29 KByte

Mentőorvos volt, aztán képernyőre került. Reklámfilmben tűnt fel, majd egy vetélkedő műsor háziasszonya lett. Rajong a filmekért. Ezeket ajánlja is a nézőknek. Közben szült négy gyereket. Most meg elindított egy új tévécsatornát. Hogy lehet mindezt bírni?   2000 nyarán pattant ki az ötlet, hogy indítsunk egy televíziót. Sokat foglalkozunk filmekkel, mivel nagyon hiszünk a magyar filmben. Ez nagy dumának tűnik, de igaz. Szóval többünknek elege lett a televíziókból. Tudtuk, hogy sok kincs hever leporolatlanul, ezért gondoltuk úgy, hogy akkor majd mi csinálunk egy televíziót, ami elé boldogan leültetjük a gyerekeinket. Nekiálltunk dolgozni és pár hónap alatt össze is hoztuk. 2000 november végén elindult a Filmmúzeum. Rögtön 14 órában sugároztunk - kizárólag! - magyar anyagokat. A három nagy archívum - a Nemzeti Filmarchívum, a MOKÉP és a Magyar TV - anyagaira alapoztunk, amelyek közül az első kettőt nagyon könnyű volt átlátni, hiszen komoly katalógusrendszerrel és listákkal rendelkeznek. A Magyar Televíziónál nehezebb volt a helyzetünk, mert ott a katalogizálás enyhén szólva nem a mai rendszer szerint működik, de azért ott is nagyon segítőkészek voltak az archívumban. Válogatásunk alapját igazából az édesapám által összegyűjtött Rádió Újságok adták, melyekből mindig ráböktünk egy-egy nagyszerű tévéjátékra, színházi közvetítésre vagy dokumentumfilmre és utána azt megpróbáltuk előbányászni. Amikor már oda került a dolog, hogy a szalagot levegyük a polcról, sokszor tapasztaltuk, hogy ugyan a film rajta van a listán, de már letörölték, vagy nem is volt meg, vagy egyszerűen az enyészeté lett. Jó féléves múlttal a hátunk mögött, azt kell mondjam, hogy mi vagyunk az archívumok legnagyobb ismerői, mert ahhoz, hogy tudjunk válogatni és a jókat válasszuk ki, elég alaposan átbogarásztuk ezeket az archívumokat. Szerencsére nagyon jó emberekkel dolgozunk, csak olyanokkal, akik pontosan tudják, hogy nagyjából mire hol lehet ráakadni az említett archívumokban. Hozzá kell tennem, hogy a Duna tévétől is elkezdtünk vásárolni filmeket, mert ők is hasonló helyzetben vannak. Régebben nagyon jó anyagokat gyártottak, aztán ezeket egyszer-kétszer leadták, esetleg a "királyi" TV még átvette tőlük, de utána ugyanarra a sorsra jutottak, mint annak idején a tévéjátékok, amelyekből rengeteg készült nagy lelkesedéssel és műgonddal, majd egy-két vetítés vagy a Veszprémi Találkozó után szépen mind eltűntek és soha nem kerültek elő. Végül is mi hívtuk fel rá a figyelmet, hogy az archívumokban milyen kincsek vannak. Bízom benne, hogy a tévéjátékokkal és a színházi közvetítésekkel ugyanez lesz. Talán a Filmmúzeum kapcsán rájönnek az emberek, hogy milyen nagyszerű dolgok születtek annak idején. Például a hatalmas apparátussal és zseniális szereposztással készült tévéjáték, az Ember tragédiája csak egyszer-kétszer volt látható a tv-ben. Most a Filmmúzeum ezt a filmet is előbányászta. Mi évente általában tízszer sugárzunk egy darabot. Nagyon bízom benne, hogy örülnek a nézők, hogy ezt a darabot most újra lehet látni. Remélem, hogy azok a televíziók és azok az emberek, akik rendelkeznek megfelelő tőkével, a Filmmúzeum példájából rájönnek, hogy igenis újra gyártani kell tévéjátékokat és rögzíteni kell a színházi előadásokat. Szégyen, hogy nagyszerű produkciók még csak házi szinten sincsenek megörökítve. A magyar film körül botrány van, cirkusz, és a közönség zsigerből elutasítja a magyar művészfilmeket, ennek ellenére a Filmmúzeum a bizonyíték arra, hogy mégis nézik ezeket a filmeket. Mi napi tizennégy órában tudunk kizárólag magyar anyagokból megélni. Meg szokták kérdezni, hogy meddig elég, ami fellelhető. Ha csak a tévézés elmúlt éveit nézzük, még jó pár évre való anyagunk van. Nagyon sok tévéjáték, színházi közvetítés, dokumentum, sport anyagot rögzítettek annak idején. Ezeket mi szépen előbányásszuk, megvásárolva a jogokat. Szeretnék eloszlatni egy félreértést. Mi nem rendelkezünk ezeknek a filmeknek a jogával, csak néhány sugárzásra. Készülünk felállítani egy amatőr archívumot, ami azt jelenti, hogy ha bárkinek bármilyen kis szösszenete vagy családi felvétele van, akármilyen nyersanyagon, és azt hozzánk behozza, akkor mi azt boldogan átvesszük használható VHS-re. Hadd mutassuk be ezeket a televízióban úgy, hogy kis összeállítások készülnek belőlük. Például a nagypapa ugrik a medencébe, vagy a Gellért-hegyen végigpásztáz a kamera, járókelők bámészkodnak, és emberek azt számolják, hogy még hány vörös csillag látható stb. Ilyen kultúrtörténeti ritkaságokat vagy érdekességeket szeretnénk begyűjteni. Erre a felhívásunkra egyébként elég sokan jelentkeztek. Mi előfizetői díjat kapunk egy-egy háztartás után, ahol a Filmmúzeum fogható, emiatt az üzleti terv pontosan kalkulálható. Ha ennyi háztartást elérünk, akkor abból ennyi pénz jön be, és ha nem is rögtön, de öt éven belül megtérül a befektetett tőke. Ha az üzleti tervet tartjuk - mint ahogy eddig hál'istennek tartottuk -, akkor centire ki lehet számolni, hogy milyen befektetéssel milyen hasznot lehet elérni az évek alatt. Ötszázezer háztartásban vagyunk elérhetőek és május 15-től az Antenna Mikró rendszerébe is bekerültünk. Ez most már olyan előfizetői szám, ami után ha nem is óriási, de olyan bevételre számíthatunk, hogy azzal azért szinten tudunk maradni. Hozzá kell tennem, hogy felvettünk bankkölcsönt, amit szépen apránként fizetgetünk vissza. A mienk nem olyan nagyszabású vállalkozás, mint egy szokványos kereskedelmi tévéé. Reklámokra mi is számítunk, de hát ugye egész máshogy mérettetik egy kábeltévé, mint egy földi sugárzású televízió. Azt nem tudom, hogy hol van a színvonal alja, de ha ennek a csatornának a biztonságát a reklámbevétel adja, amiből újabb filmeket tudunk venni, akkor nem hiszem, hogy egy intimbetétről szóló reklámot nem szabad sugározni. A lényeg, hogy mi nem szakítjuk meg a filmeket reklámokkal. Ha kinyitja a főhős a száját, nem ugrik be rögtön egy reklám. Nálunk ilyen nincsen. Ezt megígértük az elején, és tartani is kívánjuk. Azt hiszem, az ORTT szabja meg, hogy óránként hány perc lehet a reklám idő, amit természetesen mi is szeretnénk elérni, mert nem akarunk olyan irgalmas televízió lenni, amiben még reklám sincs. Az viszont biztos, hogy nálunk a reklámok nem lesznek bántóak vagy bántóan elhelyezve. A műsorszerkezetünk nagyjából olyan, mint a hagyományos televízióké. Egymást követik a különböző műfajú programok. Annak ellenére, hogy a Filmmúzeum tematikus tévé, reggeltől-estig nézhető, mert mindenki megtalálja a kedvére valót. A férfiak a sportot, a film előtt a sportolni vágyók a tv tornát, a gyerekek meg az esti mesét. Mondom, teljesen hagyományos műsorrendet követünk. A tematikus csatornák és a kábeltelevíziók lényege a kalkulálható üzleti terv. Más tévék nem mutathatnak be reklám nélkül ilyen-olyan terjedelemben anyagokat vagy "nézőriogató" három órás színházi előadásokat. Most, hogy már az ÁGB minket is mér, kiderült, hogy a 18-40 éves korúak néznek minket a legtöbben. Ez kicsit meglepett, mert azt gondoltuk, hogy inkább az idősek fogadnak majd nagy szeretettel, de más visszajelzésekből is az derült ki, hogy a fiatalok amúgy is szeretnek most egy kicsit retrózni. Jókor indítottuk be a csatornát, a nosztalgiahullám miatt sokan nézik a filmjeinket. A fiatalok azért, mert még sosem látták őket és érdekes számukra, hogy akik egyébként már idősebb színészek, azok nálunk fiatal emberek, és fekete-fehér filmben játszanak. Gyártunk saját műsort is, portréműsort színészekkel, rendezőkkel, operatőrökkel., Ezeket hozzácsatoljuk az esti filmekhez. A jövőben szeretnénk más műfajú saját műsort is készíteni, de mindent az igényesség jegyében, mert úgy gondolom, hogy ez a tv nem mehet egy szint alá. Ígérem, hogy ezt soha nem fogjuk megtenni. Tehát, ha nálunk szerepel valamilyen saját gyártású műsor, az biztos, hogy kultúrtörténeti csemege lesz. Tervezzük egy országjáró magazin beindítását. Értékes vidéki helyeket akarunk felkeresni. Ezek a műsorok nem feltétlenül a filmekhez fognak kapcsolódni, mert nem a filmek történetét vagy a régi időket keressük majd ezzel a magazinnal. Apropó! Tervezzük, hogy bemutatjuk a színház- és filmművészeti főiskolások vizsgaelőadásait és szösszeneteit is. Ha két perc, akkor annyi, ha több, akkor is jó. Fórumot szeretnénk teremteni az alkotóknak. Bemutatnánk nagy rendezők soha nem látott vizsgaelőadásait. Mondom, mindezt az igényesség nevében, a régi idők mozijának megfelelően. Jelenleg, ha nagyon-nagyon bőven számolom, akkor tizenheten vagyunk. Ebben már mindenki benne van, csak épp a pizza futár nincs. Vannak, akik szkriptelik a műsorokat, vannak, akik a promókat gyártják, mert ugye a beharangozás nagyon fontos. Ligeti Nagy Tamás írja a nagyon jó összekötő szövegeket, a promóciós anyagokat Galkó Balázs mondja fel, egyébként ő a hangunk. Gombos Judit a program-igazgatónk, aki az archívum nagy szakembere, aztán van, aki a programrendet állítja föl, más az adástükröt csinálja másodpercre beosztva. Néhányan a számítógépes háttérrel foglalkoznak, a montírozást végzik. Krasznay János a főszerkesztő, ő az, aki az egészre vizuálisan és tartalmilag ránéz, és hát vagyok én, aki egyrészt vezetem ezt az egészet - ebbe már egész jól belejöttem, másrészt a riportműsorokat csinálom. Van egy bemondólányunk is, egy kedves arc, aki mindig jön és elmondja, hogy mit lehet majd látni. Arculatában ugyan a televízió modern, de az állandó bemondónővel szerettünk volna a régi időkre visszatekinteni. A tulajdonosok a Napocska KFT - azok vagyunk mi, a motor -, és Konrádi Zoltán, akivel egy utazási magazin kapcsán már bebizonyítottuk egymásnak, hogy tudunk együtt dolgozni. Ő gazdaságilag is fantáziát látott ennek a tv-nek az elindításában. Vele dolgozunk vállvetve, persze banki finanszírozással, tehát hitelt felvéve. A Rajongó című műsor köszöni szépen, jól van. Júliustól már nem az MTV 1-en, hanem a Filmmúzeumon látható. A Rajongó azért más, mert ott azt a filmet is be kell mutatni, amelyik nem annyira jó vagy nem nagyon tetszik. Az egy étlap. A Filmmúzeumban viszont tényleg csak jókat mutatunk... lehet, hogy nem minden annyira jó, de a régi filmek szerencséje, hogy az idő mindent megszépít. Ami ma már kicsit esetlen vagy nem olyan jól sikerült, azt is szívesen nézi az ember, csak azért, mert 30 évvel ezelőtt készült. Nekem a Rajongó azért fontos, mert évek óta olyan témát feszeget, amihez mindenki szívesen hozzászól, mert mindenki szereti a filmeket, még akkor is, ha nem jár moziba. Nagyon sokan állítanak le az utcán, főleg idős emberek, akik nagyjából képben vannak a mozis kínálatban, mert az én műsoromat nézik. Moziba nem mennek el, de ha a gyerekük megkérdezi, hogy mi volt a Rajongóban, akkor elmondják, hogy úgy vették észre, mintha Dóra ezt vagy azt a filmet jobban szeretné. Jellemző a műsorra, hogy nagyon durva kritikákat nem mondunk. Az már nagyon komoly kritika, ha valamivel egyáltalán nem foglalkozunk. A Rajongónak nem célja a véleményalkotás. Azért tudott ennyi időn keresztül megmaradni, mert ez egy kínáló műsor. Talán kevesen gondolják rólam, hogy mennyire utálok mindenféle közszereplést. Nemrég egy díjkiosztásra kellett mennem, átadni valami díjat. Akkor megint megfogadtam, hogy többé nem vállalok semmit. Annyira macerás. Sminkelni kell, szépen fölöltözni, otthagyni a gyerekeket, bejönni a városba ... Rendszeresen vannak premier előtti vetítéseink, ahol azért néha még bohóc vagyok, mert van egy kis játék a film előtt. Úgyhogy nem unatkozunk. A Rajongó és a Filmmúzeum kitölti az időnket. És hát a négy gyerekünk! Mindent alájrendelünk ennek. Tegnap csak este mentem haza, de akkor már iszonyatos elvonási tüneteim voltak, mert nagyon-nagyon hiányoztak. Minekutána megtanultuk, hogy melyek azok a fontos mozdulatok, amelyeket egyszerűen nem lehet kihagyni a nap folyamán, csak azokat tesszük, annál semmivel sem többet. Ha itt vagyunk az irodában, nincsenek baráti beszélgetések a kollegákkal vagy jókedvű traccsolások kávézás közben. Amikor itt vagyunk, akkor megállás nélkül dolgozunk, hogy minél több időt tölthessünk a gyerekekkel. Persze a gyerekeink is nézik a Filmmúzeumot, mert nagyon jó kis filmeket adunk a Bruchneld Szigfridtől kezdve, a Hahó Öcsin keresztül a Zsebtévéig, és a jó kis esti mesékig. Gyerek- és ifjúsági filmeket is vásárolgatunk, ahogy apránként rájuk bukkanunk az archívumokban, úgyhogy lesz mit mutatni nekik is. Inkább ezt nézzék, mint mást. Egyébként nem véletlenül élvezzük mi ezt a munkát annyira, hisz jó dolog jót csinálni, ami egyben garancia arra, hogy ez a tv csatorna tényleg jól működik. Több gyereket és több tévét most nem tervezünk, de hát tervezés nélkül is történhet bármi, úgyhogy nem zárok ki semmit a jövőnkkel kapcsolatban. Egyelőre még mindent bírunk, ugyan már nagyon szorul a hurok a torkomon, mert 11 éve vagyok kialvatlan, de még jó, még jól vagyok. Köszönöm szépen.