Ozsda Erika Sokat adott a hiány
Beszélgetés Szőke Andrással
 A portrékat Ozsda Erika készítette
A portrékat Ozsda Erika készítette
159 KByte

Fura figura. Az örök elégedetlen.
600 tévés produkcióban dolgozott és 11 játékfilmet rendezett: Hatvankilenc (1987), Vattatyúk (1990), Európa kemping (1991), Citromdisznó (1989- 1992), Kiss vakond (1995), Boldog lovak (1995), A Kis Húsleves (1995), Három (1998), Tündérdomb (2000), Helyfoglalás, avagy a Mogyorók bejövetele (2000)
és a legújabb filmje a Zsiguli
(2004)

 

Miért kellett a Rákóczi téren találkoznunk?

Nem azért, mert a filmek nagy része ezen a környéken játszódott és nem is azért, mert régen is errefelé éltem. Húsz évig laktam Pesten. Csak néhány éve költöztünk le Taliándörögdre, egy 700 fős faluba. Itt a nyolcadik kerületben van egy pici albérletünk, ahol dolgozunk, és ha nem tudunk hazamenni, akkor itt alszunk. Nagyon közel van ehhez a helyhez, ahol én most ezt a mikrofont fogom és beszélek. Hát, ezért vagyunk itt.

Mit dolgoztok?

Masszírozunk. Amikor leköltöztünk, akkor lent is kialakítottunk egy helyet, ahol ugyanúgy tudunk gyógyítással foglalkozni. Ha azt kérdezed, hogy milyen masszázzsal foglalkozunk, akkor azt mondom, hogy az személytől függ. Van egész test, talp, talpdiagnosztika, köpöly, moxa, fülgyertya és a masszázsokból úgy 10-15 féle. Ha valaki valamilyen problémával eljön hozzánk, akkor megpróbáljuk összeállítani a neki legmegfelelőbb kezelést. Hirdetési oldalakon, mint - Aranykezek birodalma vagy Szőke masszázs, - nem fogsz megtalálni. Azok az ismerősök küldik a környezetükből az embereket, akik évek óta járnak hozzánk.

Filmesek a vendégeid?

Van filmes is, de kevés. Örülök is neki, mert ennek semmi köze a filmezéshez. Akik hozzám járnak masszázsra - van köztük híres ember is -, Szőke András masszőzhöz járnak és nem a filmes figurához. Ezért nem is hirdetek. A vendégkör zárt, mert ez személyfüggő dolog. Ha nekem valaki ajánl egy masszőrt, rögtön azt kérdezem, hogy te voltál már nála? És jó? Ez nem olyan, hogy átmegyek egy másik kávézóba.

Jársz masszőrhöz?

Persze. Szerintem nagyon fontos dolog.

Tanítasz is?

Leegyszerűsíthetném a választ, hogy igen, vannak tanfolyamok és tanítványaim, de ezzel az a probléma, … ha az ember azt állítja, hogy tanít, akkor ezzel minősíti is saját magát. Próbálom átadni azt, amit eddig tanultam, de azt kell mondanom, hogy még mindig tanuló vagyok. Elmondom a tapasztalataimat, hogy mit miért csinálok, azt is megmondom, hogy „holnapután úgyse leszel már itt, nem fogok a hátad mögött állni, most ezért verem a kezed”, de ez az egész inkább erőszakos véleménycsere. Egyoldalúan, mert én folyamatosan ordítok. Nem biztos…nem tudom, hogy ezt tanításnak kell-e hívni.

Miért kell 11 film után masszírozni?

Nem a 11 film után kell masszírozni és nem a 11 film előtt. Ez egy teljesen más oldala az életemnek.

Mikor kezdted el?

14-15 éve egy betegség miatt. Valaki rákos beteg lett a környezetemben, és akkor azt javasolták, hogy próbáljak meg masszázzsal segíteni rajta. Mivel semmit nem tudtam az egészről, utánanéztem. Minél jobban utánajártam, annál inkább kiderült, hogy milyen keveset tudunk róla. Van Dörögdön, a Bakonyban egy múzeum, amivel foglalkozunk - az Ősök Háza Múzeum. Ezt csak azért kötöm a masszázshoz, mert az egyházi anyagok kutatása közben vettük észre, hogy rengeteg népi gyógyítással foglalkozó dokumentum is előkerült. Például homeopátiával vagy urinterápiával kapcsolatos dolgokat találtunk kéziratokban. Egész más céllal keresgéltünk, miközben ezekre is ráakadtunk. A magyar népi gyógyászat nagy részét már összegyűjtötték, csak az a probléma, hogy a gyűjtést néprajzi vagy szociológiai szempont szerint végezték. Nem a gyógyítók szemszögéből. Szelektálnunk kellett, hogy mi az, ami egy manuális terápiával foglalkozó embernél használható. Kirostáltuk, hogy mi az, ami a történelem vagy hiedelmek miatt történt, és mi az, ami a gyakorlatban a mai napig is használható. A gyógynövények, a disznózsír, a tej, a paprika, bizonyos fűszerek, ezek a hétköznapi életünkhöz tartoznak és joggal ott voltak a népi gyógyítóknál. Mit csinált a tanyasi ember, ha valami baj volt? Megnézte, hogy a környezetében mivel segíthet magán vagy a betegen. Nagyon kreatívak voltak elődeink. Amíg Budapesten kozmetikában vagy szállodában dolgoztam, mindig idegeskedtem, mert egy adott cég kihozott egy testkrémet, aztán fél év múlva megszüntette. A félliteres kicsomagolásban már nem azt, hanem a Bodyandtheszönvönszföd típusút hozta, de az nem olyan volt, mint az előző, viszont a régihez már hozzászoktak a vendégek. Olyankor mindig azt éreztem, hogy veszik el a kreativitásom és minden csak rutinná válik. Ezt sose szerettem.

Taliándörögdön hogy dolgozol?

Ott minden földi, minden kézzel történik. Lenn mást csinálunk, mint Pesten a megszokott szituációkban.

Mit mondanak ott az emberek? Megyek … a hová? Kihez?

Megyek Szőkéhez vagy elmegyek a házba. Hogy jobban érthető legyen, mi az, hogy földi, elmesélek valamit. Óriási szerencsével jutottam ehhez a nagyon régi házhoz, egy parasztbarokk épülethez, amelynek valaha teljesen más funkciója volt. Kocsma és lóváltó hely volt. Tudtam, hogy nem akarok kocsmát csinálni és arra is gondoltam, hogy életem hátralévő részét szeretném ott eltölteni. Azt is láttam, hogy fájdalmas és szomorú helyen vagyok, mert nagyon lepusztult volt a ház. Nagyon nem kell mesélnem arról, ha birkapásztorok laktak egy kétemeletes épületben, akkor azt hogyan hagyhatták ott. Az ablakokat például tokkal együtt elégették. Inkább azt néztem, hogy a szobákat, a boltíves földszinti termeket, a jégvermet mire lehet használni, úgy, hogy az épületet ne kelljen szétbontani, tönkretenni. Beleálmodtam dolgokat. Mondok egy példát. Arra nem volt pénzem, hogy sóbarlangot építsek, viszont 9 méterrel az utca alatt van a földalatti pincém, a jégverem. Na most, ha az ember filmes - és mi elvileg egy filmes beszélgetést folytatunk most -, akkor ilyen aggyal kezd el gondolkozni. A filmes, ugye, mindig mindenbe beleálmodik mindenfélét. Ez szakmai fogás. Vagy ártalom. Sok filmet nem csinál meg, de mindig álmodozik. Egy jégverem láttán sem kell semmi mást csinálni, csak nem régész, hanem filmes szemmel kell elképzelni, hogy ez hogyan működött. Kérem szépen, ez úgy működött, hogy a téli időszakban behordták a havat, amit a kisgyerekek letapostak, aztán a hűtött földalatti bazaltteremben ágasokon lógatták a húsokat. Régen az egyik tartósítás a sózás volt. Mivel pontatlanok voltak az eljárások, ezért az elmúlt kétszáz év alatt a terem iszonyatosan szennyeződött sóval. Hát akkor van sóbarlang! Nem kellett építtetni 3 millió forintért, adódott. A bazalt erős vasoxid tartalmú. Ha a sót, a vasoxidot és a vizet összerakod, akkor tudsz elektrolízist csinálni. Ha ezt megint filmesként tovább gondolod, akkor azt mondom, hogy egy ilyen teremben rádiózni is tudsz. Plusz ezek az épületek magnetikusak, tényleg nagyon erős a mágneses sugárzásuk. Hát akkor nem kell megvenni a mágneses kezelő eszközt, mert beleülsz ebbe a házba, aztán olyan mágneses leszel, mint anyám varrótűs doboza.

A 700 lakosú Taliándörögd lakóit ez érdekelte?

Nem. Te azt kérdezted, hogy engem mi érdekelt. Őket miért érdekelné ez? De idekapcsolódik a következő történet. Ha több mint 10 évig dolgozol Budapesten és hozzászoksz egy rendszerhez, és olyanok járnak hozzád, akik ismerik a masszázs lényegét, akkor egy falusi környezetben nagyon érdekes kihívás az, hogy hogy fogsz te ott masszírozni. Biztos, hogy egész máshogy. Ha átjön egy bácsi és azt mondja, hogy „Szőke úr, megemeltem a boroshordót és marhára fáj a hátam”, akkor ott nincs duma, hogy „jó, akkor 10 kezelés, ha bérletesen veszi meg , akkor engedmény…”Ha ott azonnal nem oldod meg, akkor azt mondja, „kiírhatja, hogy hol, mit végzett, nem ér az semmit!”. Vagy át kell menni, és a konyhában, a hokedlin ülve mondja, hogy varázsold meg. Ilyenkor felejtsd el az összes klasszikus módszert, a masszázsasztalt meg a krémeket. Ha zsír, vaj, paprika vagy méz van, akkor ezekkel kell dolgozni. Ha konyhaasztalon, akkor ott. Ez egy újabb iskola volt. Ilyenkor azonnal le lehet mérni, hogy eredményes vagy-e vagy sem. Ha másnap átjön és azt mondja, hogy „föl tudtam emelni a hordót”, akkor jó vagy. Ha nem tudta, akkor hiába van kinn a falon az angol nyelvű oklevél.

Van rendszer az életedben?

Ha van Pesten munka, akkor a hét elején följövök. Igazából azt szeretném elérni, hogy ne kelljen följönni, mert én nem érzem itt jól magam.

Akkor elvesztesz sok vendéget.

Nem, mert nagyon sokan lejárnak. 165 kilométer. Nem sok az. Hamarabb le lehet érni, mint amennyit itt elpilinckázol a városban a dugóban. A fontos az, hogy tudod, ahova hazamész, ott van tered. Ki tudsz menni a kertbe, föl tudsz nézni a csillagos égre. Amikor először egy aktatáskával bóklásztam Pesten, azt éreztem, hogy én ide energiát, gondolatot, ötletet, lendületet hoztam. Csak tettem le folyamatosan az asztalra, de én nem kaptam szinte semmit. 19 éves koromig egy kisvárosban éltem, sokszor voltam a fák között, a szabadban. Nekem az nagyon nehéz volt, hogy 20 évet úgy kellett itt eltöltenem, hogy folyamatosan magamból építkeztem. Most azért érzek mindent könnyebbnek, mert megint tudok hozni. Örülök, hogy meg mertem lépni pár évvel ezelőtt - ugyan nagy félelemmel, - hogy változtatok az arányokon. Ma azt mondom, hogy lentről föl és nem azt, hogy van fönn és néha lemegyek.

Sikerült bekerülni a falu vérkeringésébe? Hogy hívnak, Szőke úr?

Gondolom a bolond Szőke vagy … nem tudom. Azzal nem nagyon tudnak mit kezdeni, hogy ott is vagyok meg nem is. Könnyű lett volna bolond filmesnek elkönyvelni - egyébként vannak ott más filmesek is hétvégi házzal - de időnként látják, hogy talicskázom, vagy a ház tetején cserepeket pakolok. Rám is szakadt a mennyezet. Nekik azt volt nehezebb elhelyezni, hogy látnak a tévében. Hogy benne vagyok a kissé nehezen színtartós Videotonban a kocsmában, amit 30 éve föltettek egy állványra és közben ott ülök mellettük és kérek egy kávét. A „fizikai munkás művész”-en el szoktunk nevetgélni. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy ha valami baj van vagy segíteni kell, akkor hívnak. Fölpakolom ugyanúgy a szénát vagy húzom a pótkocsit a sárból. Természetesen idegen vagyok, de azért elindult a kommunikáció. Három játékfilm Dörögdön készült. Akkor én hívtam őket, hogy segítsenek, és jöttek is. A Három című filmben a falu lakosai játszanak, még az asszonykórus is. A Helyfoglalásban fizikai munkával segítettek, a Tündérdombnál a dörögdi emberek aktívan részt vettek az építészeti munkákban. Voltak dokumentum-filmek, Faluház, Téma és különböző sorozatok, ahol az ott élők voltak a főszereplők. Az egyik tévéfilm, a Taliándörögdi foci majdnem díjat nyert Szegeden. Majdnem! Nagyon jó kis film. Van egy jelenet benne, amikor Béla egy kis sufniban pálinkát főz. Ez titkos dolog, de nekünk megmutatta. Az operatőr, a hangmérnök, Béla és én benn szorongtunk egy kis helyen, és Béla érezte, hogy most bizonyítani kell,…hogy ez nagyon komoly dolog ez a pálinka… 65 fokos volt és egy gázlánggal melegítette, igen… végül igen, fölrobbant …és az operatőr pont előtte volt…nagyon szép kép született abból, hogy Markert Karcsinak majdnem leégett a haja. … Sok humoros történetünk volt.

Ha 600 tévéfilmben dolgoztál, akkor te vagyonos ember vagy.

Aha. Ezek mind megrendelésre készültek. Többségében a Királyi tévében készítettem filmet szerkesztőként és rendezőként. Magyarok cselekedetei, Rés, Közjáték - ezek a sorozatok több részből álltak. Parasztosan ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy engem többnyire akkor hívtak, amikor szar volt a palacsintában. Ha ment egy sorozat és nem hozta a megfelelő nézettséget, akkor szóltak. Volt olyan anyag, amiből nem lehetett filmet csinálni. Például Ferenc József Kalocsán 5 percre megállt, hogy a magyarokkal beszéljen, de lekésték, ezért továbbment. Viszont felépítettek egy nagy pavilont, aminek semmi értelme nem volt. Erről fotóanyag egyáltalán nem készült. Na, ezt odaadták, hogy csináljam meg. Készítettünk maketteket. Kimentünk ugyanarra a partra, ahol ez történt. Hoztam az amatőr filmes múltamat …és akkor lett belőle valami. Ha hívnak, akkor próbálom a legjobban csinálni a dolgomat. Mindenfajta csapatot kiszolgáltam már, de ma sem tartozom sehova. Még egy példa. Egyszer rendeltek tőlem egy Halottak napi műsort. Ez egy szakrális nap. Az egyik büszkeségem, hogy nekem végül is sikerült egy olyan Halottak napi egy órás dokumentum műsort csinálni, amely humoros volt. Le is ment.

Mennyire vesznek komolyan a munkatársaid?

Úgy látom, a Halottak napi műsor nem nagyon érdekel téged, azért azt elmondom, hogy mitől volt humoros. Ha elmegyek a temetőbe, mindig feltűnik, hogy a helynek nagyon fontos közösségi ereje van. Úgy tudnám egyszerűbben mondani, hogy ezek klubok. Mit jelent ez? Azt, hogy nagyon sok idős ember, aki kijár és a hozzátartozóinak a sírjait gondozza - körbebetonoztatja, petúniát rak, beszél a sírkövessel, hogy aranyoztatni kell -, közben figyeli, hogy a mellette levő sírnál mi történik. És mivel az életnek ez a rendje, mindig valamilyen kis versenyhelyzet alakul ki. Szabóéknál már lefagyott a muskátli, Kovácsék már kiültették a krizantémot, padot tettek a sír elé. Magyarul, ha végignézel a temetőn, pezsgő életet látsz. Hihetetlenül abszurd, de folyamatos mozgás van, főleg vidéken. Mi is ezt próbáltuk lekövetni keresztanyámon keresztül, aki kijár a hozzátartozóink sírjához. Végignéztük a stációkat. Ahogy kibiciklizik, megérkezik, locsol a mosószeres flakonból, találkozik a sírkövessel, köszön a szomszédasszonynak, aki imádkozik és beszélget a halottaival. Figyeli a szerelmespárt, akik 60 és 70 között vannak, és titokban járnak ki egy közös sírt gondozni, ahova nincs eltemetve senki, mert az az ő saját sírjuk. Mind a két ember családja tiltja ezt a szerelmet, ezért csak ott tudnak találkozni. A bácsinak volt egy motorkerékpárja, azt eladták és abból vették a közös sírt. Érdekes helyzet, nem? Na, ilyenek voltak a filmünkben.

Nagyszerűen használod a filmjeidben a családtagjaidat, az összes rokonodat, például keresztanyádat. Ismerjük a barátaidat, szomszédaidat, ismerőseidet. Ők főleg improvizálnak. Miért változtattál ezen és hívtál profi színészeket az új filmedbe?

Szerintem nincsen váltás. Ennek a forgatókönyvnek nagyon fontos volt a szövege. Igaz történetre épül, Hegedűs Bálinttal írtuk a könyvet. Egy előző verziómat dolgoztuk át közösen. Ha szeretnél megszólaltatni kötött szövegeket, akkor nyilván olyanokat hívsz el, akik ezeket el is tudják mondani. A professzionális színészek megkeresése elsősorban azért történt, mert többségükben a főszereplők körülötti emberek azok, akik ezeket a kötött forgatókönyv szerinti szövegkapcsolatokat kellett, hogy létrehozzák.

( ?!? … mit mond?)

Amit nem biztos, hogy egy natúr szereplővel meg tudsz csinálni. Persze játszanak amatőr szereplők is, mint az összes többi filmben, sőt, a profik is kerültek olyan váratlan helyzetekbe, amilyenekhez nem voltak szokva. Az egyik jelenetben azt szerettem volna, ha Gáspár Sándor arcán nem színészileg eljátszott, hanem igazi zavar és meglepődés látszik. Lepróbáltunk egy jelenetet Badár Sanyival és Gáspárral. Majd egy több hetes előkészítés eredményeképpen a Horváth Mihály Gimnázium Bácskai Miska bácsiját - aki az igazgató és az irodalmi színpad vezetője volt, mikor Gáspár Sanyi és én iskolások voltunk ott - titokban elhoztuk a forgatásra. Most nagyon idétlenül azt mondom, hogy Miska bácsi köpönyegéből bújt ki Gáspár Sanyi, Badár, Hevesi Tamás, Jantyik, Ternyák Zoli, Börcsök Enikő, Alföldi, Zséda és még hosszan sorolhatnám. Na, ez a Miska bácsi érkezett meg titokban. Többször lepróbáltuk, hogy Gáspár Sanyi az ajtónak háttal ül, Badár bejön és megsimogatja a fejét. A felvételnél Miska bácsi jött be és ő simogatta meg. Gáspár Sanyi érezte, hogy nem teljesen ugyanaz a helyzet. Talán azt gondolta, hogy a női szereplőt küldtem be, de azt nem, hogy egy 20 évvel ezelőtti emlék - a mester -, a helyzetre rímelő mondattal jelenik meg. Nagyon szép pillanat látható majd a vásznon. Azért is örülök ennek nagyon, mert úgy tudom, hogy Miska bácsi nagy filmben nem hagyott nyomott sehol.

Miért írtátok ketten a könyvedet?

Volt egy első verziója, azt tavaly beadtuk az MMKA-hoz. Akkor nagyon sok filmet elutasítottak, köztük az enyémet is, azzal a megjegyzéssel, hogy annak ellenére, hogy visszadobták, adnak egy évet arra, hogy átdolgozzam. Akikkel a környezetemben beszéltem, mindenki azt mondta, hogy ezek szerint azt várják, hogy érthetőbb, sokkal pontosabb vonalszerkesztésű története legyen a könyvnek. A beadott könyv szerkezete kifejezetten mozaikszerű volt, hasonlóan a Roncsfilmhez. Megkockáztatom, lehet, hogy ma a Roncsfilm forgatókönyvét se fogadná el a kuratórium. Az is egy érdekes kaleidoszkópszerű anyag volt. Akkoriban több ilyen könyv készült, ezek ma nem biztos, hogy kapnának támogatást. A producer kérésére kerestem segítséget. Hegedűs Bálinttal aztán egy lineárisabb történetet szerkesztettünk - együtt. Ebből volt egy kis félreértés. Valaki azt kérdezte ugyanebben a kocsmában, hogy milyen érzés más forgatókönyvéből dolgozni, mert a fiatalember lenyilatkozta, hogy írt nekem egy könyvet. Ez így nem igaz. Ettől függetlenül jó vele dolgozni. Természetesen, ha lehetett volna, akkor az eredeti verziót csináltam volna meg, mert az áll közelebb a személyiségemhez. Rám könnyű azt mondani, hogy „a Szőke őrült és képtelen valamit normális mondatokba foglalni és azt végigvezetni, hogy legyen bevezetés, tárgyalás, befejezés”. Erre én azt mondom, ha kicsit körbenéznének a világban, akkor látnák, hogy folyamatosan van befejezés, tárgyalás és bekezdés is. Csak egy picit más módon, mint amit ők ránk akarnak erőltetni. Én legalábbis azt tapasztalom, hogy körülöttem máshogy csengenek a hangok.

Elég pénzt kaptatok a Zsigulira?

Ez volt a legdrágább filmem. Mennyit adtak? A legolcsóbb, egyhelyszínes, kétszereplős, 35 mm-es játékfilm árának a felét. Örülök, hogy megszületett a film, nagyon nagy dolog, hogy elkészült. Másként viszont úgy tudnám mondani - és tényleg nem az elégedetlenség miatt -, hogy hiába ez a tizenegyedik filmem, nekem még mindig csak egy normál játékfilm árának a felét hitelezik meg. Ez nem az MMKA-ra vonatkozik. Mindenkire. Én így vagyok elkönyvelve. A mozgóképes részlegben azt mondják, hogy rétegfilmes, pedig igazi megmérettetése egyetlen egyszer nem volt a dolgaimnak. Engem nem egy első filmessel kell összehasonlítani, mert én nem vagyok az. Van olyan, aki életében két játékfilmet csinált. Én annál többet. Természetesen lehet azt mondani, hogy ezek rossz filmek, de valamiért mégis a köztudatban vannak. Érdekes módon még mindig nem vagyok értékmérő. Szerencsére, az utcán, mikor emberekkel találkozom, nem ezt tapasztalom. Az a paradox helyzet állt elő, hogy most is úgy beszélgetünk a filmjeimről, hogy igazából ezek a filmek nem az enyémek. Egy se. Volt olyan film, amelyiknek én voltam a gyártója, de tulajdonosa egyiknek sem vagyok. Mindent utólag tudok meg. Nincsenek se visszajelzéseim, se statisztikáim. Nem közlik, hogy melyik tévének adták el. Ha valahol lemegy egy film, akkor megkeresem az adott céget a rendezői díj miatt. Ezt néha sikerül kifizettetni, néha nem. Alapvetően nincs beleszólásom a filmek utóéletébe. Az új törvény szerint figyelni fogják a régebbi filmek nézettségét is. Ez jó, csak erre azt mondom, hogy a Vattatyúknak három, a Citromdisznónak egyetlen egy 35-ös kópiája van. Nem mindegy, hogy az a kópia csak 12 hónappal később jut el Sopronba. Az, hogy Baján ugyanakkor nézhessék, mint Győrben, az több kópiát feltételez. Ha egy film nem tud megfelelő kópiaszámmal és reklámmal eljutni a közönséghez, akkor nem tud részt venni a versenyben. Az Európa kempingnek és a Vattatyúknak a mai napig nincs DVD változata. A Vattatyúk 1990-ben kapta meg a Kritikusok díját, a Legjobb első film díját… meg ilyeneket. Úgy gondolom, ha ki van írva, hogy rendező, mivel az ő gyerekéről van szó, akkor ugye joga lenne hozzá, hogy tudja, mi történik az alkotásával. Nekem nagyon sokszor olyan szerződéseket kellett aláírnom, amelyek csak a kötelességeimet határozták meg, a jogaimról nem szóltak. Ez most is így történt. Egy napom volt rá, hogy eldöntsem, megcsinálom ezt a filmet vagy nem. Olyan papírt kellett aláírnom, amelyben én megbízott vagyok, a producer megbízottja. Állami pénznél producer! Nekem a producer azt jelenti, hogy különböző helyekről hoz pénzt. Szőke András Zsiguli című filmjére egy állami kuratórium, hogy úgy mondjam nevesítve adott pénzt, tehát azért, mert már valamit letettem az asztalra. Ha énnekem a producerrel egy olyan munkaadói szerződést kell kötnöm, amelyben benne van, hogy amennyiben nem jól végzem a munkám, akkor indoklás nélkül, azonnali hatállyal leválthat a saját szellemi termékemnél, és holnap már egy másik rendezőt hozathat … akkor én azt mondom, hogy ez a világ megbolondult. Mert nem az Egyesült Államokban vagyunk és nem magántőkések pénzéből készül a film. Amerikában kifejezetten gazdasági termékről van szó, hiszen nézőszámot kell hozni. Itt azért hellyel-közzel még mindig művészeti alkotásról beszélünk. Azért az elég abszurd, hogy olyan papírt írok alá, hogy semmihez nincs jogom, semmit nem kérhetek számon a producertől és úgy kell elkezdenem a forgatást, hogy bármikor kirúghatnak. Az sincs pontosan meghatározva, hogy mi az, hogy a „legjobb jóhiszeműséggel csinálja a filmet a mai hagyományok szerint”, ugyanis ennek a szakmának semmilyen hagyománya nincs jelen pillanatban - szerintem. Szellemi hagyománya van. Kérdezd meg, hogy kihez érzem közelállónak magam a magyar filmes történelemben…

Kérdezem.

…akkor a válaszom : Szörény Rezső. Lehet, hogy sok ember most azt kérdezi, hogy az ki? Ha ma megnézed a Boldog születésnapot, Marylin című filmet, és lebontod mögüle azt a néhány évtizedet, még mindig aktuálisak azok a morális kérdések, melyeket a film fölvet. Sajnos ő már nem él. Igazából az is lehet a baj velem, hogy elszaladt fölöttem az idő. A példaképeim, vagy akik ma szellemileg segítséget nyújtanak: Szász Péter, Simó Sándor … már halottak. Csak akkor döbbentem rá, hogy nekem egy ideig milyen óriási szerencsém volt, amikor Simó meghalt. Idegeskedtem meg hisztiztem, hogy ezeket a réteg- és periférikus filmeket csinálom állandóan, és soha nem értettem, hogy miért nem csinálhatok mást vagy jobbat. Csak azt nem tudhattam, hogy Simó valójában mennyit lobbizhatott azért, hogy ezek a szokatlan filmek egyáltalán egy résen keresztül bekerülhessenek és elkészülhessenek. Biztos, hogy szeretett és tisztelt, mert akkor még ezt a keveset se kaphattam volna meg. Ez a kevés nekem nagyon sok volt, mégsem tudok folyamatosan dolgozni. Eddig nem is dolgozhattam profikkal. Hogyan dolgozhattam volna velük, ha csak azt tudom mondani, hogy gyere el a filmembe szeretetből, mert fizetni nem tudok?

És most?

Megfizetni a Zsiguliban se tudtuk őket, de persze azért kaptak valamennyi pénzt. Talán ezek a színészek is szeretnek annyira, hogy sokkal kisebb gázsikért ugyan, de eljönnek. És óriási dolgokat csináltak! A főszereplők közül mind. Gáspár Sándor, Szarvas Jóska, Györgyi Anna, Gazdag Tibor. Mindegyiket nagyon régről ismerem. Talán dolgoztunk is úgy együtt, hogy én mellékszereplő voltam. Most viszont olyan partneri viszonyba kerültünk, amelyben én színészként is dolgoztam és rendezhettem is őket. Nekem ez hatalmas élmény volt.

Miért Zsigulia film címe?

Az eredeti forgatókönyvben volt egy nagyon fontos jelenet egy rendőr zsigulival, hiszen a történet itt játszódik a nyolcadik kerületben. Egy helyi rendőr életéről szól. Az egyértelmű volt, hogy Budapesten ezt a filmet nem tudjuk leforgatni, ezért is írtuk át a történetet. Így kikerült az a zsigulis jelenet is.

…miért nem lehet itt forgatni?

Mert nem tudod kifizetni. Állítsd le itt a forgalmat, menj be az önkormányzatba és béreld ki…olyan hülyeségeket kérdezel, tudod te, hogy miért nem! Honnan van nekem annyi pénzem, hogy a Rákóczi teret lezárjam és statisztákkal benépesítsem?! Soroljam el, hogy mit kell ilyenkor csinálni? Csináltunk itt már egy-két filmet.

Na, ugye, hogy lehet.

Na, jó. Ott tartottunk, hogy … miért Zsiguli? A 90-es években játszódik a film, nekem ennek a korszaknak az volt az emblematikus meghatározója. Zsiguli-korszak.

Eljutottak a filmjeid külföldre?

Inkább úgy mondanám, hogy míg Simó élt, addig néha kijutottak fesztiválokra. Az Európa kemping, a Kiss vakond, a Vattatyúk, Sanghajban, Pekingben, New Yorkban, San Franciscóban, Bergamóban és Moszkvában járt. Nekem két helyre sikerült eljutnom. A San Franciscó-i Fesztiválra, oda is csak úgy, hogy megkeresett a programigazgató, aki a Kiss vakondot szerette volna meghívni, hogy jussak ki valahogy, ott ő már állja a költségeket. Ugyanez történt a Sanghaji Fesztiválon. Ők is kérték a Vakondot, kinn állnak mindent, csak menjek ki. Számomra teljesen egyértelmű volt a történet halála, hiszen nekem nem volt arra pénzem, hogy a New York-San Francisco repülőjegyet megvegyem Amszterdam beiktatásával. Mind a kétszer az történt, hogy mások segítettek. Az egyiknél Simó olyan funkcióban volt valahol, hogy pályáztatni tudta ezt az utat és kisegített egy repülőjeggyel, a másik esetben egy magánember fizette az utazást. Ezt most csak azért mesélem ilyen részletesen, mert érdekes módon mind a kettő természetesen picit humoros volt, hiszen az én életemben annyi humoros helyzet van. A San Franciscó-i történet azért volt jó, mert amikor elindultam a repülővel Magyarországról, valaki kitelefonált, hogy én nem megyek. Csak olyan telefonálhatott ki és olyan helyről, ahol tudták, hogy utazom. Így amikor megérkeztem 27 dollárral a zsebemben, egy fekete vámos egy pálcikával hosszan piszkálta a bőröndömet és kérdezte, hogy ukrán vagyok-e. Végül átengedtek a határon, de én úgy álltam az amerikai reptéren, hogy nem tudok angolul és nem várt senki. Mivel régen elég jó pantomimes voltam, sikerült egy taxisnak lemozogni az úti célt. 25 dollárért bevitt a belvárosba, pontosan ebédidőben, amikor a fesztiváliroda zárt. Ha egy- két perccel később érek, akkor oda se jutok be a maradék két dollárommal, ahol természetesen nem vártak, hiszen számukra én nem léteztem és nem is akartak velem kommunikálni, mert nem voltak arra fölkészülve, hogy valaki nem beszél angolul. Aztán egy fél óra múlva szereztek egy törpét, Lajost, akinek a szülei a hetvenes években disszidáltak Pécsről. Lajos egy szállodai középbeosztású ember volt, ő próbált tolmácsolni. Nagyon szép 10 napot töltöttünk el együtt, megmutatta a várost, sőt az egész családját. Majd 6 nap után elkezdtek keresni a fesztiválon, hogy hol lehetek, mert nem akartam Depardieu beszélgetésén ott lenni és nem akartam elmenni Hollywoodba megnézni a vízoszlopot. Mi, Lajossal inkább az állatkertben néztük az állatokat. Lajos nagyon boldog volt, hogy valakivel magyarul beszélhetett. Annak meg pláne örült, hogy végre van egy ember, aki meghallgatja egy törpe gondolatait.

Kész egy forgatókönyv váza.

Igen. És ki adna erre pénzt? Mondok én neked nyolc ilyet. Első jelenet: olyan volt a szálloda, hogy csak álltam a kád előtt és mivel egyszerű gyerek vagyok, úgy gondoltam, hogy ez megoldhatatlan. Nem voltam még nyugaton. Nem úgy működött, mint nálunk… valami hő-leesős-nyomós nem tudom mi lehetett. Valahova oda kellett volna érinteni a kezemet és akkor jött volna a víz, de én nem találtam semmilyen gombot. A bidéről és budiról nem is beszélve! Ezek valamilyen szivattyú rendszerrel működtek. Két napig a padlószőnyegen aludtam. Nem mertem az ágyra feküdni, mert óriási nagy bársony valamivel volt letakarva. Infarktust kaptam, amikor megtudtam, hogy mennyibe kerül egy szoba! Kiderült, hogy Lajos egy még nagyobb szállodában dolgozik és presztízs-kérdést csinált abból, hogy én ne lakjam ebben az ótvar hotelben - ahol már a márvány fürdőkádat nem bírtam megnyitni -, ezért átvitt az ő komolyabb szállodájába. Na, ott még bonyolultabb lett az életem! San Franciscóból nagyon szép élményekkel jöttem haza, annak ellenére, hogy tudom, ki szólt oda, hogy nem megyek. Akkor az adott helyzetben fájdalmas volt, de rengeteget tanultam belőle és sok élménnyel lettem gazdagabb. Ha most azt kérdeznéd, hogy miért, azt válaszolnám, hogy azért, mert mikor kívül vagy, akkor jobban látod az ablakon keresztül, hogy benn mi zajlik. Ha benne vagy, akkor az összefüggéseket nem látod jól. Örülök, hogy nekem sok dolgot a hátsó lépcsőn kellett megközelítenem. Nagyobb lett a rálátásom. Sokat adott a hiány is. A gondolkodásban és a kreativitásban. Ilyen formán nagyon jó életem volt eddig.

(2004 december)

 


172 KByte

203 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső