Marik Noémi "Brigi, Brigi és Brigi - Brigi" - a vágások szimfóniája

Hajdú Szabolcs: Macerás ügyek

Szabó Domokos és Nyitrai Illés 52 Kbyte	Egy nagyon tehetséges, egyéni hangú új filmes generáció kezd markánsan és mind erőteljesebben jelentkezni. És sikeresen, hiszen egyaránt kivívták a szakma és a közönség elismerését. (Filmszemle első filmes díjak, közönségdíj) Még csak azt sem lehet rájuk mondani, hogy most bontogatják a szárnyaikat, hiszen érett, kialakult, egységes stílusról tanúskodó filmekkel álltak elő valahányan. És legfeljebb csak ők vallják magukról, hogy még csupán húsz százalékon égnek, mert mi, nézők ezt nemigen érzékeljük. Ők: Mundruczó Kornél, Török Ferenc, Hajdú Szabolcs, Incze Ágnes és Kocsis Ágnes. Közülük Hajdú Szabolcs filmjét, a Macerás ügyeket az erős vizualitás jellemzi. A hagyományostól eltérő dramaturgia és képkezelés - vad, intenzív formai kísérletezés. Hajdú Szabolcs képi megoldásokban gondolkozik. Képekkel, vágásokkal - a vizualitással mesél, és nem is igazán történetet. Filmje olyan, mint egy videóklip. Ám ennek ellenére a forma és a tartalom nála is elválaszthatatlan. Boyle-lal, Tykwerrel, Aronofskyval rokon, mégis leginkább a francia filmes új hullám "papa mozija" ellen lázadó mesterét követi, tudatosan, felvállaltan; s úgy tűnik, hogy az akkor sokkolónak, lázadónak számító hang ma is hat, több mint negyven év múltán is még eredetinek, újszerűnek számít. A nézőt ma is magával ragadja és kizökkenti. A dokumentarista eszközök, a feliratok, idézetek, sajtó szövegek, átvett vizuális jelek, elidegenítő eljárások, az elbeszélés széttördelése, a képkimerevítés, a képismétlések, a kihagyásos, zökkenő vágás, a váratlan hang- és színváltások, és az ismeretlen, pályakezdő, de erőteljes színészek szerepeltetése - mind-mind Godard-t idézik. És ahogy - tudjuk meg a filmből - egy amerikai közmondás szerint nincsen Cola szénsav nélkül, úgy Hajdú Szabolcs filmje sincsen mesterei, gyökerei előtt való tisztelgés nélkül. Így dalolva sorolódnak elénk nagy filmrendező klasszikusok nevei, Godard-tól Tarkovszkijig, Buňueltől Felliniig, Orson Wellestől Fassbinderig, Jancsó Miklós pedig a maga valójában jelenik meg a filmben, egy színielőadás díszvendégeként. Hajdú ezekkel a filmtörténeti morzsákkal, felsorolásokkal a film tudatos filmszerűségét is még inkább kiemeli. A Macerás ügyek olyan kamasztörténet, olyan szerelmesfilm, amely tragikusan végződik (ezzel is Godard első filmjét idézve), és amely egyszerre szól dokumentarista módon, feltárási szándékkal és stilizáltan. Hajdú közvetlenül, mégis átlényegítve mutatja a valóságot - innen a líraiság és a játékosság. A naplóforma, a pontos helyzetjelentés, az időjárási paraméterek megadása, a civil szereplők időnkénti bevágása, még maga Jancsó szerepeltetése is a dokumentarista jelleget erősítik. De áldokumentarista maga a háttér is, realista stílusjáték (-paródia), életszagú figurákkal: a buszbemállóban álló koszos trikós műanyaggyári munkással és a közért előtt szatyrokat cipelő nővel. Ezek a képek olyanok, mint egy-egy idézet - az életből. Az utolsó kép is egy vidéki város, Debrecen hosszan kitartott látképe, tisztelgés a szülőváros előtt. Hajdú Szabolcsot az a vád éri, hogy bár nagyon tehetséges, formaérzékeny, de öncélú és formalista, s filmje nemigen szól semmiről. Pedig szól, méghozzá nagyon intenzíven, eredetien és személyesen. A legfontosabbról: az első szerelemről. És annak tartozékairól: a barátságról, féltékenységről, bizonytalanságról, szexualitásról, iskoláról, rivalizálásokról és hivatáskeresésről. Vagyis arról a korszakról szól, amelyben az ember egyszer "úgy áll, mint egy kérdőjel", máskor meg "mint a felkiáltójel" - a kamaszkorról. Ám itt mégsem a szerelem történetén van a hangsúly - Hajdú sokkal inkább magát az élményt ragadja meg, annak minden keservével, félelmével, elszántságával, őrültségével, bájával és humorával. Nem történetet mesél, hanem történéseket, érzéseket, hangulatokat, állapotokat. Ez jelenik meg Imi végeláthatatlan futásában és Brigi ebihalas víziójában. És ezért a naplóforma narráció is. Brigi és Imi szerelme négy nézőponton keresztül tárul elénk. Imi, Brigi, Tibi és Zsoli naplóján keresztül. Hajdú az igazság (egy kamaszszerelem történetének) feltárásától vezérelve a többoldalú megközelítést választja - széttördeli a narrációt és váltogatja a nézőpontokat (a naplókat). E nézőpontváltások eredménye, hogy úgy tud mindvégig személyes és egyes szám első személyű maradni a történetmondás, hogy mindig más-más az egyes szám első személy. És filmjének hősei vallanak - szókimondóan, eredetien és őszintén, érzésekről, szexuális álmokról, maszturbációról, énképről, barátságról. Az igazság birtokosa pedig egy gyerek, egy kislány - ő az egyetlen, aki átlátja a viszonyokat, a lehetőségeket és mindenről tud. Két nagy esemény fűti e fiatalokat, a szerelem és a színészet. És a szerelem tűnik az erősebbnek. Így, ahogy az már lenni szokott, itt is kialakul egy szerelmi sokszög. Tibi Imihez tartozik, Imi Brigihez akar, ám Brigihez akar Zsoli is, a langaléta galerivezér, Brigi viszont még nem tudja, mit akar. Imi szerint a barátság, a szerelem más-más dolog, és semmi közük egymáshoz. Tibi, a féltékeny barát viszont úgy gondolja, hogy Imi csakis hozzá tartozik, ám most Brigi miatt le akarja cserélni -akkor pedig ő, Tibi megszűnik. Zsoli (Katona László), a tekintélyparancsoló rivális nyakigláb, piros garbóban és napszemüvegben virít; Imi (Szabó Domonkos) magánakvaló kamasz, sárga trikót, piros majd zöld (remény) gatyát hord (később teljes fehérre vált - tiszta lappal indulva); Brigi (Török Illyés Orsolya) gyönyörű színésznőtanonc, piros kertésznadrágban pompázik - a ruhákban tehát dominál a piros. Imi, ahogy eléri a szerelem, legyőzhetetlennek érzi magát, s gyakran kokettál a halállal ( leönti magát például benzinnel, hogy felgyújtsa). Imi száz százalékos hatást akar elérni Briginél, katarzist, árvizet, hogy a lány ne tudjon mérlegelni. A szerelem őrültségekre indítja mindkettejüket, bátrakká, erősekké s furfangosakká teszi őket, csodákat művel velük. Brigi otthagyja Imiért a várva várt előadást, amelyben ő a főszereplő, s amelyet még Jancsó is eljön megnézni; kiemel egy autót a sárból, és még a búzakazlak is megmozdulnak körülötte a mezőn. Imi kopaszra borotválja a fejét, lakkbenzint önt magára, szembeszáll a rettegett tanárral és nekimegy a magasabb, nagyobb bandavezérnek. Imi kedvenc helye egy nagy fa árnyéka, a nagyapa hamvaiból nőtt óriásfáé, amelyet majdnem kivágnak egy focipálya létesítése miatt. Imi a nagyapa árnyékában, a fába kivetítve gondolatait, meri csak faggatni Brigit szexről, szexuális álmairól, maszturbálásról, tolmácsolva fa-nagyapja kérdéseit. A film végén a nagy fa mellett megjelenik egy kicsi - "aki nagyon akarja, hallhatja is, ahogy egymással beszélgetnek". (Legvégül pedig még a focipálya is felépül: köréjük.) Furcsa, morbid fricska a vég - Imi is fává lesz. A revansok revansában, a nagy párbajban ugyanis Imi legyőzi Zsolit, ám vesztére. Mivel az ő szerelme bizonyul erősebbnek, ő az, aki vakmerőn nem mozdul el az úttestről, s így épp Brigi gázolja halálra. (Az agresszió egyébként csak finoman, stilizáltan van jelen a filmben - kézszorítások, ujjmegfogások, szájbaturkálások, köpködések, ruhától való megfosztások, falra mászások, birkózások és a szauna-gőzt egymásra fújások formájában.) Mindenben ott tehát a parodisztikus elem - a figurákban, a jól felvázolt karakterekben (a langaléta cingár riválisban, Zsoliban; a bagolyszerű tanárban; a dagadt színészjelöltben és Tóth Gyusziban, az izomagyú, nagydarab gondnoklegényben); a helyzetekben (egymásramutogatás, szaunabeli párviadal, Brigi bemutatása egy fának); és az álrealista háttérben. A színielőadás rendezőjének figurája is paródia, az analizáló, vájkáló, kegyetlen rendező paródiája. Ám mégsem lesz mindettől paródia vagy groteszk a film, mert mindeközben végig ott a puritán őszinteség hangja is - a vágásban, a kameramozgatásban, a dramaturgiában, a vallomásokban. És ez hitelesíti az érzelmeket, a történetet s a szereplőket. Hajdú Szabolcs nem modorosan, öncélúan bánik a képpel, egyszerűen csak úgy, mint akinek a természetes közege az. A vizualitás nála nem elnyomja a témát, hanem minden erejével megtámasztja azt. Történetmesélő marad tehát ő is, csak Godard-i módon. Godard furcsa vágásaival, képismétléseivel. S ez a képi megfogalmazás olyannyira összhangban van Imi érzéseivel, élményeivel, hogy mindannyiszor elhisszük a formát, a trükköket, a lelassításokat, a kimerevítéseket. Elhisszük, hogy itt még az operatőrt is Imi irányítja és nem az őt. A képek vágástechnikája, ismétlése mindamellett következik a történet, a szöveg dramaturgiájából. A vizualitás és a dramaturgia így szerves egységet alkot. Nem kell hát számon kérni a történet bonyolultságát, kidolgozottságát vagy a mély mondanivalót egy olyan filmtől, amely olyan expresszíven képes visszaadni, megörökíteni, celluloid szalagra átültetni az érzéseket, élményeket, mint ahogy azt Hajdú Szabolcs Macerás ügyek című filmje teszi.
Középen Nyitrai Illés 76 Kbyte
Katona László és Török-Illyés Orsolya 33 Kbyte
Középen: Szabó Domokos 67 Kbyte
Szabó Domokos 38 Kbyte
Szabó Domokos és Nyitrai Illés 35 Kbyte