Az 1812-es év
71 KByte
|
Amatőr filmezőként is gondolatgazdag,
sikeres, jelképi szinten dramatizált rajzfilmeket forgatott. A Pannónia Filmstúdió
ösztöndíjasa volt, Herskó János osztályában, a Színház- és Filmművészeti
Főiskolán tanult 1962 és 1965 között. (1) Sohasem akart animációs filmrendező
lenni. Dokumentumfilmesnek készült. "Herskó nem ajánlotta, hogy ezt a filmműfajt
műveljem. Ő találta ki nekem a rajzfilmet." (2) Filmrendezői diplomáját
1965-ben kapta meg. 1964-ben lett a Pannónia Filmstúdió munkatársa. Az évben a Kitörés
című rövid kísérleti filmet jegyzi Sándor Pállal. Témája: falusias életük
egyhangúságától "besokallt" Pest környéki fiatalok - unalmukat
megtörendő - színjátszókört szerveznek.
A fogékony művészember mélyen megéli,
begyűjti, aztán szelektálja tapasztalatait. Nem igazán személyének eredetisége
tekinthető adományának, inkább a kifelé is nyitott talentuma. Szellemisége ezért
lehet többgyökerű. Önnön - ábrázolásokban tárgyiasítandó - világának
megteremtése érdekében rendezgeti magában, voltaképpen tájolja benyomásait. Egy
francia mondás szerint: mindenki a fia valakinek. Így vagy úgy. Pályája kezdetén
Reisenbüchler Sándor a natúrfilmesek közül - szavaival élve - "a filmköltészetet
művelő" Huszárik Zoltán rendező és Tóth János operatőr-rendező
művészetét érezte magához a legközelebb. Animációs példaképei között a lengyel
származású J. Lenicát és W. Borowczikot (később külföldön alkottak) tartotta
számon. Intellektuális képzettársításra hivatkozó, formabontó animációikra
csodálkozott rá. A populáris amerikai rajzfilmekben a professzionalizmust és
lendületességüket értékelte. Filmkészítő tevékenységében, szemléletén persze
(ugyancsak a maguk inkubációjával) magyar animációs személyiségek is nyomot
hagytak. Felfigyelt a nyughatatlan természetű Réber László remek meglátásaira, s
arra, miképpen várta el munkatársaitól a folyamatos aktivitást. A feladat-centrikus
Csermák Tibornál észrevette a kompromisszumok elhárítása végett vállalt
polémiáinak művészi hozadékát. A lázadó típusú Kovásznai György álló, mégis
mozgásélményt adó karikatúrái, miként amint avantgárdos filmjei is, ugyancsak
építő hatással voltak rá. Macskássy Gyulában a harmincas esztendőkből hozott,
illetve a Pannóniába átmenekített, s megtartott morálját tisztelte, tartotta
példaadónak.
1966-ban nevezték ki Reisenbüchlert
animációs rendezőnek. Kezdetben reklámfilmeket is készített. Éveken át tagja volt
a stúdió Művészeti Tanácsának. Debütáló egyedi munkáját a Balázs Béla
Stúdióval együttműködve a Pannóniában forgatta: Egy portré századunkból
(1965). A kor kisemberének labilitását, félelmeit is sejtető kollázs-animáció ez.
(3) Egyetlen embert néz, őt mutatja, követi a kamera: gyermekkorától, felnövésén
át, férfikoráig. Sorsába vagyunk beavatva. Hogy az arcképét - melynek vonásaiba
alkotói mimika is belerajzolódott - vállaló ember életvitele reprezentatívan
huszadik századi-e? Eldöntheti kortársa: a néző.
A montreáli világkiállításra (1967) készült kollekció Az ember és
világa. Rendezőik ötven másodperces animációkkal górcsövezték a homo sapiens
múltját, jelenét és valószínűsíthető jövőjét. Eme történelmi és társadalmi
nagyságrendben gondolkodó munkák között Reisenbüchler a "madáchias" Küzdelemmel
(1966) szerepelt.
Kultúra kontra civilizáció
Karakteres kollázs-technikája
különösen egyéni stílust ad műveinek. Emblematikus filmje (4) A Nap és a Hold
elrablása (1968). Későbbi alkotásai sokban ennek dramaturgiai építkezését
mintázzák. Az expozíció békés, majdhogynem idillikus. A konfliktus:
lebírhatatlannak tűnő erőszak szünteti meg a paradicsomi helyzetet. A végkifejlet:
az eredeti állapot nyugalmának visszaállítása küzdelemmel, szerencsével,
értelemmel. - Örömteli befejezés. Az élet és a pusztulás, béke és agresszió, a
világosság és a sötétség feszül egymásnak ebben a Juhász Ferenc verses meséjén
alapuló műalkotásban. Az eleven képi atmoszférának zenei ütközések adnak további
nyomatékot: Vivaldi és Bach, Penderecki és Orff. A filmművész archaikus-mesebeli,
"elvarázsolt történelmi" (pl. Az 1812-es év) és korszerű,
jövőidéző science-fiction (pl. Holdmese, Pánik) összefüggéseket
gyakran, előszeretettel emel át sajátságos vizualitásába, eszmerendszerébe.
Filozófikus felhanggal színezett, választott témáit a mesei Jó és a Gonosz
egyetemes küzdelméből meríti. Művei dinamikusak, feszítően zaklató, egyben
artisztikus képsorait olykor szinte gyermeki naivitás lengi át. Üde mozgóképi
kirándulásnak tekinthető a népszerű Illés együttes egyik (itt: filmcímadó)
táncdala nyomán született, a grafikákból és fényképekből játékosan
összeállított Amikor én még kissrác voltam (1969) című film.
Ártó cselekedeteket mutató kollázsok
pergő ritmusban váltják egymást; iszonytató hanghatások, fölvonultatott pusztító
eszközök kegyetlenkedést idéző képei: Barbárok ideje (1970). Ember
teremtette kataklizma víziója. Dokumentumfotókkal hivatkozik történelmi (iskolai?)
ismereteinkre, így mobilizálja a nézői kötött asszociációt, miközben szabadjára
engedi további, megszólított képzeteit. "Ez a fotó és a grafika keveredése. A
képeslapokból kifényképezett fotókat - nyilatkozta a szerző - apró szeletkékre
vágom és grafikává formálom. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy képi
gondolatokat illeszthessek össze, sőt több gondolatot egy képen belül."
(5) Itt és más filmjeiben ekképpen gondolatrendszereket is sikerült ábrázolnia.
Tolsztoj Háború és békéjének olvasmányélményéből átköltött
történelmi esemény filmje Az 1812-es év (1972). A kompozícióján belüli
elemek - képi és történetszerkesztési értelemben - hierarchikus elrendezésével, a
látványos plánok mellett tartalmat is differenciál a filmidő. A francia-orosz
háború megidézése leleményes esztétikai többlettel történt. Események
stilizáló sűrítésével, grafikai kollázsokra rímelő filmmontázzsal, valamint
Csajkovszkij muzsikájával. Az érzelmi hatással felfokozott cselekmény legendás
látomássá emeli Napóleon és Kutuzov eszmei és harctéri megütközését.
A művész kezdettől fogva többnyire
munkatársak nélkül - a hatvanas-hetvenes években: lakóhelyén - csinálta filmjeit.
Képzőművészi és forgatókönyvírói feladatoktól kezdve, alakjai mozdulatának
megtervezésén, animálásán át, néha egészen az operatőri részfeladatokig. "Felsőgödön
laktam, ott a vidéki magányomban készítettem a filmjeimet."
Egyszemélyes intézményként működött: vezetője s megannyi - felvételi,
utómunkákat és egyéb teendőket elvégző - beosztottja volt tehát saját
műhelyének. Gondolom, jóban lehetett a "munkatársaival", amint műveivel is.
Egyedi produktumai bizonyítják: érdemben ért(h)ettek szót egymással úgy, hogy
dialógusukat közönségükkel osztották, oszthatják meg. "Való igaz,
magányos farkasként tevékenykedem, de megcsinálhatom, amit akarok."
Már-már kényszeresen részletező mívességgel nyúlt mindenhez: ceruzához,
zsírkrétához, ecsethez, kamerához, ollóhoz... Az autodidakta grafikus (6)
monomániás filmrendező volt, a "stigma" emelkedett értelmében. Szerzői
szenvedélye egyetlen srófra járt. Drámai s poétikus gondolatai a
kollázs-kompozíciók, montírozott képsorok s hanghatások esztétikai többletével
váltak filmmé. Nem szűnő folyamattá. Közléseit választékos hátterek előtt,
koreográfiát követően cselekvő alakjai tették közérdekűvé. Kockáról kockára
rögzültek a filmvetítésre és tévésugárzásra szánt, tolmácsolandó üzenetei. Az
ő szemében mindig ez számított: "Milyen üzenete van egy filmnek, hogyan van
felépítve, hol mond nekem sokat, hol provokál, tanít vagy manipulál. A grafikus
tekintet a formákat, a színeket nézi. Ez volt az, ami nekem mindig idegen
maradt." (7)
Kurzusok, filmes világjárás
Rendezési ismereteit, mozgóképi
technikáját, sajátságos formavilágát, alkotói módszerének ún. fogásait sokakkal
osztotta meg a szakmában. Éveken át, rapszódikus intervallumokban tartott animációs
kurzusokat Európában (British Council, Berlin, Oberhausen, Toulouse stb.). "Nem
szeretek tanítani, de úgy gondolom - fogalmazta meg -, az oktatásnál
légkört kell teremteni. Magyarországon nem tanítottam soha.""Hozzáteszem:
amikor a Magyar Iparművészeti Egyetem audiovizuális szakának hallgatói felkérték
őt opponensnek, mindig vállalta a pedagógusi munkát. Több helyütt elmondta: itthon
akkor kísérelne meg féléves egyetemi kurzust, ha garanciája lenne rá, hogy tucatnyi,
igen tehetséges fiatalt taníthat. (8) Ki, hol adhatott volna erre bármikor is
biztosítékot? Igazságtartalmú latin mondás: similis simili gaudet
(hasonló hasonlónak örül). Dehát iskolai padsorokban mindenütt - nálunk, idegenben
- ritkák a sugárzó talentumok, kivált, ha tizenkettőt kívánunk belőlük... Hogyan
is volt akkor a külföldiekkel? Számomra ez magyarázhatóbb lett ugyan, de érthetőbb
semmiképpen. Csakis Reisenbüchler Sándor (szakmán belüli becenevén:
"Büki") tudná megadni erre a minden bizonnyal adekvát választ.
Külföldi előadásai, tanfolyama gyakran
filmfesztiválok, bemutatók programjának velejárója volt. Reisenbüchler-animációkat
hosszú éveken át, világszerte, alkotóművészük jelenlétében is láthatott a
publikum. Nancy-ban többször is megfordult a rendező: ráunt a rajzfilmes mustrákra,
mert arrafelé szinte mindegyik résztvevő pusztán a formákat bogozgatta. Oberhausenben
először 1969-ben, A Nap és a Hold elrablásával szerepelt - ami ott
megbukott (a Szovjetunióban és az USA-ban akkor aratott nagy sikert). "Azért
bukott meg a film, mert van benne egy nagy fekete sárkány. A nyugatnémet radikálisok,
akik akkor éppen Mao hatása alatt álltak, a sárkányban Kína szimbólumát
látták." A Pánik (1979) című sci-fi animációt (9) ugyanott
negligálták, készítőjét becsülték. Az alkotó nem frusztráltan jött haza, volt
olyan éve, hogy háromszor is kiment az NSZK-ba. 1976-ban ösztöndíjjal és a szintén
sci-fi Holdmesével (1975) járta be Angliát. (10) "A vetítések és az
ankétok jók, sikeresek és izgalmasak voltak." (10) A hetvenes
években a svájciak meghívták Genfbe, dolgozni. Elvállalta. "Érzékeltem és
láttam a nagy társadalmi különbségeket és a kirekesztettséget is."
Franciaországban is többször megfordult, főleg Toulouse-ban. "Az ottani
egyetemen mindig nagy érdeklődést tapasztaltam." Moszkvában a
Dom Kinóban mutatták be A Nap és a Hold elrablását. (11) "Életem
legnagyobb sikerélményét éltem át. Az oroszok sírtak, és odajöttek hozzám.
Azt mondták, ilyen szép filmet még nem láttak." Indiában a
bombay-i filmfesztiválon a nemzetközi zsűri tagja volt. "Szürrealisztikus ott
a nyomor." Japánban a yokohamai filmfesztiválon az Ecotopiával
jelent meg. "Ez a film a robotvilág ellen hadakozik, de a japánokra az
egész nem gyakorolt különösebb hatást, nem volt számukra érdekes."
Sydneyben egy Európa-Amerika nevű filmes találkozón vett részt; az ausztráloknál
pozitív civil és szakmai élményekkel gazdagodott.
Sanszunk dilemmája
Ugyanabban az évben avatnak föl egy
motorizált repülő organizmust New Yorkban, amikor Verne Gyula filmre álmodott
regényhősei rakétán kelnek útra, hogy békét teremtsenek a Mars planétán
háborúzók között. Mindezek nyolcszázkilencvenegy év múlva fognak megtörténni,
jóllehet azoknak a fantáziadús eseményeknek - a kollázs-animáció révén - mi már
észlelői lehetünk 1981 (12) (Gépmadáravatás New York Cityben 2895-ben),
illetve 1983 óta (Békéltető expedíció a Mars bolygóra). (13)
Szimbólumgazdag alkotásaiban az emberiséget fenyegető katasztrófák közelségére,
az ember veszélyeztetettségére figyelmeztet Reisenbüchler. Múló időnk holnapi s
végtelen dimenzióira hivatkozó, itt és most dramaturgiájú művei valószínűsítik,
megelőlegezik tárgykereső félelmünket: a szorongást. A természet rendjét a
nyomuló civilizáció borítja fel, erőmű-építés miatt vízzel árasztanak el egy
több száz éves falut: Isten veled, kis sziget... (1987). A film a
Valentyin Raszputyin Isten veled, Matyora című regénye nyomán írt
forgatókönyvből készült.
Az alkotó visszavágyódik az élet eredendően természetes forrásaihoz. Világába
beavatja közönségét: reméli, a nézőben is hasonló késztetés ébredhet a
keresetlen, tiszta értékek iránt (Allegro vivace, 1989; Zöld intelmek minden
napra, 1993). (14)
A kiüresedett, az emberi kapcsolatok
örömétől megfosztott, kultúráját múltjával feledő civilizáció fojtó
atmoszférája az Ecotopia (1995). A művészi vízió itt ökológiai
katasztrófa. Vesztesei azok is, akik máshogyan, emberként óhajtanak élni, nem úgy,
mint a betonkolosszusok, reklámdrogok s egyéb embernyűvő hatások szorításában
létező, nyomasztó helyzetüket elfogadó lakosok.(15) Vegyes technika (tárgyias
fotográfiák, kollázsok, festett cellek stb.) hordozta újabb szerzői látomás.
Önpusztító, önsorsrontó - átmenetinek minősített - civilizációnk színét és
fonákját egyaránt abszurditásában tárja elénk a Boldog világvége (2002).
Földünk zűrzavara -- benépesítői miatt - miattunk - sehogy sem akar megszűnni.
Sőt, immár huszonegyedik századivá fokozza értéknyomorító káoszát. Hogy is van
ez? Vége van világunknak? Befejeződhet az életünk? Lehet-e boldog egy világvég?
Pláne, ha ilyen! A mű tartalmát sommázó filmcím fantom-idézőjelei között még a
nem látható, ám ide kívánkozó kérdőjelek is meghalnak.
2002-ben a korábbiakhoz hasonló, azok
gondolatiságát megőrizve meghaladó, újabb fantáziafilmmel lepett meg minket a
rendező. Univerzumát A fény pillanatával (16) tette plasztikusabbá.
"Nem kevesebbet, mint azt akartam benne kifejezésre juttatni, hogy a
jelenlegi civilizációnak nem sok sanszot jósolok." A humánum
és az emberhez méltó lét(ezés) szerinte lehetséges és kívánatos módozatait a
felfénylő "pillanatok" elmélyülten, művészi alázattal mutatják föl.
Olvasatomban: a sansz nem kizárt.
Tudjuk, Michelangelo meglátta a kőben a
majdani szobrot: művét. Reisenbüchler Sándor szinte mindenben - mindenekelőtt - az
ember(isége)t fenyegető, sokarcú rémeket talált, szörnyűségeket
anticipált. Azokat szuggesztíven, értünk s ellenük láttatta velünk. Mintegy a
látomásos beállítódását "szoborta" filmanimációvá. Maradandóvá, mint
a kő. Opusai mindennapjainkból velünk tekintenek ki lehetséges holnapunkra. Többjük
katasztrofális jövőképet fest. Mindezt annak remélhető elkerüléséért: várható
pusztulást "kínáló" képek kiradírozhatósága végett. Világféltésből.
Felemelő attitűd ez: életigenlő. Oeuvre-je hitelesíti az alkotó elkötelezettségét
az élhetőbb, emberhez, hozzánk méltó élet iránt. Bennünket kalauzoló,
közlendőit megszemélyesítő művei át- és megélhető környezetünkre,
elvonatkoztat(hat)ó távlataiban pedig világmindenségünkre nyitnak ablakot. Egyéb,
hasonló perspektívát nyújtó ablakait nem realizált forgatókönyvei tanúként
őrzik.(17) A mindig szimbolikus vezetésű és végkifejletű, reisenbüchleresen
pulzáló animációk úgy s azért lüktetnek, hogy itthon és világszerte rezgésbe
hozzák a (hangos képpé tárgyiasított attribútumokra) fogékony nézőt.
Ráérezhettek, ráhangolódhatunk a művész üzenetének emocionális és fogalmi
ritmusára. Szív és pulzus, szerző és mű szinkronban lüktet(het) a befogadóval.
Következetes szemlélettel készültek a
személyes hangú animációk. Az oeuvre egyfajta szerzői és filmművészeti teljesség.
"Büki" koncepciójának szellemében tervezte meg, makacsul építette
életművé animációs világát. "A fény pillanata ennek a
koncepció-sorozatnak a legutolsó darabja. Ez az a pont, amikor nekem vissza kell
vonulnom. Ez után a film után már nem akarok bármit is csinálni."
A művek mindmegannyi kockája emelkedett szellemiséget őriz, közvetít. Teremtőjük
soha, megvalósíthatóságuk érdekében sem kötött kompromisszumot. Magaválasztotta
visszavonulásáig, kezdettől fogva - közel negyven éven át - szenvedéllyel
dolgozott. Ő dönthette el, mikor kívánja, miért kell filmes működését befejeznie.
Mert tudta: művészi munkássága teljes, filmjeinek összessége animációs életművé
érett.
Reisenbüchler Sándor személyiségének,
állami kitüntetésekkel s díjak sokaságávalt megszerző filmjeivel elismert
filmjeinek, művészetének lehet-e titka? Erre csakis ő válaszolhatott. Válasza a
róla megemlékező, tőle elköszönő írásom címe: "Talán az
egyszerűségemben volt a titkom".
Jegyzetek
(1) Az ELTE Bölcsészettudományi
Karán és a Lenin Intézetben szépirodalmat és idegen nyelveket tanult.
(2) Azokat a mondatokat, amiket a
rendezőtől itt és a továbbiakban idézek - egy kivételével - Lendvai Erzsi
2003-ban készített interjújából vettem át. Ez a mélylélektani finomságú
- rendhagyó és exkluzív - dokumentum a Filmkultúra Online-on (2003)
érhető el: "És jött a
sehonnan fújó szél..." A negyedik dimenzió mint lehetőség
az élhetőbb életre. Beszélgetés Reisenbüchler
Sándorral.
(3) A kort s a szereplő(ke)t
dokumentáló fényképeket Gink Károly fotóművész jegyzi, a filmzene Pethő Zsolté,
a színész-narrátor Nagy Attila.
(4) Az MTV-ben 1968-bancal debütált a
honi filmanimáció. Akkor sugározták A Nap és a Hold elrablását,
amelynek sikerült a publikum és a sajtó figyelmét felkelteni, ráirányítani e műfaj
magyar műveire, alkotóira.
(5) Rajzfilmgondokról őszintén.
Filmvilág, 1969. nov. 15. 29. o.
(6) Filmgrafikáit többek között
Angliában, Németországban és Ausztráliában állította ki.
(7) Élményszerűen élhetjük át ars
poeticáját, ha megnézzük az Animare necesse est - Portrék animációs
filmrendezőkről I-VI. című dokumentumfilmet (M. Tóth Éva, 2002).
(8) Ódzkodásába, az utóbbi időben
feltehetően belejátszott szemének, látásának romlása;, igaz ezt megelőzően sem
voltak itthoni kurzusai.
(9) Karel Čapek: Harc a
szalamandrákkal című könyve alapján forgatta.
(10) Utópisztikus tárgyú olvasmányok
keltette élményeinek egyfajta filmesített sűrítménye ez. Elkészülésének évében
kapta meg a rendező az első állami kitüntetését: Balázs Béla-díj (1975).
(11) Szerzője akkori lakhelyén,
Felsőgödön, egy konyhaasztalon készült el. "Először ekkor éltem át
igazán az életemben a kreativitás nagy pillanatait."
(12) Ugyanabban az évben készült el Az
idő urai (René Laloux - Hernádi Tibor, 1981) című egész estés,
tudományos-fantasztikus rajzjátékfilm;, e koprodukció különleges hangos képi
effektusai Reisenbüchler nevéhez fűződnek.
(13) 1983-ban lett Reisenbüchler Sándor
érdemes művész (1983), a rákövetkező évben Verne Gyula--díjat kapott (1984),
hét év múlva pedig kiváló művész címet (1990).
(14) Az alkotó addigi munkásságát
Kossuth-díjjal ismerték el (1993).
(15) Fritz Lang látásmódjának és
emlékének, egy pusztulásra ítélt világból ajánlott originális üzenet.
Asszociatív hivatkozás a német-amerikai filmrendező Metropolis (1926) című
néma játékfilmjére.
(16) Alkotójának a 6. Kecskeméti
Animációs Film Fesztiválon (2002) a szakmai zsűri Életmű-díjat adott.
(17) Műfajspecifikus írásainak egyik
lektorálójaként tanúsíthatom: nem realizált forgatókönyveinek szellemisége -
újabb forgatókönyvei révén - szinte menetrendszerűen vándorolt át a filmmé
nemesültekbe. A animációs rendező életműve tehát ezért, ennyiben is teljes.
Reisenbüchler Sándor filmográfiája:
Egy portré századunkból (1965)
A Nap és a Hold elrablása (1968)
Amikor én még kissrác voltam (1969)
Barbárok ideje (1970)
Az 1812-es év (1972)
Holdmese (1975)
Pánik (1979)
Gépmadáravatás 2895-ben New York City-ben .... (1981)
Békéltető expedíció a Mars bolygóra (1983)
Isten veled, kis sziget! (1987)
Allegro vivace (1989)
Zöld intelmek minden napra (1993)
Ecotopia (1995)
Boldog világvége (1999)
A fény pillanata (2002)
állami kitüntetései:
Balázs Béla-díj (1975)
Érdemes Művész (1983)
Kiváló művész (1990)
Kossuth-díj (1993)
egyéb díja:
Verne Gyula-díj (1984) - Orosz István alapította
|