Fejes Katalin Áttáncolni a viharon

Stephen Daldry: Billy Elliot

Középen Jamie Bell (Billy Elliot)
Középen Jamie Bell
(Billy Elliot)
28 Kbyte

Martha Graham, a világ egyik leghíresebb táncosnője Feljegyzések című könyvében azt írta: "A tánc titka annyi, hogy mindenről szól, csak a táncról nem". Így van ez a Billy Elliot című angol film esetében is. Billynek mindennél fontosabb, hogy táncos legyen. A tánc neki több, mint passzió, a kifejezés egy eszköze, amely segít felszínre hozni a vágyakat, segíti a vágyak megvalósítását- ahogy Graham is írja. Billynek a tánc az önfelfedezést is jelenti. A tánccal bebizonyítja magának, mire képes. A tánc erőt ad neki ahhoz, hogy szembeszálljon a családjával, az elvárásokkal.

Mondhatnánk, hogy ez sem más, mint a szokásos tinédzser tünet, a gyerekkor sajátos időszaka, a változás ideje, amikor minden tizenéves megpróbál kibújni a szülői elvárások alól. Billy Elliot mégis más, mint a többi tizenéves srác. Miből fakad e mássága? Miért lehet megérteni és vele drukkolni? Miért ragad magával töretlen lelkesedése? Billy alakjában az egykori, meg nem valósult gyerekkori álmok összegződnek. Nem adja fel a küzdelmet, hogy a kulturális sztereotípiákkal, családjának válságával és a bányászsztrájk nyomasztó légkörével dacolva az álmának élhessen.

Politikai harcok, társadalmi problémák, hétköznapi életképek megszokott elemei az angol filmeknek. Stephen Daldry rendezése azonban nem fullad bele a sémákba. A Royal Court Theatre egykori igazgatójának debütálása a film világában jól sikerült. Daldry bebizonyította, hogy nemcsak a színfalak között képes eligazodni. Biztos kézzel irányítja a szálakat, pontosan tudja, mit akar. Joggal lehet büszke első filmjére. Keserédes melodrámában, fájdalmas - néhol sírnivaló - humorral rajzolja meg Billy történetét, háttérben a sztrájkkal.

Az easingtoni bányászfaluban zord és nyomorúságos az élet. A bányászok sztrájkkal próbálják felhívni a figyelmet egyre lehetetlenebb helyzetükre. Az 1984-es bányászsztrájk, ha világtörténelmet nem is írt, az angol történelemnek mégis egyik emlékezetes megmozdulása volt. Rávilágított arra, hogy az állam mennyire nem veszi figyelembe a kisemberek érdekeit. Billy története szorosan összekapcsolódik a sztrájkkal. Egyrészt, mert az apja és a bátyja, Tony a megmozdulás harcos résztvevői. Másrészt, Billy éppen Tony letartóztatása miatt szalasztja el a felvételit a londoni balettintézetbe. Áttételesen pedig az ő helyzete hívja fel a figyelmet arra, hogy alkotni képes emberek tehetségét nem szabad parlagon hagyni azért, mert a társadalom nem akarja hasznát venni, nem akar róla tudomást szerezni. Billy ugyanis titokban jár balettórákra, a nehezen megkeresett pennyket bokszedzés helyett kevésbé férfias elfoglaltságra költi. A konfliktus akkor robban ki, mikor az apa megtudja, hogy a fia balettcipőre cserélte a bokszkesztyűt. De amennyire a kormány nem toleráns a tüntetőkkel szemben, annyival belátóbb lesz az apa. Addig persze sok minden történik a család életében.

A film egyik kulcseleme apa és fia kapcsolata. Szép és megható az a folyamat, ahogy egymásra találnak. Amikor az apa először látja táncolni a fiát, rá kell ébrednie, a fiú valóra fogja váltani álmát. A látvány lenyűgözi, a merev és szűk gondolkodású bányász hajlandó engedményt tenni. A maga bumfordi módján apró rést nyit az érzelmeinek, hogy majd később mindenét - anyagi és elvi szempontból - odaadja a nagy cél valóraváltásáért. Egyszerre sírunk és nevetünk, amikor a falusi bányász megérkezik fiával a Royal Ballet School impozáns épületébe. A szegényember és fia a "Mesék palotájában", ahol meg kell felelni a rettegett felvételi bizottság előtt. Torokszorongató pillanatok mind az apa, mind a fia számára. Ugyanez a jelenet ismétlődik meg, amikor megérkezik az értesítés. Annyira részévé válunk a pillanatnak, hogy szinte mi is ott ülünk az apró étkezőben és várjuk, hogy Billy felnyissa a "varázsdoboz" tetejét.

Billy életében a másik fontos szerepet a tanárnője játssza. Mrs. Wilkinson fedezi fel a fiú tehetségét és nem engedi kihunyni. Észreveszi azt a szikrát, ami benne sosem volt meg, s amely később lángra lobban a fiúban.

Egyre hajtja Billyt, hajlandó külön foglalkozni vele, szembeszállni a családdal. Tudja, hogy a fiúban megvan az, ami képessé teszi a cél elérésére. Sosem tesz neki engedményeket, egy percre sem hagyja lazítani, nem kezeli gyerekként. Vitatkoznak, veszekednek, mint a már sokat megélt társak. A közös cél furcsa szövetséget kovácsol közöttük. Billyben fel is merül a kérdés: "Úgye, nem tetszem magának, Mrs. Wilkinson?" Számára érthetetlen, miért hajlandó harcolni érte a tanárnő. S amikor Billy felvételizik szinte már meg is feledkezik az asszonyról. Az ő szerepe csak annyi volt, hogy lángra lobbantsa a szikrát.

Aki mindig támogatja Billyt, s egyszer sem távolodik el tőle, az az iskolatársa, Michael. A szép és lágy vonású fiúhoz őszinte barátság köti. Kapcsolatuk és Michael megértése mutatja, hogy Billy a táncban nem a férfiasság feladását keresi, hanem a varázst. Őt nem csábítja el a "tütű", a balettszoknya. Billy a tánc és nem az érzései elkötelezettje. Szinte nem bír a lábával, mintha varázscipők lennének rajta, viszik, táncoltatják. Kitörési vágyának harsogó jele, amikor nekitáncol a falnak. Át akarja törni a gátat, "őrült lépteinek" semmi sem állhatja útját. A jelenet egyben azt is megmutatja, hogy a tánc kemény dolog is tud lenni, és egyáltalán nem férfiatlan. A nyers testi erő és a tánc ötvözése az önkifejezés egyik eszköze.

A koreográfus mindent megtett azért, hogy a táncjelenetek kifejezzék Billy kitörési, repülési vágyát. Az operatőr, Brian Tufano ehhez a célhoz igazította képeit. A képkivágás, a színek, a kompozíció az elbeszélés szerves részei. A bányászfalu képei szűkek, a házak túlnyúlnak a kép határain, érzékeltetik a bezártságot, a közösség beszűkült gondolkodását. A táncjelenetekben Tufano nyíltabb, tágabb képkivágásokat használt, így kifejezve, hogy Billy mennyire felszabadulttá válik a tánctól. A harmincas évek musicaljeinek stílusát követi evvel a kameramozgással. Nem véletlen, hogy épp egy Fred Astaire-filmből vágnak be néhány kockát az egyik jelenetbe. A fiú minden vágya, hogy kitörjön a szorításból. Amikor Billy elindul Londonba, a kép fokozatosan kitágul, a szűk utcák szélesebbé válnak, az apró házak fölött láthatóvá válik az égbolt. A fiú előtt feltárul a világ.

A film sikere a főszereplőt játszó Jamie Bellen is múlik. A tizenegy éves fiú, aki maga is a Royal Balett School növendéke, szinte önmagát alakítja, ezért tud megható, igaznak tűnő lenni. Megvan benne az a sebezhetőség, ami Billyben. Lehet szeretni, és aggódni érte. Érzékenysége révén tudja megérteni környezetét, apját, nagyanyját, Michaelt és a többieket. Ezt az érzékenységet ismeri fel Mrs. Wilkinson, azaz Julie Walters. Az angol filmgyártás nagyasszonya inkább hasonlít egy jó karban lévő takarítónőre, mint tánctanárra. Unott, megkeseredett, majdhogynem gépies. Billy mellett azonban valami régi emlék gyúl ki benne. Kettőjük táncjelenete a film egyik kedves pillanata: "te megvalósítod, amit én elszalasztottam" - mondja egy hamiskás összekacsintás. Walters jó választás. Hétköznapi, mégis hatalmas erő van benne.

Az angol filmgyártás újabb sikert tudhat magáénak. Torontóban és Edinburgh-ban már elnyerte a film a nagydíjat. Néhányan pedig tudni vélik, hogy eséllyel pályázhat az idei Oscar-díjra.

A film angol nyelvű weboldala:


Julie Walters
(Mrs. Wilkinson) és
Jamie Bell
27 Kbyte

Tüntető bányászok -
középen Gary Lewis
(Billy apja)25 Kbyte

31 Kbyte

Jamie Bell és
Jamie Draven
(Tony, Bill Barátja)
28 Kbyte

Jamie Bell és
Gary Lewis35 Kbyte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap kereső