Czuni László A Ludas Matyi rekonstrukciója a DIMORF programkörnyezetben
 

51 KByte

A Ludas Matyi rekonstrukciója több egymást követő fázisban történik:

  1. Elsődleges színi korrekció globális műveletekkel
  2. Másodlagos színi korrekció lokális színbeállításokkal
  3. Remegés szűrése
  4. Villódzás szűrése
  5. Foltok, koszok kiszűrése
  6. Utómunkálatok (színi összehangolás)

Míg az első két és az utolsó lépést a Magyar Filmlaboratórium Kft. végzi, a remegés, villódzás és foltok kiszűrése a Veszprémi Egyetem Képfedolgozó Laboratóriumában kifejlesztett DIMORF (Digitális Mozgóképhelyreállító Rendszer Filmarchívumok Számára) programkörnyezet segítségével történik.

A PC alapú DIMORF keretrendszer kimondottan filmek felújítására készült, de segítségével egyéb kísérleti kép- és videó feldolgozó eljárások is kipróbálhatók. A programkörnyezet támogatja új algoritmusok beillesztését, az egyes algoritmusok (szűrők -„filterek”) egymás után vagy akár párhuzamosan is futhatnak, kihasználva a többprocesszoros munkaállomások ezirányú képességeit.

A Ludas Matyi képkockái 2048x1532 pixel felbontású cineon fájlokban kerülnek be a rendszerbe. A csatornánként 10 bites denzitásértékeket tartalmazó fájlokból 16 bites lineáris képpontokat generálunk, a képfeldolgozó műveletek ezeken a kockákon futnak le.

Ahhoz, hogy a különböző konverziós és feldolgozó lépések minél kevesebb információ vesztést okozzanak, a cineon fájlban szereplő legsötétebb (jóval a 2 százalékos fekete pont alatti) és a legvilágosabb (jóval a 90 százalékos fehér pont feletti) értékek is bekerülnek a 16 bites lináris tartományba un. „soft clipping” módszerrel. A képek színhelyes megjelenítéséhez figyelembe kell venni a feldolgozásban használt monitorok gamma értékeit sőt, azt a tényt is, hogy nem egy új kb. egységes színvilágú filmet kell kezelni, hanem egy olyat, ahol az egyes felvételek egymástól szélsőséges módon eltérnek. Az sem elhanyagolható tény, hogy mivel az első magyar színes filmről van szó, ennélfogva feltehetőleg már a gyártás során előfordultak olyan hibák, amik később az erőteljes degradáció miatt igen megnehezítik a restaurátorok munkáját.

A kép színi korrekciója során sok esetben megváltoznak a kontrasztviszonyok is, a végleges beállítások csak az utómunkálatok során történnek meg. Mindez azt eredményezi, hogy a különböző szűrő lépések igazi hatását csak a végleges verzióban lehet majd jól szemrevételezni. Tipikusan a villódzás esetén volt feltűnő ez a hatás: az általunk számítógépen megjelenített képeken a sokszor erőteljes villódzás nem, illetve alig vehető észre az utólag korrigált és a moziban megjelenő anyagon.

Annak ellenére, hogy a soronként kb. 2000 pixeles felbontás jóval meghaladja a standard videorendszerek felbontását, mozifilmek esetén nem mindig bizonyul elégnek. A szakirodalom néhány (jó minőségű) film esetén kb. 6000 pixelre teszi a digitalizálás felső soronkénti határát, ez szerencsére esetünkben nem szükséges. A filmen látható szemcsézettség viszont erős zajhatást kelt (feltehetőleg a „grain” alulmintavételi hibája), különösen, ha számítógépes monitoron szemléljük. Megkíséreltük ennek a szűrését, de a filmen megtekintve feleslegesnek tűnt e zajszűrő művelet, sőt néhány esetben zavaró volt az apró területek simasága, ugyanis vetítő vásznon nem kelt természetes benyomást a „vegytiszta” kép.

Bár a foltok teljesen automata szűrésére kidolgoztunk egy eljárást, ez azonban – különösen gyors mozgások esetén – nem mindig képes megtalálni az erősen szennyezett helyeket. Mivel így elkerülhetetlen lett a manuális átnézés, a kézi korrekció mellett döntöttünk. Ez meglehetősen fárasztó és időigényes, aprólékos munka, jelenleg is dolgozunk egy olyan eljáráson, ami automatikusan meg tudja különböztetni a valódi koszos helyeket azoktól, ahol nincs folt, viszont a kép automata analízise nem működött helyesen pl. az igen gyorsan mozgó vagy alakjukat változtató objektumok miatt.

A képsorozat remegésének szűrése, a stabilizálás során csökken a kép területe a szélek levágása miatt. Ilyen esetekben gyakori megoldás, hogy az eredmény sorozatot kismértékben nagyítjuk, hogy elérjük az eredeti képméretet. Hosszabb snittek javításánál, ha csak egy rövid részletben van remegés, annak szűréséhez az egész képsorozat méretét csökkenteni kell - feleslegesen. Ezt a hatást az egymást követő képkockák folyamatos, jeleneten belüli kicsinyítésével ill. nagyításával kerülhetnénk el. Kérdés azonban, hogy ez mennyire zavaró a néző számára, illetve, hogy nem változtatja-e meg a jelenet mondanivalóját az operatőri munka utólagos módosításával.

Az általunk kidolgozott villódzás-szűrő a globális és a lokális villódzásokat egyaránt képes csökkenteni. A Ludas Matyi javításánál azonban speciális lokális villódzással találkoztunk: az árnyalatbeli eltérések függőleges, keskeny oszlopokban jelennek meg, általában több képkockán keresztül vízszintes irányban vándorolva. A villódzást szűrő eljárásunk ezeket a hibákat kevésbé szűri ki, ezekre speciális szűrő eljárást kell kifejleszteni.

Mindezen hibák mellett fontos kihangsúlyozni, hogy a jelenségek (pl. utcai por, kamera remegése egy erőteljes mozgásokat mutató jelenetben) bizonyos fokig természetesek, a film eredeti részének kell azokat tekinteni. Így hát a munka mindenképpen egyedi, körültekintő döntéseket igényel.

Kapcsolódó cikkek a Filmkultúrán:

1-2-3-4: Filmfelújítási Konferenciák az Örökmozgóban
Fazekas Eszter: Zöldeskék, bíbor, sárga - Az 1945 után készült színes filmek fakulásának, felújításának típusproblémái
Fazekas Eszter: Az egyik arc bíbor, a másik penészzöld - A Ludas Matyi 98%-ban eltűnt színeinek restaurálásáról
Juhász Csaba-Schifter Balázs: A Ludas Matyi című film digitális restaurálása
Fazekas Eszter: „Milyen színű legyen a ruha, hogy kéknek látsszon a filmen?” - Beszélgetés Szécsényi Ferenc operatőrrel

 


47 KByte

69 KByte

65 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső