Sárosdy Judit Mexikó Flor-ája
Flor Garduño kiállítása a Mai Manóban
Kardhal, Mexikó [Pez espada, Mexico], 1998
Kardhal, Mexikó [Pez espada, Mexico], 1998
150 KByte

Kardhal fejű női akt, vízililiomok közt lebegő könyv, melyet nem emberkéz lapoz, monumentális hatású pici dolgok – csipkék, csontok, virágok, porzók, gyümölcsök... S az érett, lédús gyümölcsöknél is kívánatosabb, igézően szép női mellek és nemi szervek – a világteremtés boschi víziói líraian feminin kiadásban. Latin-Amerika egyik legjelentősebb fotóművésze – a nálunk most először bemutatkozó Flor Garduńo – fekete-fehér képei a mágikus realizmus remekei. Aki ellátogat a pesti Broadwayre, maga is részese lehet a csodának. A Mai Manó Ház tárlatát körbejárva alattunk marad az efemer valóság. Szemünk, agyunk, érzékszerveink egy másik, titokzatos világba ragadnak. A mexikói művésznő intim, időtlen valóságába.
Flor Garduńo aktjai, csendéletei sajátos szemszögből láttatják a világot. Bár művei mélyen a mexikói kultúrában gyökereznek, mégis egyetemes érvényűek. A fények és árnyékok nyelvén beszélnek az emberről és a természetről, illetve a nőről s a világteremtő női princípiumról. Ilyen pontosan és szépen csak az képes megmutatnia a láthatatlant, aki a maga teljességében észleli az univerzum lüktetését.

Garduńótól távol áll mindenfajta racionális okoskodás; a modern civilizáció áldásait-átkait naponta megélő művész egy mitikusabb világba kalauzol el bennünket. A mítoszok még nem teljesen antropomorfizálódott világában ember–állat–növény, illetve az elemek még egy lényegűek.
Ezt a szemléletet nyilván sok minden formálta, alakította az elmúlt évtizedekben. Elsőként a gyermekkori élmények. Hisz a művésznő – aki 1957-ben Mexikóvárosban született – öt éves korától egy tanyán élt. A megapolisz tőszomszédságában anno még egy archaikusabb világ vette körül, ahol meghatározó élménye volt az állatok közelsége és a természettel való együttélés. Másik ilyen nagy élménye mestere, az emigráns magyar fotográfus, a Kati Horna műhelyében zajló munka volt.

Sajnálatos tény, hogy a mexikói fotóművészek generációit nevelő Kati Horna munkássága idehaza alig ismert. Bár az utóbbi években történt némi előrelépés ez ügyben: 1999-ben épp a Mai Manóban rendeztek egy kis kiállítást spanyol polgárháborús fotóiból. Sőt már magyarul is olvasható tanulmány a fiatalon emigrált, kalandos életpályát bejárt fotográfusnőről, akinek személyisége és mágikus-expresszív kifejezésmódja nagy hatással volt tanítványaira – kiváltképp Flor Garduńóra, aki 1976 és 1978 között a régi San Carlos Akadémián tanult vizuális művészeteket.
Flor figyelmét ekkoriban a tér és a forma strukturális aspektusaira összpontosította. A 70-es évek végén azonban – tanulmányait abbahagyva – a legtekintélyesebb mexikói fotográfus, Manuel Alvárez Bravo (1902–2002) asszisztense lett. Ez jó döntésnek bizonyult, hisz nemcsak technikailag fejlődött sokat, de ebben a közegben már biztos lehetett a szakmai karrierje. A szürrealista mesterek után szerencsés kiegészítés volt, hogy pályakezdőként Marina Yampolsky irányítása alatt dolgozhatott. 1981-82-ben a Közoktatási Minisztérium munkatársaiként járták az országot, hogy tankönyv-illusztrációkat készítsenek. A hosszú utazás során alaposan megismerte Mexikót és a bennszülöttek életét. Így lelt rá saját, egyedi stílusára. Fotóesszéi bizonyos fokig a szociofotó kategóriájába illeszthetők, bár vizuális, költői kifejezőerejük már túlmutat azon. Az álmok világa, a kollektív tudatalatti megjelenítése, a freudi helyett a jungianus pszichológia képi megfogalmazásai mind nagyobb teret kapnak művészetében. Az élet-halál-szexualitás misztériumát sajátos aspektusból újrafogalmazó, fekete-fehér látomásaiból nyújt némi ízelítőt a Magyar Fotográfusok Házában 2005. október 27. és december 11. között látható kiállítása.

A világ számos országában – Amerikától Japánig – ismert és elismert, több nemzetközi díjjal is kitűntetett művész újabb munkáiból összeállított válogatás jobb helyszínen aligha képzelhető el, mint a Mai Manó Ház. Igaz a félszáznál is több alkotás kissé szűkösen fér el a napfényműterem előterében. Bár az aktok, csendéletek és szürrealisztikus látomások sajátos fegyelme még e szerény keretek közt is erőteljes benyomást gyakorol a nézőre.

Flor Garduńo Flor – áll a meghívón. A spanyol Flor magyar megfelelője a Virág keresztnév, ám e rövid szónak itt most több jelentése is van. Mintha a művész naplóját lapozgatnánk... A borítón csak a neve van feltűntetve, de ha belelapozunk, egy varázslatos világ tárul elénk. A reneszánsz óta a botanika és a szépművészet édes testvérek. Mexikó flórája is sok művészt megihletett. Plasztikus szépségű virágairól készített sorozata magán hordja a jó művek titokzatos többértelműségét. Akárcsak Rivera óriási kálái vagy Frida Kahlo sajátos növény-orgazmusai. Ám csak Georgia O’Keeffe erotikus-expresszív virágai tudtak úgy átlényegülni, mint a mexikói fotóművésznő élet-halál szimbólumai. A 90-es évek második felétől mind inkább divatba jött „képi hibrid” merkantilizált változataival azonban gyakrabban találkozhatunk, mint művészi alkotásokkal. Hisz a fotóművészek közt is kevesen vannak, akik ily lényeglátón nyúlnak saját tradícióikhoz.

A Mexikóban és Svájcban élő művésznő fekete-fehér fényképei szép példái két kultúra találkozásának és szintézisének. A kontinensnyi távolság és a kulturális, etnikai különbözőség mintha ösztönzőleg hatna Flor Garduńóra. Tény, hogy remekül ötvözi a mexikói toposzokat és az európai-amerikai avantgárd művészet fotós-filmes hagyományait. Bár Bretontól Buńuelig számos nevet említhetnénk, akik Mexikóban találták meg a művészetüket tápláló szürrealizmus gyökereit, Garduńo elődeit, szellemi rokonait szélesebb körben kell keresnünk. A már említett mesterek mellett előkép lehet a Riveráék baráti köréhez tartozó olasz származású fotográfusnő, Tina Modotti, akit egy emlékezetes táncjelenetben láthatott a hazai közönség – a Frida című amerikai sikerfilmben. Igaz, ebből nehezen lehet következtetni forradalmian merész képeire. A tárgyias fényképezés olyan klasszikus iskolapéldái, mint pl. André Kertész korai fotográfiái (ld.: A villa, 1928) azonban szerves részei lehetnének hazai vizuális kultúránknak is.

Nem tudom, hogy Flor mennyire szereti a mozit, de Bergman korai filmjei és Hitchcock klasszikus alkotása, a Madarak éppúgy rányomták bélyegüket a mexikói művész képi világára, mint neves honfitársa, a oaxacai festő-grafikusművész. Szerencsés egybeesés, hogy Francisco Toledo mágikus-realista művészetéből épp a Nagymező utca másik oldalán, az Ernst Múzeumban kaphatott némi ízelítőt a hazai közönség. A Mexikói modernek című tárlaton – mely a 20-as évek végétől a 80-as évek elejéig adott vázlatos képet e távoli ország képzőművészetéről – két festménye is szerepelt. E kiállítás legnagyobb hiányossága a nálunk is mind népszerűbb Frida Kahlo távolmaradása. Pedig fő műve, A két Frida (1939) olyan emblematikus mű, mely Flor Garduńo esetében sem mellőzhető. Elég csak az Éden (Svájc, 2001) című alkotására gondolni, ahol számos képzőművészeti és kultúrtörténeti toposz bújik meg. A hatalmas (fa)levél mögé rejtőző szemérmes indián nő és kihívóbb fehér alteregója sokat elárul a két kultúra találkozásáról, a mesztic Mexikóról.

A két különböző világ – Mexikó és Svájc – igencsak eltérő élményeket nyújt egy érzékeny alkotónak. A Mexikóban készült képek (Nő medvetalp kaktusszal, Kardhal, 1998; Boa, Koponya, Töltényöv, 1999; Ananászvirág, 2000 stb.), illetve a Svájcban készültek (Tisztelet Lumičre előtt, 1996; Botanikai leckék, A bölcsek könyve, 1997; A körték története, 1998; Fémből készült ék/Érme, 2001 – hogy csak néhányat említsek), ikonográfiailag és stilárisan is eltérőek, mégis egységes képet alkotnak. Ahogy szinte mindegy, hogy mit látunk – aktokat vagy csendéleteket – a lényeget tekintve nincs különbség. A csend és az időtlenség képeiről a pillanat örökkévalósága sugárzik felénk. A vibráló képek, színek, zajok bábeli világában üdítőleg hat ez a „takarékos” képszerkesztés. A monumentálissá növelt minimum (ld.: a lefordíthatatlan című A de Azul, vagyis K mint Kék, Svájc, 2001 – ahol a torzószerű csontocska-szobrocska és a cirkalmas monogram is a művésznő Azul nevű kislányára utalnak, aki több képeken is szerepel), a kiemelés és elrejtés barokkos puhaságú fény-árnyék effektjei (Fátylas, 1997; Holló, Citromok, 1998), vagy a szokatlan attributumok és szimbólumok képi gazdagsága a legjobb művészek alkotásaival vetekszik. A női empátiával és igényességgel átitatott képek drámaisága és finom humora az élet számos aspektusának állít maradandó emléket.

„Flor Garduńo fotói olyanok mintha nem is az utcán vagy műteremben készültek volna, hanem egy belső, intim dimenzió kisugárzásai lennének” – jegyzi meg Verónica Volkow költőnő a Belső fény (Inner Light. Still Lifes and Nudes) című, 2002-es reprezentatív fotóalbum előszavában. A 62 fekete-fehér fotó zöme most a budapesti kiállításon is látható. Így bárki meggyőződhet róla, hogy Flor az aktfotók nagy mestere. Az akt intim műfaj, mely egy rejtett valóságot ábrázol. Népszerűségét annak köszönheti, hogy a mindenkori néző úgy érzi, mintha rejtett titkok birtokába jutna. A titok, a misztikum – akár az esztétikum – nélkülözhetetlen eleme Flor Garduńo művészetének.
Flor Garduńo fotói bejárták a világot. Számos magángyűjtemény mellett olyan jeles intézményekben is megtalálhatók, mint a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MOMA), a Los Angeles-i Getty Központ, a chicagói Art Institute, a párizsi Nemzeti Könyvtár, a kölni Ludwig Múzeum és a zürichi Stiftung für Photographie Alapítvány archívuma.
Eddig több könyve is megjelent: az Örök mágia játéka, 1985; a Bestiárium, 1987; az Idő tanúbizonysága, a Mesteńos, 1994 és a Flor Garduńo:Belső fény – Aktok és csendéletek, 2002 .
A művésznőnek két gyermeke van. Mexikó és Svájc között osztja meg az életét.
Honlapja: http://www.florgarduno.com/index_preview.html
A cikkben említett többi alkotó honlapja:
Kati Horna: http://www.mcu.es/archivos/kati/menuindex.htm

Manuel Alvarez Bravo: http://www.arte-mexico.com/juanmartin/alvarezbravo/48.jpg

(Flor Garduńo képeinek megjelentetésére a Mai Manó háztól kaptunk engedélyt. Köszönjük.)

(2005-11-17)

 

Botanika-lecke, Svájc [Lecciones de botanica, Suiza], 1997
Botanika-lecke, Svájc [Lecciones de botanica, Suiza], 1997
165 KByte
A körték története, Svájc [Historia de peras, Suiza], 1998
A körték története, Svájc [Historia de peras, Suiza], 1998
178 KByte
Klasszikus kép, Mexikó [Imagen clásica, Mexico], 1999
Klasszikus kép, Mexikó [Imagen clásica, Mexico], 1999
132 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső