Csillag Marci Nagyon kis totál
Oláh J. Gábor: Rap, Revü, Rómeó
Gálvölgyi János (Dodi bácsi)
Gálvölgyi János (Dodi bácsi)

A látogatottsági pályázattal és szubkulturális gyökerű szubzsáner-vonásokkal megtámogatott új magyar közönségfilm legújabb szárnypróbálgatása édes-savanyú tragédia a neon-ódon nyolcadik kerület vegyes nemzetiségű világából. Oláh J. Gábor filmje – esetlen címéhez hasonlóan – szétesett, darabos munka, mely sztereotípia-ellenes kisvilág-festésével éppen a kitűzött cél ellenkezőjét éri el: a családi étkezdék barátságos tálalása helyett a nyolcadik kerületi gyorsbüfék műanyag-csomagolásában tárja a nézők elé a történetet és annak szereplőit.

Az Európa Expressz Budapest-Bécs valóságtengelyének fájó emléke és a Valami Amerika amszterdami portörlő-süteményének kellemes utóíze után a magyar közönségfilm elkötelezett hívei szép reményekkel és komoly elvárásokkal tekintettek a filmgyári ranglétrát megmászott Oláh J. Gábor és csapata felé, aki Rómeó és Júlia szerelmét és bukását a Népszínház utca csípős-savanyú vonásokkal és vonósokkal tarkított világára alkalmazta. A forgatás késő őszi napjaiban a maroknyi stáb munkáját leginkább a kerületi civil szervezetek támogatása és a kellemetlenül berregő bérelt kamera zaját csitító pokróc segítette – meg persze a gyártó Laurinfilm és a forgalmazó Intercom által aláírt látogatottsági pályázati szerződés, melynek értelmében nyolcvanezres nézőszám teljesítése esetén a Magyar Mozgókép Közalapítvány jelentékeny összeggel támogatja a produkciót. Dicséretes, hogy a filmes pályafutását világosítóként kezdő, nyolcadik kerületi roma gyökerekkel bíró Oláh filmtervét Mundruczó Kornél (Szép napok, 2002) producerei (Kende Zsófia és Sipos Kornél) és a legnagyobb hazai filmforgalmazó együttesen karolták fel, a végeredmény ismeretében azonban nehéz eldönteni, hogy a támogatók vagy az alkotók vétettek-e nagyobb hibát: a film sűrű-kusza dramaturgiája és elbeszélői esetlensége egyaránt adódhat az író-rendező gyakorlatlanságából és a minél nagyobb nézői csoportot befogni vágyó producerek nyomásából. Kétségtelen, hogy a Rap, Revü, Rómeó reklámkampánya a maga képregényes-vadregényes hirdetéseivel és stílusos plakátjával – a női főszereplő "szeplős" múltját felhánytorgató negatív kampányról nem is beszélve – a legtöbb volt, mi adható, a moziból távozó nézők azonban nemigen fogják "szájhagyományosan" az egekbe tornászni a nézőszámot.

A nyolc és feledik kerület, avagy a keserű csodák birodalma

Fordulatokban gazdag történetünk helyszíne az akár western-díszletként is életképes Népszínház utca és környéke, ahol Dodi bácsi (Gálvölgyi János), a szebb napokat látott kiskirály a nyugodt öregkor és tisztes bevétel reményében megnyitja környezetbarát lokálját, a Revü bárt. A kábítószer-kereskedelemtől Vito Corleone módjára irtózó öreg nem nagy stratéga ugyan, de igazi reálpolitikus, rossz kompromisszumok terén így aztán nem ismer lehetetlent – nem meglepő tehát, hogy a bőrdzsekiben cirkáló, kigyúrt mobilhuszárok képviselte új alvilág, a kiépülőben lévő kínai maffia és a hagyományos jegyüzér-buki-strici vérvonal Dodi közvetlen környezetében csap össze. A minden etnikumhoz és szociográfiai csoporthoz külön bűnszövetkezetet rendelő forgatókönyv a bűnügyi vígjátékok hagyományát követve könnyen áttekinthetővé szeretné tenni az egymásnak szegülő érdekek hálózatát, Oláh és szerzőtársa (Révész Gábor) azonban képtelenek lemondani a nyolcadik kerület magával ragadó mikrokozmoszának megfestéséről, ezért tengernyi különccel árasztják el a történetet, sőt, a stratégiai szereplők családi hátterét is alaposan megkutyulják. Az üzleti-családi bonyodalmak közepette megtudjuk például, hogy Dodi állami gondozottként segítette nővérét, Ilonkát (Monori Lili), aki később cigányzenészhez ment feleségül, majd egy meleg szívű fiút (Rómeó) és egy nagyon tehetséges zongorista lányt szült néki. A férj halála után azonban a tisztes megélhetési források elapadtak, a családi zongorát el kellett adni – minek következtében a kislány Rómeó iskolai tanárnőjéhez (Elza – Ónodi Eszter) kezdett el gyakorolni járni –, bátyja pedig kénytelen volt Dodi szolgálatába állni. Ehhez a megható családi körképhez adjuk hozzá a Revü bár tangót táncoló takarítónőjét, az őt megszöktető vak szellemfit, Elza néni '56-os bűntudattól gyötört ex-bíró atyját, egy vidékről Budapestre költöző roma-rap bandát, a kegyetlen halált haló kedves-vicces ütőembert, a sarki kínai bolt szende munkaközösségét, az időnként funkciótlanul dalra fakadó Varga Vénusz Zsuzsit, és persze Mai-Lient (Nguyen Ha Phuong) – Rómeónk Júliáját. Kész csoda, hogy a kusza cselekményvezetés mellett az alkotóknak átlagos hosszúságú játékfilmjükben ennyi különleges figurát sikerült bemutatniuk, a megkapó mennyiségi mutatók ismeretében ugyanakkor nem meglepő, hogy talán egyedül Dodi bácsi figurája nyert többé-kevésbé árnyalt kidolgozást. Sebaj – gondolhatták a készítők –, nem kell olyan mélyre ásni az emberi lelkek bugyraiban, hiszen a csodák birodalmában járunk, a teljesen lepusztult és méltatlanul elfeledett nyolcadik kerületben, ahol annak idején Esti Kornél és barátai dorbézoltak – most azonban térfigyelő kamerákkal csipkézték ki, hogy a főváros egyik legbiztonságosabb, de nem legkívánatosabb kerülete legyen.

Színészvezetés társulati pórázon

Oláh J. Gábor szocio-eklektikus története nem csupán a Rákóczi téri kofák zsúfolt standjait megszégyenítő színvilágáért érdemel figyelmet, de módszertani szempontból is. Az író-rendező szándéka szerint tragikus mesébe csomagolva, mégis hitelesen szerette volna visszaadni a nyolc világát, melyben egy lecsúszott alkoholista is egy bonviván sármjával képes betoppanni a kocsmaajtón. A kísérlet – szerencsére – nem sikerült: a film tele van kínosan lassú, szabályos színházi belépőkkel, bizonyos kontextusban a felmondott szöveg találó ugyan, de hamar elvész a dramaturgia káoszban, a néző lankadó figyelmét felkelteni hivatott akciójelenetek pedig a Getno vizuális boszorkánykonyhájának megoldásaival vetekszenek. Úgy tűnik, a Józsefvárosról finom részletekkel megfestett nagytotált rajzolni szinte lehetetlen feladat, pedig Oláh nem rossz helyen tapogatózott, csupán az elsőfilmesek lendületével esett neki a feladatnak és akart túl sokat mondani.

Kórtünet

A Rap, Revü, Rómeó minden hibájával együtt fontos kordokumentum, jelentés az európai uniós csatlakozás előtt álló Magyarország rendezetlen ügyeiről, és persze a magyar közönségfilm helyzetéről. Városfilmként a félresikerült alkotások közé sorolható, Szabó László Az ember, aki nappal aludt című munkájával együtt, hiszen mindkét film stílustalanságával és szembeötlő hibáival adja át azt a plusz tudást és tapasztalatot, amely a puszta forgatókönyvből nem derült volna ki – igaz, a moziban szórakozást kereső "tömegnézők" ritkán örülnek a tanulságos hibáknak, és Tarantinót is csak akkor szeretik, ha tátott szájukba a vászonról vér csöpög. Oláh J. Gábor színes nagytotál helyett nagyon kicsi, nagyon savanyú kistotált nyújtott át a nézőknek, melynek egyetlen előnye, hogy a miénk, és addig nézegetjük, ameddig csak akarjuk.

 

Csányi Dávid (Rómeó)
Csányi Dávid (Rómeó)
Stohl András (Pelé)
Stohl András (Pelé)
Monori Lili (Ilonka)
Monori Lili (Ilonka)

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső