Robusztus faház padlásán szakállas, középkorú férfi tereget. A fehér lepedők különleges gonddal kerülnek a kötelekre, pontosan kiegyensúlyozva, lesimítva. A határozott mozdulatokkal megrázott, suhogó vásznakból hangok, sóhajtások törnek fel, mintha a rendetlenséghez, dörgölőzéshez szokott lepedők tiltakoznának e katonás rend ellen. A teregetés legvégén meglepődve észleljük, hogy a fehér vászonfalakból szabályos labirintus alakult ki. Hősünk kilép az ajtón, egy jól kiszámított utolsó mozdulattal helyére húzza az utolsó elemet is: bezárja a labirintust. A szárítás, szellőztetés által ígért szabadságra vágyakozó lepedőkbe gyűrődött testemlékek mégsem szabadulhatnak; a teregetés közben felsóhajtó szellemek megnyugvást nem találva bolyonganak a hófehér falak között. Sebastian Winkels enigmatikus történetet sűrített 6 perces remekébe.( The Upper Storey).

Kilenc évvel ezelőtt néhányan úgy gondolták Marosvásárhelyen, hogy belevágnak egy filmfesztivál véget nem érő útvesztőjébe, hogy rendszeresen felvillantanak valamit a rövidfilmek költői, kísérletezgető területéről. Nyolc éven keresztül nagyjából ígéret maradt a fesztivál, a hatalmas erőfeszítés ritkán termett gyümölcsöket, valóban színvonalas filmeket. A kilencedikben, váratlanul, fittyet hányva a kerek évfordulókra, az Alter-native beváltotta az ígéretet, történetében először a versenyprogram rangos fesztiválokéra emlékeztetett. Tehetséges, technikát és művészi kifejezőeszközöket egyaránt éretten kezelő filmesek jelentkeztek, vizuális és gondolati ötletekkel teli műveik pörögtek napokon keresztül a vásznon. A maximum félórás alkotások között egyaránt voltak remek dokumentum és animációs filmek, egyetlen ötletre alapozó sziporkák és kidolgozott mestermunkák. A különös rendszertelenséggel összeállított program megnehezítette a filmek értékelését és összehasonlítását, de rendkívül intenzívvé tette az élményt, a képdömpinget.

Pepin úr düledező kalyibájában átláthatatlan a káosz, a rendetlenség miatt azonosíthatatlanok a tárgyak és a helyek - pedig, saját állítása szerint, éppen rendet rakott. Bohumil fehér ingben és öltönyben érkezik, de a film végére három nadrágot visel, akárcsak házigazdája, festékes és szakadt a zubbonya, kócos a haja. Az álomszerűen homályos, a hősökhöz hasonlóan bizonytalan, botladozó képekben megfogalmazott, visszafogott, érzékeny film használhatatlan kacatok közé varázsol kedvesen ironikus, hrabalos ízű szépséget. Nemes Gyula letisztult munkája (Papagály) két ember szinte szótlan egymáshoz hasonulásáról a fesztivál egyik csúcspontja volt.

A vásárhelyi rövidfilm fesztivál egyik sajátos hagyománya, hogy minden este nagyjátékfilmeket vetítenek a közönségnek. A nézőknek így lehetőségük van megnézni a friss magyar mozgóképeket és a román művészfilmeket, amelyek egyformán nem láthatók az erdélyi mozikban. Az előző években ezek az esték jelentették a fesztivál fő attrakcióját, ezúttal azonban a versenyprogramban szereplő csodálatos rövidfilmek elhomályosították mind Tímár Péter (Vakvagányok), mind az általában különc Czabán György enyhén konzervatív (Feri és az édes élet) munkáját. A fesztivál legjobban várt eseménye, a Filantropica, Nae Caranfil legutolsó művének vetítése, sajnos elmaradt. A szakma és a közönség azért várta különleges érdeklődéssel ezt a filmet, mert a romániai filmforgalmazás furcsaságaiból fakadóan az utóbbi évtized nemzetközi szinten legsikeresebb román rendezőjének munkáit általában be se mutatják a mozikban.

Simó Sándor rendszeres zsűritagja, szinte szellemi atyja volt a fesztiválnak, a szervezők többször megemlékeztek róla, és arról az erőfeszítésről, amelyet a rendezvény életben tartásáért tett. A zsűri azonban nem volt ennyire hagyománytisztelő, mintha elfelejtkezett volna a Simó Sándor által képviselt esztétikum-centrikus elvekről. A magukat egy órán keresztül mentegető zsűritagok legalábbis különösnek nevezhető szempontokat vettek figyelembe döntéshozatalkor. Kizárták például a pontosabban nem definiált, Gulyás Gyula által terrorista filmeknek nevezett alkotásokat - a díjazott műveket figyelve gondolom a felforgató, kényelmetlen, jó erkölcsöt és modort nem respektáló műveket értette ezen. A díjak dicsősége így nem mindig a merészen kísérletező, újító filmeseknek jutott, időnként az lehetett az érzésünk, oda adtak, ahol nagyobb a szükség.

Mindez persze alig tudja beárnyékolni a filmek által okozott örömöt, s inkább egy valóban nemzetközi rangúvá váló fesztivál kamaszkori esetlenségeinek tudható be. Imígyen hangzik az újabb, nagyobb ígéret.

Philippe Dussol Easy money című alkotása legalább a legjobb külföldi filmnek járó díjat kiérdemelte volna, ha lett volna ilyen, de szombat kora reggeli vetítése miatt sokak számára észrevétlen maradt. Párhuzamos vágás: egy bankrablás illetve az elkövetők menekülése, és két fiatal vallomása. Fekete-fehér képekben, vérprofi akciófilmeseket megszégyenítő üldözés-jelenetekkel ábrázolja a film a görkoris rablópáros száguldását Párizs utcáin keresztül. Színesben arról beszél egy fiú és egy lány, hogy hiába az egyetemi diploma, a gazdagságot egy életnyi gürcöléssel se lehet elérni. A kamera félelmetes sebességgel száguld a két görkorcsolya mellett, a földtől néhány centire cikázik bokák és autóütközők között. Márpedig mindketten luxusra vágynak, szép ruhákra, nagy autókra, egzotikus nyaralásokra. A néhány arasznyi méreteket sejtető kamera parádés mozgásokat végez, olyan helyeken bújik át, ahol csak egy macska járna sikerrel; merész beállítások és jól kigondolt hanghatások teszik ijesztővé, meglepetésszerűvé a látványos kaszkadőr mutatványokkal tűzdelt menekülést. Ezért döntöttünk úgy, mondja a lány, hogy a szakmánk helyett filmet csinálunk. De nem jött be az üzlet, a bevétel csak arra elég, hogy egy még nagyobb produkcióba fektessék a pénzt, amivel aztán tényleg meggazdagodhatnak. Egyelőre szponzorokat keresnek helikopteres üldözésekhez, gránátvetőkhöz és gépfegyverekhez. Végül, csak úgy mellékesen megkérnek, ha tetszett a filmjük, reklámozzuk őket. A fesztiválszervezők szót fogadtak nekik. Azt hiszem, én is.

A 9. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál díjai:
A zsűri tagjai: Sinisa Dragin, Gulyás Gyula, Pálos György, Szilágyi Varga Zoltán, Constantin Vaeni.

Fesztivál nagydíja:
Vladimir Perovic: A slight malfunction on my shiny star

Radio Romania Canal Tineret díja (Cd lemezek, könyvek 1,5 millió lej értékben):
Hanno Höffer: Dincolo

DaKINO Alapítvány díja (100 USD):
Christian Volckmann: Maaz

DaKINO Alapítvány díja (100 USD):
Horváth Mária: Állóképek - Rajzok egy élet tájairól

Közönség díja (részvétel a 10. Alter-Native fesztiválon):
Andrey Sokolov: Latex

Zsűri különdíja (egy marosvásárhelyi hétvége):
Itzik Lerner: A Black Dot in a Wide Sea

Duna Műhely díja a legjobb régióbeli magyar filmnek (gyártási kapacitás):
Kacsó Sándor: Bogdán az utcán

Román Nemzeti Filmintézet díja (5 millió lej):
Reto Caffi:

Román Nemzeti Filmintézet díja (5 millió lej):
Káldy László: Kocsma TV

Simó Sándor emlékdíj a legjobb diákfilmnek (MADISZ díja, 10 millió lej):
Catalin Mitulescu: Bucuresti - Wien 8:15

A fesztiválról