Óvári Lajos, a gyártásvezetők doyenje, rendkívül udvariasan, ám igen határozottan próbált meggyőzni arról, hogy nála "érdekesebb" életműdíjast kellene interjúmhoz becserkésznem. Próbálkozása, természetesen, eredménytelen volt.
Beszélgetőtársam több mint száz magyar és koprodukciós nagyjátékfilm, valamint számos dokumentum- és tévéfilm elkészítésében vett részt. Első munkája Szőts István Kövek, várak, emberek című dokumentumfilmje, első nagyjátékfilmje Fehér Imre Bakaruhában című alkotása volt.
1957-ben Herskó János, Fehér Imre és Várkonyi Zoltán alkotócsoportjának gyártásvezetője és ügyvezetője lett, az ötvenes évek végétől pedig, több mint másfél évtizeden át Keleti Márton munkatársa. Többek között az ő közreműködésével készült A tizedes meg a többiek, és a Liszt Ferenc életéről szóló Szerelmi álmok.
1974-től, a 141 perc a Befejezetlen mondatbólt követően, Fábri Zoltán három nagyjátékfilmjében működött közre, amelyek közül a Magyarokat Oscar-díjra nominálták. Munkatársa volt – többek között - Kovács Andrásnak, Jancsó Miklósnak, Rózsa Jánosnak, Szemes Mihálynak, Rényi Tamásnak, Sára Sándornak, Szinetár Miklósnak, Gazdag Gyulának, Szász Jánosnak, Molnár Györgynek.
1976 óta dolgozik együtt Szabó Istvánnal. Produkciós irodájában, Keleti Márton ("Marci bácsi") hajdani szobájában találkoztunk.

A főiskola – ma már egyetem – filmgazdasági tanszakára jártam, lényegileg filmre szakosodott közgazdászként végeztem. A diplomámon ez áll: "kinoekonomiszt".

Az érettségi után olyan munkahelyet kerestem, ahol – akkori feltételezésem szerint – "könnyű" munkát végezhetek. Mondjuk, nem egy bányában vájárkodom, mert akkor bajosan járok esti egyetemre. A filmgyáron keresztül be is adtam egy továbbtanulási kérelmet az Állatorvosi Egyetemre.

Így van. Véletlenül kerültem a filmszakmába, itt volt hely és felvétel. Világosítóként dolgoztam a Gyárban egy évig. A továbbtanulási kérvényemet nem továbbították, hanem felajánlottak egy külföldi ösztöndíjat, természetesen a kelet–európai országokba, elsősorban a csehekhez vagy az NDK-ba. Moszkva lett belőle 1950-től 1954-ig.

Nem különösebben. De később annál jobban megkedveltem, mikor már a filmszakmában dolgoztam és megismerkedtem Illés Györggyel, Hegyi Barnabással.

Fél év alatt tanultam meg oroszul, úgy, hogy képes voltam végighallgatni az órákat. Az ösztöndíjas-jelöltek meglehetősen intenzíven tanulták az orosz nyelvet a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Nyáron Csobánkára mentünk előkészületi táborba, ahol már az oroszt jól beszélő Gorkij-iskolásokkal is találkoztam. Végül is háromszázan utaztunk el szeptemberben, ebből nyolcan-tizen mentünk a Filmművészeti Főiskolára. Barnasin Annával kerültem a gazdasági fakultásra, de már ott tanult Mátai László, aki sokat dolgozott később a televízióban. Hármunk közül egyedül én maradtam a filmszakmában. Egyébként rendezőszakos hallgatóként többek között akkor volt kint Mészáros Márta, és aspiránsként Herskó János.

Közgazdasági értelemben igen. Ám közismert, hogy az oroszok elméletben ugyan kiválóak, de a szervezéshez kevés az érzékük. Bár a Moszfilmnél és Szentpéterváron is a lehető leghosszabb időt töltöttem gyakorlaton, a szakma elsajátításához magyarországi tapasztalatokra volt szükségem. A főiskola nyári szüneteiben gyártási gyakornokként dolgoztam az éppen forgató produkciókban.

Játékfilmes gyártásvezetői munkám fejlesztésében nagyon sokat jelentett Várkonyi Zoltánnal és Keleti Mártonnal való együttműködésünk. Marci bácsinak különösen sokat köszönhetek a szakma elsajátításában – a professzionális gyártás megismerésében és begyakorlásában, a lehetőségek kihasználásában, abban, hogyan reagáljunk a gyorsan változó körülményekre. Tizenöt évig dolgoztunk együtt.

Feltétlenül így van. Ezen túlmenően tájékozottnak kell lennie a filmtechnikában, továbbá szeresse a filmművészetet, és legyen is hozzá érzéke. A film – számomra – mindenekelőtt művészet. A rendező művészi irányításával készül. Nekem az a feladatom, hogy megértsem a rendezőnek a film elkészítésére vonatkozó elképzelését, jól irányítsam a gazdasági lehetőségek felhasználását, biztosítsam a rendező igényeinek megfelelően a film létrehozásához szükséges, minél jobb feltételeket.

Ekkor a rendező vágyait szembesíteni kell a realitásokkal. Igényes rendezőkkel szeretek együtt dolgozni, és lehetőség szerint igyekszem őket beavatni a költségvetésbe. Keleti Mártonnal sosem voltak gondjaim, mert nagyon odafigyelt a gazdasági kérdésekre. Fábrit ez tökéletesen hidegen hagyta, de mindig bízott abban, hogy a forgatás igényeinek biztosításakor elmegyek a költségvetés adta lehetőségek maximumáig.
Herskó Jánossal történt a Szevasz, Vera forgatásakor, hogy aggasztóan fogyott a forgatócsoport pénze. Ennek oka a tervet jelentősen meghaladó forgatási napok száma, és a túl sok nyersanyag-felhasználás volt. A felügyeleti szerveket kellett – és sikerült is – meggyőznünk, hogy a film minősége érdekében kiegészítő támogatást kapjunk. Többé sosem fordult elő nálam költségvetési túllépés.

Mivel az állami támogatás a filmek legyártásához csak részben nyújt fedezetet, ezért gyakran rákényszerülnek, hogy jelentős költségvetési fedezethiánnyal kezdjék el filmjük forgatását, remélve, hogy időközben a producer megszerzi a hiányzó összeget. A probléma akkor jelentkezik, amikor a gyártáshoz felvett hitelek, a nyersanyagköltség, laborszámla kifizetése, esetleg a stábmunkabérek utolsó részlete lenne esedékes. De ez már inkább a producer problémája.

Ilyenkor nagyon ügyelek arra, hogy ne lehessen a stáb tagja olyasvalaki, aki helytelen megjegyzéseivel zavar, intrikáival, szurkálódásaival destruál. Akinek nincs öröme a filmben. Szabó Istvánnal olyan jellegű a munkakapcsolatunk, hogy állandó munkatársán, Koltai Lajoson kívül közösen állapodunk meg az első asszisztens, a díszlettervező, néha a vágó személyében. A stáb többi tagját magam választom ki. Ez egyben felelősség is a stáb tagjainak munkájáért.

Örülök, hogy ezt hozzáfűzte: az állam biztosította a számára – akár politikai, akár művészi értelemben – fontos filmek reális gazdasági feltételeit. A gazdasági feltételek megállapítását a szakma ellenőrizte. A diploma megszerzése utáni első két évben a gyártási főosztályon dolgoztam, ahol munkatársa voltam a ma kilencvenkét éves Gottesmann Ernőnek. A feladatom egyebek mellett a filmek költségvetésének átvizsgálása, véleményezése volt. Erről tájékoztattam a főnökömet, aki eldöntötte, támogatja-e az elképzeléseimet. Egy-két kivételtől eltekintve mindig egyetértettünk. Akkoriban annyival volt egyszerűbb, vagy nehezebb, hogy a forgatókönyvet kellett elfogadtatni: támogatják-e, vagy sem. A szakmai szűrő után, a reálisnak tartott összeget automatikusan megkapták a produkciók. Ezzel az összeggel a Filmgyár gazdálkodott, a Minisztérium főigazgatósága jóváhagyta.

Igen, mert rendszerint olyan témákat dolgoztak fel, melyek a döntéshozók számára elfogadhatóak voltak. Filmjeik egyik jellemzője volt a nagy közönségsiker. Ma nincsen cenzúra, minden film elkészíthető, ha a producer meg tudja teremteni a gyártáshoz szükséges anyagi feltételeket.

Azokat a külföldi filmeket kell ez alatt érteni, amelyeknek magam vagyok a gyártásvezetője is.

Ezt én nem ambicionáltam. A hazai gyakorlatban a forgatókönyvek létrehozása, a filmtervek menedzselése a stúdióvezetők feladata.

Igen, egyetértek önnel, de jelenleg ez az egyik módszer a gyártási költségek hiányzó részének megszerzésére.

A főiskolai évek alatt a két hónapos nyári szabadságon mindig Magyarországon voltam. Csak a szorgalmi időszakot töltöttem Moszkvában. 56 október végén, és november elején dolgoztam. Tudja, mit csináltunk? Dokumentumanyagokat készítettünk a forradalom eseményeiről. Szőts István – akivel az előző évben forgattuk a Kövek, várak, embereket – a Filmgyár egyik vezetője lett, szólt nekem a forradalom kezdetén, hogy dokumentum-felvételek készítésére forgatócsoportokat szerveznek. Szeretné, ha az ő csoportjában én lennék a felvételvezető. Rendőrségi pincékben, a Parlamentben jártunk, ahonnét lámpákat, filmtechnikai felszereléseket hoztunk vissza a Gyárba. A Köztársaság téren is voltunk. Ugyanis volt egy olyan föltételezés, hogy az ávósok földalatti folyosókon embereket tartanak fogva. Fél napig vártunk, hogy bejussunk, akkor, amikor a szentendrei katonai iskola egyik százada a helyszínen ásott, de hiába. Egyéb helyszíneken is jártunk, így a Moszkva téren, a Fő utcában, a Maros utcai rendőrség pincéjében. Az Úri utcában is forgattunk, amikor rétsági fogsága után Mindszenty József első interjúját adta. November 3-ig működött stábunk, operatőrünk Herczenik Miklós volt, és néha velünk volt Palásthy György is.

Egy részét elvitték az okos segédoperatőrök, akik negyedike után Nyugatra mentek, a többi megmaradt.

Ekkor folytak a Bakaruhában gyártási munkái. A film külsőit Egerben leforgattuk október elejéig, és visszaköltöztünk Budapestre a műtermi felvételek elkészítésére. A pasaréti műteremben megtörtént a berendezett díszlet átvétele, lezajlottak a színészpróbák is – de forgatásra csak 1957 első hónapjaiban került sor.

Szabó Istvánnal 1976-ban dolgozott először, a Budapesti mesékben. Azóta állandó munkatársa.

Elmondjam, hogyan kezdődött az együttműködésünk? 1975 nyarán felkeresett a Budapesti mesék forgatókönyvével. Tájékoztatott, hogy a forgatókönyvet engedélyezték, az anyagi feltételek biztosítására is van ígéret. Ősszel kezdődhet a forgatás. Elmondta azt is, hogy egy gyártásilag nagyon nehéz film forgatásáról van szó. (Népes szereplőgárda tol egy villamost az ország különböző vasútvonalain.) Mivel egész évre be voltam táblázva munkával, más gyártásvezetőket ajánlottam magam helyett. Ugyanakkor arról biztosítottam Pistát, hogyha 1976-ra tolódna a film gyártása, és részéről a felkérés akkor is aktuális lesz, készen vagyok annak vállalására.

Néhány nap múlva – mialatt a forgatókönyvvel megismerkedtem – ismét találkoztunk. Kérdezte, hogy még mindig tartom-e ígéretemet? Végül a szeptemberi színészegyeztetések, és a MÁV vezérigazgatóságával történt elvi megállapodás után a következő év márciusában az Eger–Putnok vasútvonalon elkezdtük a film forgatását.

Legsikeresebb munkájuk Szabó Istvánnal a Mephisto...

Igen, az Oscar-díjas Mephisto. Ugyanilyen igényességgel készítettük a Redl ezredes, a Bizalom és a Hanussen című filmeket is, melyek szintén Oscar-díjra nomináltak.

A Napfény íze. Három kategóriában is jelölték Golden Globe-ra. A szoba falán láthatja az itt készült filmek plakátjait, a jelöléseket, és az egyetlen magyar Oscar-díjas játékfilm oklevelét.
Egy amerikai producer, amikor belépett ide, a falra nézve elámult. Szinte hátrahőkölt, majd ezt mondta: Magánál itt a szobában öt nomináció van? Mi egyetlenegy megszerzéséért megölnénk egymást.

Kellemes meglepetéssel. Jó érzéssel tölt el, hogy sok kiváló és nemzetközileg is elismert film gyártásvezetője lehettem.
Külön öröm számomra, hogy az Oscar-díjas Szabó Istvánnal és Koltai Lajossal, a kiváló operatőrrel több mint két évtizedes az együttműködésünk.

Egy külföldi produkció. Rendező: Szabó István, operatőr: Koltai Lajos. Az előkészületeket márciustól tervezzük, a forgatás júniustól várható.