(Részlet Angyal Mária tanulmányából)
"A háromszintes kiállítóházban közel 300 m2 területen láthatjuk Varga Mátyás
életének lényegét – munkáit. Miközben az érdeklődő megismeri hat évtized munkásságát,
Varga Mátyás díszlettervei által betekintést nyer egy színháztörténeti korba, s
az ország legnagyobb szabadtéri színházának múltjába és jelenébe is.
Harmincas évekbeli színházi plakátok vezetnek az intim belső udvar felől nyitott
folyosón át a kiállítóház alsó szintjére. Belépve, a falakon díszlettervek sora
adja keresztmetszetét az életműnek. A képek elrendezése részben kronológiai, részben
érzelmi-hangulati szempontú. Láthatjuk a Nemzeti Színházban bemutatott Vörösmarty-mű,
az Árpád ébredése díszlettervét 1937-ből; az átütő sikerű 1958-as Peer Gynt-előadás,
majd a Magyar Állami Népi Együttes szegedi szabadtéri fellépésére tervezett Szüret
és Fergeteges díszleteit, valamint az ötvenes évek realista alkotásait (Barabás Forr
a világ és Háy Gyula Az élet hídja című színműveihez). Az 1936-os Hamlet díszlete
az első vetített képes díszlet volt Magyarországon. Megtekinthető az 1937-es Párizsi
Világkiállítás első díjas díszletterve O’Neill Amerikai Elektrájához, s az emlékezetes
Marat halála vetített színpadképei 1966-ból. Közeledve a mába, a Szegedi Nemzeti Színház
Montmartre-i ibolya, Manon Lescaut és Sztambul rózsája előadásainak díszlettervei
mellett a debreceni Csokonai Színház Brankovics György-előadásához készült
temperarajz és a budapesti Nemzeti Színház 1984-es Szélmalom lakói díszletei idézik
színháztörténetünk utóbbi évtizedeit. A középre helyezett tárlóban kerámia- és
bronzplakettekről művészarcok néznek vissza ránk, mögöttük nagyméretű kerámián
a hét vezér pajzson emeli Árpádot a magasba, egymásnak feszülő testükkel erőt, védelmet
nyújtva a honfoglalónak.
A következő szinten a Kós Károly tiszteletére készített muráliás kerámia az Országépítő
címet viseli. Jól megfér mellette a Csongor és Tünde ihlette nagyméretű totemoszlop
a három harsány ördögfival és a színekben tobzódó “Mirigy és a többiek” életfája.
Itt található a nagy kaland, Az ember tragédiája által ihletett tizennégy részes
kerámiakompozíció is. Ismét bizonyságot nyerünk arról, hogy Varga Mátyás kerámiáit
a színház, díszletterveit pedig a képzőművészet ihleti. Az első nagy szabadtéri
lehetőség, az 1936-os Bizánchoz tervezett díszlet akvarellje, valamint a Nemzeti Színház
1937-es előadásának, Szántó Sátoros királyának plasztikus díszletei újfent a képzőművészről
mesélnek. Itt van az 1973-as Mózes a Szegedi Szabadtéri Játékokról, és összehasonlításképpen
itt helyezte el Varga Mátyás 1967-es Nemzeti színházi Mózesének díszlettervét is.
Az 1971-es Dózsa György-előadás mély, sötét tónusú tus díszlettervei a drámai
hangulatot, a mondanivaló sűrűségét és mélységét egyaránt érzékeltetik. Láthatók
a tömegjelenetek és a térbejátszás nagyszerű lehetőségei, a Dóm térnek, a
szabadtéri játékok színpadának kedvező adottságai.
A Szegedi Szabadtéri Játékok 1968-as Aidájához készített tízméteres
szoboroszlopok monumentális hatását csak sejteni lehet a színpad és a háttér méreteinek
ismeretében. De itt van Bizet Carmenjének 1948-as Nemzeti színházi és az 1980-as
Szegedi Szabadtéri Játékokra készült díszletterve is: igazolni látszanak Varga Mátyásnak
ama képességét, mely az adott színpad lehetőségeihez, méreteihez való igazodásban
mutatkozik meg. Mindkét munka ezen adottságoknak megfelelő, de úgy, hogy az opera drámaiságát,
feszültségét nem nélkülözi.
Aztán ismét a színház következik – kerámiában továbbgondolva. Mózes, Titánia,
Gertrudis szobra mellett jelen van az egész magyar történelem. Varga Mátyás történelmi
kályhájának csempéin a kalandozások korától 1848-ig számos jelentős esemény és
személyiség képe megtalálható. Árpád, Zsigmond, Hunyadi János és Mátyás, Báthory
és Zrínyi mellett a magyar szentek, valamint történelmi címereink kaptak egy-egy kerámialapot.
A Rákóczi-korabeli sublódon a négy évszak színes, meseszerű, gyermekien naiv kerámiaszobrai
fölött ott van Budapestről készült fametszete, mely nem kevesebb, mint ezer munkaóra
eredménye. (...)
A tetőtérből kialakított legfelső szint a grafikáé. Rézmetszetek hosszú sora tanúskodik
a folyamatos képzőművészeti alkotómunkáról. Láthatjuk itt a régi Nemzeti Színházról
készült metszetet, melyen a lerombolt falak között még épen áll a színpad, jól látható
az alatta lévő színpadi szerkezet. Megdöbbentően hiteles, igazi színháztörténeti
kép. A mintegy harminc rézmetszet a Tabánt, a szegedi Fogadalmi Templomot, Zsámbékot
és a művész többi kedves helyét idézi. Linómetszetein Kolozsvár, Debrecen,
fametszetein a Lánchíd, a szegedi Alsóvárosi templom, a városi tanácsháza láthatók.
Az alkotások nemcsak a műfaji és technikai sokszínűségről, annak tökéletes
birtoklásáról, hanem az értékekről, kötődésekről, egy egész emberi élet
hitelességéről vallanak. A kerámiák itt is jórészt színházi ihletésűek: pénzzel
kirakott korsójára álmodott Fösvénye magán viseli az irigy ember minden vonását.
Karvalyszerű arca, sunyi szeme, vékony szája biztosan tetszene Moliere-nek is. A kerámia-faliképek,-
korsók, -szobrok mind-mind meseszerű, színes, gyermekien tiszta világról vallanak.
Gyermekkorunk félelmeit és örömeit éppúgy hordozzák, mint a színház döbbenetét
és felszabadító varázsát.
(A szerző köszönetét fejezi ki dr. Vörös Gabriellának, a szegedi Móra
Ferenc Múzeum igazgatójának, amiért volt szíves hozzájárulni a Varga Mátyás Színháztörténeti
Kiállítóház dokumentumainak megjelentetéséhez.)