|
46 KByte |
A korai film mérföldkövei - Első rész (Landmarks of Early Film - Volume 1) (1894-1913) fekete-fehér/színes, 117 perc Egyetlen DVD-n 40 film az úttörő korszakból, amelyek 1885- és 1913 között készültek. Az 1998-ban megjelent amerikai válogatásban helyet kaptak Edison és a Lumiere testvérek filmjei, Az utazás a Holdba, A nagy vonatrablás /kézzel színezett változata/, Max Linder, Griffith korai filmje stb. Az összes film teljes és restaurált változatban! Nincsenek a DVD-n ünneplőbe öltözött, ízléstelen nyakkendős öreg urak, akik elmagyarázzák miért kell szeretni ezeket a csodákat, hanem színezett diák jelennek meg a filmek között (pl. olyanok, hogy "a hölgyek vegyék le a kalapjukat a vetítések alatt!"). Fantasztikus összeállítás 117 percben. Arról is "szól", hogy az archívumok viszonylag kis ráfordítással bárki számára elérhetővé teszik kincseiket, és pár éven belül szinte minden ritkaság elérhető lesz, ráadásul olyan minőségben amiről idáig álmodni sem mertünk. Külön öröm, hogy a DVD-n kiadott némafilmek a legritkább esetben vannak ellátva területi kódokkal, így az USA-ban megjelent kiadványok közül néhány hazánkban is megvásárolható, sajnos ma még, a többi DVD-hez képest elég borsos áron.. 1999-ben jelent meg a sorozat második része A korai film mérföldkövei - Második rész - Landmarks of Early Film - Volume 2 címmel, ezen 101 percben Georges Mélies filmjei láthatók: többek között az Utazás a lehetetlenbe (1904) és Az utazás a Holdba (1902) színezett változata. Az alábbiakban megtalálható az első rész negyven filmjének rövid leírása, kiegészítve a jelentősebb alkotókról szóló ismertetőkkel. Minden filmcímet először a DVD-n szereplő angol címen jelöltem meg, ezt követi (ha fellelhető) az eredeti, majd a magyar cím. A Lumiere-filmeknél megjelöltem a kópiák elején feltüntetett sorszámokat. Homage to Eadweard Muybridge - E. Muybridge emlékére Az első sorozatfelvételeket az angol Muybridge készítette San Francisco közelében, 1872 után. Az itt látható felvételek arról tanúskodnak, hogy a feltaláló nemcsak a futó lovak mozgását tanulmányozta, hanem a meztelen női testek erotikus mozgása is felkeltette az érdeklődését. 1896. április 16-án Thomas A. Edison filmjeit mutatták be New Yorkban, az amerikai kontinens első nyilvános filmvetítésén. The Kiss (The May Irwin Kiss) A csók (1896) Egymással évődő párt látunk félközeliben. Színezett felvétel vörös és zöld árnyalatban. Egy ötcentesért egy perc mozgókép járt. Az izmait megfeszítő erőművész szerepeltetése már előkészítette a küzdősportok megjelenenését a kinetoscopokban. Edison idejében a stúdió kurblival nyitható tetején át engedték be a napfényt. A forgókorongra épült stúdió követni tudta a nap járását. Bent állt az ötvenkilós ormótlan kamera. Edison a könnyebb utat választotta, a témát hozta be a stúdióba. Mégpedig a lehető legnépszerűbbeket. Corbet kontra Cortney bokszmeccsére kötötték meg az első sztárszerződést. A bokszolók állítólag 5000 dollárt kaptak, ami ma negyedmilliót érne. "Az volt a feltétel, hogy a hatodik menetben kell kiütni az ellenfelet." - nyilatkozta a felvétel után Corbet. Arról nem beszélt, hogy a meccs bunda volt, az utolsó kockán kiütéssel kellett győznie. A nagy pénzek hatására a producerek bokszmenedzserekké váltak. A tudatlan közönség sokszor még az álmeccseket is megnézte. A felbőszített szárnyasoktól a bokszolókéhoz hasonló jelenetet láthatunk. Egy férfit borotvál a borbély a kép hátterében. Az előtérben két várakozó férfi újságot olvas. Egy kislány a mamájával galambokat etet a házuk udvarán. Vérbeli párnacsatát figyelhetünk meg egy lánykollégium hálószobájában. A két testvér, Auguste és Louis Lumiere rövid filmjei dokumentumfilmek voltak. Legtöbbjük akaratlanul is rögzítette a századforduló polgári életstílusát. Ezeket a filmeket számtalan összeállításban láthattuk már különféle dokumentumfilmekben, ezek azonban sohasem tartalmazták a teljes filmeket, hanem csak részleteket láthattunk belőlük. Itt mindegyik film teljes változata megtalálható Exiting the Factory /La Sortie des usines/ A munkaidő vége (1895), No. 91. Louis Lumiere első filmje. A munkásnők harangszabású szoknyában, tollas kalapban, a férfiak kerékpárjukat tolva vonulnak el a szemünk előtt. A munkások után a tulajdonosok következnek, nyitott kocsijukat két ló húzza. Végül a portás bezárja a kapukat. A mozdony a képmező hátteréből érkezik, és szemberohan a nézőkkel. A korabeli leírások szerint azok felugrottak, mert azt hitték, elgázolja őket. Azonosították a képet azzal, amit látni véltek a valóságban. A felvevőgép először lett cselekvő szereplője a történetnek. Az apa (Auguste Lumiere) ingujjban, az anya szép csíkos selyemblúzban szeretettel figyelik kisbabájuk arcjátékát és mozdulatait. A baba tejbedarát eszik és egy kis darab süteménnyel hadonászik. Az előtérben, tálcán, ezüst kávéskészlet és likőrös üveg látható. A jelenetet félközelben fényképezték, hogy a néző megfigyelhesse a három szereplő egyszerű és természetes érzelmeit. Egy kisfiú az öntözőtömlőre teszi a lábát, megzavarja a locsolót, és a vízsugarat éppen akkor zúdítja a kertész arcába, amikor az a cső nyílását vizsgálja. A filmtörténet első gag-je. Lovas harcosok kelnek át a folyón. Egy struccfogat halad el előttünk vidám utasaival, ezt követi egy szamárfogat, majd lovas- teve- és elefántfogat zárja a sort a botanikus kert árnyas lombjai alatt. Két kisbaba ül egymás mellett az etetőszékeikben. Az egyik elveszi a másik kanalát, mire az éktelen sírásba kezd. Egy oroszlánnak húst dobál be a rácson keresztül az ápolója. 1896 januárjától a Grand Caféban a filmet visszafelé vetítették. Úgy látszott, hogy a fal hirtelen összeáll, és egy porfelhőből emelkedik ki. Ezzel elindult a trükkfelvételek végtelen sora. A kamera előtt ülő komikus különböző, kalapos maszkokat cserél. Stop trükk alkalmazása nélkül, gyors artista mozdulatokkal újra és újra lehajolva cseréli a kalapokat és a rájuk erősített parókákat. Munkások locsolják az összepréselt kólaleveleket. Két kislány eteti az udvaron a tyúkokat. Az úton fiatalok dobálják egymást hógolyókkal. Közeledik feléjük egy kerékpáros, akire olyan erős "golyózáport" zúdítanak, hogy felborul. A biciklista is beáll hólabdázni, majd felpattan kerékpárjára, és visszakarikázik arrafelé, ahonnan jött. Két úr kártyázik, asztaltársuk figyeli a játékot, majd hívja a pincért, aki hamarosan sörökkel a kezében tér vissza, az urak koccintanak. Az utcai forgatagban villamos és lóvasút halad egymás mellett. Rendőr irányítja a forgalmat a kereszteződésben, gyalogosokat enged át az úttesten. Mélies első egyéni elképzelései szerint forgatott alkotása. Az akkori időkhöz képest szokatlanul hosszú, 16 perces film a kor technikai vívmányai és a Verne által inspirált fantázia szülötte némi iróniával fűszerezve: széles mozdulatokkal hadonászó, szakállas tudósok egy fura formájú rakétában kilövetik magukat a Holdra. Az űrhajó belefúródik az égitestbe, melyet Mélies saját arcával formált meg. Miután a rakéta utasai helytálltak az ördögökhöz hasonló "szelenitákkal", azaz a holdlakókkal folytatott veszélyes harcokban, űrhajójuk visszatér a Földre, és a tengerbe száll le. Végül masírozó majorettek groteszk ünneplése közepette látjuk viszont a kimentett űrhajósokat. A korabeli operatőrök külföldi útjaikról előszeretettel vittek haza császári felségeket, királyokat és minisztereket ábrázoló felvételeket, ezek közül ebben az összeállításban látható: President McKinley at Home /McKinley elnök otthonában, (1897) A nézők addig ismeretlen, közvetlen módon részesülhettek a "nagyvilág" ragyogásából. A politikusok hamar beszálltak az üzletbe. McKinley elnök családja sokat fektetett be a Biograph cégbe, mely az elnökről adott állandó tudósításaival, nyilván elősegítette újraválasztását. Az 1901-es kiállításon vették filmre utolsó beszédét, másnap merénylet áldozata lett. Végtelennek tűnő szamárkaravánt látunk a hegyvidéken átvonulni. A mozgó hajóról fényképezett hosszú panoráma felvételen kibontakozik előttünk a formálódó metropolisz képe, előtérben a kikötőkkel és a dokkokkal. Összedőlt házak mindenütt, tűzvész nyomai, felgyűrődött utak, kétségbeesett, fel-alá rohangáló emberek. Látunk kutyákat mókuskerékszerű szerkezetben futni, rokkant koldus társaként, nyájat terelve, és a tejesember kocsiját húzva. Cody 1910 június 23-án végrehajtott, és balul végződött repülési kísérletét mutatja be a film. Már fellelhetők a sajátos vonások, amelyek a későbbiek során az amerikai film jellegzetességei lettek. Ez a film az elejétől a végéig játékfilm volt, Porter jelentősen megszaporította a jelenetek számát, idejüket a lehető legrövidebbre fogta, beállításait sűrűn váltogatta. A cselekmény párhuzamosan folyik több színhelyen, s egyes mozzanatokat a rendező egyszerűen átugrik. Porter egy-egy jelenetet már úgy kezelt, mint egy beállítást: a vágás számára nemcsak két esemény különválasztása, hanem egyben azok összekapcsolása is. Felfedezéseinek eredetiségét sokan túlértékelték, ennek ellenére maradandó érdeme, hogy arra az útra vezette az amerikai filmet, amelyen önmagára talált. Ez volt az első film, amely sehol máshol nem játszódhatott, sehol máshol nem születhetett volna meg, csakis és kizárólag Amerikában. A nagy vonatrablás reprezentálta és megalkotta a western műfaját, amelyben a későbbiek folyamán az amerikai film a legeredetibbet produkálta. A vadnyugati filmek valamennyi kelléke (a colt, a préri, a mozdony, a tánchelység) megtalálható már ebben a filmben. A kópián színezett részek is találhatók. A robbanások és a puskadörrenések sárga színű felhőt bocsátanak ki, egy kislány piros ruhában segít a bajbajutott vasutasnak, a mulatságon színes ruhában táncolnak a hölgyek. Ez a változat nem az eredeti Edison által készített film, hanem a Lubin cég remakje. A család tagjai, stoptrükkel jelennek meg egymás után egy tükör előtt, ahol különböző grimaszokat vágnak, a sor végét a család kedvence zárja. Ferdinand Zecca filmje kézi színezéssel készült. Eredeti színeiben látható a DVD-n. A Pathé cég filmjében a hentesüzletből ellop egy kutya egy szép nagy combot. A rendőrök észreveszik és elkezdik üldözni a cseles ebet. A kutyát végül egész regiment fakabát kergeti már, még a háztetőre is utána mennek, átgázolnak egy hálószobán, majd az eb az ólba menekül. Ezután megfordul a kocka, és a kutya kezdi üldözni a rendőröket, akik az őrsre menekülnek. A francia komikus, Max Linder filmje ez a Pathé komédia. Linder az "arisztokratikus" komikus típusának megtestesítője: mindig kifogástalan öltözékben, cilinderrel a fején jelent meg. Linder a filmvígjáték valamennyi akkor ismert elemét (helyzetkomikum, üldözés, hasraesés, trükkök ) olvasztotta finoman összehangolt egységgé. Az Ambrosio cég Pompeji végnapjain kívül, Róma bukását is filmre vitte. Az amerikai animáció úttörője baráti társaságban rajzolgatni kezd, majd egy kocsin hatalmas mennyiségű papírt és rajzeszközt hoznak be a szobájába, ezután megelevenednek a szemünk előtt a papírra vetett figurák. 1908-ban, David Wark Griffith megkapta első rendezői megbízatását a Dolly kalandjai (The Adventures of Dolly) című film elkészítésére. Ezután 1914-ig több mint négyszáz filmet forgatott a Biographnak. Ezek közül láthatunk itt egyet. Ez a film is, a többi négyszázhoz hasonlóan, egyfelvonásos, 15 perces darab. A Biograph-korszak hat éve Griffith tanuló- és kísérleti ideje volt, amelyben filmnyelve olyan kifejezővé és hajlékonnyá vált, amivel az összes kortárs filmrendezőt megelőzte. A közel kétórás összeállítás tipikus Mack Sennett komédiával zárul. |