Lendvai Erzsi Egy halhatatlanságra vágyó animátor
- Az angol rajzfilmművészet Korda Sándora -


11 KByte

Utólag úgy tűnik, az 1912-es évben Magyarország szerencsét hozott az európai animációnak. Ekkor született Macskássy Gyula, a magyar rajzfilmművészet atyja, Halász János, aki John Halasként az angol animációs művészet felvirágoztatója, és Hajdú Imre, akiből a francia animáció világhíres rajzfilmrendezője lett Jean Image néven. Ez év áprilisában Halász Jánosra emlékezünk, aki John Halasként tette magát ismertté az animáció történetében.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy 16 éves kamasz, vagy inkább már fiatalember, akit ismerősei egyszerűen csak Halász Jancsinak hívtak. Ezt a fiatalembert nagyon érdekelte a filmipar, ezen belül is a trükkfilm - akkor még ezt az elnevezést használták az animációs filmre -, elindult hát világot látni: tanulni, töltekezni. Először szűkebb hazájában, Budapesten próbált szerencsét mint plakátrajzoló és reklámgrafikus, majd a harmincas évek végén John Halas néven angol rajzfilmkészítő és animációs kísérletező lett. A legjobbkor érkezett az animációba, ami Európában éppen felszálló ágában volt. Halász erre nagyszerű érzékkel rezonált. Angliában megtalálta a lehetőségeket, amelyeket oly lázasan keresett önnön kibontakozásához, s ezzel hozzájárult az angol animáció európai rangjának a megteremtéséhez.

1972-ben Erzsébet királynőtől még nemességet is kapott, az OBE (Order of the British Empire) kitüntetést, vagyis lovaggá ütötték. W. Churchill is nagyra értékelte munkásságát.

1989-ben, a nemzetközi filmvilág megbecsüléseként Anny Award-díjat kapott Hollywoodban, amely az Oscar-díj animációs változata.

Itthon 1974-ben a Magyar Televízióban talán először Fenyves György mutatta be részletesen John Halas alias Halász János animációs munkásságát. A Kis figurák - nagy mesterek című portréfilm arról szól, hogyan lett egy pesterzsébeti fiatalemberből az angol rajzfilmművészet Korda Sándora. De tisztelték őt úgy is mint az európai rajzfilmművészet Walt Disney-ét.

Tanulóévek

Miszter Rajzfilm, ahogyan a magyar sajtóban oly találóan nevezték, 2002. április 16-án lenne 90 éves. Éppen úgy, mint kortársa, rövid ideig munkatársa és mindenkori barátja, Macskássy Gyula, akire januárban emlékeztünk. A húszas években a két tehetséges fiatalt, akik telve voltak ifjúkori lázzal és lelkesedéssel, összehozta a sors egy reklámgrafikai műhelyben a Nagymező utcában. Közös volt az érdeklődésük, közös dolgokat terveztek, majd reklámkészítő műhelyt alapítottak, de útjaik egy idő után elváltak. Macskássy itthon a magyar rajzfilmgyártás megteremtője lett, Halas elment, és világsikert aratott.

Karrierje azonban mégiscsak Budapestről indult, és igazi amerikai filmbe illő, ahogy a nyugtalan, a trükkfilm és annak technikája iránt oly nagyon érdeklődő, ezért az ecsetmosást, a söprögetést sem megvető srácból "self-made man" lett. Mert Halász János - saját bevallása szerint - még kamaszkori múzeumlátogatásai során elhatározta, hogy a vizuális művészetek területén "halhatatlan" lesz.

16 évesen a Márkus és Marczincsák műteremben került először kapcsolatba az animációs vagy trükkfilmmel. Plakátrajzolóként és főcímíróként dolgozott a fiatal Pál György mellett, aki később Hollandiában és Amerikában a bábfilm műfaj világhírű mestere lett George Pal néven. Halász Moholy-Nagy László mellett is dolgozott, így került kapcsolatba a Bauhausszal. A konstruktivista Moholy-Nagy, akit ma úgy tartanak számon, mint aki számítógép nélkül, önkéntelenül is megalkotta a számítógépes művészet alapjait, Németországban Bauhaus-tanár volt. A weimari eredetű Bauhaus-iskola kezdeti, expresszionizmus meghatározta szakaszában a művészet és a kézművesség azonosságát vallotta. Legérettebb, konstruktivista korszakában pedig nagyszabású kísérlettel próbált szintézist teremteni művészet és ipar között, ami alapvető eredményeket hozott a design, a tipográfia, a grafika és az építészet, főként a belsőépítészet terén. Ez a felfogás és ezek a tanítványok optimistán a gép pozitív funkciójában hittek. Olyan kultúra létrehozásán munkálkodtak, amelyben a gépnek az ember szemszögéből nézve pozitív, mondhatni művészi felhasználhatósága van, s ebben a perspektívában az elit alkotó fogalmát felváltja a munka közös létrehozásának élménye. Így tehát nem csoda, hogy Halász, többszöri párizsi tartózkodás után, itthon Bortnyik Sándor festő- és grafikusművész iskolájában kötött ki. A Moholyhoz hasonlóan Németországból hazatérő Bortnyik a húszas években Budapesten Bauhaus-szellemben alapította meg korszakos hatású Műhelyét, a kis Bauhaust. Itt modern tipográfiát és reklámművészetet lehetett tanulni, valamint a mozgás és a rajz dinamikáját tanulmányozni. Ez utóbbi lényege az volt, hogy geometrikus elemeket vittek kamera elé, és hoztak mozgásba oly módon, hogy a formák térbeli változásait érzékeltessék. Bortnyik abban hitt, hogy a film, a megmozgatott kép új dimenziókat ad a festészetnek. Ezek a kísérletek persze nem hoztak sikert, de újabb- és újabb irányokat szabtak.

Halász nemcsak tanítványa és fázisrajzolója, hanem asszisztense is volt Bortnyiknak, s mint ilyen, a technikai munkákat ő bonyolította. Ebben a műhelyben tanult reklámgrafikát többek között Macskássy Gyula, Vásárhelyi Győző, Kassowitz Félix. 1932-ben Macskássy és Halász elhatározták, hogy önálló reklámkészítő műhelyt alapítanak. A tervbe, amelyet a Bajza utcában kiviteleztek, bevették Kassowitzot is. Ez utóbbi adta az ötleteket, Macskássy rajzolt, Halász pedig a felvevőgéppel dolgozott. Emblémájuk, a három kis filmszalag tetején lévő fejecske ezt a munkamegosztást jelképezte.

Legsikeresebb és legkifizetődőbb filmjeiket kezdetben a Dohányipar felkérésére készítették, de több, kisebb-nagyobb cégtől is kaptak megrendeléseket s akkor születtek azok a ma már filmtörténeti jelentőségű reklámok, amelyek egy része többek között a Magyar Nemzeti Filmarchívum és a kanadai National Film Board értékes darabjait képezik. Két évig dolgoztak együtt, amikor Halászt egy kísérleti filmje, a Zenész miatt, amely az egyik első Technicolor filmnek számított, Londonba hívták.

Idegenbe-szakadás

Halas kezdeti, londoni működése nem volt sikeres. Nem volt ínyére Walt Disney- stílusú filmprodukciók készítésében részt venni, ezért ott is hagyta a megbízót, de közben megismerkedett egy rajzolólány és divattervező személyében jövendőbelijével, Joy Batchelorral, akit feleségül is vett. A találkozás életre szóló volt, nagyszerű párost alkottak: az üzletember és zseniális szervező kiegészült az érzékeny művésszel, a tehetséges forgatókönyvíróval, ami a jövőben tökéletes munkamegosztást eredményezett. Kezdetben még úgy tervezték, Budapesten készítenek filmet Macskássy Gyulával hármasban, a mai Astoria-házban bérelt műteremben. A bátor ólomkatona történetét akarták filmre vinni. A terv végül pénzügyi okokból meghiúsult, a Múzeum körúti játékos köpőversenyek véget értek, mert Joy és Halász visszatért Londonba. 1940-ben egy hirdetőügynökségen belül önálló műhelyt alapíthattak, a Halas and Batchelort. Sikeres indulásukat a háborús időszak segítette elő. Angliának propagandafilmekre volt szüksége, és ez óriási lehetőséget kínált, amit nagyszerűen ki is használtak. 1941 és 45 között mintegy 70, különböző hadicélok szolgálatába állított kisfilmet készítettek. Ezek a legkülönfélébb propagandafilmek voltak. A hulladékbegyűjtésről például és annak újrahasznosításáról, vagy a győzni-akarásról. Készítettek filmet műszaki-oktató célra a haditengerészetnek a hajók kezeléséről, valamint a tengeralattjárók irányításáról. Készült szórakoztató sorozat is, amelyben Abu, a kis arab szamárhajcsár a fasiszta propagandának áll ellen rendületlenül. A háború után munkájuk kiteljesedett a helyreállítást segítő propagandafilmekkel, amelyek fő célja az informálás volt. Ezek a közönségszolgálati filmek társadalmi jellegű információkat közvetítettek, hogy az utca emberét meggyőzzék, hogy a közönségnek ez tessék, érdeklődését fenntartsa.

A műhelyt Amerikában is megismerték, és az amerikai kormánytól is kaptak megbízásokat. Például a Marshall-segély népszerűsítésére, valamint az európai országokat együttműködésre ösztönző filmekre. A nagy áttörést mégsem az ilyen jellegű filmek hozták meg, hanem egyik kísérleti filmjük, az 1947-ben készült Bűvös vászon (Magic Canvas, 1948). Ebben a hang és mozgás, a tér és mozgás technikai lehetőségeinek mindenfajta kiaknázására történik kísérlet. A film háttérmunkáit az akkor már ígéretes tehetség, Földes Péter festőművész végezte. Míg a Bűvös vászonnal Halas végérvényesen meghódította az amerikai piacot, az Orwell-mű alapján készített Állatfarm (Animal Farm) című egészestés filmmel 1954-ben megszerezte a világhírt.

Érdekes, de nem megbízható forrás szerint Halast annyira azonosították a könyv szerzőjével Amerikában, hogy amikor Walt Disney-vel találkozott, az tévedésből Mr. Orwellnek szólította.

Az Állatfarm, amely az amerikai Louis de Rochemond megbízása alapján készült, az első, egész estés európai rajzfilm volt, s igencsak próbára tette az egyébként is rengeteg megrendelést teljesítő stúdiót, hiszen ekkor már mindenféle kormányzati körből érkeztek a felkérések. Hogy megbirkózzanak egy nagy film készítésével is, személyzetük számát mind alkotói, mind műszaki vonalon jócskán növelni kellett. Ezzel a Halas és Batchelor cég a legnagyobb nyugat-európai animációs stúdióvá vált, s ezt a rangot meg is tartotta egészen a nyolcvanas évek végéig.

Nemcsak termeltek, oktatói munkát is végeztek. Új stúdiójukban, az Education Film Centerben kizárólag didaktikus filmekkel foglalkoztak, két iskolájukban pedig animációs filmeseket képeztek. Az itt tanulók fizetést is kaptak a tanulmányi idő alatt.

A Halas and Batchelor Cartoon Film Ltd.

A Stúdióból a kilencvenes évekre közel 2400 különböző tematikájú film került ki: kereskedelmi és politikai reklám, kis- és nagyjátékfilmek, kísérleti és oktatófilmek, közönségfilmek, tévésorozatok. Egyik legnagyobb megrendelőjük a British Petroleum Company volt, de más nagy cégektől és különböző televíziós társaságoktól is sok feladatot kaptak. Olyan világhírű figurákat teremtettek, mint Abu, Foo-Foo, a kis Ig, Popey, Snip és Snap és a drótszorű foxi, Hoffnung és szimfonikus zenekara, és mások… Az angol animációban sok "első" fűződik a nevükhöz: az első bábfilm, amely egyben a fénnyel való festés és rajzolás filmje is (Szobor a hajó orrán - The Figure Head), az első sztereoszkopikus-rajzfilm (A bagoly és a cica - The Owl and the Pussycat), az első egész estés rajzfilm (Állatfarm - Animal Farm), az első rajzfilm-opera (Ruddigore), az első komputeranimációs film (Dilemma), s elkészítették az első lézerfilmet is (A világ fényei - The Life of the World). Halász azonban nemcsak és nem elsősorban művész volt, hanem kitűnő üzletember, szervező, kísérletező is, a műfaj gyakorlati, technikai és elvi problémáinak állandó kutatója. Ezt filmjei mellett számos szakkönyve is bizonyítja, amelyek az animációval, s annak technikájával foglalkoznak.(A film technikája, A mozgó rajz, Komputer animáció, Vizuális írás, Az egész estét betöltő rajzfilm). A komputertechnika alkalmazásának fáradhatatlan harcosa volt, de mindenekelőtt az animációs robotmunkán akart könnyíteni.

A stúdió feszített munkatempója miatt szükségszerű volt nagy gondot fordítani nemcsak a professzionalitásra, hanem a hatékonyságra is. De azt is hangoztatta, hogy a gép soha nem helyettesítheti a művészt. Mindazonáltal mint Bauhaus-elvű művész, a komputertől igen sokat várt. Többet, mint a kamerától. Úgy okoskodott, hogy a komputerben rejlő lehetőségek kiaknázásához a rendezőnek, a rajzolónak megfelelő viszonyt kell kialakítani a komputerrel, amelynek hideg és merev az "egyénisége", ami a rendezőnek nem túl szimpatikus. De meg kell ismernie a komputert, és hogy karakterét kihasználhassa, különféle ötleteket kell kitalálnia, hogy a komputer nyelvét, pont úgy, mint a story boardot, (képes forgatókönyv) átfordítsa a film nyelvére. Valószínűleg a komputerben vélte fölfedezni a maga számára azt a segítőtársat, amellyel kísérletező szenvedélyét és a hatékonyság elvét egyszerre érvényesíteni tudta. Azt vallotta ugyanis, hogy "az üzlet szakadatlanul új és új ötletet követel, új filmet, új filmkészítőt, új piacot. Mindig ki kell találni valamit, mert minden nagyon gyorsan elhasználódik".

Halas emellett filmjeiben a gondolatiságra is nagy súlyt helyezett. Az animációt az egyik legmegfelelőbb eszköznek tartotta a kritikai okfejtésre, amellyel kiemelheti vagy leegyszerűsítheti azokat az absztrakt vonásokat, amelyeket másként nem lehet megragadni. A mozi története (History of Cinema) című filmjében például nagyszerűen ragadja meg azokat a képtelenségeket, amelyek elsősorban az amerikai filmgyártásban figyelhetők meg. Az Autómánia 2000 című filmben a korlátolt embert mutatja be, aki elfogadja a modern technikát, de nem számol annak következményeivel, A kérdésben (The Question) pedig ironikusan vezet rá a legegyszerűbb dologra az életnek értelmet adó férfi-nő kapcsolat "fölfedezésével".

Halas a tudományos fogalmak illusztrálására is nélkülözhetetlennek tartotta az animációt, a biológiától a csillagászaton át a matematikáig, a fizikáig. Ennek jegyében többek közt olyan oktató és tájékoztató jellegű filmek készültek, mint A gyapjú csodája (Wonder of Wool), A lineáris programozás, mátrixok és topológia ( Linear Programming, Matrixes and topology), A relációk funkciói (Functions and Relations), Folyamatos diagram (Flow Diagram), Mi a komputer? (What is a Computer?) stb. Úgy vélte, a jövő filmiparát a tudomány és a film kapcsolata fogja meghatározni. Politikai, gazdasági ismeretterjesztő filmjeinek egyike a Közös piacot (The Commonwealth) karikírozó sorozat, amelyről ironikusan beszélt: "megkíséreljük animálni az évszázadokban gyökerező történelmi undorkodásokat, egymással szembeni fenntartásokat: talán sikerülhet elmesélni, ki miért nem szereti a másikat. Azért csinálom ezt a szériát, hogy az Európai Közösség országait humorból és rajzos ötletekből dolgozva mutassam be egymásnak".

A hatvanas évek vége felé Halász és Joy Batchelor a stúdiót, amelyben a világ különböző fesztiváljain több száz díjat nyert filmjeik készültek, eladták egy angol regionális tévétársaságnak, a Tyne-Tee-nek. Ez olyan szórakoztató műsorokat készítő cégeket működtetett a Halas and Batchelor névjegy alatt, mint a Hanna-Barbera, a CBC, az NBC vagy a Rankin and Bass.

Ők maguk ekkor egy új filmközpont, az Education Film Center élére álltak, amely a Halas and Batchelor stúdióval közösen végezte munkáját. Ettől kezdve főként olyan ismeretterjesztő filmeket szándékoztak készíteni, mint például a francia megrendelésre készült Kapcsolat (The Kontact), amely a villamosság történetét mutatja be. Halas érdeklődése középpontjában ugyanis régóta az oktatófilmek készítése állt, így érthető módon erre akart koncentrálni.

Az utazó nagykövet

A hetvenes évektől Halas elsősorban nemzetközi kötelezettségeivel foglalkozott. 1970-ben az ICOGRADA (Nemzetközi Grafikai Tervezőtársaság Szövetsége) elnökévé választották. 1979-ben az ASIFA (Nemzetközi Animációs Film Szervezet) alapítója és elnöke lett. Mindig is hitte, szükség van egy olyan szervezetre, amely az animációs műfaj elismertetéséért és népszerűsítéséért küzd. Ő maga idős korára az animáció utazó nagykövete lett, s így nagyszerűen kamatoztathatta rendkívüli szervező készségét. Ha csak tehette, mindenféle animációs fesztiválon, fórumon megjelent a világban, és maga is szervezett ilyeneket. 1985-ben az ASIFA-val meghirdette az animáció évét, ami azt jelentette, hogy a négy nagy animációs fesztiválon - Várna, Zágráb, Toronto, Annecy - kívül még kettőt rendeztek a 85-ös évben Hirosimában és Hollywoodban. Ezeken kívül még 30 kisebb fesztivál is volt a világban. A harmincadik éppen az első Kecskeméti Animációs filmszemle, ahová Halas sokfelé vezető útjai között időt szakítva - ellátogatott. A Mozgó Képek című újság azon kérdésére, hogy mit is jelent az animáció éve, Halas azt felelte: "Azt hiszem, a hagyományos képzőművészeti stílusok mára kifáradtak, elbizonytalanodtak, nem lehet már igazán újat kitalálni. Ezért hiszem, hogy a sokféle képzőművészeti izmus után az animáció a legújabb izmus. (…) Fel kell kelteni mindenki érdeklődését, aki használni tudja az animációt. Nem kis részben gazdasági érdeklődést kell ébreszteni. (…) Ezt az évet arra is fel kell használni, hogy maguknak az animátoroknak a figyelmét minden korábbinál jobban felhívjuk a műfajban rejlő lehetőségekre. (…) Igen széles a skála, amin mozogni lehet. Erre persze a főiskolákon, egyetemeken felnövekvő új generációk figyelmét is fel kell hívni, bár azt hiszem, velük a legkönnyebb a helyzet: ők többnyire már ma is videóval akarnak dolgozni és komputergrafikát akarnak csinálni. Nem kell több, mint tíz esztendő, hogy tömegméretekben felfedezzék ezt az utat." (Az alvó óriás ébresztgetése - Bernáth László, l985.)

Hazatekintés

Halász nem az animáció évében járt először Magyarországon angol állampolgárként. Mint Macskássy Gyula hajdani munkatársa és mindenkori barátja, a háború utántól mindvégig nagy érdeklődéssel, szimpátiával és segíteni akarással figyelte a magyar animáció kibontakozását, fejlődését. Mindenütt, ahol a világban járt, elismeréssel szólt a magyar művészek munkájáról.

Az animáció története című 13 részes televíziós sorozatában, amelyet Kanadában mutattak be, majd látható volt szinte a világ összes jelentős televíziós csatornáján, magától értetődő volt, hogy a magyar animáció jelentős művészei is helyet kaptak.

1968-ban a Pannónia Filmstúdió vendégeként töltött Halas és Joy néhány napot Budapesten. Munkakapcsolat kötötte őket a stúdióhoz. Megrendelésükre itt készült az Orosz nyelvlecke 12 epizódból álló sorozata, amelyet Londonban az orosz nyelvet oktató tanároknak mutattak be. Halas persze a kritikát sem mellőzte, a magyarok professzionális munkáját meglehetősen lassúnak tartotta, s a magyar animációs oktatást megoldatlannak. 1988-ban létre is hozott egy alapítványt, amelynek kamataiból minden évben az Iparművészeti Főiskola egy hallgatója, aki az animációban érdekelt volt, angliai tanulmányúton vehetett részt.

A hetvenes években Halas Kecskeméten is többször megfordult, s nagy elismeréssel szólt a Pannónia új műhelyéről, az ott folyó munkákról. 1988-ban ő volt a Kecskeméti Animációs Filmszemle zsűrielnöke, 1993-ban pedig a díszvendége. Animációs Múzeum létrehozását szorgalmazta az ottani vezetőknél, mert Kecskemétért rajongott. A várost tisztának, kellemesnek, az ott élőket barátságosnak, a kultúra iránt érdeklődőnek tartotta. A stúdió munkáját és a háromévente megrendezésre kerülő fesztivál jövőjét reménytelinek ítélte. Annyira, hogy erősen vállalkozói elméje némi humoros túlzással és udvariassággal európai Hollywoodot képzelt és javasolt kialakítani a városból és a rendezvényből. 1995-ben, 83 évesen halt meg, így az 1996-os Fesztiválon már nem lehetett jelen. Pedig ha tovább szorgalmazza, talán lett volna valami a hollywoodi álomból. Bizony ráfért volna a romokban heverő magyar animációra és a leáldozóban lévő európaira is egy kis erőszakos bíztatás. Ehelyett ide jött Amerika.

 

Felhasznált szakanyag:
John Halas életművének bemutatása a Zrínyi és a Horizont moziban. (Tavaszi Fesztivál/1982 március 19-28.)
Giannalberto Bendazzi: John Halas - a totális animátor
(Cineforum, 1983. Bergamo - Nemzetközi Film Tájékoztató 1984. 6-7.o.)

Állatfarm, 1954
Állatfarm,
1954
74 KByte
John Halas
John Halas
50 KByte
Állatfarm, 1954
Állatfarm,
1954
74 KByte
Rudiggore (Gilbert és Sullivan operettje),1968
Rudiggore
(Gilbert és Sullivan operettje),
1968
92 KByte
Rudiggore (Gilbert és Sullivan operettje), 1968
Rudiggore
(Gilbert és Sullivan operettje),
1968
82 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső