Strausz László "Az utópia már nem létezik!"
Interjú Volker Schlöndorffal


17 KByte

A korábbi filmjei minden tekintetben politikai filmek voltak. A lövés utáni csend azonban egy történelmi film. A politikai filmek állásfoglalásnak tekinthetőek, a történelmi filmek azonban leíróak...

Azt is lehetne mondani, hogy a korábbi filmjeim ideologikus filmek voltak. De igaza van, hiszen ’89 - hogy egy dátumot mondjak - óta a filmmel nagyon nehéz politikai kijelentéseket tenni. Tulajdonképpen már csak egy politikai idea létezik: a globális piacé. Kisebb átcsoportosulásoktól eltekintve már nem léteznek nagy politikai ideológiák, csak egy, amely tartalmát tekintve igencsak szegényes. A Katharina Blum elkészítésekor teljesen természetes volt az állásfoglalás. A sajtó vagy a rendőrségi reakciók is két csoportra bomlottak: a baloldalra és vele szemben az elnyomás oldalára. Ebben a helyzetben az állásfoglalás magától adódott. Ma azonban mindez már nagyon nehéz, hiszen gyakorlatilag már nem létezik az utópia. Vagyis az utópia, hogy egy napon igazságosabb világban élünk majd, létezik még, de már semmilyen út nem vezet felé. Korábban volt ennek egy programja, a Kommunista Kiáltvány, amelyet követni lehetett. Ez azt mondta, hogy egyszer majd sikerrel járunk. Ennyiben igaza van, ez a filmem történelmi, mondhatni biográfiai film. Egy bizonyos politikai meggyőződésekkel rendelkező személy életét meséli el. Azonban a Stasi-tiszteknek is voltak politikai meggyőződéseik! Erőszakkal akarták kicsikarni az emberekből a boldogságot. A filmben azt mondja az egyik: az emberek oldalán állunk, ezért vagyunk ellenük! Ennek a kornak szerencsére vége! Más oldalról azonban kár, hogy a szocializmus megbukott, hiszen, mint ahogy mondani szokták, egy nagyszabású terv volt. Mindig kár, ha egy nagyszabású terv megbukik. De már nem lehet siránkozni utána, hiszen az emberi természet realitásai miatt bukott meg! Tehát, ennyiben jogos a történelmi és a politikai filmek elválasztása. Emiatt olyan nyugodt a film, nem pedig harcos. Azt hiszem, nem én lettem nyugodtabb, hanem a kor. Már nem látni aktív harcot.

Azt gondolja, hogy nem is lehet már politikai filmeket készíteni?

Nem! Azt gondolom, hogy minden kornak megvan a maga politikája, hiszen a politika nem jelent mást, mint emberek együttélését egy társadalomban. Ezt pedig mindig újjá kell szervezni. Mindig kell lennie tehát olyan filmeknek, amelyek szembenéznek ezzel. Ameddig emberek társadalmakban élnek együtt, mindig lesznek politikai témájú filmek, könyvek stb. Talán nem bal- és a jobboldali értelemben. Lehet, hogy egészen más alternatívák merülnek majd fel. Engem ugyan a politika nagyon érdekel, de régebben én is mindig irodalmi műveket filmesítettem meg. Mindig találtam bennük politikai aspektust. Minden filmnek van politikai dimenziója.

Véleménye szerint a "Kultúra ellenállás"-jelszó érvénytelenné vált?

Nem hiszem! Éppen ellenkezőleg! Éppen mostanában válik a kultúra ellenállássá. A globalizációval - állítólag - a globális értékek kerültek előtérbe. Ezek azonban nem szellemi értékek! Nem kultúrális értékek! A globalizáció folyamatának előrehaladása a kulturális értékeket rombolja. Ennyiben a globalizáció egy megsemmisítő mechanizmus, hiszen a kultúra mindig csak lokális lehet. A kultúra szó az agrikultúrából ered. Csak biztos talajon képes megteremni. Nézze, ez itt Budapesten is nagyon világos: ha az ember körülnéz, látja az építészetet, a házakat, az utcák fekvését, amely ezer éven át fejlődött. Mindennek az eredménye az, hogy értelmes emberek élnek itt. Igen, ez a kultúra eredménye! Azonban a globalizáció mindezt lerombolja. Nem arról van szó, hogy ezentúl már csak McDonald’s lesz, hanem arról, hogy nyelveket tüntet el. Most még németül beszélünk, azonban valószínű, hogy tíz éven belül mindenki angolul fog beszélni. De nem az oxfordi vagy New York-i angolt, hanem egy lapos átlag-angolt. Ez a globalizáció hatása a kultúrára, és emiatt a kultúra ma is ellenállást jelent. A kultúra mindig az individuumokra fekteti a hangsúlyt. Tökéletesen mindegy tehát kulturálisan, hogy a tömegek boldogok-e, hiszen az individuum boldogtalansága tükröződik benne. Ezen a ponton kezdődik a kultúra. Az egyének boldogtalansága a kultúrában válik termékennyé. Mindig abból az érzésból fakad, hogy tenni kellene valamit!

A szocializmus bukása a rengeteg előny mellett veszteségekkel is járt, amelyek közül talán a legfontosabb a kisközösségek felbomlása. Ez a filmjében is világosan látható. Szükségszerű, hogy az elnyomás megszűntével ezek széthulljanak?

Ez a niche-elmélet (francia eredetű szó, jelentése: zug, sarok). A kisközösségek tulajdonképpen niche-ek. Németországban sokan azt mondták, hogy az NDK egy niche-társadalom volt, amely kis, elkülönülő csoportokból áll. De nem hiszem, hogy ennek a létrejöttéhez diktatúrák szükségesek. Az amerikai társadalomban például rengeteg civil társaság működik. De valóban létezik ez a veszteség, tehát hogy a munkahelyen, a családban már nem léteznek a kisközösségek. Eltüntek! De hogy miért éppen a szocializmus alatt léteztek, amelynek a célkitűzése éppen az volt, hogy mindent politikai alapon szervezzen meg? Ez egy paradox jelenség! Talán az emberek belső emigrációjára utal. A film során nem volt célunk ennek az ábrázolása, de mégis látszik rajta. A fő kérdés a következő volt: hogy tud egy nyugatnémet anarchista (Rita Vogt, a film főszereplője) az NDK-ban, a szűkös keletnémet társadalomban élni? Erre a hetven éves Wolfgang Koolhaase (a film forgatókönyvírója) azt mondta: én is ott éltem! És voltunk boldogok is, péntekenként eljártunk tekézni, ezerféle dolgot csináltunk, akkor ő miért ne élhetne ott? Ez volt a kiindulópont, amikor azon kezdtünk el gondolkodni, hogy mitől érzi jól magát Rita keleten? Nyilván az első ok az, hogy biztonságban van, és nem üldözik, mint egy bűnözőt. Az NDK-ban, mint gyilkos feloldozást kap a Stasitól. Emiatt válnak később olyan fontossá az érzései.

Belsővé teszi a politizálást?

Igen. Tudjuk, hogy a magánéletnek is van politikai dimenziója. A filmben Rita ellenpéldája ebből a szempontból az alkoholista Tatjana. Wolfgang. Koolhaase azt mondta, hogy Tatjana nem a szocializmus miatt szenved. A Ruhr-vidéken, Duisburgban, egy angol munkásnegyedben ugyanannyi alkoholista él, mint Lipcsében, hiszen ez nem a rendszertől függ. A lövés utáni csend történelmi film, mert nincsenek benne politikai bizonyosságok. Ritának a film vége felé a gyár étkezdéjében lezajló "Kasszandra-beszéde" viszont autentikus. A szöveget egy üzemi újság cikkében találtuk. Aszerint valaki valóban megtartotta a szóban forgó beszédet és utána majdnem meglincselték miatta. Nem volt olyan jól megfogalmazva, de a lényege ugyanaz: ezentúl majd bevásárlóközpontokba járhattok vásárolni, de kifelé hajléktalanokba fogtok botlani, vagy valahogy így. Persze ez ebben a formában túlzás, de a következő alternatívát fogalmaztuk meg: farmer vagy meggyőződés? Tulajdonképpen fogyasztási javakkal veszik meg tőlünk a meggyőződéseinket. Mindent lehet fogyasztani, de az öntudatra vagy a gondolkodásra már nem olyan nagy a kereslet. A régi marxista fogalmakat nehezen veri ki a fejéből az ember. Emiatt történelmi, de ugyanakkor aktuális is egyben a számomra ez a film, hiszen ezek a kérdések változatlanul tovább élnek. Csak válaszaim nincsenek már.

Miért nem részletezi a film azt a változás mely során Ritából, a nyugatnémet terroristából keletnémet munkás lesz?

Akarattal hagytuk ki, hiszen a történetben egy ellipszis rejlik. Mi is feltettük magunknak a kérdést, hogy bemutassuk-e, ahogy Rita betagozódik, megtalálja a helyét? Olyan jelenetekre gondoltunk, melyekben elmegy a hatóságokhoz, hogy igazolványt csináltasson magának, kiváltja a jogosítványát, lakást igényel. Még a Stasi protekciója mellett is végig kell járnia ezeket az utakat. Vagy hogyan boldogul az első nap, mikor megérkezik a gyárba? Aztán a forgatókönyvnek ez a része érdektelennek bizonyult. Nem volt szükség rá. Dramaturgiailag nem lényeges ez az időszak.

De ideológiai szempontból nem érdektelen!

Ez igaz, viszont ideológiailag a kezdeti időszak után is ugyanazok maradnak a konfliktusok. Úgy gondoltuk, hogy gazdaságosabb dramaturgia, ha a kezdeti időszakot átugorjuk. Rita második munkahelyén látjuk, amikor megérkezik, bemutatják mindenkinek, ahogy tesz-vesz a szobában. Ekkor már nem egzotikus a dolog, hiszen Rita már egy ideje ott él. Az alkalmazkodás pedig folyamatos, amelynek a kis mozzanatai külön érdekesebbek, mintha az elején megmutattuk volna.

Volker Schlöndorf
Volker Schlöndorf
12 KByte
A lövés utáni csend
A lövés utáni csend
43 KByte
Nadja Uhl és Bibiana Beglau
Nadja Uhl és
Bibiana Beglau
30 KByte
Bibiana Beglau és Alexander Beyer
Bibiana Beglau és
Alexander Beyer
18 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap