A 36. Magyar Filmszemle életműdíjasai: Bokor Péter, Matejka Mária, Ónodi György, Zenthe Ferenc

Bokor Péter

1924-ben született Pécsett. Gyógyszerészi tanulmányait félbehagyva fordult az újságírás, a dramaturgia felé. 1958-ig szinkrondramaturgként dolgozott a filmszakmában, majd áttért a dokumentumfilm területére: forgatókönyveket írt, filmeket rendezett mind a Magyar Filmgyártó Vállalat, mind a Magyar Televízió műhelyeiben. 1961-ben archív mozgóképek felhasználásával - filmeseink között elsőként - idézte meg Halálkanyar című filmjében a II. magyar hadsereg doni katasztrófáját. 1972-1973-ban a Híradó és Dokumentum Filmstúdió vezetője volt. Tudományos munkássága elismeréseként 1988-ban a történettudományok kandidátusa lett, közéleti tevékenységét több kitüntetés honorálta. 1990-től a Páneurópai Unió magyar egyesületének választmányi tagja. A hatvanas években indított, Századunk című sorozatának közel ötven részében elsőként rajzolta meg számos politikus alakját a monarchia felbomlásától jelenkorunkig. Legismertebbek talán az Isten akaratából (1989) és a Századunk tanúja – Habsburg Ottó (1990) című filmek. A kilencvenes évek közepén Bethlen István miniszterelnök utolsó évéről készített filmet A bujdosó címen. Jelenleg is szerkeszti a Századunk című tévésorozat adásait, s aktívan dolgozik az Országos Széchenyi Könyvtár Történeti Interjútárában.

Matejka Mária

1930-ban, Rákospalotán született iparos családban. Kereskedelmi érettségi és két év közgazdaságtani tanulmányok után 1951-ben felvételizett huszadmagával a Színház- és Filmművészeti Főiskola akkor induló gyártásszervezési szakára. Az 1954-ben diplomázók között ő volt az egyetlen nő. E szak keretében ismerte meg a filmgyárban a filmkészítés minden területét, s a szakma alapjait. Rátermettségét, szaktudását az Ecseri lakodalmas című rövidfilm gyártásvezetőjeként bizonyította (1955), felvételvezetőként dolgozott A város alatt, a Liliomfi, a Gábor diák, a Föltámadott a tenger, a Csigalépcső, a Dani című filmekben. 1961-ben Illés György és Herskó János a Színház- és Filmművészeti Főiskolára hívta főgyártásvezetőnek. A hetvenes évek közepéig az ő lelkes és szakszerű közreműködésével készültek a későbbi neves filmkészítők és tévések vizsgamunkái. A következő másfél évtizedben a Vue Touristique-IPV filmstúdiójának stúdióvezető-producereként erősítette Magyarország és a magyar filmesek jó hírnevét. A kilencvenes évek közepétől a Pasaréti úti filmgyárban létrehozott Korda Sándor Film és TV Produceri Akadémia tanulmányi vezetője és producere volt 2002-ig.

Onódi György

1926-ben született Budapesten. 1957-ben kezdett dolgozni a filmgyárban, először mint naplóvezető, majd ügyelő. 1967-ben diplomát szerzett a Közgazdasági Egyetem ipargazdasági tagozatán. A Nyáron egyszerű (1963) című Bacsó Péter-filmben már gyártásvezetőként vett részt. Számos rendező mellett, a legkülönbözőbb filmekben állt helyt, felelt szinte minden feltételért az optimális, jó gyártás érdekében. Többek között a Fiúk a térről (1967) című, ellenállási témájú Szász Péter-filmtől kezdve az ipari övezetben játszódó Tiltott terület (1968) című Gábor Pál-filmen, a kosztümös Romantikán (Kézdi-Kovács Zsolt, 1972), az Ereszd el a szakállamat! című (Bacsó Péter, 1975) abszurdon, Makk Károly Hunyady Sándor-novellára épülő Egy erkölcsös éjszakáján (1977), az első magyar autós-üldözéses bűnügyi filmen, a Dögkeselyűn (1982) át a XI. században, a magyar történelem trónviszályos-vérzivataros időszakában játszódó Sacra Coronáig (Koltay Gábor, 2002) több mint félszáz produkció, melyeket vállán hordozott, anélkül, hogy a filmnézők túlnyomó többségének sejtelme lenne szerepéről.

Zenthe Ferenc

Egyik legnépszerűbb színészünk: ő testesíti meg a magyarok számára a Tenkes kapitányát mindmáig (lásd Magyar vándor, 2003). 1920-ban született, 1942-ben végezte el a Színiakadémiát, 1945-46-ban a pécsi Nemzeti Színház, 1946-49-ig a győri Kisfaludy Színház, 1949-1952 között a debreceni Csokonai Színház, majd 1952-től mindvégig a budapesti Madách Színház tagja. Két Jászai Mari-díj (1954, 1968), Érdemes művész (1975) és Kiváló művész (1989)-díjak, Kossuth-díj (1997), Örökös tagság a Halhatatlanok Társulatában (1998) jelzi pályáján az elismeréseket. Első filmszerepét Nagy Sándor honvédtábornokként alakította a Föltámadott a tengerben (1953), s hamarosan megtalálta a pajkos szemű, magabiztos, bátor és hűséges parasztlegény hiteles megszemélyesítésének titkát a Rákóczi hadnagyában (1954). Színházi alakításai mellett a 2x2 néha öt (1954) jóképű és életrevaló repülős tisztjétől Koltai Róbert Csocsó avagy Éljen május elseje című filmjében (2002) a sztálinvárosi párttitkári lakásból a falujába konokul hazaszökdöső nagyapóig félszáz filmszerepet tett eddig emlékezetessé.

(B.E.)