Lányi János A leghíresebb kopasz: Yul Brynner titkai
85 éve született – 20 éve hunyt el.

32 KByte

A legtöbb ember szemében a mozisztárok már-már természetfeletti, szinte isteni lények. Régebben a híres filmszínészeket sokkal nagyobb rajongás övezte, mint napjainkban: Egy-egy eredeti hajfürt, vagy személyes tárgy mesés, vagyonokat érő relikviának számított. Romy Schneider nyaklánca, Alain Delon szmokingjának darabja, vagy Yul Brynner fellépő ruhája a Király és én-ből…ma már valamennyi egy rajongó legféltettebb kincsei közé tartozik, sok más, a mozi mítoszát őrző kultikus emlékekkel együtt .
A sztárok - ma is tartó - legendájához tartozik, hogy sok világhíresség születési dátuma mind a mai napig nem tisztázott. Lexikonok ide, Internet oda, ma sem tudja senki biztosan, mikor született Charles Bronson (a szegénynegyedben ugyanis, ahol meglátta a napvilágot, nem anyakönyvezték az újszülötteket). Így hát mindenki kedvére válogathat a filmenciklopédiák bőséges választékából: 1920-ban, 1921-ben, 1922-ben… Grace Kelly, a Hitchcock színésznő, majd monacói hercegnő életrajzírói is három dátum, 1928,1929, és 1930 között ingadoznak… Hosszan lehetne sorolni a hasonlóan homályos születésű, misztikus ideálokat, mégis valamennyiük közül vitathatatlanul a legtitokzatosabb bálvány a már életében legendás Yul Brynner volt, akiről a világ valamennyi filmlexikona, Ki kicsodája?, sőt az Internet teljes választéka ma is téves adatokat közöl. Nem csoda, hiszen a fejét tükörsimára borotváló világsztár maga táplálta a róla szóló, több, mint 20 féle (!) híresztelést, és soha senkinek sem árulta el igazi születési idejét, sem gyermekkora körülményeit… Évtizedeken át folyt a találgatás, hol és mikor - 1917-ben, 1915-ben, vagy talán 1920-ban - született a híres kopasz, az ötvenes-hatvanas évek egyik legnépszerűbb világsztárja …
Négy évvel halála után fia, Rock Brynner lebbentette fel a fátylat édesapja titkairól. A „Király” (Brynnert mindenki így hívta Hollywoodban, leghíresebb színpadi, és filmszerepe, a (magyarul Anna és a Sziámi Király címen is ismert Király és én után).
1920. július 11-én, orosz szülők második gyermekeként, Vlagyivosztokban született. Eredeti neve - minden életrajzával ellentétben -, nem Teidje Khan, hanem Yul Bryner (egy „n”-nel!). Nagyapja svájci, nagyanyja egy mongol herceg lánya volt. Apja mérnökként, édesanyja énekesnőként és színésznőként vált a helyi értelmiségi kör ismert tagjává. A népes családfát, anyai ágon egészen Dzsingisz Kánig tudták visszavezetni…
Yul Brynner (a második „n” betűt, a könnyebb kiejtés kedvéért, Amerikában tette a nevébe) örökölte apja és nagyapja lázadó, temperamentumos, nonkomformista természetét, és anyja színház, - és film iránti rajongását. Szülei korán elváltak, Yul anyjával és nővérével, Verával maradt. 14 éves korában velük együtt utazott - Kínán keresztül - Párizsba, ahol nővére szerette volna folytatni énekesi karrierjét. Az alig kamaszodó fiú Moncelle-ben járt gimnáziumba, de két év után megszökött és a párizsi éjszakai életbe vetette magát. Mivel jó hangja volt, nagyszerűen gitározott és tehetségesen énekelt, orosz és cigány éttermekben talált pódiuménekesi állást. Még nem volt 15 éves, amikor 1935-ben, életében először lépett a színpadra, cigány dalokat énekelt, óriási sikerrel. Rövidesen cigány családoknál talált szállást, akik egy-kettőre befogadták a jóképű, erős fiút. Yul ekkoriban határozta el, hogy ha törik, ha szakad, filmsztár lesz… Jó ideig mégis párizsi orosz éttermekben lépett fel, majd egy cirkuszhoz szerződött. Két évig volt artista, de közben énekesi pályafutását is folytatta. Egy éjjel, egy orosz kabaréban találkozott Jean Cocteau-val, a híres francia költővel, aki rövidesen az egyik legjobb barátja lett. Bevezette a francia művészvilágba, és a fiatal orosz fiú olyan későbbi hírességek barátságát érdemelte ki, min Colette, Picasso, Salvador Dali, Marcel Marceau, Edit Piaf, Jean Marais és Yves Montand…
18 éves korában belépett Georges és Ludmilla Pitoeff színtársulatába, majd „átigazolt’ Mihail Csehov színházába. Az amerikai iskolát végzett orosz színész - a híres író unokaöccse - végképp a színészi pálya felé fordította Brynner érdeklődését. Életének igazi mentora, legjelentősebb személyisége lett ekkor az ismert színész-rendező, aki pallérozta műveltségét (mint korábban Cocteau és barátai), és a Sztanyiszlavszkíj-módszerre tanította. 1941-ben együtt utaztak el Amerikába. A 21 éves Yul végleg New-Yorkban marad, és egy Hollywoodi színésznőt, Virginia Gilmore-t vett feleségül. 1946-ban született fiuk, Rock, aki azonnal apja kedvence lett. Az évek folyamán, - noha második házasságából is született egy lánya, Victoria, - a legszorosabb apa-fiú viszony alakult ki közöttük, amely talán valaha is létezett… Yul Brynner felvette az amerikai állampolgárságot, de katonai szolgálatra nem találták alkalmasnak - a tüdejében észlelt tuberkulotikus beszűrődés miatt. 1949-ben játszotta élete első filmszerepét, a New York kikötője című produkcióban, de a bukás ellenére sem adta fel filmszínészi álmait. Éjszakai szórakozóhelyeken lépett fel: cigány dalokat énekelt és gitározott, majd az új médiához, a televízióhoz jelentkezett színésznek. Érdekes, hogy rendezőnek vették fel, s rövidesen az élvonalba küzdötte fel magát. Időnként szerepelt is, ám gyakran került összetűzésbe kollégáival feletteseivel, mivel nem tűrte, hogy irányítsák. Közben nagy színházi szerepekről álmodozott, és egy véletlen szerencse folytán, a több tucat jelentkező közül, őt választották a Király és én című musical főszerepére. Egzotikus, impozáns külseje, mágneses kisugárzása, született méltósága predesztinálta a sziámi király szerepére, arról nem is szólva, hogy végre kamatoztathatta kiváló ének, és tánctudását, akrobatikus ügyességét. Néhány előadás után egy barátja tanácsára - a szerep kedvéért - teljesen kopaszra borotválta a fejét és később is így hagyta. A darab minden rekordot megdöntő Broadway-siker lett, minden színházi-díjat elnyert, s az évek folyamán a sziámi király figurája eggyé vált Brynner nevével, egész életét végigkísérte, még utolsó éveiben is rendszeresen játszotta.
Tüntetően viselt kopaszsága az évek folyamán mintegy védjegyévé vált, szexszimbólummá, a nők bálványává varázsolta. 1952-ben nem kisebb személyiség, mint a legendás hollywoodi rendező, Cecil B. De Mille kopogtatott be öltözője ajtaján, és felkérte új filmje, a Tízparancsolat fáraó-szerepére. Négy évi forgatás után, 1956-ban mutatták be a monumentális szuperprodukciót, az akkori idők legdrágább filmjét. Az idős rendező-mesterrel életre szóló barátságot kötött, és olyan rutinosan játszott, mintha már hosszú évek óta szerepelt volna a filmvásznon, holott a Tízparancsolat mindössze a második filmje volt. „Yul Brynner a legerőteljesebb személyiség, akit valaha is láttam a mozivásznon. Idősebb Douglas Fairbanks, Apollo és Herkules egyszemélyben.” – nyilatkozta a mester sztárjáról, aki igazolta a belé vetett bizalmat. A produkció minden képzeletet felülmúló világsikere nagyrészt az ő alakításának volt köszönhető, és noha gonosz, kemény embert játszott, azonnal milliók kedvencévé vált. „A legizgalmasabb jelenség Rudolph Valentino óta…”- harsogták az elismerő kritikák, és rajongói azonnal „Marilyn Monroe férfi-megfelelőjének” nyilvánították. Az életben is kemény férfi közben hihetetlen energiákkal vettette magát a munkába. minden reggel 5-kor kelt, tükörsímára borotválta a fejét és az arcát, és fáradhatatlanul, óriási átéléssel készült a szerepeire. Folyamatosan filmezett, közben heti nyolc előadásban szerepelt a Broadway-n!
1956 Yul Brynner éve lett. A Tízparancsolat után további két filmje aratott világsikert: A király és én (színházi sikerének filmváltozata) és az Anasztázia, Ingrid Bergmann főszereplésével. Élete harmadik. filmszerepéért, a A király és énben nyújtott káprázatos alakításáért Oscar-díjjal tüntették ki. „- Remélem, hogy ez nem volt tévedés, mert én a díjat már vissza nem adom” – jelentette ki az aranyszobrocska átvételekor. Az ötvenes évek végére Hollywood legnagyobb sztárja lett, népszerűsége messze túlszárnyalta nem kevésbé tehetséges kollégáiét: Kirk Douglas-ét, Gregory Peckét, Burt Lancasterét…
A gyorsan révbe ért színész végre elemében érezte magát: „nagy kanállal” habzsolta az élet örömeit, egyik filmet a másik után forgatta, - közben egyik színésznő karjaiból a másikéba repült…
Temperamentumos, kemény férfi volt a civil életben is. Tisztelet parancsoló megjelenése, művészi lelkületet és gondoskodó, féltő apai szívet takart. Mindenhová magával vitte Rockot, mindenre megtanította, amit csak tudott, a legjobb amerikai egyetemekre járatta. Közben gyengéi is a felszínre kerültek: gyakran esett túlzásokba, nem tűrte, hogy bárkinek is nagyobb háza, magasabb gázsija, szebb autója legyen, mint az övé. Csak hősöket, erős embereket volt hajlandó eljátszani, kedvenc típusa, a kívül kőkemény, de belül aranyszívű férfi figurája volt. Ennek parádés bizonyítékát adta Az utazás című film orosz tisztjeként. (A történet az 1956-os magyarországi események alatt játszódott, - Hollywoodi szemszögből ábrázolva a forradalmat.)
Közben nagy sikerrel játszotta Dimitríj szerepét a Karamazov testvérek filmváltozatában – 1957-ben – majd a Salamon és Sába királynője címszerepével élete egyik legnagyobb sikeréhez ért el. A tragikus hírtelenséggel elhunyt Tyrone Power helyét vette át King Vidor rendező káprázatosan látványos eposzában, amelyben parókát kellett viselnie, de a kényelmetlenségekért bőségesen kárpótolta partnere, a szépséges Gina Lollobrigida jelenléte.
1960-ban Alciona néven saját produkciós céget alapított. Eredetileg ő játszotta volna Kirk Douglas híres szerepét, Spartacust, cége első nagy vállalkozásában, a Gladiátorokban. Douglas (aki maga is orosz származású volt!) azonban megelőzte, és egy éves pereskedés után Brynner kénytelen volt lemondani tervéről, honfitársa javára.
Óriási életereje gyorsan feledtette vele a kudarcot, annál is inkább, mivel máris újabb filmtervet forgatott a fejében. Az ötlet akkor született, amikor Rock-kal megnézték Akira Kuroszava remekművét, A hét szamurájt.
„Ebből egy jó westernt lehetne készíteni…”- mondta fiának kifelé jövet a filmszínházból.
„- De apa, hogy nézne ki egy kopasz cowboy?” - hitetlenkedett a 14 éves Rock. Yul Brynner csak mosolygott, és rövidesen hozzáfogott élete legsikeresebb filmje elkészítéséhez. Először is felkereste a United Artists igazgatóit, majd Walter Mirisch-t, a The Mirisch Company (saját filmvállalatának résztulajdonosa), vezetőjét. Az ő pénzükkel elutazott Japánba, megvásárolta A hét szamuráj összes jogát, majd Hollywoodba visszatérve megbízta William Roberts forgatókönyvírót, hogy írja át a történetet, tegye át vadnyugati milliőbe. A westernek nagymesterét, John Sturgest kérték fel a rendezésre, s az összes főszereplőt (akkoriban valamennyien névtelen, kezdő színészek voltak) Brynner személyesen válogatta ki. A gondos munka és a remek forgatókönyv minden képzelet felülmúló eredményt hozott: A hét mesterlövész minden idők egyik legsikeresebb és legelismertebb westernfilmje lett. Yul vitathatatlanul élete legjobb alakítását nyújtotta a főszerepben: rendkívül letisztult játékkal, a rokonszenvkeltés magas fokán alakította Christ, minden vadnyugati hős mintaképét.
A forgatás legörömtelibb eseménye azonban az volt, hogy feleségül vette nagy szerelmét Dorist (Virginiától már korábban elvált), akivel hosszú évekre összekötötte az életét, és aki rövidesen egy gyönyörű kislánnyal, Victoriával ajándékozta meg.
Két évvel később, újabb „testhezálló”, nagy szerepet játszott a Gogol művéből készült, monumentális Tarasz Bulbában. Az Argentínában forgatott szuperprodukció méreteire jellemző, hogy 10 ezer (!) gauchót (argentin marhapásztort) szerződtettek statisztának a lovas tömegjelenetekhez, - a rendező, a Navarone ágyúi világsikerű alkotója, J. Lee Thompson volt, a főszerepet Tony Curtis alakította. Yul Brynner az apját, Taraszt, személyesítette meg, noha a valóságban csak 5 évvel volt idősebb Curtisnél. A lenyűgöző, ma is döbbenetesen látványos csatajelenetekben bővelkedő film forgatása nem volt mentes a nehézségektől. Egy alkalommal, a gauchók, béremelést követelve, sztrájkolni kezdtek. Mivel az összes statiszta közülük került ki, a forgatás leállt. A produkció már-már végveszélybe került, amikor Yul Brynner önként közbelépett. Három órán keresztül gitározott és énekelt a több ezres sértődött tömegnek, míg a sztrájkolók végül megenyhülve, maguktól visszatértek a stábhoz. Az elkészült monstre alkotás felemás fogadtatásban részesült: nagy közönségsikert aratott, de a kritikusok egyedül Brynner alakítását találták elismerésre méltónak. Tony Curtis mégis élete legkedvesebb emlékei között őrzi a forgatást: „- A Tarasz Bulba felejthetetlen élmény volt, a szereplők közül Yul Brynner, ez az elbűvölő, nagyszerű humorú ember lett a kedvencem. Volt benne valami csodálatos méltóság, valami távolságtartás. Mindenben, amit tett, nagyság nyilvánult meg. Ilyen volt a természete a filmen és az életben egyaránt. Vele nem engedhetett meg magának az ember olyasmit, hogy „Hé, gyere ki focizni!” Nagyon szerettem együtt dolgozni Vele… -„
A csodált példakép 1965-ben Svájcba költözött, felvette a svájci állampolgárságot, (mi sem volt egyszerűbb, hiszen a nagyapja svájci volt!) és európai produkciókban, francia és olasz filmekben állt a kamerák elé. Többnyire sablonos krimikben és makaróni-westernekben. Ezek már kevesebb dicsőséget hoztak számára, mint korábbi nagy szerepei.
Ezért 1973-tól ismét az Álomgyárban vállalt feladatokat. Ebben az évben készült a Feltámad a Vadnyugat – ennek gyilkos robotjával aratta pályafutása utolsó nagy mozisikerét. Visszatért a színházhoz és hosszú éveken keresztül óriási sikerrel játszotta tovább egykori legendás szerepét a Király és énben. A színdarab népszerűségét bizonyította, hogy rövidesen TV-sorozat alakjában is a nézők elé került, természetesen Yul Brynner címszereplésével. Az ünnepelt sztár időközben negyedszer nősült meg, utolsó felesége a Király és én egyik szólótáncosnője lett. 1951 és 1984 között összesen 4625 alkalommal játszotta el élete legkedvesebb, legsikeresebb szerepét.
A nyolcvanas években már súlyos betegen lépett a közönség elé, de hihetetlen életereje az utolsó pillanatig nem engedte visszavonulni. Rock mindenhová követte imádott édesapját: amikor utolsó éveiben - hangszálai sérülése miatt - hosszabb ideig csak suttogva tudott beszélni, a közönség semmit sem vett észre, mert az előadás alatt, a színfalak mögött, fia beszélt helyette.
Yul csak későn figyelt fel gyógyíthatatlan betegségére. Legnagyobb káros szenvedélye, a dohányzás került az életébe. Az eredeti, utánozhatatlan világsztárt, a kemény, öntörvényű férfit, az amerikai filmművészet legendás alakját 65 éves korában, 1985. október 10-én győzte le a tüdejét megtámadó gyilkos kór. Rock fogta a kezét, amikor örökre lehunyta a szemét a kórházi ágyon.

Bibliográfia: Lányi János: Mozilegendák. Atheneum 2000, 2002
Rock Brynner: Yul. The Man Who would Be King. Collins, London, 1989, (2005.11.02.)

 

John Sturges: A hét mesterlövész, 1960
John Sturges: A hét mesterlövész, 1960
43 KByte
John Sturges: A hét mesterlövész, 1960
John Sturges: A hét mesterlövész, 1960
56 KByte
John Sturges: A hét mesterlövész, 1960
John Sturges: A hét mesterlövész, 1960
54 KByte
John Sturges: A hét mesterlövész, 1960
John Sturges: A hét mesterlövész, 1960
42 KByte
Werner Moss gyűjteményéből
Werner Moss gyűjteményéből
50 KByte

58 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső