E-könyv Ujhelyi Szilárd: A BUDAPESTI 12
Az 1969-ben megjelent kötet "facsimile" kiadása
Előző Tartalom Következő

VI. HÁZ A SZIKLÁK ALATT

A "Budapesti 12"-t titkos szavazással kijelölő szakmai testület az 1957-64 közötti hét év filmterméséből, több mint 100 filmből, egyetlenegyet, Makk Károlynak Tatay Sándor írása alapján 1958-ban készült Ház a sziklák alatt című művét iktatta be az elmúlt két évtized legjobb játékfilmjei közé. A szavazatok titkossága nem ad lehetőséget annak utólagos megállapítására, vajon ennek az eredménynek a kialakulásában a kritikusok önkritikája vagy – az alkotók részéről – a "kritika kritikája", vagy esetleg mindkét jelenség együttes hatása nyilvánul-e meg? Egy bizonyos: a tíz évvel ezelőtti kritikák alapján aligha remélhette volna bárki is ezt az eredményt. Megdőlt volna a régi rómaiaknak a tömeglélektan ismeretére alapított bölcs megállapítása: "a szenátorok derék emberek, de a szenátus gonosz bestia"? Itt az egyes "kritikusok lettek volna "gonoszak" és a kritikusok testülete a jóindulatú? Vagy talán éppen a nyilvános kritika írásakor jelentkezett a "gonosz" testületi szellem és a titkos szavazásnál voltak önmaguk? Ne találgassuk ezt. Komolyra fordítva a szót, a magyarázat, azt hiszem, egyszerűen az idő múlásában, a megváltozott akusztikában van. Nehéz röviden összefoglalni mindazt, amit kevés kivétellel szemére vetett az alkotóknak a korabeli kritika. Hogy "nem elég magyar"; "talán ennek is köszönhető, hogy a San Franciscó-i fesztivál nagydíja fémjelzi". Hogy "meghamisítja a valóságot, mert nem tipikus"; hogy "történelmi időkben egy zárt közösség életében érintetlenül marad minden", hogy "kiszorul belőle az új élet, a felszabadulás"; hogy "csak arra tanítja a nézőt, hogy így nem szabad élni, de nem mutatja, hogyan éljenek"; hogy "az osztályellentéteket figyelmen kívül hagyja": hogy "az úr–szolga viszonyt is csak egy szerelmi, tehát magánjellegű kapcsolat közvetítésével érzékelteti": hogy "a kitűnő művészi kifejező eszközök is csak arra jók, hogy a nem jó célt erősítsék" stb., stb. Nem hiszem, hogy néhány perc alatt valamiféle perújrafelvételt lehet folytatni egy 10 évvel ezelőtt csaknem egyhangúan elítélt film ügyében. Csaknem egyhangúlag. Mert tartozom annyival az igazságnak: akadtak azért védelmezői is a filmnek. Szemérmesen és nem is céhbeliek. Olvastam például cikket, amely szociográfiai módszerekkel bizonyítja, hogy ez a "kitalált", világtól elzárkózó, befelé forduló "hegyközségi" ember nagyon is valóságos, és nem is kis számú csoport, akiknek problémájára – úgy reméljük – a film nyomán fel kell figyelni. Nem tudom ugyan, szükséges-e ez a tanúvallomás azután, hogy Fejes Endre méltán elismert regénye a városban is felfedez olyan kispolgári réteget, ami felett a történelmi változások úgy szálltak el, hogy pszichológiáját érintetlenül hagyták. Azt sem hiszem, hogy szükség van különösebb védelemre azzal a váddal szemben, hogy az alkotók a társadalmi viszonyt a személyes viszony ábrázolásával fejezik ki; ezt más filmeknél érdemnek tekintettük. Gondolom, az sem érdemel sok szót: lehet-e úgy tagadni egy helytelen életformát, hogy az ne indítson egyszersmind a helyes keresésére. De ismétlem, egy perújrafelvétel nem intézhető el párperces bevezetőben. Nem is az a feladatom. Legfontosabb, hogy ismertessem, mi körül folyt a per, és felkérjem önöket, ha nem is az ítéletre, de legalább a tanúskodásra. Egyet azért elfogultság nélkül állíthatok. Ezt a korabeli kritika sem tette soha vitássá: a film valóban "kitűnő művészi kifejező eszközökkel készült". Azt ajánlhatom hát csupán, nézzék meg: valóban ellentét van-e a tartalom és a művészi forma között? Nézzék meg, akik még nem látták. És nézzék meg azok is, akik ahhoz a több mint egymillióhoz tartoznak, akik már egyszer látták. Nézzék meg: mai szemmel. (U. Sz.)

HÁZ A SZIKLÁK ALATT

Rendezte: Makk Károly
Író: Tatay Sándor
Operatőr: Illés György
Díszlet: Duba László
Jelmez: H. Weingruber Éva
Zene: Sárkány István
Főszereplők: Görbe János, Psota Irén, Bara Margit, Bihari József, Orbán Viola, Deák Sándor, Bárdi György, Szirtes Ádám.
Készült: 1958-ban.


RENDEZŐ: MAKK KÁROLY

1925-ben született Berettyóújfalun. Az érettségi után a Hunnia Filmgyárban dolgozott, mint ügyelő, segédrendező, rendezőasszisztens. Emellett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának művészettörténet-filozófia-esztétika szakos hallgatója volt. A felszabadulás után újjászerveződött filmgyárban az elsők között kezdett el dolgozni. Mint főiskolás többek között a Valahol Európában (1947, rendező: Radványi Géza) és a Talpalatnyi föld (1948. rendező Bán Frigyes) című filmek forgatási munkáiban vett részt. 1950-ben kapott diplomát. Első filmjét, amelynek címe Úttörők, nem mutatták be. Hosszú ideig segédrendező, társrendező többek között Várkonyi Zoltán filmjeinél. Az akkori fiatal filmrendező gárda legtehetségesebb tagja, aki a filmgyári munkában óriási rutint szerzett. 1954-ben rendezte a Liliomfit, amellyel átütő sikert aratott. Szigligeti Ede kedves vígjátékából az addigi hagyományokkal szakítva, filmszerű alkotást hozott létre, teljesen megbontotta a színpadi dramaturgiát, színészeit nagyszerűen mozgatta. Ezután több mai témájú filmet rendez, amelyekben főként az értelmiség problémáit boncolgatja. Nemcsak merész témafelvetése, hanem ábrázolási módszere is a modern magyar film legtehetségesebb tagjai közé emeli. A felszabadulás időszakát bemutató Ház a sziklák alatt (1958) című filmje San Franciscóban a legjobb film díját nyerte el. További filmjeivel (Megszállottak, 1961, Elveszett paradicsom, 1962, Az utolsó előtti ember, 1963) élénk vitákat váltott ki szakmai körökben. Ezek a művei előkészítői voltak a 60-as évek közepén bekövetkezett minőségi változásnak, megújulásnak.

Balázs Béla-díjas, 1951 óta filmrendezést tanít a Szinház- és Filmművészeti Főiskolán.

MAKK KÁROLY FILMJEI:

Úttörők (1949)
Képzett beteg (1952, rövid)
A harag napja (1953, társrendező)
Simon Menyhért születése (1954. társrendező)
Liliomfi (1954)
9-es kórterem (1955)
Mese a 12 találatról (1956)
Ház a sziklák alatt (1958)
39-es dandár (1959)
Fűre lépni szabad (1960)
Megszállottak (1961)
Elveszett paradicsom (1962)
Az utolsóelőtti ember (1963)
Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? (1964)
Bolondos vakáció (1967)
Isten és ember előtt (1968)
Szerelem (1970)

HÁZ A SZIKLÁK ALATT
(Kritikai tükör)

Kiváló kvalitású magyar film

A Ház a sziklák alatt c. magyar filmet az Avon színházban mutatták be tegnap este. Ez a stratfordi filmfesztiválra benevezett film kiváló, mind a játék, mind a fekete-fehér film leleményes felhasználása szempontjából.

Görbe János kitűnően alakítja a háborúból visszatért Ferenc főszerepét. Arcán tükröződő emberi melankóliával fejezi ki Görbe egy háborúból visszatért, fáradt fiatal katona lelkivilágát. A rendező kitűnően vezeti rá, hogy mutasson be minden emberi emóciót, az önzéstől a merészségig.

A rendezés teszi a filmet jelentőssé. A magyar rendező, Makk Károly a felvevőgépet tökéletes eredménnyel használja.
(Michael White, Beacon, Herald Statford, 1959. szept. 2.)

A fesztivál egyik legjobb filmje magyar film.

Nemzetközi fesztiválokon történt elismerések után a Ház a sziklák alatt egyik legjobbja az Avon színházban az ötödik fesztiválon bemutatott filmeknek.

A Makk Károly által rendezett Ház a sziklák alatt négyszeres győzelem: a 3 főszereplőé és Makk Károlyé.

Magyar tájakról készült gyönyörű felvételek, kitűnő jellemzés a fő erényei.
(Dick Newman. London Free Press, 1959. szept. 2.)

Ház a sziklák alatt (Magyar film)

Ez a hatásos film pontosan az, amiért a filmfesztiválok létesültek: egy teljesen ismeretlen, magas színvonalú filmgyártás bemutatása.

Makk Károly rendezése határozott, egyetlen méter film sem megy kárba: minden jelenet hatékonyan és művészien fejleszti tovább a cselekményt. Illés György kifogástalan operatőri munkát végzett és Sárközi István zenéje nem tolakodó.

A filmben számtalan nagy jelenet van: a púpos sógornő szekéren jön lefelé a házból, göröngyös, keskeny hegyi úton, ugyanakkor, amikor a vidám nászmenet a ragyogó fehérbe öltöztetett menyasszonnyal felfelé igyekszik; vagy az a nagyon feszült, döntő jelenet, amelynek folyamán a katona gyilkossá válik, és amely bemutatja a sógornő betegesen hisztérikus dühét az erdőben üldözött róka láttán. Ez az a látvány, amely miatt a szelíd emberben felforr a düh, és amely gyilkosságba viszi.
(Variety, 1958. november 12.)

Ház a sziklák alatt

Magyarország mint jelentékeny filmek gyártója feltűnt az utóbbi években. Számos magyar produkcióról európai kritikák elismeréssel nyilatkoznak, s ezek közül a Ház a sziklák alatt kapta a legtöbb dicséretet. Egyszerű, megindító történet két nő egy férfi iránti szerelméről. Lassan pergő, gyönyörűen fényképezett, emberi részvéttel telített film.
(Vancouver-i filmfesztivál, 1959. aug. 3–15-ig.)

Erős hangulatú, tisztán és pontosan formált képek, merészen meglendített, nagyvonalúan vezetett cselekmény – ezzel köszönt a nézőre a Ház a sziklák alatt. A képek, a vágások mindig tartalmasak; sűrítenek, kiemelnek és értelmeznek, nem csupán mutogatnak valamit. Magasfokú, feszültséget sugalmazó bennük már a puszta megjelenítés. A cselekmény indítása, fogottan-oldottabban kialakuló ritmusa is céltudatos művészi akaratot – a fegyelem és az ökonómia mértékeit követi. Nem holmi jól-rosszul lefényképezett sztori billeg és ballag a vásznon; élet születik, sorsok bomlanak, ki hevük és valóságuk megcsap, és rögtön, hevesen rászomjaztat a drámára. Felkelti a kívánságot, hogy szemtől-szembe láthassuk azt a felsőbb, tiszta és szigorú rendet, amellyel a dráma világa a köznapok fölé magasodik.
(Czibor János, Filmvilág, 1959. február 1.)

...A képek konstrukciója végig kitűnő, csak fokozza a film érzelmi hatását. Néhány egészen remek pillanata van a filmnek, például amikor a csend feszültségével jellemzi a robbanásig feszült, kibírhatatlan helyzetet, de a pálinkafőzés jelenete, a gyilkosság, s a rókavadászat rendezői megoldása is felejthetetlenül bennünk él sokáig. Nem trükkökkel dolgozik, a hagyományos filmhatásokat szinte kerüli, úgy van rendezve a film, mintha csak az életet rögzítené. Színei szürkék, tompák, mindenütt csak belülről tüzel a dráma.

A film színészi teljesítményei között először Psota Irénről kell szólni. Tökéletes pszichológiai rajzot adott az eset, szomorú, púpos vénlányról, szenvedélyét, a férfihoz való beteges, túlzott ragaszkodását remekül érzékeltette. Zsuzsa figuráját Bara Margit játszotta, s ezt a körvonaltalan alakot nem tudta eléggé közelünkbe hozni, de boldogságvágyát, szomorú letörését átéltük az ő alakításából. Görbe János Kós Ferenc drámáját élte végig a filmen. Kós vergődését, szenvedését, s a dráma csúcspontján a torz, nekikeseredett tettét nagy színészi erővel ábrázolta. Orbán Viola, Bihari József két jellegzetes karaktert formált. Deák Sándor Füredi figuráját jellemezte néhány telibetaláló gesztussal. Illés György operatőri munkája kitűnő.
(Illés Jenő, Film Színház Muzsika, 1959. január 16.)

 

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső