|
megnyitóján hangzott el Budapesten, az Örökmozgó Filmszínházban 2001. szeptember 3-án.
Az UFA Palast 85 KByte |
Kiállításunk témája a modern reklám, vagyis az, amit annak idején értettek ezen. Ugyanezzel a címmel - A modern reklám - közölt cikket a Pester Lloyd 1927 február 12-én, öt nappal a Metropolis budapesti bemutatója előtt. "Erről a témáról beszélt tegnap Artur Singer publicista (..) szép számú közönség előtt (…). Előadása második részében a szónok a kültéri reklám válfajairól szólt, példákkal illusztrálva a jó és a rossz plakát fogalmát." Örülök, hogy ez a kiállítás elérkezett végre abba a városba, amelynek neve megegyezik annak a berlini utcának a nevével, melyben született. A kiállítás tudniillik a Budapester Strassén nyílt meg annak idején, Berlin nyugati részének a szívében, ahol a Művészeti fórum helyet kap. Ha ma az Ufá-ra gondolunk, talán eszünkbe jutnak a Dekonstrukció osztrák mesterei, a COOP HIMMEL(B)LAU építészei, akik a nagyszabású, progresszív-expresszív esztétikájú drezdai Ufa mozipalotát felépítették. A látványos acél-üveg konstrukciót 1997-ben nyitották meg. Az Ufa név tehát még mindig él Németországban. A filmforgalmazó cég nemcsak a patinás nevet használja, hanem a régi logót is, a vörös rombuszt a három kék betűvel. Ez a logo szinte az összes itt kiállított plakáton szerepel, igaz, a színek összeegyeztethetetlensége miatt csak fekete-fehérben. Az Ufa betűnév az "Universum Film AG"-t jelentette. Jóval azelőtt, hogy Naomi Klein megírta híres No logo című bestsellerét a sikeres márkavédjegyek diadalútjáról, az Ufa-logo már mindenütt jelen volt Németországban. Mindenki ismerte a logót és az általa fémjelzett történeteket, amelyek szórakozást és kikapcsolódást ígértek. Lucian Bernhard, a kor neves német grafikusa 1921-ben tervezte meg ezt a logót. Az Ufa "a képek bűvös birodalma" - fogalmazott Klaus Kleimeier, az Ufa krónikása. Az Ufa valójában a nagy amerikai filmstúdiók mintájára gondosan megszervezett óriási konszern volt. A véletlen nem szólhatott bele a tervezésbe. Nemcsak filmeket gyártott, hanem hazai és külföldi alkotásokat is forgalmazott, emellett egy sor mozival rendelkezett Németországon belül és kívül. Övé volt például Berlin nyugati központjában az Állatkert melletti UFA PALAST a Budapester Strassén, amely a weimári köztársaság legfontosabb premier-mozijának volt tekinthető. Ezenkívül külföldön is működtetett mozikat, például Bécsben és Budapesten is. Az Ufa azonban elsősorban a két világháború közötti Németország történelmének tükre volt. Állami tulajdonú filmvállalatként propagandisztikus céllal alapították az első világháború idején, hogy a harcba belefáradt lakosság hangulatát javítsa. 1918 után a Deutsche Bank vette át. Hamarosan Németország legjelentősebb filmvállalatává nőtte ki magát, hogy aztán a nemzeti-szocialisták propaganda-gépezetének részeként végezze. De térjünk vissza a plakátokhoz. Manapság a filmeket már világszerte egyetlen plakát reklámozza. A hollywoodi filmsikereknél ugyanazt a plakátot bámulhatjuk meg New Yorkban, Londonban, Berlinben, Bécsben vagy Budapesten, csak a nyelvük különbözik. A húszas és harmincas években a filmeket minden ország külön plakátokkal hirdette, sokszor többfélével is egyszerre. A nagy mozik emellett saját plakátokat is csináltattak. A közös nyelv ellenére Bécsben külön plakátok készültek az Ufa-filmekhez. Ennek egyik oka az volt, hogy a két országban eltérő plakátméretet használtak. Ausztriában nagyobb méretű plakátok kivitelezésére volt lehetőség, mint Németországban. Ezen a kiállításon két esetben hasonlíthatjuk össze, hogy miben különbözött a filmreklám grafikai kivitelezése a német és az osztrák plakátokon, éspedig két Lubitsch-film, a Madame Dubarry és a Sumurun esetében. A plakátok ugyanakkor egy sikertörténetről is mesélnek: Theo Matejko grafikust 1920-ban éppen a Dubarry-plakátnak köszönhetően szerződtették Berlinbe. A Sumurun-plakátot már úgy szignálta, hogy "Theo Matejko 1920". Milyen kapcsolatban állt a német Ufa Ausztriával? 1996-ban a Tabor mozi bemutatta Martin Scorsese Kaszinóját. Ez volt az utolsó bemutatója ennek a tisztességben megöregedett, 1916-ban nyílt filmszínháznak, amely annak idején a német Ufa legfrekventáltabb premier-mozija volt Bécsben. Az Ufa 1926-ban vásárolta meg az 1000 férőhelyes mozit, és 1929-ben hangosfilmszínházzá alakította. Bécs, e kétmilliós kulturális olvasztótégely egyetlen időszakban sem volt filmmetropolisznak tekinthető. Túl szűkek és korlátozottak voltak a filmes- és pénzügyi lehetőségek. Reklámképtelenség miatt soha nem tudta külföldön megvetni a lábát még a legnagyobb és legpotensebb osztrák filmgyártó cég, a Sascha Film sem, amely egyébként sok emigráns magyar filmszakembert foglalkoztatott. Az ambiciózusabb filmesek tehát kénytelenek voltak megfelelőbb, nagyobb sikerekkel kecsegtető helyek után nézni. A legkézenfekvőbb megoldás a német főváros, Berlin volt. Következzék az Ufá-nál Berlinben dolgozó, osztrák gyökerű filmszakemberek hosszú, bár korántsem teljes listája: Ők mind az Ufa sikertörténetének építői voltak. 1933 után közülük sokak számára nem volt hely Németországban. Szeretném felhívni a figyelmet az Urlaub auf Ehrenwort című film plakátjára, amely az 1938 januári bécsi bemutató alkalmából készült. A kézfogás a becsületszónak, mint a film témájának szimbóluma. Ugyanakkor felfogható úgy is, mint Paul Aigner grafikus Anschluss-szimbóluma, mivel Ausztria Németországhoz csatolása pár nappal a bemutató után megtörtént. Joseph Gregor, 1923-tól az Osztrák Nemzeti Könyvtár színházi gyűjteményének igazgatója az elsők között fedezte fel Európában a film archív értékét. 1929 körül kezdett standfotókat, plakátokat és egyéb filmes reklámanyagot gyűjteni. Az Osztrák Nemzeti Könyvtár Gregornak köszönhetően vált a világ első olyan közkönyvtárává, amely rendszeresen archiválta ezeket a filmtörténeti dokumentumokat. Gyűjteménye már 1936-ban több, mint 60 000 darabból állt. A nyolcvanas években a Röpirat- és Plakátgyűjtemény 3000 filmplakátot kapott ebből az állományból a Színházi gyűjteménytől, ezek között kb. 250 Ufa plakát volt. A filmplakátok szakszerű katalogizálása és adatbankba rendezése céljából tapasztalt külföldi intézményekhez fordultunk. Ilyen intézmény volt még a Stiftung Deutsche Kinemathek, ma Filmmúzeum Berlin is, amely hasonló volumenű filmplakát-gyűjteménnyel rendelkezett. Tapasztalatcsere közben megállapítottuk, hogy a két gyűjtemény Ufa-plakátjai gyönyörűen kiegészítik egymást. Előfordul ugyanis, hogy osztrák plakátok találhatók Berlinben, ugyanakkor Ufa-plakátok Bécsben. Ez adta az ötletet egy közös kiállításra, amelyet Önök itt most láthatnak. Ebből az alkalomból szeretném megemlíteni a berlini Filmmúzeum plakátgyűjteményének vezetőjét, Peter Mänz-et, aki kurátorként segített létrehozni e kiállítást. Beszédem végén még egyszer visszatérek a Pester Lloyd cikkére, s ezzel együtt a filmre, amelyet nemsokára láthatnak. A kiállításon együtt látható az Ufa rendelésére készült három Metropolis-plakát. A Metropolis budapesti bemutatójára készült plakát, Bottlik József munkája sajnos e kiállításon nem szerepel, de a Magyar Nemzeti Galériában megtekinthető. Németh Ágnes fordítása
| Sumurun - Theo Matejko plakátja 127 KByte
| Madame Dubarry - Robert L. Leonard plakátja 122 KByte
| Madame Dubarry - Theo Matejko plakátja 92 KByte
| Metropolis - Erich Kettelhut díszlettervező rajzai nyomán 115 KByte
| Metropolis - Heinz Schutz-Neudamm plakátja 56 KByte
| Metropolis - Werner Graul plakátja 59 KByte |