Beszélgetés Rába Roland színésszel

Rába Roland 40 KByte	Az idei filmszemle egyik nagy meglepetése – és a legjobb elsőfilmes rendező díjának nyertese - a főiskolás filmrendező-hallgató, Mundruczó Kornél Nincsen nekem vágyam semmi című munkája volt. A film egyik főszerepét, a meleg prostituált fiú figuráját Rába Roland alakítja, a Katona József Színház színésze, akinek életében legalább olyan fontos a Krétakör Színház, Schilling Árpád társulata is, melynek alapító tagjai közé tartozik. Bemutatásra vár egy tévésorozat is Valaki kopog címmel, ahol abszolút főszereplő. Először azonban a díjnyertes filmről Hogyan jött létre ez a mozi? Talán még sohasem volt példa arra, hogy másodéves hallgató munkája megjelenjen a Filmszemlén. A rendező, Mundruczó Kornél osztálytársam volt színész szakon a Színművészeti Főiskolán. Utána átment film tanszakra és hatalmas energiával, nagyon kreatívan kezdett dolgozni, leforgatott több rövidfilmet. Most kapott egy lehetőséget: selejtesnek minősített filmnyersanyagot ingyen, amire viszont lehetett még forgatni. Így lehetséges az, hogy bár ő most tényleg még csak másodéves, mégis jelen lehetett a Filmszemlén. Ehhez hozzátartozik az is, hogy mindannyiunkat, akik dolgoztunk vele, már régóta ismer, tehát szívesen segítettünk neki a film összehozásában. Ez azt is jelenti, hogy ingyen dolgoztatok? Persze. Nem is csak a fiatalok, hanem olyan elismert színészek is, mint Szirtes Ági vagy Csuja Imre. Ha jól tudom, baráti alapon készült az egész. Csodálkozik is mindenki, hogy egymillió-valahányszázezerből lehetséges ma filmet készíteni - gyakorlatilag az utómunka többe került, mint a film maga. Látható, hogy ha leleményes az ember, akkor lehetséges. Mennyi ideig készült a film? Én körülbelül húsz napot forgattam, de volt, aki többet. Nagy Ervin, aki a Katonában is kollégám, valamivel nagyobb szerepet játszott, így ő tovább dolgozott. Tehát a kis költségvetés nem jelentette azt, hogy kevesebb ideig dolgozhattatok. Nem, ilyen szempontból teljesen "normális" filmforgatás volt. Mi a történet? Egy kis családról szól, egy testvérpárról, egy fiúról, ez vagyok én, és egy lányról, akit Kovács Martina játszik, meg a lány férjéről, akit Nagy Ervin alakít. Mi ketten, a fiú és a férj, dolgozgatunk Pesten. Hosszú ideig nem is tudni, hogy mit - aztán kiderül, hogy prostitúcióból élünk. A fiútestvér szerelmes a nővére férjébe, illetve nagyon erős barátság alakul ki köztük – ami persze az ő részéről sokkal többről szól. A férj pedig lehetetlen helyzetbe kerül, próbál valahogy létezni a két testvér között. Ebből aztán természetesen konfliktus születik és végül tragédiába torkollik az egész. Ennél többet nem lenne etikus elmondanom róla. Ez volt a második filmes munkád a Valaki kopog után? Kis rövidfilmeket forgattam korábban, azok még amolyan tanulás-forgatások voltak. Annak a filmrendező/operatőr-osztálynak a filmjeiben szerepeltem, akik a Valaki kopogot is készítették. A sorozat úgy jött létre, hogy az osztálynak az volt a vizsgafeladata, hogy készítsen egy sorozatot. Vagyis egy történetet kellett kibontaniuk úgy, hogy mindegyikük egy-egy részt rendez belőle. Megkapták Török Sándor regényét, ami arról szól, hogy a főhős költözik lakásról lakásra és közben változik a helyzet, amiben él - ugyanis egyre jobb lakásokba kerül. Egyébként lassan túlszárnyalom költözés tekintetében: nemsokára én is a nyolcadik albérletemnél tartok. Szóval a rendező-hallgatók kidolgozták a nyolc részt és végül engem választottak ki Török Sándornak. Milyen alapon? Nyilván annak alapján, hogy ismertek, dolgoztunk már együtt korábban. Ebben az volt a jó, hogy nyolcféle rendezővel lehetett dolgozni, nyolc operatőrrel, nyolc jelmeztervezővel, díszlettervezővel - ezt nagyon élveztem. 98 egész nyarát ezzel töltöttük, hetvennégy napot forgattam. Szombat-vasárnap is dolgoztunk. Kik szerepelnek még benne? Rengetegen, hiszen minden részre új szereplők jöttek. Temessy Héditől Eszenyi Enikőn, Garas Dezsőn, Fullajtár Andreán, Takács Katin, Almási Sándoron át Schütz Iláig és Bodrogiig nagyon sokan. Láttad már a filmet? Igen, a Filmszemlén levetítették tavaly az egészet. Nem láttam minden részt, de majdnem az összeset. Az első részeknél nem igazán tetszik, amit csináltam, aztán úgy látom, kezdtem belejönni. Azon túl, hogy szakmailag természetesen sok mindent jelent az, hogy filmen is dolgozol, jelent ez számodra valami egyéb vonzerőt? Gondolok itt például az ismertségre, arra, hogy utána több feladatot kaphatsz... 1993-ban, amikor a Ki mit tud? közönségdíját megnyertem, megéreztem ezt egy pillanatra, de tizenkilenc éves voltam, akkor az ember ezt még egészen másként látja. Akkor elég volt háromszor elmondani egy verset a tévében és azonnal leveleket kaptam, megismertek, megkerestek riporterek, ilyesmi. De visszatérve arra, amit - gondolom - kérdezni akartál, lehet, hogy eljuthat egy színész oda, hogy ha tudja is valamiről, hogy rossz, akkor is elvállalja a népszerűség érdekében, de én egyelőre nem tartok itt. Tudom, minden színészinterjúban benne van, de kihagyhatatlan a kérdés: egész életedben készültél arra, hogy színész légy? Tulajdonképpen igen. Volt egy rövid megingásom, amikor elgondolkodtam a papi pályán, de nem vettek fel egy iskolába sem. Akkor nagyon fájt, most már egyáltalán nem bánom. De már általános iskolában sok szerepet játszottam, János vitéztől Leninig bezárólag sok mindent. Biztos voltál magadban? Úgy értem, tudtad, hogy neked ez a pálya van kijelölve? Nem tudom. Nagyon fontosak voltak a visszajelzések, amik viszont jók voltak, tehát ez nem jelentett problémát. Persze ezek csak az adott pillanatban mérvadóak, hiszen amikor valamit már elértél, bizonyos szinten az eredmény elveszíti az értékét. Egyszerűen tudomásul veszed, hogy sikerült, és tovább lépsz. Felvettek a Színművészeti Főiskolára, ami akkor maga volt a boldogság, aztán jött az, hogy most itt valamit csinálni kell. Aztán szerződtetett a Katona, és az első eufória után az jött, hogy hogyan lehet valami jót és fontosat csinálni a színházban? A társulaton belül, vagy egyéni kezdeményezésekre gondolsz? Természetesen társulaton belül is, de ott kiszolgáltatottabb a helyzeted: azt játszod, amit rád bíznak. Az embernek persze mindig vannak ötletei és ezeket természetesen nagyon jó lenne megvalósítani - ehhez viszont pénz kell. Azért fontos a Kornél filmje, mert azt mutatja, hogy pénz nélkül is sok mindent meg lehet csinálni, ráadásul jó hangulatban. A sorozat is hihetetlenül kevés pénzből készült, egy részre jutott talán egymillió forint. Tehát lehetséges, hogy nem is a pénzen múlik a dolog. Ha valóban megengedheted magadnak, hogy ingyen dolgozz, akkor talán valóban nem. De mi van, ha anyagi kötelezettségeid kezdenek lenni, nem engedheted meg magadnak, hogy szívességből csináld? Nyilván előállhat egy ilyen helyzet, de nekem családom, gyerekem még nincs és azt hiszem, saját magamat azért el tudom tartani, még ha nem is sikerül minden tökéletesen. Ha a siker pénzt is jelent, az már nagyon jó dolog. De fontosabbnak tartom a kísérletezést, a saját ötletek megvalósítását. Gondolom, ebben fontos partnered Schilling Árpád... Süsüt Zalaszentgróton, az Ascher-táborban ismertem meg, tizenhét évesek voltunk. Már akkor tervezgettünk színházat. Ez egy nagyon hosszú folyamat, ami lassan tíz éve tart. Nagyon jó látni, hogy Süsünek sikerei vannak, hogy komoly művészemberré kezd válni rendezőként. Ezek a régi kapcsolatok pedig annyira könnyűvé teszik a kommunikációt, hogy nyilván ő is erre épít, amikor embereket akar összeszedni egy-egy produkcióhoz. Ebben lehet az állandó társulat ereje, minden kört régen lefutottál, sok mindenről eleve nem is kell beszélni. Azt a munkát és légkört én is nagyon szeretem, ami a Krétakör Színházra jellemző. A filmben látsz ilyen csapatot, amelyhez szívesen csatlakoznál? Mundruczó Kornéllal nagyon jó volt dolgozni - de ez nagyon furcsa helyzet, mert én őt mint színészt ismertem meg. Egészen szokatlan volt, hogy most ő a rendezőm. De nagyon jól csinálta, bízni lehetett benne, érdemes volt hallgatni rá. A sorozatban is jó volt dolgozni, látni a különböző rendezők munkáját, átvenni a világukat. Ezek az emberek egészen különböző stílusokat képviselnek? Mutatnak valami jól látható stiláris eltérést a sorozat egyes filmjei? Mutatnak. Körülbelül meg lehet állapítani, hogy ki hogyan gondolja kifejezni magát. Ki merészebb, ki óvatosabb... Látsz köztük olyat, akiből akár nagy rendező is válhat? Volt jó pár olyan, sőt, szinte mindenki olyan volt, hogy látom benne ennek a lehetőségét. Szerintem majdnem minden az energián múlik. Azon, hogy ne legyünk punnyadtak, hogy létre akarjunk hozni valamit, hogy ne mástól várjuk a megoldást. Ha nehéz is a helyzet, akkor is szedjük össze magukat. Te meg tudod ezt valósítani? Ez nekem is problémát jelent. Ha nincs dolgom, akkor remekül elvagyok úgy, hogy semmit sem csinálok. Szeretek csak úgy ülni, tévézni... Nem vagy ideges, ha nem dolgozol? Nem. Olyankor van más. Megpróbálok olyan dolgokat csinálni, amiket amúgy nem szoktam. Ilyenkor lehet sokat moziba járni... De amikor dolgozom, nagyon keveset járok például színházba is. Lenne hová? Azért lenne. Megnézném a volt osztálytársaimat. Nagy a lemaradásom, hiszen a főiskola óta, de már diploma előtt is sokat dolgoztam. Mindig csináltam valamit, szinte sohasem volt időm ellustulni. Ez a te kezdeményezésed, vagy mindig megtaláltak valamivel? Jött tavalyelőtt nyáron a film, aztán szeptemberben kezdődött a szezon a Katonában, aztán Tatabányán játszottam a Liliomfit, Süsüvel nyáron megcsináltuk a Szerelem, vagy amit akartokat. Ez az egész nyarat elvitte, huszonnégy előadást játszottunk az ország különböző részein. Ebben az előadásban te az utolsó pillanatban szerepet cseréltél Schilling Árpáddal. Hogyan történt ez? Próbáltuk, próbáltuk, és ő úgy érezte, hogy nem megy neki a herceg szerepe. Egyébként nagyon jó színész, talán ő volt a legjobb annak idején, amikor együtt voltunk az Ascher táborban. Mégis, valahogy ez nem működött. Nem miatta, inkább amiatt, hogy megijedt, félt, hogy ezt nem tudja megcsinálni. A herceg szerepe eredetileg nem volt olyan nagy, de egyre növekedett. Én élveztem az eredeti koncepciót, hogy egy bohócot játszom, aki folyamatosan kommunikál a nézőkkel...de aztán mégis cseréltünk és így lettem herceg - valóban az utolsó pillanatban. Úgy tűnt, hogy ebben a csapatban igazán a helyeden voltál. Tényleg nagyon jó társaság jött össze. Kicsit tartottam az összezártságtól, de végül remekül sikerült az egész. Nagyon ritkán éreztem olyan jól magam, mint tavaly nyáron a Szerelem turnén. És akiknek ezt köszönhetem: Láng Annamária, Ónodi Eszter, Sárosdi Lilla, Bánki Gergő, Bodó Viktor, Terhes Sándor, Winnai András színészek, Schilling Árpád rendező, Gáspár Máté producer és Erős Balázs mindenes. Jó csapat. Ősszel megint valami új feladatba kezdtél... Igen, elmentem Győrbe játszani Oresztészt, aztán Lukáts Andor rendezésében bemutattuk a Kamrában a Karikajátékot, amelyben egy negyvenéves svéd pasast játszom. Most pedig már készülünk Süsüvel a Next című következő produkcióra. Ez valamilyen módon kapcsolódik a filmhez is, illetve inkább az Internethez és a tévéhez. Az előadás egy tévéshow-t próbál megidézni annak minden kellékével együtt. Vagyis a színház maga a tévéshow lesz, a nézők ennek a show-nak a nézői. Van egy szerződésünk amely szerint az első előadás az Interneten is látható lesz, illetve a Neten lehet majd követni azt is, ahogy a produkció készül. Ha pedig elakadunk valamiben, a nézők is segíthetnek ötletekkel az Interneten keresztül. Tehát a Krétakör Színház állandóan frissített home page-en számol be az eseményekről. Film is készül róla? Talán erről nem, de a nyári Szerelem... turnéról forgattunk egy filmet - csak össze kellene vágni. Vagy harminc óra összejött, hiszen végig velünk volt egy stáb, vette a próbákat, az előadásokat, mindent. Ha jól tudom, a Nextben is használtok filmes eszközöket. Schillingnek vannak filmes ambíciói is? Ezt ő tudná megmondani. A tévéshow nézői számára készül egy tudósítás a "célszemély" kereséséről - aki olyasvalaki, mint a whiskys rabló - és például elhelyeznek egy üvegben egy kamerát, amit letesznek elé az asztalra, és így élő közvetítést mutatunk be arról, hogy éppen mit csinál. Tehát ilyen értelemben Süsü is kísérletezik a filmmel, ami persze egészen másfajta munka, mint a színház, ezért sokat kell próbálni az ilyen jeleneteket. Vannak egyébként alapfilmjeid? Az első a Napfivér, Holdnővér volt, amit gyerekfejjel nagyon szerettem. Most már úgy látom, hogy kicsit geil, vagyis "sok". De ami máig is megmaradt, az A szárnyas fejvadász. Nagyon vonz a jövő, például az űrhajózás. De nem úgy, ahogy ez most a valóságban történik, hanem amit például az ilyen filmeken látsz. Érdekel ez a világ, amikor már tényleg minden egy kicsit üres, de mégis annyi minden van benne... Ezt nem tudom jól megmagyarázni. Nem félek ezektől a változásoktól, attól, hogy eluralkodnak a computerek, hogy egy szobából el lehet majd intézni mindent. Ez a hatalmas kommunikációs robbanás inkább érdekel, mint riaszt. Inkább azt bánom, hogy lemaradok ennek a kiteljesedéséről. Repülő járművek, hihetetlen távolságok, jó lenne kipróbálni ezt a fajta létezést. Nem biztos, hogy lemaradsz róla. Ha megnézed, hogy az elmúlt húsz évben mi minden történt... Persze. De azért azt nem hiszem, hogy megérem mondjuk a robotemberek korát. Az egésznek az esszenciája érdekel, amit A szárnyas fejvadász nagyon jól ábrázol. Ide tartozik persze Az ötödik elem és a Brazil is, csak ezek a filmek mind a dolog rossz oldalát emelik ki. Azt mutatják, hogy ez milyen nyomasztó, milyen sűrű, zsúfolt, ellenőrzött és mennyire nem vagy benne saját magad. De a régi világhoz képest ugyanígy tűnhet ez a mostani kor is, mégsincs igazából semmi baja az embernek benne. Neked nincs? Nincs. Mindig az izgat, ami van és lesz. Ezért tetszenek annyira a fantasztikus filmek, még ha "gagyi" is a téma. Ebben a műfajban a magyar film sehol sincs. Ez tényleg nem a mi műfajunk. Mégis nagyon jó, hogy egyáltalán készülnek itthon filmek. Lehet őket szidni, de minek? Szívesen szerepelnél a ma divatos magyar közönségfilmek egyikében? Igen. Nyilván egy színésznek nem az a dolga, hogy előre minősítsen dolgokat, hanem ha van egy feladata, akkor azt baromi jól meg kell csinálni. Ha már olyan helyzetben vagy, hogy megengedheted magadnak a választás lehetőségét, akkor valóban felelősség is a döntés. Akkor el kell döntened, hogy mihez adod a nevedet. Addig azonban örülni kell, hogy hívnak. Nem veszélyes elindulni egy ilyen úton? Az ember esetleg lejárathatja a nevét bizonyos dolgokkal... Bármikor azt lehet mondani, hogy kösz, kiszálltam a buliból. Azt is lehet mondani, hogy részt veszek, de nem ilyen keretek között. De én azt gondolom, hogy részt kell venni, és ha nem tetszenek a játékszabályok, akkor neked kell megváltoztatnod őket - de belülről. Arisztokratikus kívülállóként erre esélyed sem lehet. Tehát semmilyen lehetőségre nem mondanál nemet? Ha eljutnék egy olyan szintre, hogy személy szerint engem akarnának valamilyen feladatra – például reklámra – , és beleszólásom is lehet a dologba, akkor miért ne? De nem hajtom, hogy hívjanak, nem jelentkezem senkinél. Az lenne jó, ha csinálnék olyan színházi előadásokat, olyan filmeket, amelyek nagyon jók és ezek alapján lennék én megbízható ilyesmire is. De semmiképpen nem ez az elsődleges, hiszen a reklámozás nem színészi munka, annál még egy rossz kommersz film is jobb feladat. Színészként sokkal jobb érzés bármilyen filmben szerepelni, mint reklámozni – bár kétségtelen, hogy anyagilag az utóbbi is nagyon megéri. Talán az nehezebb nektek, a fiatal generáció színészeinek, hogy komoly munkával nem könnyű ismertté válni. Aki a szakmájával foglalkozik, azt nagyon kevesen ismerik. Ha aprópénzre váltod a tehetségedet, akkor azonnal sztárolni kezdenek. Persze, leértékelődött a színészi szakma. De én még nem is készültem fel arra, hogy közszereplő legyek. Nem tudom, hogy ha hirtelen megkérdeznének, az egyéniségem mely részeit lennék hajlandó közszemlére tenni. Szóval nincs ezzel igazán baj, már ami személyesen engem illet. Majd lassan kitalálom, mi az a mód, ahogy ötletesen, kreatív módon tudok magamról egy képet közölni – olyat, ami idegen emberekre is tartozik, sőt, esetleg érdekli is őket. Mindenesetre törekszem rá, hogy ezt a módot előbb-utóbb kitaláljam. (A cikkben felhasznált, színházi előadásokról készült fotókat a Katona József Színház bocsájtotta a rendelkezésünkre.)
Rába Roland partnere Eszenyi Enikő a Valaki kopog című sorozatban 57 KByte
a Valaki kopog című sorozatban 53 KByte
Tasnádi István: Közellenség (A Katona József Színház előadása) 60 KByte
Luca Caragiale: Az elveszett levél (A Katona József Színház előadása) 78 KByte
Egressy Zoltán: Portugál (A Katona József Színház előadása) 88 KByte