E-könyv Ujhelyi Szilárd: A BUDAPESTI 12
Az 1969-ben megjelent kötet "facsimile" kiadása

41 KByte
Előző Tartalom Következő

I. TALPALATNYI FÖLD

Kénytelen vagyok valami személyes közléssel kezdeni. Amennyire szívesen vesznek részt egy-egy film vetítése után az élménytől lelkes, zavart vagy felháborodott nézőkkel folytatott vitában, ugyanannyira hálátlan dolognak tartom bevezetőt mondani a film előtt. Ugyan milyen útravalót lehet összecsomagolni a vetítés előtt rendelkezésre álló pár perc alatt a néző számára? Hogy mégis úgy éreztem, eleget kell tennem a tv megtisztelő felkérésének, annak oka az a számomra is meglepő felfedezés volt, hogy a sorozat csaknem valamennyi filmjével nem mint néző találkoztam először, hanem már korábban, létrejöttük, megszületésük folyamatában valamilyen kapcsolatba kerültem velük. Vagy úgy, hogy az irányító szervekben dolgoztam, vagy tagja voltam az elfogadó testületeknek, vagy éppen annak az alkotó csoportnak vezetője voltam, ahol a film készült. Elfogult vagyok ezekkel a filmekkel szemben, és talán éppen az a feladatom, hogy ezt az elfogultságot adjam a nézőnek útravalóként. Ha Nemeskürty István magyar filmtörténetében jelképet lát – és joggal – abban, hogy a tanácsköztársaság bukását és ezzel együtt az államosított filmgyártás felszámolását követően az ellenforradalmi korszak első filmjének címe Halálos csend volt, mennyivel inkább jelképet kell látni az államosítást követő első film címében. Valóban, ez a film volt a "talpalatnyi föld" abban az értelemben is – most jövök rá, hogy Madách-idézet is illik rá: "hol a tagadás lábát megveti". Mert, hogy mi mindent kellett "tagadni" ebben az első filmben! Azok a nézőink, akik a két világháború között már mozibajáró korban voltak, emlékeznek még az akkori filmek parasztábrázolására. Ha Szőts István Emberek a havason című filmjétől eltekintünk, a megjelenítés két típusát különböztethetjük meg. Az egyik a népszínművekből átszüremlett, urakat szórakoztató, göregáboros paraszti figura, a másik a tehetséges "úrtisztelő", tisztességtudó "okos paraszt", aki ura jóvoltából felemelkedik és hű védelmezője lesz az úri rendnek. Csak aki ezekhez az előzményekhez méri, foghatja fel, mit jelentett Góz Jóska megjelenítése a filmen. Petőfi programja, a filmre vonatkoztatva, fordított sorrendben következett be; előbb vált uralkodóvá a nép a politikában és csak azután a művészetben. De így is, vagy talán így még inkább volt lelkesítő ez a beteljesülés. Hiszen éppen a politikai győzelemnek még friss és mámorító tudata volt az a filmdrámán kívül ható, azt mégis szervesen kiegészítő tényező, amely ezt az, önmagában szemlélve, tragikusan végződő balladát győzelmi énekké tette. A Talpalatnyi föld, mint ahogy a 12 film nagy többsége, irodalmi ihletésű. Hiszen természetes, hogy az új utakra lépő magyar filmművészet, Anteusként, abból a móriczi, realista hagyományokat követő népies irodalomból merítette a megújulásához szükséges erőt, amelyben a nép már a felszabadulás előtt "uralkodóvá" vált. Szabó Pál Lakodalom–Keresztelő–Bölcső c. regénye alapján készült a Talpalatnyi föld forgatókönyve. De akik olvasták a regényt és látták a filmet, megállapíthatják, hogy itt sem egyszerűen egy irodalmi mű filmre fordításáról van szó, hanem a regény alapvető mondanivalójának filmi újrateremtéséről. Több mint másfél millió hazai néző látta a filmet, 25 országban vásárolták meg, 1949-ben a Marianske-Lazne-i fesztiválon nagydíjat kapott. A korabeli kritika szinte hódolattal fogadta Bán Frigyes alkotását. A tízéves évfordulón ámulva állapították meg, hogy nem porosodott be. Akik ma nézik, meggyőződhetnek róla, nem filmtörténeti dokumentumot, élő filmet látnak.
(U. Sz.)

TALPALATNYI FÖLD

Rendezte: Bán Frigyes
Író: Szabó Pál
Forgatókönyvíró: Magyar Film Dramaturgiai Munkaközössége
Operatőr: Makay Árpád
Díszlet: Pán József
Jelmez: Surányi Lili
Zene: Veress Sándor
Főszereplők: Mészáros Ági, Szirtes Ádám, Orbán Viola, Egri István, Vidor Ferike, Bánhidy László, Lehotay Áprád, Makláry Zoltán.
Készült: 1948-ban.

RENDEZŐ: BÁN FRIGYES

1902-ben született. Katonai pályára készült, 1922-ben került a filmszakmába, a Star és a Phőnix filmgyárakban dolgozott. Változatos pályája során volt felvételvezető, vágó, segédrendező, forgatókönyvíró, színész, a felszabadulás után pedig háromszoros Kossuth-díjas, érdemes művész. A némafilm hanyatlása idején színpadi színész lett, és csak 1934-ben került vissza ismét a filmhez.

1939-ben rendezte első játékfilmjét, ettől kezdve aztán évtizedeken át úgyszólván folyamatosan minden évben több játékfilmet jegyzett rendezőként, egyben gyakran mint a forgatókönyv társszerzője is szerepelt. Szerette a filmet, munkáját, a közönséget, a sikert. Sokat és változatosat alkotott vígjátékokat éppúgy, mint feszültségre törő drámákat. A felszabadulásig rendezett filmjei közül az Egy éjszaka Erdélyben (1941) c. kosztümös játék, a népmesei ihletésű Háry János (1941) és a maga korában szokatlan filmszerű eszközökkel egy bűnügyi történet keretében lélektani motívumokat boncolgató Az 5-ös számú őrház (1942) emelkednek ki. Koprodukciók terén is úttörően mozgékony volt, a Tengerparti randevú 1943) c. filmjét bolgár-magyar közös vállalkozásként készítette el.

A felszabadulás új lehetőségeket jelentett Bán Frigyesnek is. Ő messzemenően élt ezekkel a lehetőségekkel, széles skálán bontakozott ki rendezői pályája. 1948-ban megszületik a Talpalatnyi föld, az államosított magyar filmgyártás első munkája és egyben világsikerű remekműve. Bán Frigyes további filmjeiben is nagy közéleti érdeklődéssel közeledett napjaink problémáihoz, morális konfliktusok éppenúgy foglalkoztatták, mint a szatíra csipkelődő, éles hangján történő élcelődés. Hatvanhét évet élt, 1969-ben halt meg, változatos életművet hagyva maga után.

BÁN FRIGYES FILMJEI

Mátyás rendet csinál, 1939
Zavaros éjszaka, 1940
Egy éjszaka Erdélyben, 1941
Háry János, 1941
Az utolsó dal, 1941
Kadétszerelem, 1942
Az éjszaka lánya, 1942
Csalódás, 1942
Az 5-ös számú őrház, 1942
Legény a gáton, 1943
Éjjeli zene, 1943
Tengerparti randevú (bolgár-magyar), 1943
Azért is maradok, 1944
A három galamb, 1944
Mezei Próféta, 1947
Talpalatnyi föld 1948
Úri muri, 1949
Felszabadult föld, 1950
Tűzkeresztség, 1951
Semmelweis, 1951
Első fecskék, 1952
Rákóczi hadnagya, 1953
A császár parancsára, 1956
Zsebek és emberek (rövid játékfilm), 1956
Csendes otthon 1957
Csigalépcső, 1957
Szent Péter esernyője, 1958
Szegény gazdagok, 1959 (tv-film),
Rangon alul, 1960
Felmegyek a miniszterhez,1961
Napfény a jégen, 1961
Prakovszky, a süket kovács,1963
Kár a benzinért, 1964
A pénzcsináló, 1964
Büdösvíz, 1966

TALPALATNYI FÖLD
(Kritikai tükör)

Hitelességét éppen az adja meg, amiben ez a film homlokegyenest különbözik a háború előtti paraszti tárgyú vagy a parasztság életét valamilyen vonatkozásban ábrázoló magyar filmektől. A reakciós idők magyar filmrendezői nagy előszeretettel nyúltak paraszti témákhoz, illetve ábrázoltak a filmkockákon úgynevezett "parasztokat". A paraszt szerepeltetésével akarták kidomborítani a "népi ízt", a "magyar jelleget", a magyarság "sajátos" hagyománytiszteletét. A magyar filmeken megjelentek az ünneplő népviseletbe öltözött polgári gondolkozású, polgári modorú és a parasztot legfeljebb csak madártávlatból ismerő filmszínészek s a kispolgárság elfojtott ízlésének megfelelő fintorokkal, duhajkodásokkal, érzelgősségekkel elevenítettek még olyan parasztfigurákat, amelyek legfeljebb csak a polgárság képzeletében léteztek.

A magyar könyvpiacot, a színpadokat, a filmeket elárasztották azok a "kultúr"-termékek, amelyekben a paraszt valami lombikban készült figura lett; egy csipetnyi Göre Gáborból, Durbints sógorból, Háry Jánosból, Szabó Dezső Böjthe Jánosából, Tamási Áron Ábeljéből. Ezek a figurák úgy teremtek a magyar irodalomban, mint állott esővízben a muslicák.

A Talpalatnyi föld egyszer és mindenkorra szakított a parasztábrázolásnak ezzel az undorító, nemzetietlen és éppen ezért gyökerében reakciós módjával. Tele van szebbnél-szebb felejthetetlen jelenetekkel. Bán Frigyes rendező egymásután vonultatja el a felvevőgép lencséje előtt a falu különböző típusait. Magyar falut ábrázol? Magyar parasztot? Kétségbevonhatatlanul igen. De éppen az egész filmet jellemző valóságábrázolás okozza, hogy bár a film meseszövése jellegzetesen magyar, mégis túl mutat a magyar nemzeti élet határain és általános korképet ad mindazoknak az államoknak falvairól, amelyekben tőkésrendszerű gazdálkodást folytatnak. A nemzeti sajátosság így válik nemzetközi érvényűvé. (Romániai Magyar Szó, 1949. árpilis 24.)

Széles hömpölygésű, drámai erőtől duzzadó cselekmény – amely szinte maradéktalanul magában foglalja a magyar szegényparasztságnak minden problémáját: elesettségét, védtelenségét a kulákok, csendőrök, szolgabírók, földesurak önkényével szemben. A félfeudális Magyarország megdöbbentően reális tükörképe ez a film, tökéletes hűséggel vetíti elénk a falusi kizsákmányolás ijesztő kórképeit, a szolgabírók és számtartók durva önkényeit, a szegényparaszt szinte elképzelhetetlen nincstelenségét – és a szegényparaszt leányának kiszolgáltatottságát. És mégis – minden komorsága ellenére – optimista ez a film, mert utolsó kockái félreérthetetlenül hirdetik, hogy az idő az elnyomottak számára érleli meg a vetését, hogy amikor Góz Jóska kiszabadul – a nép felszabadította önmagát, Góz Jóska és a többi Góz Jóskák már egy szabad hazában építhetik maguknak a szebb, boldogabb jövendőt.
(Kanadai Magyar Munkás, Toronto, 1949. nov. 17.)

Lapunk kezdeményezésére a CGT helyi titkársága, február és március hó folyamán, Észak-Franciaország magyarlakta vidékein bemutatták az új magyar filmgyártás kitűnő alkotását, a Talpalatnyi földet. Amint előre látható volt, Bán Frigyes filmjének vetítése nagy sikerrel folyt le mindenütt (...) Összesen több mint 4000 személy nézte végig a Talpalatnyi földet és a kísérőműsort. Nemcsak magyarok, de lengyel és más nemzetiségű bevándorlottak, valamint szépszámú francia közösség valósággal szétkapkodta a jegyeket. A nagyobb városokban megrendezett vetítések előtt Lemaira, a lille-i Liberté c. újság szerkesztője tartott előadást magyarországi utazásáról.

Többen mondogatták Góz Jóska keserves történetének láttán: bizony így volt ez a Horthy-időkben. És hozzá gondolhatták: vajon nem csapnak-e be bennünket azok, akik annyi rosszat mondanak arról a magyar népi demokráciáról, amely ilyen nagyszerű alkotással küzd a nép igazságáért? (Franciaországi Magyar Dolgozó, 1951. márc. 16. Párizs.)

A német verzióban bemutatott Talpalatnyi föld c. magyar film bizonyítja, mennyit romlott a magyar filmgyártás ez óta a néhány évvel ezelőtt készült film óta. Itt egy egyéni esetről van szó, s ebbe az egyéni tragikumba beleszőtték az osztályharc motívumait, amelyeknek természetesen nem szabad hiányozniuk. De a film jól van fényképezve, és a fiatal színészek jól játsszák. A táj ábrázolása is jellegzetes.
(Neu Wiener Tageszeitung, 1953. július 5. Bécs.)

Különösen az elején ez a magyar film a fiatal parasztról, aki elrabolja szerelmesét a gazdag birtokossal való esküvője után és elviszi szerény kunyhójába, csaknem emlékeztet azokra a svéd filmekre, melyeket az utóbbi időben láttunk. Bár az egész kissé nehézkesebb, a fiatal szerelmespár sorsát meglepően nagy érdeklődéssel kísérik az alkotók. A szépen fényképezett filmnek csak a második fele csap azután át a földbirtokos és a gazdag paraszt ellen folytatott általános harcba. (Weltpresse, 1953. július 14.Bécs.)

Bán Frigyes rendező okos koncentrálással az alakok tömegéből a regény főalakjait emeli ki: Góz Jóska szegényparasztot és a fiatal feleségét, Marikát, akit lakodalmáról szöktet meg, mivel a lányt egy gazdag paraszthoz akarják feleségül kényszeríteni. Hatásos jelenetekben éljük át Jóska kemény harcát, hogy talpalatnyi földjéből megélhetést teremtsen magának és családjának. A magyar paraszt szorgalma, leleményessége, töretlen életkedve a tulajdonképpeni hőse ennek a filmnek. És ha Jóska vereséget szenved is a harcban, ha a nagybirtokos parancsára elvezetik is a rendőrök még sem végleges vereség ez. Tudjuk, hogy csak egyik állomása annak a küzdelemnek, melyet a magyar szegényparasztok a földért folytattak, és amely húsz évvel később győzelemhez vezetett. A film alkotói közül különös elismerést érdemel Makay Árpád operatőr teljesítménye. Sikerült feledhetetlen erejű képekben megörökítenie a parasztok és földmunkások életét, munkáját. (Österreichische Volksstimme, 1953. júl. 14. Bécs.)

Bár Bán filmje – az első államosítás után készült film – a harmincas években játszódik, de megalkotásakor a jelenhez szólt, mivel szembeállítja a parasztok elnyomását Horthy rendszere alatt helyzetük megjavulásával a szocializmus elérkezte után (mint Einzenstein a Vihar Mexikó felett (Egy évezred Mexikóban) utolsó jeleneteiben. A Talpalatnyi föld őszinte, meggyőződéssel elkészített film, ideológiai közhelyekkel teli film, de hatása 1948-ban kétségtelenül igen nagy volt (...) Bán filmje biztosan jelöli meg a magyar filmművészet legjártabb útját, a falu problémáját. (Fernando Lara, Nuestro Cine, No. 83. 1969. március. Madrid.)

Mozijaink közönsége azonban türelmetlenül várja, hogy a Talpalatnyi föld után kerüljenek sorra vetítővásznon a megújhodó magyar élet ezernyi egyéb problémái. Várják például azt, hogy az új magyar film megmutassa a falu mai életét, harcait, törekvéseit, problémáit, aggodalmait és vágyódásait; a gyárak és üzemek megváltozott életét és helyzetét; a magyar értelmiség és kisemberek útját és kérdéseit; az illegális munkásmozgalom hősi harcait s a felszabadulás utáni munkásmozgalom győzelmeit; az ellenséggel harcban álló népi demokrácia küzdelmeit és sikereit; a halálra ítélt múltat és a születő, növekvő, győzedelmes újat.
(Szabad Nép, 1948. Karácsony.)

Vándor-vetítőszolgálat járja a magyar vidéket és mutatja be a Talpalatnyi földet más haladó filmekkel együtt. A hatás minden várakozást felülmúl, valóban a falu apraja-nagyja látni akarja a filmeket.

A Talpalatnyi föld bemutatóján történt az egyik faluban, hogy az első előadásról kirekedtek türelmesen megvárták az előadás végét, de az előadás annyira tetszett a nézőknek, hogy nem akartak kijönni. Követelték, hogy még egyszer vetítsék le számukra a filmet. (...)

25 vetítőgépet járatnak jelenleg és több száz községben tartanak havonta előadásokat. Kormányzatunk 3 millió forintot bocsát az akció kibővítésére, 140 új gépet szereznek be ebből, és 10 agregátorral biztosítják az áramszolgáltatást ott, ahol nincs még bevezetve a villany.
(Magyar Nemzet, 1949. nov. 10.)

A Talpalatnyi föld szintézisében különös szerep hárult a film alkotó kollektívájára. Talán kevés olyan film van, ahol az egyes alkotóművészek ilyen önálló művészi ranggal vettek volna részt az alkotás folyamatában. Akár az operatőr, Makay Árpád, akár a zeneszerző Veress Sándor, vagy a vágó Máriássy Félix személyét nézzük, az akkori magyar filmművészet legjobb tehetségei vállaltak részt ebben a munkában. De a kiváló színészek és a film körül bábáskodó lelkes művészek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a rendező bátran támaszkodhasson a társalkotókra s a teremtő munka során alkotó, harmonikus együttműködés jöjjön létre a film készítőinek népes hadában.

Bán Frigyest ez a teremtő, alkotó légkör nemcsak megihlette, hanem tehetsége legjobb vonásainak kibontakozására sarkallta. A Talpalatnyi föld Bán Frigyest messze fölé emelte legjobb eredményeinek és sikereinek is, igazi fordulatot hozott művészi pályáján. Bán régebbi filmjeiben is, így például a kedves és szellemes, Velencében is kitüntetett Egy éjszaka Erdélyben című filmjében sok hozzáértést, jó filmérzéket, biztos mesterségbeli tudást mutatott fel, de a Talpalatnyi földben először érezzük a művészi igényességet és elmélyedést az addigi könnyedebb megoldásokkal szemben. Ebben a filmben Bán legnagyobb erénye – úgy érzem – a témában rejlő lehetőségek biztos, finom érzékű felismerése és azok tudatos, magasrendű megvalósítása. Bár nem az eruptív, erős egyéniségű, mindent maguk képére formáló "teremtők" közé tartozik, hanem inkább a szemlélődő alkotók közé. Itt is a téma és annak valóságos atmoszférája uralkodik, de ennek érvényre jutása korántsem könnyű feladat. A rendező "keze nyomát" ebben a filmben nem hivalkodó betétekben vagy önállósuló ötletekben kell keresnünk, hanem a film egészének harmóniájában, szépen szerkesztett belső arányaiban. Így lesz Bán stílusa mértéktartó, keresetlen és egyszerű. Készíthettünk eredetibb, "izgalmasabb", útkeresőbb filmet nála, melyek mögött nyugtalanabb rendezői víziók feszülnek, de igazabbat, szerénységében sokatmondóbbat nemigen. Ez a klasszicista stílus a Talpalatnyi föld egész világával nagyszerűen egybeesett és ritka, szerencsés egymásra találást mutatott a téma és alkotóművészek között. (Bíró Yvette.)

(A 10 éves TALPALATNYI FÖLD, Színháztudományi és Filmtudományi Intézet, Filmművészeti Tanulmányok 2.)

A Talpalatnyi földben végre a magyar szegényparasztok és zsellérek jutnak szóhoz... – A harmincas évek Horthy-rendszerében játszódik a cselekmény, mely egy gazdag kuláklakodalom fényes leírásával kezdődik, de távol áll tőle minden folklorisztikus öncélúság... Meggyőző realizmusából fakad mélységes költészete. A kubikosok ebédjének képeit pl. teljesen áthatja a pusztai föld lehelete, vagy a gátszakadás romantikus és mozgalmas képsoraiban milyen különös erőt érzünk...! (Georges Sadoul)

 

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső