Boronyák Rita Miért gonosz a gonosz?
Michel Ocelot, a Kirikou rendezője


18 KByte

Ha az ember mindig azt csinálja, ami ő, önmaga, akkor nem tudja eladni magát - mondta Michel Ocelot, a napokban bemutatott Kirikou és a boszorkány című film rendezője, aki az 5. Francia Filmnapok alkalmával járt Budapesten.

Az Önnel készült interjúk alapján úgy tűnik nekem, Ön magányos alkotó. A Libérationban megjelent beszélgetésben a lakását is leírják: nincsenek képek a teljesen fehér falon, semmi fölöslegeset nem tart otthon.

Talán azért mondják, hogy "magányos alkotó" vagyok, mert szeretek mindent magam csinálni. Ami a munkát illeti: nem szeretem, ha megmondják nekem, mit csináljak, elég jól ellent tudok állni a tanácsoknak (nevet). Leírom a történetet, megírom a párbeszédeket, megrajzolom a szereplőket, amit aztán odaadnak az animátoroknak. Attól kezdve, hogy a mű elindult, már szeretek az emberekkel lenni. Az interjúra már nem nagyon emlékszem, de ezekbe mindig becsúszik valami félreértés. Alkalmanként egészen félelmetes ez: előfordul, hogy éppen az ellenkezőjét adják a számba annak, amit mondtam. A megjelenés után aztán már késő korrigálni. Én nagyon szeretem, ha megjelenés előtt elolvashatom a cikket. Bizony előfordult, hogy idézőjelben közöltek tőlem olyasmit, amit nem mondtam. Talán abban a cikkben van, hogy a babonáról beszélve azt mondom: nemcsak Afrikában babonásak az emberek, a párizsi nők például horoszkópot olvasnak, nincs is női lap horoszkóp nélkül. Az újságírónő azt mondatta velem ez után, hogy "De azért a nők nem hülyék" ("Pourtant les femmes ne sont pas betes"), én ilyet soha nem mondtam, óriási butaság ilyesmit mondani, nem? Én butáknak találom azokat a nőket, akik minden nap elolvassák a horoszkópjukat, de a férfiakat is, amennyiben olvassák! Ezek után azt mondatni velem, hogy a nők nem hülyék, macho szöveg volna részemről. Soha életemben nem különböztettem meg ilyen alapon a nőket és a férfiakat.

A Kirikou-ban a mókus-szerű lények...

Franciául rat palmiste-nak hívják őket, ami elég fura, hiszen nem patkányok, és nem is pálmák között élnek.

Szóval ezek a pici lények (nevetés) eléggé kontúrtalanok a filmben. Számítógéppel csinálta őket?

Minden figurát papíron rajzoltam meg, a mókusokat is. Ezt követően minden rajzot beszkenneltünk. A színezést, azt, hogy kicsik vagy nagyok legyenek, és hogy hogyan helyezkedjenek el a képernyőn, számítógéppel végeztük. Az animálásuk úgy történt, hogy a törzset külön papírra rajzoltuk, a mozgást végző részeiket, a kezeket, lábakat egy másikra. Ezért fordulhatott elő, hogy a kezek, lábak kontúrosak, a test pedig elmosódott - nem jól sikerült ez a fázis. Jó ötlet volt, hogy a figurák lágyak legyenek, de a nem túl jó végrehajtás miatt bizony elmosódnak időnként.

A Magyarországon vetített változat szinkronizált. A francia verzióról olvastam, hogy Dakarban rögzítették a hangot, ottani emberekkel, s így természetszerűleg mindegyiküknek van egy kis akcentusa. A főhős, Kirikou az egyetlen, akinek nincs akcentusa. Ez szándékosan történt?

Remélem, a magyar verziót nem tájszólásban csinálták!

Nem. Megkérdezték ezt Öntől?

Nem, nem tudok mindent ellenőrizni, de jó, reméltem, hogy nem tájszólásos a magyar. Azt gondolom, hogy minden forgalmazó "úr a maga háza táján". Az angol nyelvű verziót azonban teljesen újracsináltattam. Azt hiszem, ahhoz jogom van, hogy olyasmit megtiltsak, ami nekem nagyon nem tetszik. Az angol szinkron minden szinten rossz volt. Az a szöveg, ami franciául egyszerű és nemes volt, angolul bájolgó, túlbeszélős tévé-szöveggé változott. A szinkron maga is rettenetes volt: még csak meg sem próbáltak olyan szöveget írni, ami legalább kicsit követte volna a szereplők szájmozgását. A szöveg szájra-írása elmebeteg munka, de én úgy éreztem: olyan, mintha kötöttségekkel teli versformában írnék, hogy ugyanazt mondjam el angolul, amit a franciában is. Olyan volt, mintha áriát írtam volna: a lehetetlent kellett megcsinálnom, hiszen a két nyelv egyáltalán nem hasonlít, és mégis sikerülnie kellett. A szövegnek természetesnek kellett lennie ezek között a mesterséges körülmények között. Plusz még a szinkronszínészek játéka is rossz volt. Megírtam a teljes angol szöveget, majd elolvastattam egy fordítóval, aki elég keveset javított. Sikerült megőriznem az eredeti szöveg egyszerűségét és nemességét. Aztán különböző trükköket alkalmaztam még, hogy a szájmozgás is jó legyen. Jó angolságú szöveg volt, pici akcentussal. Dél-Afrikában vettük föl. Azt mondtuk: a francia és az angol legyen akcentusos, a többi nyelvben nem kell akcentus. Afrika egyik fele franciául tud, a másik fele pedig angolul, ezek a nyelvek természetesek számukra. Amikor egy afrikai franciául beszél, a saját nyelvét beszéli, nem pedig idegen nyelven szólal meg.

Ez már-már filozófia...Ön Afrikában afrikaiakkal afrikai filmet csinált, mintha Ön is afrikai volna.

Igen. Ám ha bármilyen más nyelven akcentusuk volna a szereplőknek, az az anyagtól merőben idegen tájszólás volna. Afrika franciája és angolja nem idegen, ők is közénk tartoznak. Az, hogy Kirikou-nak nincs akcentusa, nem volt szándékos. Ugyanis Dakarban találtam egy kisfiút, aki egyszerűen zseniálisnak bizonyult, de sajnos semmilyen akcentusa nem volt...Annyira jobb volt a többieknél, hogy őt választottam. Az angolban Kirikou-nak borzasztóan aranyos akcentusa van.

Mivel Kirikou sokkal intelligensebb, mint a környezete, végül is belefér, hogy akcentus nélkül beszéljen, nem?

Nem, nekem ez nem tetszett. Az a pici akcentus számomra nagyon vonzó, az ország illatát érzem benne.

Az animációval kapcsolatban: én azt láttam, hogy a figurák kissé mereven mozognak. Nem csupán a fétisek, amik olyanok, mint a gépek, hanem a hús-vér figurák is.

Hát, ennyit tudtam elérni. A fétisek esetében, azok szándékosan merevek igen.

A filmje egyik nagyon nagy pozitívuma, hogy az afrikai hagyományok, illetve a hely szelleme híven tükröződnek benne (ruhák, kunyhók, állatok, növények, színek stb.). A fétisek ezzel szemben gépek, automaták.

Ez tévedés volt részemről. Számomra a fétisek a néger szobrászművészet termékei, amiket varázserő mozgat, de nem robotok. És mindenki azt mondja rájuk, hogy a technika térnyerését szimbolizálják...Mindenki azt mondja, hogy igen, Karabát gépek veszik körül. Ez a rendező tévedése. Ebben az esetben úgy mondtam valamit, képletesen szólva, hogy az emberek nem értették meg, amit mondtam. A többi dolgot érthetőbben fejeztem ki, azokról mindenki mindent ért.

Azt olvastam, hogy az alagutak, amikben Kirikou közlekedik a föld alatt, Afrika térképét rajzolják meg. Én ugyan ezt nem vettem észre...

Nem, nem, egyáltalán nem! Ez csak véletlen lehet, én se vettem észre. Afrika körvonalai tulajdonképpen eléggé egyszerűek, nem nehéz belelátni azokba az alagutakba, de azért ez nem igaz. Milyen izgalmas értelmezési lehetőségek! Gazdagították a művet (nevet).

Kirikou nem mindig szimpatikus, teljességgel ember léptékű mesehős, hibákkal.

Nekem persze mindig rokonszenves, de értem, ha valakinek nem az. Azt szerettem volna, hogy egészen emberi legyen, s bizony azt is, hogy néha gyengének is bizonyuljon. Nem akartam olyan hőst formálni, aki mindig csak nyer. De soha nem alávetett, és főleg nem egy kis cukifalat. Megvan a maga egyénisége, aki néha ellenszenves, és szerintem az jó.

Elsősorban a törzsbeliek nézik rossz szemmel keményfejűségét és - szerintük - túlzásba vitt merészségét. De szerintem ez így sokkal emberibb.

Szerettem volna, ha nem tökéletes, és azt is, ha időnként nem sikerül neki valami, s akkor bátortalanodjon el, de aztán az elmúlik, mert Kirikou bátor, merész.

Önnek most két egészestés rajzfilmje van forgalomban: a Kirikou, amit itt a francia filmhéten is bemutattak, és a Hercegek és hercegnők, amit a magyar közönség még nem látott. Tavaly az utóbbihoz hasonló, egyébként eléggé ritkán készített árnyfilm (The fisherman and his wife, r: Waliczky Tamás, német-magyar) nyerte a Mediawave animációs díját. Nem gondolt arra, hogy benevezi oda is?

A terjesztéssel, a fesztiválnevezésekkel profik foglalkoznak, nem én választom meg. Köszönöm az ajánlatot, továbbítom a forgalmazómnak.

Kirikou feleségül kéri a gonoszságából kigyógyult Karabát, aki azt válaszolja: Nem megyek hozzá senkihez, mert nem leszek senki szolgája.

Kirikou-t nem alkottam tökéletesre, s ugyanígy jártam el Karaba esetében is: a szereplő lénye, a lényege ugyanaz. Azt mondja egészen pontosan: Ha boszorkány vagyok, ha nem, akkor sem leszek senki szolgája.

Ez a házasság Kirikou és Karaba között nagyon szép, nagyon logikus, de számomra kicsit hamis volt.

Nekem nem (nevet). Az első változat egyébként még sokkal rosszabb volt. A filmet eredetileg közepes hosszúságúra terveztem, ami az átváltoztató csókkal végződött volna. Ez azt jelentette abban a verzióban, hogy Kirikou elveszi azt az asszonyt, aki megölte és megette az apját... Ez nekem tetszett. Mert Kirikou megértette Karabát, aki akkor már nem volt gonosz, és megbocsátott neki, úgyhogy nekem tetszett az a befejezés. Mindazt, ami utána következik, csak azért tettem hozzá, mert úgy túl rövid volt nagyfilmnek. A hosszabb változat ebből a szempontból jobb, mert más megvilágításba helyezi a dolgokat. Azt gondoljuk a csóknál, hogy "és boldogan éltek, míg meg nem haltak", de nem: a falusiak nem ismerik meg Kirikou-t , hiszen felnőtt férfivá vált, nem kisgyerek, és ráadásul meg akarják ölni Karabát. Érdekes az emberek fejlődése, ahogyan végül belátják Kirikou igazát.

A filozófiáját tekintve teljesen korrekt, de meseként kicsit kilóg a feminizmus lólába, ne haragudjon. A "Nem leszek senki cselédje" szövegnél én nevettem, és ezzel nem voltam egyedül a nézőtéren.

Én sem gondolom, hogy az a film legjobb pontja. Számomra teljesen egyértelmű volt, hogy Karabának ezt kell ott mondania: nekem ehhez nincs kedvem, jó, nincs már varázshatalmam, de akkor sem kapsz meg, én ugyan nem fogom mosni a zoknijaidat. Az igaz, hogy kicsit gyönge gondolat...A franciában a "servante" szónak kicsit méltóságteljesebb jelentése van, azt gondolom.

Én személy szerint egyetlen gyerekeknek készült alkotást sem láttam, amelyben az úgymond megjavult szereplő ne vált volna úgymond jóvá, problémamentessé.

Erről van szó. Nincs olyan, hogy "a priori gonosz". Kirikou kérdése pontosan az, amit a mesékben nem szoktak a szereplők föltenni: hogy miért gonosz a gonosz. Számomra nagy kérdés volt gyerekkoromban, hogy olyan emberek, akikkel mi kedvesek voltunk, miért ártanak nekünk. Apránként értettem meg, mire felnőttem, hogy minden gonosznak valami komoly problémája van, amit nem oldott meg. Bizonyos problémákat már nem lehet megoldani, mert túl késő, másokat még meg lehet. Ha a gonoszoknak volna valakijük, aki megcirógassa és szeresse őket, nem volna szükségük arra, hogy öljenek.

Maga akkor alapvetően optimista.

Azt mondom: ha. De tudom, hogy ez nem történik meg. Persze, hogy van néhány eredendően beteg ember, de ez a fajta igen ritka kivétel.

Még egy egészen icipici kérdés, aztán békén hagyom.

Nem, nem, nagyon szeretek magával beszélgetni, mert maga jól megnézte a filmet (nevet= utal arra, hogy többen a film ismerete nélkül csináltak interjút vele), végig is gondolta, és én szeretem a kritikát. Most, hogy említi, eszembe jut, hogy nem igazán tartottam jónak Karaba szövegét, de egyértelmű volt nekem, hogy valami ilyesmit kell mondania.

Youssou N’Dour zenéjét elég sok kritika érte: túl sok, túl kevés, nem elég jó.

Amikor a filmben a gyerekek éneklik, akkor él a zene. Az nem holmi "reklám a lemezemnek", a gyerekeknek akkor szükségük van az éneklésre. Egyébként is egészen rövid az a rész. A gyerekek énekelnek, táncolnak, mert arra van szükségük.

Az emberek meztelen felsőtesttel szerepelnek az Ön filmjében.

Az én elképzelésem végtelenül tisztességes, őszinte és autentikus volt. Nagyon súlyos volt ez a momentum. Azt akarták, hogy bugyit és melltartót adjak a szereplőkre... Mindenhonnan ide jutunk: leborulunk az amerikaiak előtt. Minden producer arról álmodik, hogy az amerikaiaknak adja el, amit el akar adni. Az én producerem egy éven át, amíg a film készült, minden áldott nap arra kért, öltöztessem föl a figurákat...Az amerikaiak kedvét keressük, ez mindenhol így van, Franciaországban is. A film befejezéséhez televíziós pénzre is szükségünk volt. A mozifilm-osztály vezetője nagyon szerette a Kirikou-t, mindenhol támogatta, és aztán közölte: "Választania kell. Vagy melltartó, vagy leállítjuk a filmet." A lehető legnagyobb szerencsével sikerült végül is befejezni a filmet. Ezt az illetőt elbocsátották, és a film elkészült. Ha ő a helyén marad, nem tudom, mit csináltam volna, a helyzetnek nem volt jó megoldása. A helyzet attól volt kifejezetten erkölcstelen, hogy mindenki azt mondta nekem: Engem persze személy szerint nem zavar a figurák meztelensége, de tudod, muszáj melltartót rajzolni rájuk.

Annál is érthetetlenebb ez a hozzáállás, mert Afrikában a meztelenség természetes. Ráadásul a nőket is, a férfiakat is jellemzi, korukat is mutatja a felsőtestük, a mellük állapota.

Gyerekkoromban Afrikában éltünk. Az emberek nem rejtegettek semmit, nem szégyellték magukat. Egy olyan országban, ahol nagyon meleg van, az asszonyok így öltöznek, ez a természetes. A Kirikou-t Nagy-Britanniába nem is adtam el. A BBC kereken kijelentette: televízióban ilyesmit nem lehet bemutatni. A kisfiú fütyijét persze nem nevezték meg, azt mondták rá: "front nude"...Amerikában bemutatták, nagyon kis nyilvánosságot kapott. A Universal is a melltartókhoz kötötte az üzletet... Egy szinte ismeretlen kis forgalmazó, az ARTMATTAN vette meg. A cég neve szójáték az art ’művészet’ és a Manhattan szavakkal, illetve az harmattan ’meleg nyugat-afrikai szél’ szóval. Azok a forgalmazók, akiknek volt bátorságuk bemutatni a filmet, olyat tettek, amit korábban soha - a film nem esett át azon a procedúrán, amelynek során meghatározzák, melyik korosztálynak való...ugyanis attól tartottak, hogy "Gyerekeknek tilos" megjelölést kap. Ez egyszerűen félelmetes. A tolerancia teljes hiányát és a képmutatást érzem én ebben. A gyerekek rettenetes dolgokat látnak maguk körül is, a televízióban is, gondoljon csak a hírekre. Ez elég fontos téma. És mégsem lehet "családi film"-nek nevezni egy olyan filmet, amelyben akárcsak egy kebeldarab is látszik. Ha az ember mindig azt csinálja, ami ő, önmaga, az azt jelenti, hogy nem tudja eladni magát. Az amerikai piac egyébként is protekcionista. Én olyan filmet csináltam, ami mindenkihez szól, mindenki megérti, az amerikaiak is. A hivatalos prüdéria dacára nagyon kedvező kritikákat kapott ott is.

 A film francia nyelvű honlapja


83 KByte

70 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap kereső