E-könyv Ujhelyi Szilárd: A BUDAPESTI 12
Az 1969-ben megjelent kötet "facsimile" kiadása

61 KByte
Előző Tartalom Következő

XI. A P A

Ezeknek az időben is eléggé korlátozott, szerény bevezető szövegeknek, mint ahogy azt talán az eddigiek során is tapasztalják, nem lehet az a célkitűzése, hogy a filmek bemutatója után annak idején megjelent kritikákhoz valamilyen új esztétikai elemzéssel járuljon hozzá. Amire többé-kevésbé lehetőség nyílik, inkább csak annak jelzése, hogyan illeszkedik az adott film a magyar filmművészet többször felvázolt általános fejlődési vonalába.

Szabó István második filmjével, az Apával kapcsolatban valóban könnyű ennek a feladatnak eleget tenni. Már az ugyancsak a Balázs Béla Stúdióban nevelkedett fiatal nemzedékhez tartozó Gaál István Sodrásban című filmjénél utaltunk a „felelősség" motívumra, amely a fiatal rendezők alkotásaiban éppen olyan központi helyet foglal el, mint az „öregekében". Beszéltünk már arról a „meglepődésről" is, amellyel külföldi barátaink észlelték a fiatal rendezők műveinek ezt az idősebbekével azonos morális színezetét. Azért tartják ezt meglepőnek, mert számos országban, az ifjúságról szóló filmekben – Jancsó híres filmcímével élve – csak az „oldás"-t az egyéni és társadalmi felelősségtől való szabadulást láthatjuk; a „kötés", a fiatalok társadalomba való integrálódásának drámája a magyar filmművészet specifikumának tűnik. Szabó István filmje azonban még egy döntő motívumával kapcsolódik a legjelentősebb alkotásokhoz. Ez a motívum a hamis történelmi mítoszok szétfoszlatásának programja. Erről maga a rendező így nyilatkozik: „Jancsó Miklós Szegénylegények című filmje Magyarország történelmének egy illúziótól mentes, valódi lapját mutatja be, Kovács András Hideg napok című filmje ugyanezt teszi más korszakra vonatkozóan. Filmemben, az Apában támogatni kívántam ezt a demisztifikáló tendenciát…"

Hősének története valóban nem magyarázható pusztán valamilyen egyéni lélektani esetként. Saját, személyes, magateremtette mítosza szorosan összefonódik a társadalomban érvényesülő személyi kultusszal. Nem lehet az elsővel, az egyénivel leszámolni anélkül, hogy a második, a társadalmi le ne lepleződjék. Hogy ezt milyen nagy művészi kifejező erővel teszi, nemcsak a hazai elismerő fogadtatás, a moszkvai nagydíj és a locarnói különdíj, hanem az európai, sőt tengerentúli országokban egyaránt megnyilvánuló hatalmas siker bizonyítja.
(U. Sz.)


A P A
Rendezte: Szabó István
Író: Szabó István
Operatőr: Sára Sándor
Jelmez: Mialkovszky Erzsébet
Zene: Gonda János
Főszereplők: Gábor Miklós, Erdélyi Dániel, Bálint András, Ráthonyi Zsuzsa, Tolnay Klári, Sólyom Katalin.
Készült: 1966-ban.


RENDEZŐ: SZABÓ ISTVÁN

1938-ban született Budapesten. A gimnáziumi érettségi után a Színház- és Filmművészeti Főiskolára iratkozott be filmrendező szakra. Már mint főiskolás több filmben ügyelő volt. A főiskola elvégzése után a Budapesti Filmstúdióba került mint rendezőasszisztens. A fiatal magyar rendezőgeneráció egyik legtehetségesebb tagja. Az úgynevezett szerzői film képviselői közé tartozik. Eddigi rövidfilmjeiben és hosszú játékfilmjeiben korosztályának, saját magának a legátütőbb, legfontosabb élményeiről, problémáiról szól. Kisfilmjeivel külföldi fesztiválokon díjakat nyert. A Te című rövidfilmje San Franciscóban, Tours-ban nagydíjat, Cannes-ban elismerő oklevelet kapott 1963-ban. Rövidfilmjeit a Balázs Béla Filmstúdióban készítette. A stúdió alapító tagjai közé tartozik. Első hosszú játékfilmjét, az Álmodozások korát 1964-ben rendezte. A felnőtté válás keserű és fájdalmas időszakáról belső hevítettséggel vall. Tudatosan vallja, hogy alkotói módszerét kedvenc rendezői (F. Fellini, F. Truffaut, A Wajda, M. Romm) erősen befolyásolják. Az Álmodozások kora 1965-ben Locarnóban az Opera Prima Ezüstvitorla díjat nyerte. Az Apa Moszkvában, Leningrádban és Acapulcóban nyert díjat, és világszerte feltűnést keltett.

SZABÓ ISTVÁN FILMJEI:

Variációk egy témára (1961, rövid)
Koncert (1962, rövid)
Te (1962, rövid)
Álmodozások kora (1964)
Apa (1966)
Szerelmes film (1970)

A P A
(Kritikai tükör)

A magyar filmművészek az egész legújabb magyar történelmet az egyén belső válságának prizmáján át mutatták be. Ugyanez vonatkozik a személyi kultusz periódusára is. A legjellegzetesebb ebből a szempontból talán Szabó István Apa c. műve, amely látszólag távol tartja magát ettől a témától, de amely mégis nagy éleslátással elemez egy alapvető „mitológiai" jelenséget: a nagy egyéniség mítoszát. A történet talán egyéni lélektani esetként is magyarázható, de talán a társadalmi mítosz fogalmaival is értelmezhető. (…)

Ez a film nem beszél a személyi kultusz áldozatairól, az általa okozott szenvedésekről; nagyon világosan beszél viszont bizonyos finomabb folyamatokról: arról az oltalomról, amelyet ez a mítosz gyötrő kérdésekkel szemben nyújt, az erkölcsi kényelemről, amely belőle fakad, a konformizmusról, ahová vezet. Az utolsó megragadó jelenetnek, a folyó átúszásának nyilvánvalóan szimbolikus értelme van: meg kell szabadulni a nagy egyéniségek mítoszának hatásától, magunkra kell vállalni a sorsunkról meghozandó döntések felelősségét.
(Boleslaw Michalek – FIPRESCI, 1968. jan. Budapest.)


A hős sorsa annak a nemzedéknek a sorsa, amely napjaink eseményeiről elmélkedik, a szemünk előtt keresi saját útját, gondolkodik az időről, melyben él, és saját magáról. A film hőse elhatározza, hogy megtagadja az apjáról oly sok éven át épített mítoszt, rájön, hogy az élettel saját erejéből kell párbajt vívnia. Mindez az 50-es évek derekán történik, amikor halomra dőlnek a mítoszok. Az első kockázattal járó tettet 1956 nehéz napjaiban hajtja végre, amikor az élet nemcsak bátorságot, de bölcsességet is követel.
(T. Zapasznyik – Szovjetszkij Ekran, 1967. 13. sz. Moszkva.)


… Néhány, a szocialista országokból érkezett film üde, új képet mutat, különösen a magyar Apa című egy fiúról, aki végül is megszabadul halott apja domináló befolyásától. Szabó Istvánnak, a fiatal rendezőnek erős egyéni stílusa van, és hatalmas kontrollal kezeli a komplex felépítésű témát. Az első rész, amelyben a fiú James Bond-szerű történeteket talál ki apjáról és aztán megpróbálja utánozni a magakreálta képet, megkapó. Mikor már kamasz lesz a történet társadalmi utalásoktól túlterheltté válik, amelyeknek egy részét az angol közönség nem értené. De úgy érzem, a film maga nagy érdeklődést keltene.
(Nina Hibbin, Kinematograph Weekly, 1967. július 22.)


A Moszkvai Filmfesztivál kilencedik napján láttuk végre az első filmet, amely a verseny nagydíjára igényt tarthat: az Apa a harmincéves magyar Szabó István második játékfilmje, akinek Álmodozások kora című filmjét nemrég láthatták a képernyőn. Az érdekes kísérlet, hogy bemutassa a mai ifjúság problémáit, akik új világot, új ideálokat akarnak teremteni, az Apá-ban folytatódik, melyben a társadalmi és pszichológiai konfliktusokat meggyőzően ábrázolja.

Szabó fiatal hőse, aki egy bálványok nélküli világban csak nehezen igazodik el, érdekes kontrasztként áll egy új jugoszláv film, a Törtető (rendezője Vladan Stijepcevic) főhősével szemben – mintha az ifjú nemzedék a két reprezentánsa ellentétességével kiegészítené egymást…
(Heike R. Blum, Süddeutsche Zeitung, München, 1967. július 18.)


Egy fiú a mítosz és a valóság között.
A magyar filmnek megrendítő szépségű momentumai vannak.

Ahogy Szabó István Apa c. filmjének főszereplője, úgy a magyar filmgyártás is felnőtté vált, tudatosítva magában a múltját és átlépve azon; ugyanúgy ahogy a Húsz órában, a Szegénylegényekben, a Tízezer napban (hogy csak néhányat említsek azokból a címekből, amelyek a magyar filmművészetet az élre vezették, nem csak a szocialista országok között), itt is a történelem az emberek létét szabályozza és kifejezi, ránehezedik mint férfias parancs.

A film felépítése szabad és nyílt, mint egy költeményé, intenzív, megrendítő szépségű képsorai vannak, mint a háború által feldúlt Budapest utcáin újra meginduló első villamos mesés elbeszélése; ennek a bár racionális, fegyelmezett, költői inspirációnak tudhatók be az elégtelenségek, az aránytalanságok, bizonyos hosszadalmasságok és hangulati esések, valamint egyes túlságosan leplezetlen engedmények azon modellek (például Fellini Nyolc és fél c. filmje) előtt, amelyek a rendezőt nyilvánvalóan elbűvölték.

Mind e mellett azonban, milyen friss és gazdag a nyelvezete, milyen szeretettel és megbecsüléssel közeledik a történet tárgyához, a szereplőkhöz, egymáshoz való kapcsolataihoz, szenvedéseihez! Az a pedantéria, amely a lélektani (és pszichoanalitikai) munkák bizonyos típusának szinte elkerülhetetlen sajátossága, feloldódik az invenciózus elbeszélésben, a megoldások ötletességében, amelynek meghatározásához hozzájárul Sára Sándor fekete-fehér felvételeinek pontos tónusa és a színészi játék helyes felfogása; a legkisebb, epizód szerepeket is neves színészek játsszák. Szabó István, aki még nem töltötte be harmincadik életévét, ezzel a második játékfilmjével (az első az Álmodozások kora volt) a mai európai filmművészet legjobb nevei közé került.
(Aggeo Savioli, Unitá, 1967. július 15.)


Az Apa New Yorkban.

– Egyszerre két magyar filmet is hirdetnek a New York-i újságok. Aligha volt eddig példa erre a magyar filmgyártás és filmfogalmazás történetében, annak ellenére, hogy az amerikai filmtörténetben a magyar szakemberek oly nagy szerepet játszottak. Ez évben ötödször rendezik meg a New York-i Filmfesztivált, a Lincoln Center szimfonikus hangverseny-termében. A bemutatásra kerülő 23 film között szerepel Szabó Istvánnak a moszkvai fesztiválon nagydíjat nyert filmje, az Apa.

A mai magyar filmművészettel szemben, hosszú éveken keresztül megmutatkozott amerikai elhallgatás megtörésében az Apa alkotójának, Szabó Istvánnak már tavaly is sikere volt az Álmodozások kora című filmjével.
(Ypper Pál, MAFILM-tájékoztató, 1967.)


… A fiatal Szabó Istvántól ismerjük már az Álmodozások korát. Még nincs harminc éves és az átmenet a kamaszkorból a felnőttkorba foglalkoztatja mindig.

A filmben a képzelet együtt halad a valósággal, de gyakran elnyomja azt. Szokatlan nosztalgia árad a képekből, amelynek nonkonformizmusa kellemes meglepetés. Ha Szabó István teljesen kiforrott lesz, nagyon jó műveket adhat a filmgyártásnak.
(Vera Volmane, Journal de Geneve, 1967. július 29.)

 

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső