Terray István Kis szelet
Deák Krisztina: A miskolci boniésklájd
Ráczkevy Ildikó
Ráczkevy Ildikó
11 KByte

Deák Krisztina (Jadviga párnája, Eszterkönyv) filmje Novák Tünde, azaz boni regénye alapján készül. Novák saját életének bűnözéssel és bujdosással teli öt évét beszéli el időrendben. A forgatókönyvírók, a rendező és Esztergályos Krisztina egy évbe sűrítik az eseményeket, az időrendet pedig két síkra bontják, az elfogás után és előtt történteket egymással párhuzamosan ismerjük meg. A történet filmre kívánkozott. Annak, aki médiaeseményként követte figyelemmel Novák Tünde és Fekete László (a filmben Lili és Pali) tetteit, annak nyilvánvaló, hogy a szerelmespár és a rendőrség macska-egér harca ugyanúgy megosztotta az országot, mint a valódi Bonnie és Clyde története a harmincas évek Amerikájának lakosait, vagy a kortárs Viszkis rabló a magyarokat. Aki olvasta a visszaemlékezést, az pedig egy naiv fiatal lány, és egy furcsa srác történetét ismerhette meg, melyben szerelem, árulás, pénz, bűn és bűnhődés, egy szórakoztató film minden fontos kelléke megtalálható. Mindez abban a pillanatban elveszti jelentőségét, amikor beülünk a moziba, ahol nem valamihez képest szeretnénk filmet látni, hanem önmagában érvényes módon. A „megtörtént események alapján” szerintem a legfélrevezetőbb mondatok egyike, méztelen mézesmadzag. Vagy megtörtént eseményeket látunk, vagy nem, hogy az utóbbiak egy tetszőleges hányadának alapjául mi szolgált, mi nem, édeskeveset számít a kész film szempontjából, ami nem az alapján fog működni, illetve nem működni, hogy mekkora része a fikció. Na jó, nem veszi el a kedvem egy filmtől a „megtörtént események alapján” felirat, csak egyszerűen nem vagyok hajlandó tudomást venni róla.

A film a leghagyományosabb módon a főcímmel kezdődik, ami minden ízében bűnügyi filmet ígér, a száguldó betűktől a pisztolylövéseken át a zenéig. Ez egy kicsit aggasztó, valahogy nekünk, magyaroknak ehhez a műfajhoz nincs igazi tehetségünk, akcióval, feszültségkeltéssel, karakterekkel hadilábon szoktunk állni, szerencsére kiderül, nem az a kimondott akciókrimi, ami következik, és ezen a magam részéről meg is könnyebbültem, igaz ezzel párhuzamosan a főcímmel meg bajom támadt, dehát így megy ez. Hogy akkor mi is a műfaj? Merthogy az van, annak lennie kell, tömegfilm ez, akárki meglátja, így hát valamiféle szerelmi bűnügyi roadmovie a műfaj, a Bonnie és Clyde, a Született gyilkosok, és a Thelma és Luise (ja, ott a szerelem kevésbé motivál) nyomán, a magam részéről szeretem ezeket. Az meg külön szerethető, hogy magyar utakon haladnak a hősök, hogy kézi erő viszi át a folyón az őket szállító kompot, hogy a magyar fenyvesek vadregényes tájain kerékpárral menekülnek. Tetszik a magyar road movie műfaja, kár, hogy az erdőben elhangzó párbeszéd stúdió-hangon szólal meg (sajnos a hanggal kapcsolatban később is lehet panaszunk), és kár, hogy olyan sok a közeli a főhősökről, pedig a háttér is fontos, de erről majd később.

Lassan bontakozik ki Lili és Pali története, ami egy egyelőre homályban maradó bűntény következménye, utóbbiból egyelőre csak a sokmillió forint és a menekülés kényszere számít. És a menekülés börtönnel és halállal végződő lezárása. A film párhuzamosan mutatja be a bujdosás évének történetét időrendben (azzal, hogy a bűntett utólag kerül bemutatásra), és a börtönben történteket. Epizódról epizódra ugrunk, tulajdonképpen nem is lehet másként, nincs a filmnek csattanója, hisz a megtörtént események tényeit ismerheti a néző. Ez a szerkezet másfajta befejezésre ad lehetőséget, arra, hogy megtudjuk, hogyan, miért léptek rá kényszerpályára hőseink (szinte véletlenül lettek rablók), és hogy a börtönben magába forduló Lili mozgatórugóit megismerjük. Átgondolt, felépített szerkezet, jól megírt forgatókönyv, A miskolci boniésklájd váza rendben van. A műfaj által megkövetelt sűrítés sem vesz el a történetből, a főszereplő végig Lili marad, szerencsére a nélkül, hogy a film narrátornak tenné meg (pedig az irodalmi alap kézenfekvővé teszi ezt a megoldást), a páros történetét külső nézőpontból mondja el. Amikor a film a végén feladja ezt a semlegességet, és Lili a kamerába mondja el a rá vonatkozó tanulságot, az éppen a kevésbé szerencsés megoldások közül való.

Adott a váz, az ígéretes szerkezet, forgatókönyv, ehhez ráadásul két tehetséges főszereplő is került. A Moszkva térből ismert Karalyos Gábor ebben az alakításában is keveset beszélő, sodródó hős, aki a döntési helyzetekben a háttérben marad. Az irányító, fészekrakó, macskákat nevelő Lili eljátszására az elsőfilmes amatőr, Ráczkevy Ildikó szerencsés választás volt. A forgatás idején mindössze tizennyolc éves (és egyébként miskolci) lány éppen színészi képzetlensége miatt egyenrangú partnere Karalyosnak, sőt, sok tekintetben képes fölé nőni: példásan visszafogott, és emellett a visszafogottság mellett a koraérett lány akaratosságát, határozottságát is megjeleníti, annak a szerencsés esetnek példája, amikor azonosulni képes szerep és alakítója. A mellékszereplők közül Haumann Máté nevét kell említeni, aki tehetségesen játssza a kisstílű gengszter figuráját, ám még jobb lenne visszafogottabban, néha a kevesebb több lehetne. Ez pedig szinte minden mellékszereplővel kapcsolatban elmondható. A kétszereplős történet összes egyéb alakja (még a baráti páros, Sanyi és Mónika is), csak vázlatszerűen jelennek meg, ezt a vázlatszerűséget pedig hajlamosak a színészek némi túljátszással kompenzálni (tisztelet a kivételnek, ilyen a lakástulajdonos Csomós Mari).

Ott tartottunk (a film elején), hogy hőseink mennek át a magyar vidéken, tulajdonképpen bicikli-kiránduláson vesznek részt, mert kitalálják, így biztonságban vannak, erre nem gondolnak a rend őrei. És több kisebb-nagyobb veszélynek kitéve ugyan, de végigcsinálják kirándulásukat, aminek végén letelepednek Miskolcon, és berendezkednek, fészket építenek. Megismerkedés, együttjárás, összeköltözés, a hagyományos párkapcsolat folyamatát ismerhetünk meg, annyi extrával, hogy a törvény szervei közben vadásznak rájuk. Nem egy tipikus bűnöző páros portréjával ismerkedünk meg, Lili és Pali alulról jött, ez a múltra utaló két rövid jelenetből kiderül, nem csoda, ha vágyaikat nem a hírnév és Amerika jelentik, hanem egészen egyszerűen egy normális élet normális lakásban egy normális emberrel. Ezt a normális életet teszi lehetetlenné az a szinte banális, véletlenszerű bűnbeesés, amit a film végén megismerünk, ami összes későbbi lépésüket meghatározza.

A főhősökről adott túl sok közeli, azok túlzott előtérbe helyezése nem csak a mellékszereplőket, és a tájat szorítja háttérbe. A film talán legnagyobb be nem lőtt gólja a kilencvenes évek közepe Magyarországának (az időszak nincs pontosan meghatározva a filmben, még az is lehet, hogy a történet a jelenben játszódik) ábrázolása. Az 1967-es Bonnie és Clyde a bűnöző szerelmespárt a harmincas évek válságtól sújtott Amerikájának háttere elé állítja, így egyszerre készít korrajzot, teremt izgalmas karaktereket és teszi szimpatikussá főhőseit e háttér bemutatásával. Ennek a filmtípusnak ugyanis az a működési elve, hogy rámutat, egy romlott világban a szabályok ellen vétő lázadók lehetnek a pozitív hősök, ekként a történetek ugyan bűnözőkről szólnak, de nem bűn-, hanem „ártatlanfilmek”. A szándék megvolt A miskolci boniésklájd alkotóiban, ezt egyes jeleneteken érezni; az albérletet kiadó hölgy gyanúját éppúgy csak egy köteg pénz tudja elaltatni, mint az autóját eladó kisemberét. Rendben, a pénz mozgatja a világot, sejtettük, de ennél árnyaltabban elmondott igazságokat szeretnénk, még ha szórakoztató filmet is nézünk. A korrupt, erőszakos rendőr és az általa kihasznált kiszolgáltatott lány kettősének jelenete kellően előkészített és hangsúlyos, szintén ezt a témakört boncolgatja, sajnos azonban a film legkevésbé sikerült jelenetei közé tartozik. Pedig a 90-es évek vadkapitalizmusa igazán izgalmas, és sok új tanulságot hozó időszak volt, pont az a félmúlt ráadásul, aminek filmes feldolgozása éppen csak, hogy elkezdődött.

Miskolc emblematikus városunk, lakói és lakótelepei ugyanannyit mondhatnának Magyarországról, mint az Arthur Penn által ábrázolt vidéki kisvárosok Amerikáról. A miskolci boniésklájdban inkább egy neutrális „valahol káurópában” várossal találkozunk, ami minden bizonnyal tudatos választás, mégsem tűnik szerencsésnek. A film hősei inkább elkövetők, mint bűnösök, feltéve, ha erkölcsi értelemben használjuk a kifejezést. Romlatlanságuk egy hazug, bűnös világ kulisszái előtt hozhatna igazi drámai feszültséget, én ezt hiányolom. E nélkül a film pusztán a két fiatal történetének elmondása marad, ami érdekes ugyan, mégis hiányérzetet hagy maga után.

Kettejük története a teljes egymásrautaltság története, és paradox módon a bűnözővé válás története is. A film végére kiderül, nincs eredendő bűn (csak eredendő véletlenek), Lili és Pali a filmekből, konzol-játékokból, magazinokból tanulja a bűnözőséget, ezek nyomán válnak elképzeléseik szerint profikká. Bonnie és Clyde rögtön abban a pillanatban rablópárost alkotnak, amikor találkoznak, Lili és Pali csak miután megnézték a Bonnie és Clyde című filmet. Ám ezeket az értelmezéseket úgy kell keresgélni, amiben az epizódokból építkező szerkezet is ludas. Nem áll ugyanis össze igazi kerek, drámákkal teli történetté, hanem hajlamos a szétesettség benyomását kelteni. A miskolci boniésklájd nem követi el a magyar tömegfilmek általános hibáját, nem kever a műfajfilmbe szerzői filmes elemeket, vagy oda nem illő önreflexiót, és ez becsülendő. Kár, hogy a film túlságosan kis szeletet mutat meg a háttérből, ami előtt a történet igazán élne, és hogy a forgatókönyv nem elevenedik meg egységes, szerves egészként. A történet a tizenegyesre tette a labdát, ám a film nem rúgta be a gólt.

2005. január 10.

 

Karalyos Gábor
Karalyos Gábor
8 KByte
Hámori Gabriella és Gazsó György
Hámori Gabriella és Gazsó György
10 KByte

11 KByte

12 KByte
Középen Hámori Gabriella és Haumann Máté
Középen Hámori Gabriella és Haumann Máté
11 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső