Banovich Tamás, közel 80 évesen, tele energiával, jelenleg is dolgozik. Díszlettervezőként a Dallas forgatását fejezte be nemrég. Úgy a százharmincadik filmdíszleténél tart. Az Eltüsszentett birodalom című, 1956-ban rendezett játékfilmje 34 évig volt betiltva. A játékfilmek mellett közel 60 táncfilmet rendezett 1954-60 között, így 1969-ben a Cannes-ban díjat nyert Az életbe táncoltatott lányt. Több mint 20 tévéfilmet készített (pl. Gömböc, Voltaire).  Színházi rendezései közül legkiemelkedőbbek a kecskeméti Beckett: Óh, azok a szép idők Törőcsik Marival, valamint a gyulai és szegedi szabadtéri munkái. A 60-as évektől Jancsó Miklós filmjeinek állandó díszlettervezője, de más filmekben is dolgozik, különösen jelentős az 1989-ben Magyarországon forgatott Cyrano. Balázs Béla-díjas, érdemes művész, 2001-ben életműdíjat kapott.

1949-ben kapta a filmrendezői diplomáját. Ez volt az első filmrendezői osztály a főiskolán?

A háború után indult a Filmművészeti Főiskola. Mi pont az a korosztály voltunk, akiknek akkor kellett volna kezdeniük a felsőbb iskolákat. Engem a háború - erdélyi, meg írói kapcsolatok révén - az ellenállásba sodort. Volt egy Görgey Artur elnevezésű ellenállási alakulat, amelynek a 90%-a egyetemistákból, a többi erdélyi tanoncokból állt. Gyerekkoromtól kezdve semmi más nem érdekelt, mint a film és az irodalom, így amikor a háború után meghirdették a filmrendezői szakot, oda jelentkeztem és fel is vettek. Kezdetben még tanár se nagyon volt, később jött Balázs Béla és mások is, így elindulhatott az első évfolyam. A következő évben kezdett Kovács, Makk, aztán Jancsó. Mikor negyedéves lettem, felkértek tanársegédnek.

Ez azt jelenti, hogy Balázs Béla kollégája volt?

Ez túlzás. Balázs Béla nagyon érdekes személyiség volt, nagyon szerettem, és tulajdonképpen az egész szakmában ő volt akkor az egyedüli nemzetközi személyiség. Harmadéves lehettem, amikor Balázs megkért, hogy írjam a jegyzeteit, és majd együtt kiadjuk. Ez engem egyrészt meghatott, másrészt akkor nagyon "öntudatos" voltam, és azt válaszoltam, hogy "a Tanár úrnak más a filozófiája, így nem lenne korrekt, ha én csinálnám". Közben a Szovjetunióban elindult a háború utáni sztálini hullám, amelynek egyik áldozata volt Eisenstein, és elkezdték Balázs Bélát is támadni. Szörnyű korszak volt. Az volt a szerencsém, hogy rájöttem, ha az ember hangosan mond valamit, az kevésbé feltűnő, mintha halkan, és így a "bezzeg" lehettem. Ezért negyedik évre már olyan kínos lett a helyzetem a főiskolán, hogy a diplomaosztásra el se mentem, pedig én voltam az egyetlen, aki akkor rendezői diplomát kapott. Tulajdonképpen az első főiskolás filmet is én rendezhettem "48-ban: Gyermekváros volt a címe. Olyan kor volt ez, hogy az elfogadáson jelen volt a belügy- és a kultuszminiszter is. Ők fogadták el a filmet. Majd megérkezett Magyarországra az egyik Sztálin-díjas szovjet rendezőnő, hogy megcsinálja Magyarországról az obligát másfél órás dokumentumfilmet. Megnézte a filmemet és formalistának tartotta. Akkor ez volt a legsúlyosabb vád.
1950-ben alakult a Magyar Filmgyártó Vállalat. Bekerültem a "Hunniába" segédvájári fizetéssel, hiszen akkor még a filmszakmának nem voltak fizetési kategóriái. Első feladatként filmet kellett készítenem Nagy István erdélyi író művéből. A téma egy munkásházaspárból kiemelt asszony sorsa volt. Ebből lett a Szabóné. Elkészült a forgatókönyv, majd közölték, hogy nem én fogom rendezni. Szinte ugyanez megismétlődött az Úttörők filmnél is.

Hogyan kezdett táncfilmekkel foglalkozni?

Sztálin 70. születésnapjára az egész ország gyűjtötte az ajándékokat. Teljesen meg voltam dermedve, ráadásul elkezdődött a kitelepítés is. Gondolkoztam: egy filmgyár van az országban, és az életem értelme, hogy filmet csináljak, valamint itt van a család. Mit lehet itt még csinálni? Véletlenül láttam az Állami Népi Együttest, és gondoltam, hogy a tánc olyan műfaj, ahol nem beszélnek, a néprajz divatos, ilyen filmet még nem csináltak profi módon. Gondoltam, ezzel lehetne valamit kezdeni. Kitaláltam egy filmstruktúrát, aminek az a lényege, hogy a tánc egy körben van, tehát a kamera személyes kapcsolatba kerül a szereplőkkel, ellentétben a vertikális színházzal. Meg kell tanulni a koreográfiát, és mindig azt mutatni, hogy melyik rész fejezi ki a tánc mondanivalóját. Az egyik legsikeresebb színpadi művet próbáltam átírni a film nyelvére. Tömörebb lett, mert a filmen a tánc gyorsabban appercipiálható, mint színházban. Ettől megváltozik a koreográfia, hiszen nem a nézőnek, hanem egymásnak táncolnak.

Ezt megelőzően semmiféle kapcsolata nem volt a táncművészettel?

Nem táncoltam, néprajzzal viszont foglalkoztam. A forgatókönyvek olyanok voltak a táncfilmek esetében, mint egy-egy partitúra, ami alapján felvettem a zenét, ahol máshová kerültek a hangsúlyok. Az első forgatási napot megelőzően felhívtak a filmgyárból, hogy azért ezt nem rendezhetem egyedül, és újabb kivitelezhetetlen ötletekkel álltak elő, de ekkor már megvolt a zenei felvétel, attól már nem lehetett eltérni. Végül elkészült az Ecseri lakodalmas az én rendezésemben, de egy művészeti tanácsadóval kiegészítve.

Milyen fogadtatása volt az első önálló filmjének?

Sikere volt, egyrészt, mert nem dokumentumfilm volt, másrészt nem lehetett belőle politikai baj, ezt a filmet nyugodt szívvel ki lehetett küldeni bárhová. Gyorsan megírtam a következő táncfilm forgatókönyvét, amelynél viszont már az elején kikötöttem, hogy egyedül csinálom. Ez volt az Este a fonóban. Ez is nagyon sikeres volt, rengeteg kópiát kellett csinálni, úgyhogy mára már minden negatív tönkrement. Díjakat nyert, külföldről jó visszhangok jöttek, és ez sokat segített rajtam.

Nyilván megszerette ezt a műfajt, hiszen több mint 60 táncfilmet készített, köztük olyanokat, mint a Cigánytánc, a Magyar táncképek, Az életbe táncoltatott lány. A koreográfusok hogyan viszonyultak ahhoz, hogy beleszólt a koreográfiákba?

A koreográfusok részben ki voltak szolgáltatva, hiszen minden hangsúly máshová került a filmen, de miután minden le volt rajzolva, könnyebb volt kiigazodni. Egyes koreográfusok később még élvezték is ezt a munkát. 1955-ben aztán megkérdezték, hogy miért nem csinálok játékfilmet is. Gondolkodtam, megtaláltam a témát, és elkezdtem írni Az eltüsszentett birodalom forgatókönyvét.

Abban az időben mennyi pénz volt a filmekre?

Volt pénz, de persze személyre szabottan, ha valaki nem jó filmet csinált, levontak a költségvetéséből. A könyv írása és 1956 nyarának légköre átszüremlett a forgatókönyvbe. A forgatókönyvet a minisztériumban mesefilmként fogadták el, azzal a felkiáltással, hogy ha nem az lesz, legfeljebb betiltják. A mesefilmhez óriási díszleteket kértem Varga Mátyástól, és ha nem '56-ban készül, botrányok is lehettek volna a költségvetés túllépése miatt. De akkor senki nem figyelt oda erre. Úgy tervezték, hogy 1956 karácsonyán lesz a bemutató, hiszen "gyerekfilm" volt. Végül 1957 áprilisában tartották a premiert az Urániában. Hosszú taps fogadta, ennek ellenére még aznap éjjel betiltották. A plakátokat átragasztották, a kópiákat bevitték a Belügyminisztériumba. Fogalmam sem volt, hogy miért, ahogy később sem, a filmet '90-ig hatszor tiltották be. '91-ben zártkörű bemutatón került a nézők elé. Végül a feleségem fejtette meg, hogy mi lehetett az oka a sorozatos tiltásoknak. A probléma az, hogy a mesefilm "egész garnitúrája" beletáncol a kútba, csak a juhász meg a királylány marad életben. A "garnitúrát" nem lehet leváltani, a filmben sem lehetett volna.

Nem vonták felelősségre?

A betiltás idején Párizsban forgattam, harmadkézből értesültem minderről. Később sem vontak nyíltan felelősségre, mert közben nyolc táncfilmre jött megrendelés. Leforgattam őket, átadtam, majd hivattak az igazgatóságra, ahol közölték, hogy racionalizálni kell, és én nem vagyok gazdaságos. Abban a félévben csak én csináltam filmet.

Mihez kezdett ezután?

Az életfelfogásom, hogy mindig dolgozni kell. Kértem a gyárban, hogy nincs-e valami építészeti munka, vagy hasonló, de mindenki azt válaszolta, hogy ez "hozzád nem lenne méltó." Valamiből viszont meg kellett élni. Találkoztam egy régi filmes ismerőssel, aki a MÉH vezetője lett. Végül ő helyezett el egy roncsláda telepen, ahol szinte egyedüliként voltam büntetlen előéletű. Már három hónapja ott dolgoztam, amikor jött egy megrendelés a Hungarofilmen keresztül öt táncfilmre. Sikerült " fizetés nélküli" szabadságra mennem, és megcsináltam a filmeket. Ezek után Máriássy Félix mellett asszisztenskedtem, így lassan visszavettek a filmgyárba, de utána 9 évi szilencium következett. Ezalatt sikerült névtelenül elkészíteni talán 150 reklámfilmet. Például a Megvette már az ehetit?

Ilyen előzmények után mikor és hogyan rendezhette meg a cannes-i fesztiváldíjas filmjét?

Amikor 1964 körül Nemeskürtyt kinevezték a filmgyárba, megkérdezte, hogy nem készítenék-e egészestés táncfilmet. Mondtam, ha lehet, örömmel. Egy hét alatt megírtam a librettót, majd beszéltem Vujicsics zeneszerzővel és a koreográfusokkal. Másfél órás táncfilmet terveztem: Az életbe táncoltatott lányt. Ez volt az első olyan nagyfilm, amiben teljes egészében önállóan terveztem a díszletet is. Egy furcsa, szürreális világot képzeltem el.

Mitől vonzódott ennyire a díszlettervezéshez?

Már a korábbi táncfilmjeimnél is magyaráztam a díszlettervezőknek, hogy mit szeretnék, végül egyszerűbb volt, ha magam valósítom meg az elképzeléseimet. A film elkészült, szerencsém volt, mert az elfogadáson jelen volt Nádasdy Kálmán is, aki kiválónak értékelte a filmet. Első osztályúnak minősítették, akkor ez a kategória szinte elképzelhetetlen volt. A cannes-i fesztivál előtt a zsűrielnök Budapestre is eljött filmeket válogatni. Véletlenül a vetítő előtt ment el, amikor ment a filmem. Beállt, nézte, aztán ezt a filmet hívta meg Cannes-ba. Nehezen akartak kiengedni, mivel kilenc évi szilencium után készíthettem ezt a filmet. Végül nem volt mit tenni, kiengedtek, hogy magyar film is legyen a fesztiválon. A bemutatótól nagyon féltem. A vetítés végén óriási csend, aztán nagy taps fogadta. Nekem hatalmas elégtétel volt. A Hungarofilm igazgatója ezután azt javasolta, hogy most már "nyugodtan" elutazhatok, hiszen megvolt a film bemutatója. Másnap, már Rómában, az újságban olvastam, hogy Cannes-ban "Grand Prix" díjat kapott  az Életbe táncoltatott lány. Itthon tíz évig egy sort sem írtak a díjról.

Cannes után milyen tervei voltak?

Még a fesztivál előtt Mészáros Márta javasolta Jancsónak, hogy tervezzem én a Szegénylegények díszleteit. Elolvastam a forgatókönyvet, és elvállaltam. De ekkor még nem váltottam át díszlettervezésre. Rendezőként foglalkoztatott egy téma. Nevezetesen egy család helyzetén keresztül szerettem volna ábrázolni a fiatal nemzedék, a fiam és kortársai helyzetét a beat- zene kezdeti korában. Tehát az akkori Illés, Omega, Metró együttesek zenéjével.

Elkészülhetett az  Ezek a fiatalok?

A film előtt fölhivatott Aczél, és arról mesélt, hogy ezeken  a koncerteken bacchanália van - elröhögtem magam és ellenkeztem. Természetesen emiatt neheztelt. Hogy megnehezítsék a forgatást, először a szokásos költségvetés felét adták, majd a forgatás előtt egy héttel behívták a főszereplőt katonának. Mindezt sikerült kivédeni, a filmet leforgattuk. Augusztusban Balatonlellére tették a premiert, hogy kevesen nézzék meg. Estére özönlött a fiatalság, és a továbbiakban is a kültelki vetítések dacára cirka egymillió néző látta. Egy korosztály filmje lett. Aztán Balassiról forgattam, mert karakterében érdekelt. Volt egy kisugárzása, de mindig a megfelelő pillanat előtt vagy után érkezett mindenhová az életében. Bizonyos értelemben az ellentétem volt, mert amíg én mindig szerencsés voltam, ő soha - a filmnek sem lett sikere. Később a filmgyárban felajánlották, hogy rendezzem meg a Kékszakállút és még egy táncfilmet. Nagy örömmel vállaltam, de az előkészületekhez időre volt szükségem. Ezalatt "elterjedt", hogy nem akarom megcsinálni a filmet, így a végén nem is engedték. Ebben az időben változott a stúdiórendszer, és lassan kimaradtam az új struktúrából. Miután megéreztem, hogy más lehetőségem nincs, a díszlettervezéssel viszont éveken át foglalkoztam, így váltottam.

A Szegénylegényektől kezdve Jancsó Miklós állandó munkatársa lett. Olyan filmjeinek a díszleteit  tervezte többek között, mint a Csend és kiáltás, a Fényes szelek, az  Elektra, A zsarnok szíve, Jancsó egyetlen műtermi filmje, az Allegro barbaro, az  Utolsó vacsora az Arabs szürkénél, A mohácsi vész; hogy csak kiragadva említsünk néhányat.

Sorra jöttek a megbízások, szabad kezet adva a megvalósításra. Jancsón kívül Kézdi-Kovács Zsolttól, Elek Judittól és más rendezőktől. Közben külföldi filmekben is dolgozhattam: amerikai, francia, német filmekben. Színházi díszleteket is készíthettem, szinte minden magyar városban, Kecskeméten három évig a Katona József Színház állandó díszlettervezője lehettem.1989-ben még Szöulban is tervezhettem. Szintén 89-ben voltam a Cyrano társdíszlettervezője.

Eszerint a szerencse végigkísérte az életét.

Igen, hiszen mindig felvetődik az a morális probléma, hogy életében mit tehet az  ember, alkalmazkodjon a korhoz teljes mértékben, és mindent fogadjon el, de akkor az elveit feladja, vagy menjen a maga útján - aminek az a veszélye, hogy mindenből kimarad. Az embernek egy élete van, azzal kell valamit csinálni, nem "luxus-e" az elvekhez ragaszkodni, hiszen a művészetben csak a végeredmény számít. Mindig az utolsó pillanatban fellépett egy "gátlás". Én ezt negatív mázlinak hívom.

A '90-es években milyen irányban változott a szakmai sorsa?

1990-ben érezhettem volna úgy, hogy itt az én időm, csak akkor már idősebb voltam, és ízléstelennek tartottam volna, hogy most kasszírozzak. Mázlista vagyok, mert lehettem volna sértődött munkanélküli rendező, így viszont lassan 80 éves leszek, és mind a mai napig dolgozom a szakmámban. Jelenleg is egy fiatal rendező filmjének a díszleteit építem. Ebben az évben két filmet is készíthettem: Jancsó Miklós Mohácsát, és egy koprodukciót: a már említett Dallast Pejo Róbert rendezésében. Mégiscsak szerencsés vagyok.

Banovich Tamásról, a díszlettervezőről a Filmkultúrában

Cikk típus: Interjú
Cikk cím: Egy filmrendező, aki díszletet tervez
Cikk szerző: Ember Marianne
Megjelenési év: 1981 hónap: 6 oldalszám: 32-37
Beszélgetőpartner: Banovich Tamás
Kulcsszó: "Banovich Tamás; díszlettervező"

Cikk típus: Interjú
Cikk cím: "Amit én csinálok, az nem építészet"
Cikk szerző: Hudra Klára
Megjelenési év: 1987 hónap: 3 oldalszám: 25-27
Beszélgetőpartner: Banovich Tamás
Kulcsszó: díszlettervező

Banovich Tamásról, a rendezőről a Filmkultúrában

Mű cím: Eltüsszentett birodalom
Eredeti cím:
Mű típus: Film
Rendező: Banovich Tamás
Felvétel ideje: 1955
Nemzetiség: magyar
Cikk típus: Tanulmány
Cikk cím: Két korszak zárszava
Cikk szerző: Szilágyi Gábor
Megjelenési év: 1990 hónap: 6 oldalszám: 37-41
Beszélgetőpartner:
Kulcsszó:

2. Mű cím: Eltüsszentett birodalom
Eredeti cím:
Mű típus: Film
Rendező: Banovich Tamás
Felvétel ideje: 1955
Nemzetiség: magyar
Cikk típus: Dokumentum
Cikk cím: Jegyzőkönyv -- az Eltüsszentett birodalom 1955. május 5-én tartott Dramaturgiai Tanácsáról
Cikk szerző: hitelesítette: Szilágyi Gábor
Megjelenési év: 1990 hónap: 6 oldalszám: 42-47
Beszélgetőpartner:
Kulcsszó:

3. Mű cím: Eltüsszentett birodalom
Eredeti cím:
Mű típus: Film
Rendező: Banovich Tamás
Felvétel ideje: 1955
Nemzetiség: magyar
Cikk típus: Tanulmány
Cikk cím: Az Eltüsszentett birodalom ürügyén
Cikk szerző: Tevesz Mária
Megjelenési év: 1990 hónap: 6 oldalszám: 48-49
Beszélgetőpartner:
Kulcsszó: filmfelújítás