(Budapest, Uránia Nemzeti Filmszínház, 2004. szeptember 30.)

Koltai Lajos, H.S.C. alelnök:
Örvendetes tényről jó beszámolni: hogy újra van lehetőség egymás munkáit nézni!
Úgy készültem ennek bejelentésére, hogy egy maradandóan szép mondattal akarom kezdeni. A szobámban, ahol a Sorstalanság készül, az ajtó fölött a falon van egy felirat, ma reggel is találkoztam vele. Ez pedig Delacroix-tól származik. Delacroix szerint "a kép első kötelessége, hogy ünnep legyen a szem számára". Ezt én nagyon megjegyeztem, és másoknak is hirdetem. Minden alkalommal, mielőtt valaki kimegy a szobából, megkérem, hogy álljon meg, olvassa el, és azután távozzon csak. Merthogy ez a film ezért készül, és általában a filmjeink ezért készülnek, hogy újra és újra ünnepet tudjunk nyújtani a szem számára. Ez a bizonyos Aranyszem Operatőr Fesztivál, amire készülünk, ezért jött létre. Sokszor kérdezik tőlem, hogy szükség van-e fesztiválokra, szükség van-e megmérettetésre, szükség van-e díjakra vagy nincs, és mindig az a válaszom, hogy ez az egyetlen lehetőség arra, hogy egymás iránti tiszteletünket kifejezzük valamilyen módon, amikor a világ olyan, amilyen… A szakmán belül még mindig össze lehet húzódni, megmérkőzni egymással, barátilag, és eldönteni, hogy éppen ki milyen formában van. Ezt el kell mondani a másiknak, és nem elhallgatni. Nagyon sokáig nagyon jól működött Magyarországon mindenféle stúdiórendszereknek az a fajta dramaturgiai közössége, ami arról szólt, hogy egymás munkáit megvitatjuk, akár dolgozunk egy másik filmben, akár nem, anélkül, hogy kacsingatnánk a részvételre, csak egyszerűen odaadunk magunkból valamit azért, hogy az a film jobb legyen. Ennek a hiányát éljük, ezért minden ilyen kezdeményezés lelkesítő. Az operatőrök is sokszor beszélnek arról bizonyos üléseken - magam is -, hogy milyen jó lenne újraéleszteni, hogy egymás munkáit figyelemmel kísérjük, és beszéljünk róla, akár csak egy klub keretében, mondjuk, minden hétfőn. Mindig fölmerül, hogy milyen jó volna ezt visszahozni, mert ezek mind léteztek valamikor… Mindenkinek van egy-két filmje, s azt hadd vetíthesse le, mindegy, hogy az hosszú vagy rövid, játék- vagy dokumentumfilm, csak film legyen! És arról pár percen keresztül gondolkodni - biztos jól érezzük magunkat, míg együtt vagyunk, akkor is, ha éppen valakit "bántunk", csak hogy a többiek tanuljanak belőle.
Ez a fesztivál ezért jött létre, ezért nagyszerű kezdeményezés, és úgy néz ki, hogy egyre nagyobb a kedv, egyre többen jelentkeznek. Az operatőrök általában mindenféle vízen eveznek, most éppen 12 kategóriában mérhető össze a tudás. Nagyon jó az, hogy ez létezik már holnaptól, október elsejétől, és lehetőség van arra, hogy "egymást" tényleg újra megnézzük, ez ugyanolyan, mintha az ember föltenné reggel a kérdést, csak erre nincs módunk: "Hogy vagy? Mit csinálsz?".
Valamikor a Filmgyár udvara ettől volt híres és jó hely, hogy az ember végigment, és biztos megállították -- aki már félt bemenni, azt is --, és megkérdezték, hogy hogy vagy és mit csinálsz. Amikor visszajöttem egyszer-egyszer egy nagyobb útról, és hoztam egy filmet, mindig külön értéke volt annak, hogy megmutathattam a barátaimnak. Ezek magánvetítések… De itt most egy eshetőség, hogy fölvonuljunk újra, akár közönség előtt is. De itt most inkább a szakma lenne az érdekes, hogy a szakma nézze meg egymás munkáit, hiszen szavazni is kell majd. Méghozzá titkosan, és mindenki a saját megjegyzését és a pontszámát adja. Olyan fesztivál elé nézünk, amilyen még nem nagyon volt. Novák Emillel vitatkoztunk róla éppen az előbb, hogy volt azért ilyen valamikor nagyon régen, a televízióban, de gyakorlatilag ebben a formában nálunk még soha. Palm Springben tudom, hogy létezik a fesztivál mellett egy külön operatőr fesztivál, ahol egész életpályával mutatkozik be a meghívott. Kovács Lászlóval ez nemrég megtörtént, hihetetlen sikere van! Tőle tudom, hogy rengeteg a néző, alig lehet beférni. Nem állítom, hogy ez itt is így lesz azonnal, de ha esetleg visszaszoktatjuk a nézőt arra, hogy lehet olyan fesztivált is csinálni, ahol nem a rendező, nem a film van elsősorban előtérbe helyezve, hanem az operatőr által nyújtott teljesítmény, a jövőben majd megtörténhet ez is … Ne felejtsük el -- ez régi vesszőparipám, s talán ezért is mondtam azt az idézetet -- , hogy a film még mindig képi művészet, elsősorban képi alkotás. Vizuálisan próbál eljutni a nézőhöz, erről nem lehet lemondani, ezt még semmi nem tudta eddig megváltoztatni. Tehát ha ebben kedve lenne a nézőnek velünk tartani, vagy a kollégáknak újra velünk jönni, végignézni olyan filmeket, amiket biztosan nem látott senki, és még véletlenül se lehetne hozzájutna, ha az alkotója nem tette volna le most az asztalra, hát legyen, és örüljünk ennek a kalandnak.

Novák  Emil:
Október elsejétől az Uránia Moziban délelőtt tíztől folyamatosan 12 kategóriában vetítjük a benevezett filmeket a szakmának. Ezt a programot meg szeretnénk ismételni kétszer, hogy a Magyar Operatőri Társaság minden tagjának módja legyen megnézni a filmeket, és szavazni. Október 29-én fogjuk kihirdetni az eredményt, a MAFILM Róna utcai 3-as, 4-es műtermében, és ezen a napon ezzel az ünnepélyes eredményhirdetéssel szeretnénk majd köszönteni Illés Györgyöt, aki kilencven éves lesz ebben az évben. Tulajdonképpen ez az egész fesztivál az Ő tiszteletére szerveződött. Az Uránia Moziban lesznek a versenyvetítések október 1. és 6. között, és október 29. és 31. között a fesztivál maga, Budapesten a Toldi Moziban, a Művész Moziban, az Urániában és az Örökmozgóban. Minden mozi a saját válogatását fogja bemutatni, az országban pedig Szombathelyen a Savaria Filmszínházban, Egerben az Uránia Moziban, Szegeden a Belvárosi Moziban, Győrben a Hrabal Moziban, Pécsett az Uránia Moziban lesznek vetítések. Az egri műsor november 5-én kezdődik, és 7-én fejeződik be, itt a díjnyertes filmeket fogjuk vetíteni, és Illés György életművéből is terveztünk egy összeállítást. Ez a fesztivál programja, és reményeink szerint - ha mind a száznyolcvan operatőr tag szavaz --, az eredmény a szakma hiteles véleményét fogja tükrözni a benyújtott filmekről.

Kende János:
Ennek a szemlének van egy titkosabb üzenete és hátsó gondolata is. Annak próbál érvényt szerezni, hogy ismét példákon mutassuk meg -- hiszen az itteni produkcióknak a nagy része televíziós produkció --, hogy nem elhanyagolható a televíziós műfaj "virtuális oldala" mellett a képi megfogalmazása, és reméljük, hogy ez a fesztivál nagyon "jó képet" fog mutatni, és talán megnövekszik az igény a televíziókban e filmekre.

Novák Emil:
Mind a 12 kategóriában - Színház- és Filmművészeti Egyetem filmjei, Kísérleti és speciális operatőri felvételek, Kisjátékfilmek, Zenés filmek, Zenés klipek, Játékfilmek, Dokumentumfilmek, Természetfilmek, Dramatizált dokumentumfilmek, Televíziós filmek /TV-sorozat, szórakoztató magazin, hírmagazin/, Reklámfilmek, Természetfilmek - Bakos Ildikó szobrászművész alkotása lesz a díj, amely nem jár pénzjutalommal, ugyanúgy, ahogy a világ összes nagy fesztiválján tulajdonképpen a nagydíj az elismerés… Ha minden évben, vagy minden négy évben meg tudjuk ismételni ezt a fesztivált, szerintem minden operatőr büszke lesz arra, ha egy ilyen szoborral rendelkezhet. Máig - szeptember 30-ig -- körülbelül százhúsz film a nevezett anyag…

Koltai Lajos:
Ez rengeteg! De nem szabad elfelejteni, hogy ezek a filmek 2000-től készültek, 2004-ig... Ha életben tudjuk tartani, és mondjuk, kétévente rendezhetjük a fesztivált, átláthatóbb lesz, nem ilyen tömegű nevezéssel, mint a jelenlegi.

Novák Emil:
Az eredeti koncepció szerint először úgy gondoltuk, hogy csak a Magyar Operatőri Társaság tagjai nevezzenek, de miután ez az első alkalom volt, úgy döntött a Magyar Operatőri Társaság vezetősége, hogy nyitottá teszi a fesztivált. Azaz, mindenkinek, aki a saját munkáját úgy értékeli, hogy az operatőrileg a legjobb abból, amit ő képes nyújtani, és szeretné ezt megmutatni a többieknek, lehetőséget kell adni; ne érezze senki, hogy ki van rekesztve a versenyből.
Három szempont szerint fognak pontozni az operatőr tagok: minden egyes filmnél a világítás, a kameramozgás, a kompozíció - mondjuk úgy, hogy "összművészeti hatása" a filmben. Egy és tíz pont között pontozhat mindenki, és majd a pontozóbizottság fogja ezeket a pontokat összeadni, és elsőként szembesülni azzal, hogy ki lett a kategória győztese. Azon a bizonyos október 29-i, születésnapi partin, ami egyben a fesztivál záró rendezvénye, fogja megtudni mindenki az eredményt.
Amikor ezt a fesztivált elkezdtük szervezni, a társaság ügyvezető titkára, Szilágyi Nóra segítségével Illés György tanítványai közül mindenkivel fölvettük személyesen a kapcsolatot, hogy nevezzen be, és amennyire lehetősége engedi, tisztelje meg Gyuri bácsit a születésnapja alkalmából.

Koltai Lajos:
Illés György 1914. november 2-án született, ami önmagában hihetetlen szám. Mi létrehoztuk az egyesületet, amiről évtizedekig álmodott, és hogy most ez a szervezet tudja megrendezni ezt a fesztivált, s hogy az ő születésnapja alkalmából tudjuk átadni a díjakat -- ennek nincs "üzenetértéke", ahogy mondani szokták, hacsak az nem, hogy egyszer csak valami elindul, találkozik a megfelelő ponton, és működik. Hát ebben reménykedünk, hogy ez működni fog. Ennél szebb napon nem lehet átadni az Aranyszem Díjakat.