Ferenc József magyar királlyá koronázásának eseményeit 1867-ben még csak fotográfiák örökítették meg, utolsó királyunk, Habsburg Károly koronázásán azonban már a filmkamerák is jelen voltak. A mozgóképek minden leírásnál és fényképnél érzékletesebben rögzítették az ünnepségeket és a fontos társadalmi eseményt, az 1916-os budavári szertartást dokumentáló film forrásanyag nemzeti történelmünk kutatásához.
A forgatás jogáért meg kellett küzdeni
Ferenc József 1916. november 21-én hunyt el, az új uralkodó magyar királlyá koronázásának időpontját december 30-ára tűzték ki. Kevés idő jutott tehát a ceremónia előkészítésére. December elején rendezőbizottság alakult, a helyszínek kialakítását, a művészeti szervezés irányítását Bánffy Miklós gróf vállalta. Bánffy neves építészeket vett maga mellé a szertartás díszletezésére, a kulisszaépítésre. Kós Károly így emlékszik vissza a munkák megosztására: „Lechner Jenő a Mátyás-templom belső díszítését kapta, Pogány Móric a Szentháromság-szobornak az eskütétel céljára való kiegészítését, Györgyi és én kellett osztozkodjunk a királyi vártól a templomig vezető útvonalnak, a szegélyező házaknak díszítésén, a kardvágó-domb és az útvonalon elhelyezendő tribünök megtervezésének és elkészítésének munkáján”./1/
A rendezőbizottság tagjainak sorában az ország és a főváros hivatalos szervei között a sajtó és a művészeti élet képviselői is helyet kaptak. A hírlapíróknak különösen nagy szerepet szántak, a sajtó részt vehetett a koronázási ünnep minden aktusán.
A filmezés jogainak megszerzéséért nagy küzdelem folyt, különösen a két érintett nemzet között. Osztrák és magyar filmgyárak versengtek a forgatási engedélyért. Döntés még nem is született, amikor a Mozgófénykép Híradó 1916. december 3-án megjelent számában Goldenweiser Ernő már közzétette, hogy cége a koronázásról felvételt fog készíteni, és „minden mozgószínháznak ajánlatos a film mielőbbi előjegyzése”. Az osztrák Sascha gyár a Mozgófénykép Híradó 1916. december 10-i számában szintén megelőlegezte a maga számára kedvező határozatot: „Tisztelettel értesítjük t. vevőinket, hogy Őfelsége IV. Károly király megkoronáztatásának ünnepélyét és az ünnepségek minden részletét legkiválóbb operatőrjeinkkel fogjuk filmre megörökíteni.”
A Sascha vezetőinek bizakodása nem is volt alaptalan, hozzáértésüket kétségbe sem lehetett vonni. Az elhunyt uralkodó óriási pompával megrendezett temetési gyászszertartásának filmre vételével már bizonyítottak. A filmgyár szakemberei a Schönbrunnból Bécsen át haladó temetési menetet 26 helyről vették fel, majd a kész filmből három nap alatt 255 kópiát gyártottak és juttattak el a forgalmazókhoz.
A magyar cégek azonban határozottan jogot formáltak arra, hogy saját felvételek készüljenek a budapesti ünnepségekről, s ezáltal „a külföld megismerhesse a magyar filmgyártás nívóját és tökéletességét/2/”.
A filmezésre beterjesztett igények elbírálását egyre csak halogatták. A Mozgófénykép Híradó még december 17-én is csak az alábbi közleményt jelentette meg:
„A koronázási filmek ügyében még egyelőre döntés nem történt. Információink szerint a koronázási bizottság és az illetékes hatóságok arra az elhatározásra jutottak, hogy monopóliumot egy gyárnak sem fognak adni, hanem minden magyar gyárnak engedélyezni fogják a felvételek készítését egy vagy két operatőrrel. Ezen kívül, hír szerint a Hadsegélyező Hivatal is szándékszik felvételt készíteni. Végleges döntés csak a jövő hét közepére várható.”
A koronázás ünnepét rendező bizottság végül két magyar filmgyár együttes munkájára bízta a filmforgatást és a technikai kivitelezést: az Uher filmgyár és a Kino-Riport kapta a megtisztelő feladatot.
Mindkét filmgyár tapasztalt és jól felkészült volt egy ilyen felkérés vállalásához. Mindkettő gyártott már játékfilmeket és híradóanyagokat, és szakmailag elismert, neves munkatársaik voltak. Ebben az időben szerződtette például a Kino-Riport Illés Jenőt és Kertész Mihályt rendezőknek. A vállalat különösen jártas volt dokumentumanyagok készítésében, hiszen híradóik már 1913-tól rendszeresen megjelentek, a háború alatt a különböző hadszíntereken forgattak. A trónörökös pár filmezésében is szereztek már némi gyakorlatot, Károly és Zita 1915-ös budapesti útján az ő riportereik kísérték egy héten át a házaspárt. Nagyszabású ünnepi rendezvény volt 1915 májusában az a budapesti körmenet is (Könyörgő körmenet fegyvereink győzelméért), ahol szintén a Kino-Riport készítette a felvételeket.
Szakértelemben és teljesítményben partnergyáruk sem maradt el mögöttük, egy korabeli ismertetőből idézve: az Uher cégnél „4 másológépen naponta kb. 5000 méter film dolgozható ki… Külön házinyomda készíti a feliratokat, melyeket azonnal filmre vetítenek… 2 óra alatt egy négy felvonásos kép 5 példányának gyönyörű és modern írású feliratai készülhetnek el és ragaszthatók filmbe. Két perforáló gép reggeltől estig való működés mellett 3500 méter filmet perforálhat… [az Uher] 1916. június 1-től szeptember 15-ig 220000 méter negatív felvételt eszközölt, és sokszorosított”,/3/
A film elkészül és máris támadják
A királyi pár négy napot töltött a koronázás alkalmából Budapesten, ennek a négy napnak az eseményeit látjuk, kronologikusan szerkesztve. Az alkotók közül az operatőrök személye ismert, az ünnepség filmezésére legalábbis hét operatőrt említenek név szerint az előzetes tervek. A hét operatőr: Ifj. Uher Ödön, Fodor Aladár, Illés Jenő, Virágh Árpád, Bécsi József, Kovács Sándor és Pólik Dezső/4/ Minden helyszínre ketten mennek, hogy biztosan sikerüljön a felvétel. Egyetlen forrásunk, Lohr Ferenc önéletrajzi könyve Balogh Bélát nevezi meg rendezőnek.
A film mára egyedülálló jelentőségű, értékes tárgyi emlék a múltból. Nemcsak az 1916-os budavári koronázást őrizte meg számunkra, hanem a magyar királlyá koronázás szertartási rendjét, előírásait is. A felvételeken a ceremónia minden fontos aktusát megörökítették, legalább néhány részletet valamennyiből láthatunk - mozgó-tablón jelennek meg a korabeli magyar uralkodó osztály tagjai. Látjuk az alkalomra feldíszített házakat, az eskütételre kialakított emelvényt a Szentháromság szobor körül, a Szent György téren megépített koronázási dombot. Lenyűgöző a pompa, a várpalota épületegyüttese, a díszes hintók végtelen sora, az ünnepi menetek hömpölygő sokasága.
A képsorok őrzik a szertartás emelkedett pillanatait és az ünnepélyességet meg-megbontó, apró mozzanatokat egyaránt (amint például megbokrosodnak az ünnepi menet egyik hintójának lovai). A filmkamerán keresztül jól érzékelhető Károly király elfogódottsága. Felvonul a szemünk előtt a díszmagyarba öltözött főnemesség és a főpapság színe-java, többé talán soha nem filmezett notabilitások. Az ünneplők körében épp csak egy pillanatra tűnik fel a politikában akkor még hangsúlytalan Horthy Miklós.
A film korabeli fogadtatása nem volt mentes a támadásoktól. Bírálták az operatőri munkát, a képek minőségét, hiányolták a belső felvételeket - így a Mátyás-templomban zajló szertartás és a koronázási lakoma filmre vételét, amelyeket az újságokban már december 31-én beharangoztak. A templomi ceremónia valóban nincs a filmen, és nincs meg egyik megmaradt kópián sem. Valószínűleg nem engedélyezték a forgatást, zavarta volna az ünnepélyességet, - illetve a villanyfényes, vörös bársonyba burkolt templom félhomályában feltehetően nem sikerültek a felvételek. A Bánffy-emlékirat néhány sora erre utal: „Majd a fényképezők is megérkeztek és velök Schwormstadt Félix festő, e kiváló grafikusa a német Illustriertének […] A fényképezők a leborított szószékben bújtak el, szegény Schwormstadt pedig alatta, bársony sátor-búra alá szorult. Rettentő szűk kis odú volt ez, de másként lehetetlen volna akár őt, akár a fényképező gépeket elhelyezni, hiszen a koronázás országgyűlés is, egyházi és udvari szertartás is lévén, közbül sem neki, sem a fotográfusoknak helyük nem lett volna.”/5/
A koronázási filmnek persze védelmezői is akadtak. A Mozgófénykép Híradó január 7-én kiemeli a két felvonásra tagolt film első részének vetítésekor tapasztalt nagy sikert, s hangsúlyozza a borús időben felvett lánchídi képsorok és a koronázási eskü „csak dicsérhető operatőri munkáját”. Szemrehányást tesz az olyan szakszerűtlen kritikák megjelentetéséért, amilyet például az Esti Újság közölt. A vádaskodó cikk írója üzleti spekulációt sejtet a film két részének egymás utáni forgalmazásában, amúgy is drágállja a mozijegy árát egy mindössze „hatszáz méteres” filmért. „Csak arra vagyunk kíváncsiak, mit szólna az Esti Újság, ha megtudná, hogy a „hatszáz méteres film” mindössze háromszáz volt, és a közönség ezt a háromszázat fogadta oly nagy lelkesedéssel és örömmel? – veri vissza gúnyosan a vádat a Mozgófénykép Híradó.
Idővel azonban szélesedik a vita. Fórumot kapnak olyan vélemények is, hogy pl. a Sascha filmgyár jobb felvételt készített volna az ünnepi eseményekről. Korda Sándor azon berzenkedik, hogy a film „a hivatalos mez látszatával került a közönség elé, lejátszása vagy le nem játszása nem a mozisok tetszésétől függött: határozott kényszerűség volt.”/6/ A vihar felkavarásában érdekelt magyarországi mozisok egy része bojkottot is szervez a drágának ítélt film két gyártója ellen. Az Uher filmgyár és a Kino-Riport Az Est lapokban ügyetlenül meg is bántja a szakmát, majd Uher Ödön a Mozgófénykép Híradóban magyarázkodni kényszerül. Sőt, a két filmgyár levelet intéz a bojkott-mozgalomban résztvevő mozi-tulajdonosokhoz, és tisztázza „annak idején elkövetett eljárását”. És a szakma megbocsátó: „megismervén az előttük eddig ismeretlen vagy csak részben ismert, de a gyárak vezetősége által velük csak most ismertetett körülményeket, kimondották a boykott megszüntetését.”/7/
A koronázási filmet Magyarországon nem sokáig forgalmazták. Két év sem telt el a ceremónia után, és Károly király uralkodásának véget vetettek a forradalmak. Ezekben az időkben nem király-filmek voltak a mozik műsorán, a Tanácsköztársaság alatt Vörös Riport-híradókat nézett a közönség, de a Horthy-rendszerben sem volt igazán kívánatos a királyság népszerűsítése. Az 1920-tól kötelező engedélyezési iratokban bizonyíthatóan még két alkalommal tűnik fel a „koronázási film”; 1927-ben, talán csak véletlenül, Ferenc József augusztus 18-i születésnapján kapott engedélyt a Genius vállalat a „638 méter hosszú történelmi film”, majd ugyanebben az évben, szeptember 9-én Hajnal Gyula a „469 méter hosszú aktualitás” bemutatására.
Habsburg Károly magyar királlyá koronázásához kapcsolódik – közvetve – a Magyar Nemzeti Filmarchívum két másik „kortárs” filmje.
Ausztriában készült egy játékfilm a fiatal király háború utáni életéről, mégpedig 1921-ben, a meghiúsult október végi restaurációs kísérlet után. Figyelemre méltó, milyen gyorsan reagált a filmipar az eseményekre!
A forgatásról, a film előkészületeiről Balázs Béla memoárjaiból tudunk: … Polányi Karli közvetítésével Szécsi Egon […] megbízott, hogy egy Habsburg Károly puccsát tárgyaló filmet írjak, illetve egy, erről a témáról már létező ostoba és rossz szövegkönyvet írjak és javítsak ki – 24 óra alatt. 30 000 koronát fizet – nekem akkor nagy összeget és percenteket. Ezt megcsináltam, „Habsburgs Glück und Ende”. […] Történelmi mozgó körkép, melybe a fehérterrort és Héjjas barátunkat kellőképpen méltattam. Jól sikerült. […] És megismerkedtem a legfurcsább bohém csirkefogók egyikével: Hauptmann Löwenstein főrendező és moziorganizátorral, aki a Habsburg-szövegemet tönkretette.”/8/
Jelenlegi ismereteink szerint ez a film teljes egészében elveszett, nincs meg az osztrák archívumban sem, de egy rövid részletét nemrég megtaláltuk a Magyar Nemzeti Filmarchívumban – éppen azt a néhány jelenetet, amiből azonosítani lehetett: A volt uralkodó csalódottan idézi fel a budapesti koronázás emlékképeit, a szabad ég alatt tett esküt, majd látjuk Tihanyt, s az apátságot, ahol „szigorú őrizet alatt tartották”.
Teljes egészében fennmaradt viszont az archívumban a magyar Atlas filmgyár és laboratórium 1926. augusztusi dokumentumfilmje, amely az akkor már elhunyt király emlékére öntött, közel húsz mázsás harang elhelyezését örökíti meg tihanyi apátságban. Sikertelen visszatérési kísérlete után, 1921. október végén a tihanyi bencés apátságban őrizték néhány napig a királyt, mielőtt Madeira szigetére vitték. A Károly király emlékünnep Tihanyban című film befejező képsorai IV. Károly apátsági lakosztályait mutatják.
Öt változatból készült el a restaurált koronázási film
Egy film felújításakor lehetőleg a legrégebbi anyagot használjuk kiindulásként. A korai korszak filmjeiből ritkán maradt meg az eredeti negatív, az 1918-19-es híradók kivételével szinte valamennyi régi mozgóképünkből csupán egyetlen forgalmi kópia van. A koronázási film eredeti negatívja is elveszett - maga a film ugyan a gyűjtemény egyik első darabja, már az archívum alapításakor is volt belőle kópiánk. 1977-ben ezt a virazsírozott (színezett) pozitívot biztonsági anyagra másolták, majd leselejtezték – sajnos, a másolat az akkori gyakorlat szerint - fekete-fehér nyersanyagra készült, ráadásul az eredetinél kisebb képméretben.
A restaurálás kezdetén öt változatunk is volt a filmből. Különböző időszakokban gyártott, különböző helyről származó másolatok, esetleg többszörös másolatok. A más-más hosszúságú kópiákból különböző helyeken hiányoztak az inzertek, illetve a képkovkák. Négy magyar inzertes és egy - feltehetően a Philipp&Pressburger cég osztrák forgalmazásából származó – német inzertes verziónk volt. Fekete-fehér valamennyi. Egyetlen újonnan (2003-ban) hozzánk került kópia volt sárgásbarnára színezett. Három filmből már korábban készült biztonsági negatív kellékanyag, kettőt most másoltak át a filmlaboratóriumban. Méghozzá - elöregedett, roncsolt állapotuk miatt - kockáról kockára, folyadék alatt kopírozó trükk-gépen.
A már kész anyagok között szabad szemmel is látható különbségek vezettek a kópiák összehasonlításához. A jelenetek eltérései, de az azonosnak tűnő jelenetek eltérő hossza is mutatta a hiányokat. Gondot okozott, hogy a filmek inzertjei hol számozottak voltak, hol számozatlanok, de még ugyanazon filmen belül is előfordult ilyen felemás számozás. Keveredés volt a képek között is. Volt olyan film, amelyben egyes képsorok ismétlődtek, helyenként ráadásul kihagyásokkal. Az egyértelműen felcserélt felvételeket (például amikor a király előbb leteszi az esküt, majd elindul a menet élén az eskütétel helyszínére) viszonylag könnyen helyre lehetett állítani, nehezebb volt eligazodni viszont az előírásosan vonuló, hosszas menetek forgatagában. Problémát jelentett a ceremóniához nem kapcsolódó jelenetek időrendbe illesztése is - például Ferdinánd bolgár cár sétája a Várban. A német inzertes filmben a cár egyszerű katonai öltözetben tűnik fel felesége oldalán – oda nem illő időpontban, a koronázási ünnepségek kellős közepén!
Számítógépes szoftvert, editáló programot használtunk a legteljesebb képsor kiválasztásához. Saját anyagaink mellett az összehasonlításhoz igénybe vettük a Magyar Országos Levéltár 1941-ből való koronázási film példányát, valamint a horvát archívumból kapott DVD-t.
Az alábbi táblázat egyetlen rövid, kétperces jelenetsort kiemelve illusztrálja a kópia-különbözőségeket. (Az országgyűlésről távozó képviselők jönnek le a Parlament lépcsősorán, majd néhányan közülük felmennek a Várba.)
