Ozsda Erika Képes-e egy film megváltoztatni a világot?
Beszélgetés Paul Rusesabaginával, a Hotel Ruanda főhősével
Paul Rusesabagina (Ozsda Erika fotója)
Paul Rusesabagina (Ozsda Erika fotója)
47 KByte

A Budapest Film szeptember 27-én a Puskin moziban levetítette Terry George Hotel Ruanda című filmjét. A vetítésen részt vett Paul Rusesabagina, a film alapjául szolgáló valóságos történet főhőse. A 3 Oscar-, és 3 Golden Globe-díjra jelölt film már elnyerte a Torontói Filmfesztivál közönségdíját és a Berlini Filmfesztivál Cinema-for-Peace (Béke-)díját.

A film valós eseményeken alapszik. Ruandát két nagy etnikai csoport, a hutuk és a tuszik alkotják. Egy hutu származású vezérőrnagy 1973-ban katonai puccsal átvette a hatalmat. Diktárorként uralkodott 1990-ig, amikor az ENSZ nyomásának engedve reformok bevezetésére kényszerült. Ugyanekkor egy tuszi menekültekből álló csoport polgárháborút robbantott ki. A béketárgyalásokat követően, 1994-ben megszületett az Arushai Egyezmény, amely demokratikus reformokat ígért. Az egyezmény aláírása után a hutu vezérőrnagyot saját pártjának tagjai megölték, a gyilkossággal pedig a tuszikat vádolták meg. Még aznap este elkezdődött a fontosabb hivatalokat betöltő tuszik és a mérsékelt hutuk kitervelt lemészárlása. A vérengzésnek senki és semmi nem szabhatott gátat. A világ nem sietett az áldozatok segítségére, egyszerűen hagyta, hogy mindez megtörténjen. A népirtás folyamán majdnem 1 millió embert gyilkoltak meg és több mint 2 millióan menekültek a környező országokba.

Háborúban mindig felbukkannak hétköznapi hősök. Ruandában ilyen volt Paul Rusesabagina. A rendező a történetet Paul Rusesabagina szemszögéből meséli el. Ruanda, 1994. Paul ( Don Cheadle ) a „Mille Collines” luxusszálloda menedzsere a ruandai fővárosban, Kigaliban. Paul maga hutu, felesége, Tatiana (Sophie Okonedo) azonban tuszi származású. Amint áprilisban a hutu milicisták mészárlásával kezdetét veszi a népirtás, Paul megnyitja szállodáját a megfélemlített szomszédok és minden menedéket kereső előtt. Külsőleg igyekszik megtartani a látszatot, hogy valóban hotelt üzemeltet. Az ENSZ-békehadtest csak a külföldi vendégeket menekíti ki a pokolból. A hátramaradottak helyzete egyre reménytelenebb…

Paul Rusesabagina 1268 ember életét mentette meg. A film elkészítésében tanácsadóként vett részt. A Puskin moziban rendezett vetítés után szívesen állt az újságírók rendelkezésére.

A film úgy ér véget, hogy családjával elhagyja Ruandát. Mi történt Önnel azóta?

Paul Rusesabagina: 94 és 96 szeptembere között Ruandában maradtam. 95-ben lemondtam a szállodai tisztségemről. Saját vállalkozást indítottam és addig maradtam, míg majdnem meggyilkoltak. 96 szeptemberében elhagytam Ruandát és menedékjogot kértem Belgiumban. Négy évvel később megkaptam a belga útlevelet. Brüsszelbe érkezésem után vettem egy taxivállalkozást, 2001-től pedig van egy szállítócégem is.

2003-ban kezdtem el dolgozni a filmben tanácsadóként, egészen 2004. szeptemberéig, a Torontói Filmfesztiválig, ahol díjat nyertünk. Azóta a film promóciójával foglalkoztam az Egyesült Államokban, idén januártól pedig már Európában is. Emellett előadásokat tartok főleg amerikai főiskolákon és egyetemeken. A Hotel Ruanda Rusesabagina Alapítványom segíteni próbál az árvákon illetve a megerőszakolt nőkön. Emellett egy könyvön is dolgozom, amely az életemről szól. Talán jövő áprilisban megjelenik.

Sikerült találkoznia azokkal az ENSZ képviselőkkel, akiknek akkoriban lett volna módjuk cselekedni?

Kofi Annannal – ő akkor a Békefenntartók vezetője volt, ma az ENSZ főtitkára - júniusban lett volna találkozónk, de nem jött el. Mit üzennék neki? Azt mondanám, hogy „Uram, a Hotel Ruanda, önmagában is üzenet, figyelmeztetés”. Megkérdezném, hogy „talán elfelejtette afrikai származását?” Emlékeztetném arra, ami ma Darfurban történik és arra is, hogy Észak-Ugandában 850.000 ember hontalan a saját országában. Ő és a hozzá hasonló emberek azt állítják, hogy nem voltak kellően tájékozottak…

A hutu kormány a gyűlölettől fröcsögő RTML rádióállomáson keresztül uszított a tuszik ellen. Bekövetkezett volna a népirtás a rádió nélkül is?

A média kiváló fegyver lehet, ha pozitív ügy érdekében támaszkodnak rá. Ruandában a legrosszabb példát mutatta. Valóban a rádió tájékoztatta az embereket, és szólította fel őket arra is, hogy öljék meg a szomszédjaikat. Még azt is bemondták, hogy a szomszéd melyik ház tetején bujkál! A mi esetünk arra példa, hogy a média a legszörnyűbb dolgokra is felhasználható.

Mi a helyzet most Ruandában? Hogy élnek egymás mellett a hutuk és a tuszik?

Ruandában van egy mondás, mely szerint „a szereplőket megváltoztattuk, de a játék, és a szabályok változatlanul érvényesek”. Ma is mintegy 100.000-en vannak börtönökben. Az elmúlt 11 év során talán ha 5.000 embert állítottak bíróság elé. 95-ben Tanzániában Nemzetközi Törvényszéket állítottak fel, ahol azóta 25(!) embert vontak felelősségre, de ezek sem a népirtás vezetői. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindkét fél felelős azért, ami Ruandában történt. Arra lenne szükség, hogy leüljünk és őszintén beszéljünk. Igazságszolgáltatás és párbeszéd nélkül nem lesz megbékélés soha.

(A beszélgetésre 2005. szeptember 27-én került sor)

 

Hotel Ruanda
Hotel Ruanda
38 KByte
Terry George: Hotel Ruanda
Terry George: Hotel Ruanda
32 KByte
Terry George: Hotel Ruanda
Terry George: Hotel Ruanda
35 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső