| Ozsda Erika | Más is van a világon |
 109 Kbyte |
Erzsébeten, a Tátra moziban láttam először Rózsa János filmjét, a Vasárnapi szülőket. Nagyon tetszett, ahogy a főszereplő lány játszott.
Ennyi film és színházi főszerep után úgy érzed, hogy a helyeden vagy? Színészként azt csinálod, amit szeretnél? Igen, bár én csak 28 évesen jöttem rá, hogy nekem ez a dolgom. Sokáig nem találtam a helyemet. Egyszer csak rádöbbentem, hogy van egy hivatásom! Nagy adomány, hogy egyáltalán ezzel foglalkozhatok. Ezt azóta is így élem meg. Előtte már 12 évet eltöltöttél a szakmában... Az inkább hadakozás volt. Nem voltam biztos benne, hogy a helyemen vagyok-e és hogy ezt kell-e csinálnom. Az ügyben nem tettem semmit, hogy valami mással foglalkozzam. Igaz, nem is volt sok más választásom. Nyitott voltam mindenre, de nem jött velem szembe senki és semmi. A filmek miatt nem nagyon tanultam, aztán már lusta is voltam. Végül is számomra a Stúdió "K" volt meghatározó. Azt a fajta színházat már 19 évesen - akkor kerültem közéjük - nagyon szerettem. Később megpróbáltam a kőszínházi formát, de az már kevésbé tetszett - és tetszik. Most persze megint a Stúdió "K-nál vagyok. Az a 12 év inkább keresgélés volt. Tavaly a Szemlén két filmben láttalak. Az egyikben sikoltozva rontottál be a férfi WC-be, hogy a párod nehogy kábítószerezzen, a másikban remegő kézzel lőttétek be magatokat Ternyák Zoltánnal. Igen, az első Dobray György filmje volt, a Szerelem utolsó vérig, a másik Dettre Gáboré, a Felhők a Gangesz felett. Hogy érzed, azokra az emberekre, akik elindítottak a pályán, ma mennyire lehet számítani? Ha tartottam volna velük a kapcsolatot vagy baráti viszonyban maradunk, akkor talán jobban... bár én úgy érzem, hogy e nélkül is jóban vagyunk. Kardos Istvánnal a Duna TV-ben találkoztam és nekem ugyanolyan volt, mintha nem telt volna el 20 év. Két éve Rózsa Jánossal is találkoztam, beszélgettünk. Mindketten azt kérdezték, hogy miért tűntem el. Ők ugyanúgy jelentkezhettek volna. Engem meg lehetett találni. Volt cikk arról, hogy Győrben vagy Szolnokon vagyok és épp mit játszom. Az, hogy nem vagy állandóan képernyőn vagy címlapon, nem jelenti, hogy eltűntem. Csinálom a dolgom. Nem lehet állandóan főszerepeket játszani filmekben. Más is van a világon. A Vasárnapi szülőkben játszottál először. A statisztaszervezők bementek az iskolába és ...? Pontosan. Bejöttek az osztályba Debrecenben, és kiválasztottak néhány leánykát. Ez második elején volt. Félig tizenhat éves voltam. Az ország összes szakközépiskoláját és gimnáziumát végigjárták a filmhez. 25 000 lányt néztek meg, aztán 11-et kiválasztottak magnak. Rengeteg próbafelvételt csináltam. Gondolom, hitelesnek tűntem Rózsa Jánosnak, azért döntött mellettem. A te akkori életed egyáltalán nem hasonlítható az intézetis lányokéhoz. Nem, nem. Én rendes, mezei, polgári családban éltem. Hárman vagyunk testvérek és nagyon nagy szeretetben telt a gyerekkorunk. A film után, év végén magánvizsgát kellett tennem az iskolában. Aztán nyáron Lugossy László keresett meg, hogy a Köszönöm, megvagyunk című filmjében lenne egy szerep. Az első próbafelvétel után el is döntötték, hogy én játszom. Ekkor a szakközépiskolában azt mondták, ők tovább nem vállalhatják, hogy odajárjak. Szakirányú képzés is folyt laborgyakorlatokkal. Élelmiszer- és Dohányipari Szakközépben a kémia nagyon komoly tantárgy, ezért a laborgyakorlatokról nem lehetett hiányozni. Megint magántanuló lettem. Lugossy filmjét nagyon szerettem! Kiváló színészi alakítás díjat kaptam érte... meg nem mondom hányban. Lugossy felkérését miért vállaltad el? Az első film után katatón állapotba kerültem. Több mint három hónapig csináltam valamit a felnőttek világában. Miután ebből a vibráló világból hazamentem, otthon hirtelen csend és üresség vett körül. Hiányzott a nyüzsgés, az emberek. Ebből az állapotból Lugossy rángatott ki. Vele nagyon sokat tudtam beszélgetni. Emberileg adott sokat azon felül, hogy mindenben segített. Nem volt kérdés, hogy elvállalom a filmjét. A mai napig úgy élem meg, hogy akkor és ott valamit letettem az asztalra. Már színészileg is működtem. Kik voltak a partnerek? Madaras József, Bács Ferenc, Szabó Lajos és Kakassy Ági erdélyi színészek. A Vasárnapi szülőkben is komoly partnereim voltak: Pásztor Erzsi, Újlaki Dénes, Horváth László. Szabó Lajos akkor a papámat játszotta. Utána megint Rózsa János keresett meg a Kabala című filmmel. A Kabalát is rögtön elvállaltad? Rögtön elvállaltam, bár én a főszerepre Szakács Melindát ajánlottam a Vasárnapi szülőkből. Azt a forgatókönyvet is Kardos István írta... ... Eddig mind a hármat, ugye? Igen, bár a Kabalánál úgy éreztem, hogy mindent összesűrít. Van benne intézet, megerőszakolás, elvált szülők. Ez kicsit már sok volt nekem, talán elég lett volna egy vonal. Azt nagyon sajnáltam, hogy levágták a hajamat. A Kabala a Manilai Filmfesztiválon a Legjobb rendezés díját nyerte el. Ennél a filmnél nem éreztem azt, hogy minden rendben lenne. Igazából a szerepet nem éreztem a magaménak. Neked volt felmentésed. Te nem tanultad a szakmát, ők ragaszkodtak hozzád... Eszembe sem jutott, hogy fel kellene mentenem magam. Én úgy éltem meg, hogy minden az én hibám. Mindenki más elégedett volt velem, csak én nem. A Vasárnapi szülők után elég sokáig "világfájdalmat cipeltem a hátamon", hogy milyen mocskos a világ - és fújj! Szerencsére ez elmúlt. Ami nem jelenti azt, hogy most rendben lennék a világgal, de most már más szemszögből nézem. A burok észrevétlenül épült ki körülöttem a kapott pofonok után. Mert kaptam rendesen. Csak később tudtam meg, hogy a színészi szakma egy része fel volt háborodva, hogy miért nem főiskolások játsszák ezeket a szerepeket?! Kérdem én, miért nem bízzuk ezt a rendezőre? Győrben meg mindenki azt hitte, hogy egy beképzelt, lila köd vagyok, mert bementem a büfébe és lányos zavaromban alig mertem köszönni. Elég kevés önbizalmam volt, ezért halkan, félve köszöntem, ők meg azt gondolták, hogy nagyképű vagyok. Mikor nagy nehezen megismertek, hátba veregettek, hogy "Jaj, Juli te ilyen vagy? Juj de jó!" A Kabala után miért jelentkeztél a főiskolára ? Igazából én nem is akartam főiskolára menni, de a "két rendező bácsi" azt mondta, hogy nekem ez a dolgom, mert én erre születtem. Én még várni akartam, mert még nem tudtam, hogy mit akarok. Persze tanulni se tanultam úgy, ahogy kellett volna. Elmentem hát az első rostára. Senki nem készített fel. Nyilván nem a két szép szememért, nem az ottani teljesítményemért vettek fel, hanem az előzmények miatt: 3 főszerep, kiváló színészi alakítás. Pedig egészen más filmen létezni, mint színházban. Én azelőtt soha nem mondtam verset színpadon. Távol állt tőlem. Gondban is voltam! Vittem az én kis József Attilámat, Villont. Jó szomorú verseket! Monológnak Csontváry írásait, Füst Milán naplóját. Ezeket persze nem lehet előadni. A második rostán mondták, hogy táncoljak. Mondtam, nem táncolok. Megint az lett belőle, hogy én nagyképű vagyok és lenézem őket. Pedig eszem ágában sem volt, csak nagyon idétlennek éreztem volna magam. Azért nem akartam táncolni, mert gátlásos voltam. Esztergályos Károly odajött hozzám, hogy tudja, nem nagyképű vagyok, hanem béna, és ha nem sértődöm meg, akkor segítenének nekem. A harmadik rostánál már Bagó Gizi tanárnő és Esztergályos segítettek. Gondoltam: végre valaki! Pontosan tudom, hogy protekcióval vettek föl, ezért is volt nehéz otthagyni. Azt volt nehéz megemésztenem, hogy elveszek egy helyet valakitől, akinek az az élete, vágya, hogy a főiskolára járjon. Három hónap után tényleg úgy jöttem el, hogy én ezt a szakmát nem akarom csinálni. Akkor jött Fodor Tamás, a Stúdió "K" vezetője, hogy szeretne velem dolgozni. Mivel én őket nagyon tiszteltem, teljesen oda voltam, hogy megkeresett. Persze, hogy mentem vele! Végül is jól tettem, hogy eljöttem a főiskoláról, mert 3 évet Fodorékkal tölthettem. Tamástól nagyon sokat tanultam - észrevétlenül. Tényleg észrevétlenül, mert ő nem tanított. Amit átadott, azt az ember akarva-akaratlanul szívta magába. Felnéztem az akkori társulatra, a Stúdió "K"-t nagyon jó színháznak tartottam. Nagyon örülök, hogy megint velük vagyok. Te magad is láthattad, hogy a mesedarabban is alázattal, fegyelmezetten dolgoznak. Újra jó és tehetséges a társulat. Fodor honnan ismert? A főiskoláról vagy filmekből? Neki Elek Judit ajánlott. Az első közös munkánk a Leonce és Léna volt. Három évig dolgoztunk együtt, utána 87-ben elmentem Győrbe. Oda azért mentem, mert meg akartam tanulni a kőszínházi szakmát. Örültek nekem, mert éppen nem volt 24 év körüli színésznőjük. Ott is egyből bedobtak a mélyvízbe. Színészgyakornokként többnyire nagy szerepeket játszottam. A Tragédiából Évát, aztán a Sirály Másáját, Elektrát. Ott mi volt a baj? Miért nem felel meg neked a kőszínházi forma? Az elején az volt a gondom, hogy hogyan lehet egyből Évát játszatni valakivel, aki életében még nem játszott kőszínházban. Főleg a hatalmas Győri Színházban? Akkora tér van! Nagyon elveszettnek éreztem magam az én kis naturális előadásommal. A Stúdió "K"-ban a kisebb gesztus is épp elég volt, hogy kifejezzem azt, amit szeretnék. A kőszínházban ez kevés, mert a 20. sorban az már nem látható. Oda 800 ember fér be! Az a bajom a kőszínházzal, hogy mindent el kell játszani. Kiírják a szereposztást, aztán nem hadakozhatsz. Persze ha az ember vállal valamit, akkor ne legyen nagy szája. Örüljön annak, hogy színházban dolgozhat és szerepet kap. Nekem a nagyszínház a látványról szól. Elég kevés olyan előadást láttam, ahol ekkora térben meg tudták volna mutatni az emberi mélységeket. Egy kicsit idegen, hogy nem látom az arcot, a szemet, az apró gesztusokat. Nincs abban némi ellentmondás, hogy valaki elmegy tanulni egy színházba, főszerepet kap, majd ezt felrója a színháznak? Jó, az én esetemben azért érthető, hogy megijedtem, amikor rögtön Évával kellett kezdenem! Neves színészekkel. Lucifert például Berek Kati játszotta. A többiek is neves színészek voltak, akik már megtanulták a szakmát. Én meg nagyon naturális voltam. Azért hadakoztam - persze nagyon jól esett, hogy ilyen bizalmat kaptam -, mert úgy éreztem, hogy színészileg még nem tartok ott. Hiszen én tanulni mentem oda. Nem is akartam leszerződni, mert Pesttől nem akartam elszakadni. Mondtam, hogy nagyon szívesen mennék piciket játszani. Kóstolgatni a szakmát. Végül is rábeszéltek, és egy évre leszerződtem. Aztán négy évig maradtam. Az ottani színészek megjegyezték, hogy te naturális színész vagy? Nem. Persze a klubban vitatkoztunk erről-arról. Azt hiszem, a Sirály Másájában futottam be náluk. Attól kezdve fogadtak el színésznek. Azzal én is tisztában voltam, hogy Éva szerepe elég reménytelen vállalkozás számomra. Ügyetlennek éreztem magam. Aztán szép lassan tanulgattam a szakmát. Miért jöttél el Győrből? Szerintem nem szabad egy helyen 3-4 évnél tovább maradni. Váltani kell. A társulat nem nagyon változik, a rendezők is ugyanazok, ezért nem lehet új dolgokkal megismerkedni. Onnan Szabadkára mentem vendégnek Lality István Leláncolt Prométheusz című darabjába és a Revizorba Mária Antonovnának. A szabadkai igazi kísérleti színház. A kőszínház után nagyon izgalmas volt. Utána Szolnokra szerződtem. Fodor is ott volt éppen akkor. Fodor Tamás mit vagy kit jelent számodra? Mondhatom azt, hogy a színházi életemben ő a mesterem. Vele is harcoltál? Vele nem, bár tőle is eljöttem egyszer. 83-ban 11 új ember jött a társulatba, akikkel viszont harcoltam. Néhány embert kivéve nem tartottam őket se jónak, se szeretnivalónak. Nincs magánélet a színpadon - mondtuk -, de velük ez egész furcsán működött, mert Tamás másként viszonyult hozzájuk. Aztán rájöttem, hogy inkább felvállalja a 11 embert és engem fog elveszíteni. Amikor feltettem neki a kérdést, hogy szüksége van-e rám, mert nekem rá igen, azt mondta, hogy ő szeret engem, tehetségesnek tart és nagyon szomorú lenne, ha elmennék. Egyértelmű válasz volt, bár nem igennel vagy nemmel válaszolt, mint ahogy kértem. Közben a Filmgyár státusában voltam színészgyakornok, mert Föld Ottó, az akkori igazgató kérte, hogy ne tűnjek el szem elől. Nem akartam a Filmgyárba menni, de mivel két hónapig nem nagyon volt miből élni, megalázkodva visszamentem, hogy mégis csak jó lenne az a hely. Ha volt film, forgattam, ha nem volt, akkor a Stúdió "K"-val dolgoztam. A színészállományban 81-től 87-ig voltam. Onnan mentem Győrbe. Szolnokon már a Stúdió "K"-nak a sokadik összeállítása dolgozott. Igen. Ott a Máli nénit játszottuk Czeizel Gábor rendezésében. Én Margit kisasszony voltam. Szerettem azt a szerepet. Fodor rendezte a Cseresznyéskertet, abban beugró voltam, de Ánya szerepét is nagyon megszerettem. Érdekes, mert aztán Kecskeméten újra találkoztam a Cseresznyéskerttel. 92-től két évig voltunk Szolnokon, aztán Spiróék elég sokunkat kirúgtak. Nekem azt írta, hogy művészileg és emberileg meg van elégedve velem, és biztos nagyon sok színház tárt karokkal vár... És úgy vártak? Kecskemétre kerültem. Kaposvárra lett volna jó menni, de férjnél voltam és oda csak egyedül kellettem volna. Azt a színházat a mai napig szívesen kipróbálnám. Az még érdekel. Szerintem ott még mindig van műhelymunka. Ami ebben a színházi világban engem elszomorít, az az, hogy sok helyen nem arról szól a munka, hogy együtt csinálunk valamit - jól. Inkább arról, hogy ki milyen helyzetben van, hol áll a ranglétrán. Attól senki nem lesz jobb színész, ha állandóan főszerepeket játszik vagy ha olyan státusban van, hogy mindenkinek el kell ájulnia tőle. Meggyőződésem, hogy a hat mondatos szerep is nagyon fontos. Sokszor nehezebb is, mert nincs íve. Ha a hat mondat közül egyet elrontasz, azt később nincs időd korrigálni. Egy nagy szerepnél erre azért van lehetőség. Nem azt érzem a társulatokban, hogy közösen akarnak jót csinálni, hanem azt, hogy ki a sztár. Ha a néző úgy megy ki az előadásról, hogy "elég vacak volt, de XY jó volt," annak mi értelme van? A színháznak az az értelme - egyébként a filmnek is -, hogy a néző úgy menjen ki, hogy az egész tetszett neki. Abba beletartozik a világosítástól kezdve minden. Ha nem mindenki szívvel-lélekkel dolgozik, akkor viszont ki lehet dobni az ablakon. Ma elég sok mindent ki lehet dobni az ablakon. Előadást, pénzt, mindent. Azt hiszem, hogy ez a színházi világ legnagyobb rákfenéje. Nem beszélve arról, hogy inkább arra nevelik a fiatalokat, hogy sztárok legyenek. Ez a cél. Ezért is húz a szívem kisebb társulatokhoz. Ott azt érzem, hogy mindenki együtt akar valamit létrehozni. Nem az érdekli, hogy a másik miért mond több mondatot. Egyszer te csinálod, másszor én. Nem kell fúrni és féltékenykedni egymásra. Az a játék izgalma, hogy te tudsz valamit, amit én soha nem fogok tudni és én is tudok olyat, amit meg te nem. Szerintem nagyon sok emberből hiányzik a hivatástudat és az alázat is. Milyen szerepek állnak jól neked és melyek nem? Sokáig úgy gondoltam, hogy nekem nagy lélektani drámákban kell játszanom. Azt hittem, hogy nincs humorom, csak veszem a humort, de amikor négy évvel ezelőtt Fodorral színpadra vittük Schnitzler Körtáncát, kiderült, hogy van. Jelzem, én már Kecskeméten éreztem, hogy van bennem valami. Ott a Csapodár madárkákat játszottuk Mózes István rendezésében. Rendkívül gyermetegek és idétlenek voltunk. Nagyon élveztem, hogy végre ilyet is csinálhatok! Hiányzott már. Jól esik a lelkemnek, hogy meg tudom nevettetni a nézőket. A szívemhez Csehov világa áll nagyon közel, ami nem jelenti azt, hogy jól is csinálom. Bár eddig háromszor nem buktam meg vele. De ne én döntsem el, hogy mi áll jól nekem, mert nem az én dolgom. A Kabala után milyen filmekben játszottál? Gárdos Péter filmjében, az Uramistenben, az Adj király katonátban egy kicsi szerepet még a főiskola alatt. Az még 80-ban volt. Az nem 80-as, kisfiam, az 81-es! A Hattyúdal ... az TV-film volt. Jancsó Szörnyek évadjában játszottam. Egy olasz-magyar TV-filmben, a Senki nem tér vissza című 6 részes sorozatban ... nem tudom ... sok kisebb is volt ... főszerepem azóta nem volt. Töröcsik Marival is játszottál egy főiskolás filmben. Ó, az még 83-ban volt. Janisch Attila rendezte a Zizit. Münchenben megkapta érte a főiskolás nagydíjat. Az jó kis mozi volt. Szeretek főiskolásokkal dolgozni, mert ott egészen más a hangulat. Nincs pénz, és ez mindig összerántja a stábot. Ettől rögtön emberibb lesz a hangulat. Bacsóval is dolgoztam a Helló dokiban, az is TV-sorozat volt. Egy kis szerepet kaptam a Hamvadó cigarettavégben is. A Közgáz Vizuális Brigád persze akkor talált meg, amikor 8 hónapos terhes voltam. Annak viszont örülök, hogy a szerepet az kapta meg, akit én ajánlottam. Mi volt még? Ja! Pólik Józseffel és Cs. Nagy Sándorral forgattunk egy kisfilmet, az a címe, hogy Lamm. Azért 99-ben a Médiawaven megkaptam a Legjobb színészi alakítás díját. Most lett volna egy főszerep Cantu Mari filmjében, de azt más kapta meg. Azt szívesen eljátszottam volna, de elvették tőlem. A német világforgalmazó azt mondta, hogy vagy mást választ Mari a szerepre vagy nem ad pénzt. Én ugyan három évig vártam a filmre... Ezt nagyon nehezen emésztem meg. Nagy érvágás volt emberileg, művészileg és egzisztenciálisan is. Most Jeles András József és testvérei című filmjében játszom Tamar szerepét. 2003-ban lehet, hogy lesz egy film, de nem beszélhetek róla, mert még nem publikus és az is koprodukció... nem tudom, hogy most melyik világforgalmazó fog beszólni... Szeretnél többet dolgozni ? Én nem szeretek sokat dolgozni. Nem lustaságból, hanem mert nem akarok szétszakadni. Egy dolgot szeretek csinálni - jót. Szinkront szívesen vállalnék többet is, mert azt nagyon szeretem. Oda is sokkal többet hívtak, amikor vidéken voltam. Most, hogy Pesten vagyok, ritkán keresnek. Lehet, hogy azért, mert nem tudják, hogy végre van rendes számlatömböm! Érdekes, rádióba keveset hívnak. Egyébként a kőszínházakban azt se szerettem, hogy megcsinálsz egy darabot és rögtön kezded a másikat. Iparszerűen. Pénzt lehet vele keresni, de igazi alkotó munkát végezni nem. Szerintem színházban egy évben három szerep elég. Annak ellenére mondom ezt, hogy fizikailag sokat bírok. Lelkileg kevesebbet. Nemrég a Szkénében Tamási Zoltánnal elkezdtünk próbálni egy darabot, amit ő írt. Idős kollégákkal fogok játszani, ők lesznek a gyerekek, én pedig a tanárnőjük. Melyik műfajban veszel részt legszívesebben? Szerintem mindenki abba szeret bele leginkább, amivel kezdte a szakmát. Én filmes vagyok. Másként játszol azóta, hogy anya lettél? Ezen még nem is gondolkoztam. Az biztos, hogy már le nem vetkőznék! Előtte se nagyon. Hát, a Szörnyek évadjában megtettem, de azt meg is bántam. Nagyon nehezen vállaltam el, de azt mondták, hogy "színész vagy, a tested ugyanúgy hozzád tartozik, ez is az eszközöd", meg ilyeneket... Ja! A Vasárnapi szülőkben is le kellett vetkőzni, amikor tetvetlenítettek. Zokogtam a jelenet előtt. Vodkát nyomtak belém, hogy meg tudjam csinálni. Meg a neveltetésem is más. Édesanyám elég szigorú ember. Ma már nagyon meg kellene magyarázni a jelenet fontosságát. Egyrészt 40 éves vagyok, anyuka is... Ha nőies szerepeket kellett játszanom, akkor mindig zavarba jöttem. Harminc éves koromig ezzel nekem mindig gondom volt. Gátlásos voltam, mert nem tudtam magam nőként felvállalni színpadon. Ma már jobban tudom kezelni a nőiességemet. Azóta van önbizalmam, mióta Czipott Gézával élek együtt. Helyére kerültek a dolgok. Mit tudtok együtt csinálni? Már szakmailag. Szerencsére volt már közös munkánk. A Körtáncban ő volt a zenekar - egy személyben. Nemrég Szécsi Magda Nyílt levelét adtuk elő. Neki a szöveg volt a kottája, nekem pedig a szöveget kellett felolvasni. Tudnánk saját műsorokat csinálni, de egyikünk sem alkalmas a menedzselésre. Irodalmi esteken is szívesen részt vennénk. Nagyon szeretnénk egy saját színházat, de ez csak álom. Ő mit adott neked, azon felül, hogy... ... gyermeket. ... Géza ?... önbecsülést. Visszaadta azt a hitemet, hogy van feltétel nélküli szeretet és hogy igenis van, aki ezt tudja értékelni. Hűséget ad, bizalmat. Szellemileg? Rengeteget tanultam tőle szellemileg-lelkileg és minden tekintetben. Nem beszélve az irodalmi ajándékairól. Az erdélyi magyar irodalomról. Sokat beszélgetünk a magyar történelemről és zenéről is. Nagy élmény, mikor zenét szerez. Nekem Ő a férfi és ... a minden.
|  106 Kbyte |
