Christian Maryska Az UFA-plakát kiállítás

megnyitóján hangzott el Budapesten, az Örökmozgó Filmszínházban 2001. szeptember 3-án.

Az UFA Palast
Az UFA Palast
85 KByte

Kiállításunk témája a modern reklám, vagyis az, amit annak idején értettek ezen.

Ugyanezzel a címmel - A modern reklám - közölt cikket a Pester Lloyd 1927 február 12-én, öt nappal a Metropolis budapesti bemutatója előtt.

"Erről a témáról beszélt tegnap Artur Singer publicista (..) szép számú közönség előtt (…). Előadása második részében a szónok a kültéri reklám válfajairól szólt, példákkal illusztrálva a jó és a rossz plakát fogalmát."

Örülök, hogy ez a kiállítás elérkezett végre abba a városba, amelynek neve megegyezik annak a berlini utcának a nevével, melyben született. A kiállítás tudniillik a Budapester Strassén nyílt meg annak idején, Berlin nyugati részének a szívében, ahol a Művészeti fórum helyet kap.

Ha ma az Ufá-ra gondolunk, talán eszünkbe jutnak a Dekonstrukció osztrák mesterei, a COOP HIMMEL(B)LAU építészei, akik a nagyszabású, progresszív-expresszív esztétikájú drezdai Ufa mozipalotát felépítették. A látványos acél-üveg konstrukciót 1997-ben nyitották meg.

Az Ufa név tehát még mindig él Németországban. A filmforgalmazó cég nemcsak a patinás nevet használja, hanem a régi logót is, a vörös rombuszt a három kék betűvel. Ez a logo szinte az összes itt kiállított plakáton szerepel, igaz, a színek összeegyeztethetetlensége miatt csak fekete-fehérben.

Az Ufa betűnév az "Universum Film AG"-t jelentette.

Jóval azelőtt, hogy Naomi Klein megírta híres No logo című bestsellerét a sikeres márkavédjegyek diadalútjáról, az Ufa-logo már mindenütt jelen volt Németországban. Mindenki ismerte a logót és az általa fémjelzett történeteket, amelyek szórakozást és kikapcsolódást ígértek.

Lucian Bernhard, a kor neves német grafikusa 1921-ben tervezte meg ezt a logót.
Plakátot ugyanakkor nem rajzolt egyetlen Ufa-filmhez sem.

Az Ufa "a képek bűvös birodalma" - fogalmazott Klaus Kleimeier, az Ufa krónikása.
Ezeken a bizonyos képeken azonban nemcsak a vásznon pergő képek értendők, hanem a köztereken elhelyezett plakátok is, amelyek az eljövendő mozidarabokat hirdették.

Az Ufa valójában a nagy amerikai filmstúdiók mintájára gondosan megszervezett óriási konszern volt. A véletlen nem szólhatott bele a tervezésbe. Nemcsak filmeket gyártott, hanem hazai és külföldi alkotásokat is forgalmazott, emellett egy sor mozival rendelkezett Németországon belül és kívül. Övé volt például Berlin nyugati központjában az Állatkert melletti UFA PALAST a Budapester Strassén, amely a weimári köztársaság legfontosabb premier-mozijának volt tekinthető. Ezenkívül külföldön is működtetett mozikat, például Bécsben és Budapesten is.

Az Ufa azonban elsősorban a két világháború közötti Németország történelmének tükre volt. Állami tulajdonú filmvállalatként propagandisztikus céllal alapították az első világháború idején, hogy a harcba belefáradt lakosság hangulatát javítsa. 1918 után a Deutsche Bank vette át. Hamarosan Németország legjelentősebb filmvállalatává nőtte ki magát, hogy aztán a nemzeti-szocialisták propaganda-gépezetének részeként végezze.

De térjünk vissza a plakátokhoz. Manapság a filmeket már világszerte egyetlen plakát reklámozza. A hollywoodi filmsikereknél ugyanazt a plakátot bámulhatjuk meg New Yorkban, Londonban, Berlinben, Bécsben vagy Budapesten, csak a nyelvük különbözik.

A húszas és harmincas években a filmeket minden ország külön plakátokkal hirdette, sokszor többfélével is egyszerre. A nagy mozik emellett saját plakátokat is csináltattak.

A közös nyelv ellenére Bécsben külön plakátok készültek az Ufa-filmekhez.

Ennek egyik oka az volt, hogy a két országban eltérő plakátméretet használtak. Ausztriában nagyobb méretű plakátok kivitelezésére volt lehetőség, mint Németországban. Ezen a kiállításon két esetben hasonlíthatjuk össze, hogy miben különbözött a filmreklám grafikai kivitelezése a német és az osztrák plakátokon, éspedig két Lubitsch-film, a Madame Dubarry és a Sumurun esetében.

A plakátok ugyanakkor egy sikertörténetről is mesélnek: Theo Matejko grafikust 1920-ban éppen a Dubarry-plakátnak köszönhetően szerződtették Berlinbe. A Sumurun-plakátot már úgy szignálta, hogy "Theo Matejko 1920".

Milyen kapcsolatban állt a német Ufa Ausztriával?

1996-ban a Tabor mozi bemutatta Martin Scorsese Kaszinóját. Ez volt az utolsó bemutatója ennek a tisztességben megöregedett, 1916-ban nyílt filmszínháznak, amely annak idején a német Ufa legfrekventáltabb premier-mozija volt Bécsben. Az Ufa 1926-ban vásárolta meg az 1000 férőhelyes mozit, és 1929-ben hangosfilmszínházzá alakította.

Bécs, e kétmilliós kulturális olvasztótégely egyetlen időszakban sem volt filmmetropolisznak tekinthető. Túl szűkek és korlátozottak voltak a filmes- és pénzügyi lehetőségek. Reklámképtelenség miatt soha nem tudta külföldön megvetni a lábát még a legnagyobb és legpotensebb osztrák filmgyártó cég, a Sascha Film sem, amely egyébként sok emigráns magyar filmszakembert foglalkoztatott. Az ambiciózusabb filmesek tehát kénytelenek voltak megfelelőbb, nagyobb sikerekkel kecsegtető helyek után nézni. A legkézenfekvőbb megoldás a német főváros, Berlin volt.

Következzék az Ufá-nál Berlinben dolgozó, osztrák gyökerű filmszakemberek hosszú, bár korántsem teljes listája:
Rendezők: Jakob és Luise Fleck, Karl Grune, Fritz Lang, Joe May, Richard Oswald, G. W. Pabst, Josef von Sternberg, Wilhelm Thiele és Billie Wilder.
Forgatókönyvírók: Carl Mayer, Walter Reisch és Berthold Viertel.
Zeneszerzők: Ralph Benatzky és Arthur Guttmann.
Operatőrök: Karl Freund, Otto Kanturek és Franz Planer
És végül a színészek: Elisabeth Bergner, Nora Gregor, Fritz Grünbaum, Liane Haid, Hans Jaray, Gerda Maurus, Mia May, Adolf Wohlbrück és még sokan mások.

Ők mind az Ufa sikertörténetének építői voltak.

1933 után közülük sokak számára nem volt hely Németországban.
Néhányan visszatértek Ausztriába, mások Hollywoodba vagy Angliába emigráltak. Néhányukat, mint Fritz Grünbaumot, a nácik meggyilkolták.
Ugyanakkor még a nemzetiszocializmus idején is tovább dolgozott Ausztriában az Ufá-nál Hedwig Bleibtreu, Rudolf Forster, Paul Hörbiger, Hilde Krahl, Hans Moser, Rudolf Prack, Annie Rosar, vagy a rendezők közül Eduard von Borsody, Karl Hartl és Gustav Ucicky.
Úgy látszott, őket kevéssé érdeklik a Németországból elűzött kollégák. 1943 júliusában, az UFA színes Münchausenjének bécsi premjerjekor Otto Wallburg, a Táncol a kongresszus egyik főszereplője még éppen el tudott kerülni egy letartóztatási hullámot.
Egy év múlva az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták, és nem sokkal később meggyilkolták a gázkamrában, ugyanúgy, mint kollégáját, Kurt Gerront, akivel bécsi emigrációja idején, 1934-től együtt dolgozott.

Szeretném felhívni a figyelmet az Urlaub auf Ehrenwort című film plakátjára, amely az 1938 januári bécsi bemutató alkalmából készült. A kézfogás a becsületszónak, mint a film témájának szimbóluma. Ugyanakkor felfogható úgy is, mint Paul Aigner grafikus Anschluss-szimbóluma, mivel Ausztria Németországhoz csatolása pár nappal a bemutató után megtörtént.

Joseph Gregor, 1923-tól az Osztrák Nemzeti Könyvtár színházi gyűjteményének igazgatója az elsők között fedezte fel Európában a film archív értékét. 1929 körül kezdett standfotókat, plakátokat és egyéb filmes reklámanyagot gyűjteni. Az Osztrák Nemzeti Könyvtár Gregornak köszönhetően vált a világ első olyan közkönyvtárává, amely rendszeresen archiválta ezeket a filmtörténeti dokumentumokat. Gyűjteménye már 1936-ban több, mint 60 000 darabból állt.

A nyolcvanas években a Röpirat- és Plakátgyűjtemény 3000 filmplakátot kapott ebből az állományból a Színházi gyűjteménytől, ezek között kb. 250 Ufa plakát volt.

A filmplakátok szakszerű katalogizálása és adatbankba rendezése céljából tapasztalt külföldi intézményekhez fordultunk. Ilyen intézmény volt még a Stiftung Deutsche Kinemathek, ma Filmmúzeum Berlin is, amely hasonló volumenű filmplakát-gyűjteménnyel rendelkezett.

Tapasztalatcsere közben megállapítottuk, hogy a két gyűjtemény Ufa-plakátjai gyönyörűen kiegészítik egymást. Előfordul ugyanis, hogy osztrák plakátok találhatók Berlinben, ugyanakkor Ufa-plakátok Bécsben. Ez adta az ötletet egy közös kiállításra, amelyet Önök itt most láthatnak.

Ebből az alkalomból szeretném megemlíteni a berlini Filmmúzeum plakátgyűjteményének vezetőjét, Peter Mänz-et, aki kurátorként segített létrehozni e kiállítást.

Beszédem végén még egyszer visszatérek a Pester Lloyd cikkére, s ezzel együtt a filmre, amelyet nemsokára láthatnak.
A Lloyd 1927 február 18.-i reggeli számában a következő volt olvasható: "PREMIER AZ UFA-MOZIBAN (a Nyugati pályaudvarral szemben)
Ma délelőtt 11 órakor elegáns közönség előtt kezdődött az Ufa-Genius-AG idei filmslágerének, a Metropolisnak a bemutatója, amelyen részt vett Augusta főhercegnő, a diplomaták közül Hans von Schoen báró, német nagykövet, valamint az irodalmi és művészeti élet néhány képviselője.
A film a kitűnő írónő, Thea von Harbou nagy port felvert, hasonló című regénye alapján (…) készült.
A fantasztikus művet a neves rendező, Fritz Lang jegyzi. Megrázó erővel festi meg egy iparmágnás birodalmának történetét. A metropolisz víziói fantáziánkban kézzelfoghatókká válnak. (…)
Amit a hatalmas német filmvállalat ebben a műben alkotott, az meghaladja az európai dimenziókat, s az embernek az az érzése, hogy ez a gigantikus téma az európai-amerikai rivalizációt van hivatva szimbolizálni: Amerika a gép, az agy, míg Európa a hit, a szív - így természetes, hogy végül Európa győzedelmeskedik.
A magyar filmfeliratokat az Ufa magyarországi igazgatója, Pásztor Béla fogalmazta ötletesen, érzékletesen és szemléletesen. A bemutató előtt Pécsi Blanka mondta el Paul Relle bevezető szavait.
A Metropolis az Uránia és az Omnia eheti műsorán is szerepel."

A kiállításon együtt látható az Ufa rendelésére készült három Metropolis-plakát.
Az anonim plakát, amely egyébként egyedül csak az Osztrák Nemzeti Könyvtárban található, a nagy üzleti utcát és a Bábel tornyát mutatja Erich Kettelhut díszlettervező rajzai nyomán.
Heinz Schutz-Neudamm monokróm plakátján egy felhőkarcoló-tengerré redukált nagyváros sziluettje lett a filmvászon a gép-Maria számára.
Werner Graul bemutatóra készült plakátján végül egy viszonylag élethű portré látható a fogoly Maria fejével.

A Metropolis budapesti bemutatójára készült plakát, Bottlik József munkája sajnos e kiállításon nem szerepel, de a Magyar Nemzeti Galériában megtekinthető.

Németh Ágnes fordítása

Sumurun - Theo Matejko plakátja
Sumurun -
Theo Matejko plakátja
127 KByte
Madame Dubarry - Robert L. Leonard plakátja
Madame Dubarry -
Robert L. Leonard plakátja
122 KByte
Madame Dubarry - Theo Matejko plakátja
Madame Dubarry -
Theo Matejko plakátja
92 KByte
Metropolis - Erich Kettelhut díszlettervező rajzai nyomán
Metropolis -
Erich Kettelhut
díszlettervező
rajzai nyomán
115 KByte
Metropolis - Heinz Schutz-Neudamm plakátja
Metropolis -
Heinz Schutz-Neudamm plakátja
56 KByte
Metropolis - Werner Graul plakátja
Metropolis -
Werner Graul plakátja
59 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap kereső