Hulk nem volt igazán népszerű film, anyagilag is megbukott, pedig abban is sztárok játszottak, és a képi világa is megragadóbb volt. A kvázi-folytatás, A hihetetlen Hulk a hírek szerint Amerikában már kasszasiker, de ha az európai és a magyar nézőkön múlna, a jenkik várhatnának még jó ideig a folytatására.

 


47 KByte

55 KByte

248 KByte

268 KByte

249 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső